Phralipe, 2000 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2000-01-01 / 1. szám
Kozák Istvánná Dr. Cigány politika Különös tekintettel az 1960-as évek elejétől a ’90-es évek rendszerváltásáig Történelmi áttekintés 1945-től 1960-ig terjedő időszak A második világháború utáni rendszerváltás elvileg a cigányok számára is megnyitotta az emberhez méltó élet megteremtésének a lehetőségét. Az Alkotmány minden magyar állampolgár számára egyenlő jogot biztosított a munkához, tanuláshoz, felemelkedéshez, stb. Az egyenlő jog azonban nem jelent egyenlő lehetőséget. A törvényadta esély csak a változás kezdetét jelentette, az új társadalmi rendnek a cigányokhoz való viszonyát fejezte ki az egyenjogúság deklarálásával. Ismeretes, hogy 1945. éve követő 10-15 évben az extenzív iparfejlesztés az emberek tömegei - több mint egymillió ember - számára tette lehetővé a felfelé ívelő mobilitást, sőt a többlépcsős mobilitást is. A cigányok közül - mivel ekkor még többségük analfabéta vagy félanalfabéta volt — csak kevesen tudtak élni a felemelkedést jelentő lehetőségekkel. Sokan azon túl, hogy tapasztalták: vége a háborúnak, nem kell félni a csendőrségtől, a deportálásoktól, nem értették, mit jelentenek a társadalmigazdasági változások az addigi nincsteleneknek. Lehetőségeiket szubjektív tényezők is korlátozták. Az 1945 előtti társadalmi rendszerben a cigányok és nem cigányok között olyan mélyen beidegződött ellentét alakult ki, amelyet nem lehet rendeletekkel, határozatokkal rövid időn belül felszámolni. Ez megnyilvánult egyrészt a cigányoknak a nem cigányokkal szembeni bizalmatlanságában, amit jól kifejez egy régi cigány közmondás: „Ne higgy idegennek, mert mosolyog, a hátad mögött viszont törvényeket csinál, hogy felakasszon”, másrészt a cigányokkal, munkájukkal szemben .