Világunk, 1999 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1999-04-01 / 1. szám

VIlÁGUN­K A TARTALOMBÓL Osztojkán Béla: Világunk világa „...a miniszterelnökkel szükség szerint, időről időre..." Puporka Lajos: „Remélem egyszer minket is bevonnak majd sorsunk formálásába” Kálla Éva: Igazgatóváltás az Erdélyi utcai Általános Iskolában S. Kállai Szilvia: „Emberi méltóságuk megőrzése érdekében...“ Varga Mária: Az Országos Cigány Önkormányzat vendége volt dr. Doncsev Toso Borítófotó: Nyári Gyula Nincs könnyű helyzetben a szerkesztő, amikor egy új lap elindításakor első és voltaképpen személyesnek tetsző gondolatát azzal kell kezde­nie, hogy tíz esztendő leforgása alatt immáron ez a harmadik roma saj­tóorgánum, amelyet útjára kell bocsátania. Kezdetben volt a PHRALIPE folyóirat, 1990. januárjában. Most töltötte be a tizedik évét. Esztendővel később, 1991 tavaszán az előbbi mel­lé „bevonultatta" az akkoriban még kéthetenként jelent­kező Amaro Drom képes magazint. Míg az első gondjai között szerepel most is, az utóbbi gondozását gyötrel­­mes, de soha el nem felejthető két remek évfolyam után bevégezte. És akkor most itt van ez a harmadik, a VILÁGUNK, amelynek láttán kérdezhetné bárki, minek még ez is? Hiszen a PHRALIPE, az Amaro Drom és a mostani VILÁGUNK mellett - úgy tűnik, időtállóan - lé­tezik még egy negyedik roma lap, a Lungo Drom képes havi lap is. Az idők folyamán elalélő roma lapokról itt most már nem érdemes szót ejteni. Ám a még színen lévőkről igen, maradjanak meg, s ha lehet, egymással is békében. Mert annak a népességnek, akinek nevében és érte és főképpen neki lát napvilágot az előzőekben említett újság­fórumok mellett a VILÁGUNK is, kell még neki ez az új „intézmény" is. Vezető mozgalmai ugyanis a szóban forgó „intézmé­nyek" mellett (leszámítva egynéhány, de valami miatt a fennmaradásu­kért folyton szorongó gyermek-oktatóműhelyt, vagy egy-egy csírázó és le-lecsúszó kulturális létesítményt), éppen hogy alig voltak képesek több, hatékonyabb, a magyarországi cigányság való „világát", oszthatat­lanságát „hitelesen" megmutató és azt hangsúlyozó, megmaradásáért folytatott küzdelmeit okosan fölpártoló bázisintézmény létrehozására. Néhány - kinőhetetlen pubertáskorát élő - felcseperedni már sehogy sem akaró roma vezető szerint az új Országos Cigány Önkormányzat (történetesen e lap gazdája) sem az még. Mert a mostani, 1999. január 23-i, bizonyító erejű országos döntés után is rögtön felsorakozó ágárok (egyik „hitelesebb" mint a másik), fölösleges és mégoly erőtlen gán­­csoskodásai is tekintélyrombolóak. Ez lenne a „mi világunk"? Hát ha igen, akkor a magyarországi cigányságnak valóban egy újra, valóban egy másikra van szüksége! Egy olyan világra, amely e világnak vala­mennyi nyűgét és nyűgös személyiségeit is úgy tudja fölvállalni, hogy abba a népesség, azaz: maga a magyarországi cigányság jobban már ne rokkanhasson bele. A VILÁGUNK erre­ tesz kísérletet. Kedves Olvasó! Olvassa hát a VILÁGUNKAT, és menet közben ne sajnálja elmondani, hol jobbíthatunk rajta. Osztojkán Béla 2 VILÁGUNK

Next