Confessio, 1998 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Medvigy Endre: Tollas Tibor emlékezete
MEDVIGY ENDRE Tollas Tibor emlékezete (Laudáció) Kecskész Tollas Tibor költő, a Nemzetőr főszerkesztője, az emigráció fennmaradását és a magyarság megmaradását szolgáló kovász-ember, gyújtó szónok, eredményes szervező a hűségesek közül való volt. A múlt esztendőben, hetvenhét évesen távozott, de nem élt hiába. Mindazért, amit a magyar kérdés napirenden tartásáért, ötvenhat örökségének megőrzéséért tett, neve a Magyar Örökség részeként fennmarad. A kései utódok is emlékezni fognak emberi tartására, jeles cselekedeteire. Felmenői példáját követte, amikor a nemzet ügye mellett elkötelezte magát. Ősei között tarthatta számon Geleji Katona István zsoltárfordítót, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvari papját. Édesapja, Kohlmann Tamás, ezredesként szolgálta a hazát. Dédapja testvére, Kohlmann József 1848-ban táborkari honvédezredesként küzdött a császári és cári seregek ellen a magyar szabadságért. Tollas Tibor születésének évében, 1920-ban csonkította meg hazánkat a trianoni békediktátum. Ez az égbekiáltó igazságtalanság is arra sarkallta a fiatalembert, hogy maga is a katonatiszti pályát válassza. A soproni Rákóczi Ferenc Honvéd Reáliskolában érettségizik, majd a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián folytatja tanulmányait. 1941- ben avatják hadnaggyá. Csendőrtiszt. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor Muraszombatban szolgál. A szlovén és vend lakossággal szövetkezve tüntetést szervez az országra törő fegyveres betolakodók ellen, a magyar függetlenség védelmében. Büntetésből frontszolgálatra osztják. Székesfehérvár környékén, egy páncélököl elsütése közben súlyosan megsérül. 1945 után, az úgynevezett demokratikus hadsereg főhadnagyaként a Tiszaháton észleli, hogy a megszálló oroszok a trianoni határ innenső oldalán magyar községeket akarnak bekebelezni, a már elorozott Kárpátaljához kívánnak csatolni (Tiszabecs, Uszka, Milota...). Itt értesül a szolyvai haláltábor létezéséről, és a kárpátaljai férfilakosság elhurcolásáról, a „málenkij robotról.” Az illetékes magyar hatóságokat értesíti a történtekről, így az ő érdeme is, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság segítségével sikerül az újabb magyar települések elcsatolását megakadályozni. Tollas Tibort 1947-ben koholt vádak alapján letartóztatják. Hiába bizonyosodik be ártatlansága, a mentő tanúk vallomását nem veszi figyelembe a „független” bíróság. Tíz évre ítélik. Az elkövetkezendő években a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rabbányában raboskodik. 1953-ban Vácott, a börtönben írja meg a rémuralom ellen lázadó híres versét: Bebádogoztak minden ablakot. 1953-tól, Nagy Imre első miniszterelnökségének kezdetétől enyhül az önkény, alábbhagy a terror a börtönökben. A váci politikai foglyok közül jó néhányan - köztük Tollas Tibor is - munkára jelentkeznek, a tatabányai rabbányában dolgozhatnak. 1954-ben viszszatoloncolják Vácra a rabokat, ahol időközben lazult a börtön vasfegyelme. Itt, a váci börtönben, a porkolábok kijátszásával, tiltott kéziratos irodalomként, korai „szamizdatként” jelent meg a Füveskert antológia tizenkét száma, többek között Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Kocsis Gábor, Lekküs Antal, Tollas Tibor és Tóth Bálint önkényuralom ellen tiltakozó, kemény politikai verseivel. A váci rabságban alakult Füveskert-írócsoport tagjai - tollal vagy fegyverrel - részt vettek az 1956-os forradalom és szabadságharcban. Tollas Tibor híven katonai esküjéhez és családja hagyományaihoz, az 56-os Nemzetőrség összekötő tisztjeként harcol a magyar szabadságért, hazánk függetlenségéért. A novemberi szovjet katonai beavatkozást