Corvina, 1920 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1920-07-30 / 30. szám
XLIII. évfolyam. Budapest, 1920 junius 10. 30. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, IV., Veres Pálné utca 30. szám I. em. Telefán József 5—95. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a bpesti könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából, Megjelenik hetenként egyszer, pénteken . HIRDETÉSEINK DIJA: 1 egész oldal: 480 korona. Fél oldal: 300 korona. Negyed oldal : 170 korona. Nyolcad oldal: 90 korona. Kishirdetéseink dija pestt soronként 5-60 korona, a vastagabban szedett sorok díja : 7-20 korona. Az ötvenéves Athenaeum, 1868—1918. Elkésve jelent meg ez az értékes és bennünket annyira érdeklő mű,a mely már a külső megjelenését illetőleg is nemes ízlésre vall. Hazánk egyik legnagyobb kiadóvállalatának és nyomdai műintézetének történetét írja meg Szabó László egyetemi m. tanár, a kiváló író, oly modorban, mely megfelel annak az előkelő szellemnek, mely ezt az intézetet és működését az egész ötven éven át jellemezte. Nem reklámra hajhászik, hanem nemes egyszerűséggel előadja, mit tett az Athenaeum ötven év alatt. És sok mindent tett. Az előadási mód megfelel annak a módszernek, melyet a legelőkelőbb külföldi kiadók szoktak alkalmazni jubiláris történetük megjelentetések alkalmából. Bevezetésül előadja az Athenaeum rövid történetét. E fejezetben nem egy igen érdekes kultúrtörténeti adatra akadunk. Jellemző, hogy az 1868-ban megalakult társaság, melynek célja volt magyar könyveket kiadni, az alakulásról szóló jegyzőkönyvét német nyelven íratta, dacára, hogy az alapításban részt vettek Jókai Mór és báró Kemény Zsigmond is. E jegyzőkönyv tanúsága szerint célja volt irodalmi vállalatok által az irodalmat gyarapítani és a nyomdai műipart mellékágaival együtt emelni. E kettős célnak minden tekintetben megfelelt, miről a történetnek további fejezetei tanúskodnak. A további fejezetek az Athenaeum hírlapkiadó működése, — Petőfi, Madách, Jókai, Arany és az Athenaeum, — Kossuth Lajos iratainak kiadása, — Az Athenaeum, az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság, — Az Athenaeum irodalomtörténeti kiadványai, — Az Athenaeum történettudományi kiadványai, — Az Athenaeum egyéb tudományos kiadványai, — Az Athenaeum gyűjteményes vállalatai, — Az Athenaeum szépirodalmi kiadványai, — Az Athenaeum ifjúsági kiadványai, — Az Athenaeum háborús kiadványai, — Az Athenaeum összeköttetései francia írókkal, — Az Athenaeum könyveinek művészi dísze. Sajnos, nincs terünk minden egyes fejezettel külön foglalkozni, bár minden egyes fejezet külön-külön megmutatja, hogy mily nagy és úttörő tevékenységet fejtett ki az Athenaeum a magyar könyvkiadás terén. Tudott áldozatot hozni a magyar kultúráért s ha anyagilag nem is találta meg mindig — bizonyára nem is kereste — a számadását, büszkeséggel tekinthet vissza minden egyes ténykedésére. Mégis egy tekintetben hiányosnak tartjuk e művet. Hogy Ranschburg Viktor érdemeit nem kívánta a könyv különös módon kiemelni, annak oka valószínűleg abban keresendő, hogy a vállalat kötelékéből időközben kilépett. De hogy miért nem tartotta helyénvalónak, hogy Schwarz Felix vezérigazgató kimagasló személyiségét, dacára a könyvön végighúzódó nemes szerénységnek, megfelelően beállítsa, annál kevésbbé értjük, mert nemcsak a szakmánknak, de a magyar gazdasági életnek is kérdés, hogy hány Schwarz Felixje van. A művet sikerült könyvtárunk részére megszerezni és ott az érdeklődök rendelkezésére áll. társulat *) Athenaeum, ötven év egy irodalmi és nyomdai életéből. Irta : dr. Szabó László. Közérdekű válaszok. Egyesületünk irodájához és a «Corvina» szerkesztőségéhez utolsó időben kartársaink közül számosan fordultak hasonló kérdésekkel, melyekre a választ közérdekű voltukra való tekintettel az érdeklődőknek itt adjuk meg. Mi tekintendő tankönyvnek ? A felár felszámíthatása szempontjából több kérdés érkezett hozzánk abban az irányban, hogy milyen könyveket kell voltaképpen tankönyvnek tekinteni? A válaszunk e részben csak az lehet, hogy tankönyvnek minden kétséget kizáró módon csakis oly könyvek tekinthetők, melyeket mint tankönyveket a vallás- és közoktatásügyi ministérium approbált s egyben azok árát is előírta. Természetesen már ennek a felsőbb helyről jövő ármegállapításnak a következménye az, hogy ily könyveknél a könyvkereskedői forgalomban egyébként szokásos felár nem számítható fel. Nem esnek e szerint azonban a tankönyv fogalma alá az itt tárgyalt vonatkozásban az egyetemen, vagy egyéb főiskolákon használatban lévő könyvek. A szótárak közül is csak azokat lehet, mint tankönyveket kezelni, amelyek az appróbálással el vannak látva és amelyeknek ára a ministerium által állapíttatott meg. * A könyvmegrendelési lap portája. A «Corviná»-ban is közöltük volt a kereskedelmi ministériumnak egyesületünkhöz intézett leiratát, melyben kifejezetten ki van mondva, hogy a könyvmegrendelési lapok a nyomtatványokra előírt portával láttandók el. Sajnálattal és csodálkozással értesülünk most arról, hogy egyes postai közegek a reájuk nézve kötelező hatálylyal biró miniszteri rendeletben foglaltakat nem ismerve — megbírságolják az előírásszerűleg felbélyegzett könyvmegrendelő lapokat. Tájékoztatásul itt közöljük a kereskedelmi minisztérium 1822/16—1920. K. M. számú rendeletének a könyvmegrendelő lapokra vonatkozó részét egész terjedelmében: «A könyvmegrendelőlap sohasem képezett külön postai küldeményfajt, hanem mindig a nyomtatványküldemények csoportjába tartozott. Kedvezménye abban áll, hogy míg a nyomtatványokba (űrlapokba) csak általános érdekű bejegyzéseket szabad tenni, addig a