Confessio, 2003 (27. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - TANÚSÁG - Hegyi-Füstös István: Tisztelgő emlékezés. dr. Farkas László (1909-2003) életútja

DR. FARKAS LÁSZLÓ ÉLETÚTJA 67 Szabó Zoltán tüzelt, Ernő bácsi főzött, Ujszászy húst vágni sokszor alig győzött, Oly nagy volt a tempó a férfi­konyhában. Nem is volt ott hiány sok lelkes kuktában. Farkas a pityókát szépen meghámozta, Koncz Sándor azután bő lében megmosta. Mindenki, mit tudott: vágta, tette, rakta - Barna mindezt szépen elközigazgatta. A krónika költője, szereplői dehogy is számítottak arra, hogy valaha is nyomdafestéket lásson a játszi beszámoló. Csakhogy a későbbiek írásba foglalása már „tudomásul szol­gáló”, hideg-rideg jegyzőkönyvek lapjaira örökítődött és a sajtó tárta azokat ország-világ elé. Mert hát, elkövetkezett az egyházi iskolák államosítása, a „hitbuzgalminak” nevezett egyesületek, szövetségek, ifjúsági táborok felszámolása. A pataki Tanítóképzőnek 1950- ben történt államosítását 1951-ben a Teológiai Akadémia bezárása követte. 1952-ben a Gimnázium államosítása is megtörtént. A nagy múltú intézmény-együttesből csupán a Könyvtár és Levéltár maradt egyházi kezelésben. Dr. Farkas László szeretett volna Budapesten a Ráday Könyvtárban dolgozni, ahol az adminisztratív beosztás mellett egyházjogi tudományos munkásságot is szándékozott foly­tatni. Az egyházi főhatóság azonban a Konventre hívta meg, ahol a Református Lelkészi Nyugdíjintézetnek előbb előadója, majd igazgatója lesz. Új református egyházi nyugdíj­­rendszert kellett csinálni. Bereczky Alberték, a vezetőség tagjai tudták, hogy Farkas Lász­lóban jó szakemberre leltek, hiszen a Kultuszminisztériumban 1949-ig ő intézte a nyugdíj­ügyeket; nála alkalmasabb embert az állam és egyház közös ilyetén problémáinak megoldá­sára nemigen lehetett volna találni. Nem is csalódtak. Ámde ő, amilyen jól érezte magát Patakon, olyan kedveszegetté lett a Konventen. Itt - mint egy gyújtópontban - összegyűlt a közegyház ügye-baja. Látni kellett a politikai okokból folytatott fegyelmi intézkedéseket ártatlan papok ellen. A jogszabály nélküli áthelyezéseket. (Joó Sándor pasaréti lelkész ellen például azért indult eljárás, mert megtudták, hogy gyülekezetében gyűjtés indult a kitelepí­tettek megsegítésére.) S amíg az ország lakóinak nagy része nélkülöz, éhezik, a konventi székházban „munkareggeli” címén dőzsölnek, konyakozgatnak, költséges csemegéket fo­gyasztanak a konventi főtanácsosok, püspökök, főgondnokok. Ott a 700-800 forintból élő alkalmazottak szeme láttára. Kiss Roland - ez a fémre való tragikomikus „egyházi” figura - kezdetben szociáldemokrata volt, később persze olyan „túli” kommunista, hogy még a kon­venti gyűléseken is pártjelvénnyel a gomblyukában feszített. Ő, ha úgy tetszett neki, meg­leckéztette még Bereczky püspököt is, merthogy megtűrte dr. Teleki László grófot a Diakóniai Osztályon. Kiss Roland volt, aki annak idején a patakiak „demokráciához való hűségét” megkérdőjelezte, mert lám, egy minisztériumból elbocsátott valakit - Farkas Lászlót - teológiai tanárnak választottak. Mintha ez lett volna oka az egyházi intézmény fel­számolásának! Nos, ez a Kiss Roland, az Állami Egyházügyi Hivatallal a háta mögött uta­­sítgatott, kifogásolt, intézkedett, mit sem törődve az egyházi törvényekkel. Gyülekezeteket is látogatott a feleségével, „generális vizitációkat” tartván, mert ezeken élvezni lehetett a tisztségének kijáró ünnepléseket, lakomákat. Aztán jött 1956. október 31-én megalakult a Magyar Református Egyház Országos Inté­ző Bizottsága. Programjukat november 1-jén a Rádióban is ismertették. A konventi dolgo­zók, tudomást szerezvén a forrongó változásokról, választottak egy Konventi Irodai Intéző Bizottságot. Első dolguk az volt, hogy kiutasították a Székházból a Közalapi Osztály, a Pénzügyi Osztály és a Diakóniai Osztály vezetőjét, meg egy hölgyet, aki a Sajtó Osztályon dolgozott. Majd megválasztottak egy négytagú intézőbizottságot, melynek első tagja

Next