Forray R. Katalin - Hegedűs T. András: Cigány gyermekek szocializációja. Család és iskola (Budapest, 1998)
Egy interkulturális kísérlet
A szociális mezőelmélet Csoportdinamika Miért esett választásunk a csoportdinamikai irányzatra, mint egyik lehetséges magyarázó elvre? Úgy gondoljuk, nem pusztán rokonszenv és ellenszenv kérdése, miért fordultunk az egykor elsősorban Kurt Lewin nevéhez fűződő iskolához (Lewin, 1975). Érveink között természetesen van úgyszólván személyes jellegű is. Tiszteljük azt a társadalomtudóst, aki munkásságának talán fontosabbik felét szentelte a kisebbségkutatásnak, és egyúttal eleget teszünk annak a szakmai követelménynek is, hogy most nem elméleti modellünket finomítjuk addig, amíg magyarázó erejűvé válik a leírt valóság számára, hanem - amint majd nemsokára látni fogjuk - a mégoly személyes empíria számára legadekvátabb a csoportdinamika (esetünkben alaklélektani szociálpszichológia) elmélete volt. Az szinte már pusztán ráadás, hogy kutatásunk belső logikája - még ha öntudatlanul is - kísérteties egyezést mutat a lewini sorozat történetével, még könynyebbé téve az elmélet felhasználását. Eme elméleti bevezetésünk szükségképpen ugrásokkal szakított, nem pontról-pontra végigvitt, hiszen nem az eredeti iskola tudományos eredményeit akarjuk ismertetni, csak azt emeljük ki, ami témánk számára a legfontosabb. Ugyanis nyilvánvaló, hogy nem egy szociálpszichológiát (vagy a neveléslélektani alapokat) kell interpretálnunk, hanem azt, ami 1990 nyarán történt. Ehhez a legszerencsésebb segédeszköz az alaklélektannak az a vonulata, ami lassan-lassan, világháborúk és faji háborúk hatására „átcsúszott” a humanista szociálpszichológiába, hála Maslowink (1963), Hoginnek (1959) és Allportnak (1977). Nyári táborunk első óráit-napjait bízvást nevezhetjük határesetnek. Egyszerre volt olyan kiscsoport, ahol mindenki ismert mindenkit - ebben a fogalmi körben elsődleges, face-to-face csoport volt. Egyazon térben és időben viszont másodlagos csoport is volt, esetlegesen összeverődött halmaza gyermekeknek és felnőtteknek. Legfeljebb egy-két ember sejtette, merre szeretné tolni az eseményeket, hogy valódi csoporttörténések legyenek, valódi együttes alakuljon ki. Lewin elméletének családfája Arisztotelész zoon politiconjától eredeztethető, és Locke empirizmusán (Nihil est in intellectu quod non fuerit in sensu) Leibniz aforisztikus kiegészítésén (...excipe: ?issi ipse intellectus) keresztül vezethető le napjainkig. Szellemi rokonságunkat ott véljük megtalálni, hogy el 187