WHS, 2004 (4. szám)
2004 / 4. szám
Hidak A Csokonai Vitéz Mihály Általános- és Szakiskola Pécs keleti városrészén, a meszes peremkerületben található. Az 1997-ben végrehajtott, integrációt célzó változtatások következményeként az iskola most 5 különálló, egymástól 1 -2 buszmegállónyira található épületben működik Az intézmény arculatát alapvetően meghatározza a városon belüli elhelyezkedése. Ez a meszesi, fehérhegyi terület a belvárostól 20 percnyi buszútra fekvő, Pécs gettójának minősített „rosszhírű” környék, melynek épületeit régen a bányászok lakták. A bányák bezárása, a munkahelyek megszűnése maga után vonta a környék elnéptelenedését, mely további problémáknak lett okozója. A kihalt városrészben egymás után zárták be az iskolákat, művelődési házakat, minden kulturális, szórakozási lehetőséget megszüntetve. Évekkel később a lerobbant bányászlakásokba cigány/roma családokat költöztettek, de gyakori volt a környéken az önkényes lakásfoglalás jelensége is. Főleg sokgyermekes családokról van szó, ahol többnyire az egyik, de sok esetben mindkét szülő munkanélküli, nem ritka, hogy 10-12-en szoronganak kétszobás lakásokban. Az említett jelenségek együttes hatása, hogy ebben az iskolában az 1320 tanuló 1/3 része cigány/roma származású, valamint 1/3 része veszélyeztetett, árva vagy félárva, létminimum alatt élő gyermek. A kizárólag ebben az iskolában működő alternatív program (Hidak) a beilleszkedési, magatartási nehézségekkel küzdő, tanulási kudarcnak kitett tanulókat segíti. A program pilléreit a produktív tanulás és projektmódszer íveli át. Célja a felzárkóztatás, a továbbhaladáshoz szükséges alapvető ismeretek elsajátítása, a kudarcok elkerülése, a szociális hátrányok kompenzálása, beilleszkedési, magatartási zavarok megszüntetése. A csupán esetleges pályázati pénzekből fenntartott Hidak program teljes egészében önálló kezdeményezésként született meg, az iskola pedagógusai kidolgozói, megalkotói és kivitelezői a módszernek. Az iskola a halmozottan hátrányos helyzetű, a társadalom szélén álló, magatartási problémákkal küzdő gyermekek nevelését vállalta magára. Az oktatási rendszer funkciói közé soroljuk a társadalmi tudás átadását, a társadalmi integráció biztosítását és a rejtett tanterv végrehajtását, amely egyfajta értékrend, viselkedési norma közvetítése. Ez esetben azonban jóval többről van szó, mint rejtett tantervről, ezek a gyermekek vagy sehogy vagy helytelenül vannak szocializálva. A szocializáció (legyen szó a nemi, a társadalmi, a házastársi, vagy akár az anyai szerepek elsajátításáról, elsődleges és legfontosabb színterelenne) a modern, nukleáris család. Ennek részleges vagy teljes hiánya maga után vonja a szocializáció hiányát is, a sok egyéb pszichológiai probléma mellett. Mint utaltam már rá, ezek a gyermekek sérült, csonka családokból és igen ingerszegény környezetből származnak, amelynek egyenes következménye a magatartászavar, a tanulási akadályozottság. Ezt a szocializáló anyaszerepet kellett felvállalnia az iskolának, helyesebben a pedagógusoknak, amikor felkarolták ezeket a gyermekeket. Az oktatási rendszerre plusz feladatként háruló szocializációs funkció ma már nem csak az ilyen és ehhez hasonló intézményekben figyelhető meg, a frekventált helyen lévő elit iskolákban - legyen szó a közoktatás bármely szintjéről - egyre gyakoribb a magatartászavaros, nehezen kezelhető, tanulási