Corvina, 1921 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-05 / 31. szám
XLIV. évfolyam. Budapest, 1921 augusztus 5. 31. szám. CORVINA A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK, ZENEMŰKIADÓK ÉS ZENEMŰKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Budapest, IV., Veres Pálné utca 30. szám I. em. Telefán József 595. A lap szellemi részére vonatkozó küldemények, valamint a hirdetések a fenti címre küldendők SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Bárd Gyula, a zeneműkiadó és zeneműkereskedő, Lantos Adolf, a bpesli könyvkereskedő, Dr. Szántó Andor, a könyvkiadó szakosztály megbízásából, Megjelenik hetenként egyszer, pénteken . HIRDETÉSEINK DÍJA: 1 egész oldal: 980 korona. Fél oldal: 500 korona. Negyed oldal:320 korona.Nyolcadoldal: 180 korona Kishirdetéseink díja petitsoronként 7 korona, a vastagabban szedett sorok díja : 12 korona. Anyagi siker nem kecsegteti azt, aki a könyvárusi pályára lép. A könyvkereskedő a konjunktúrák semminemű változása közepette sem jutott rendkívüli, nagy nyereségekhez. A mi pályánkon nem lehet meggazdagodni. Fárasztó, nehéz munkával a legtöbb, amit e téren elérünk az, hogy személyes tevékenységünknek mérsékelt díjazását kapjuk meg. Már ezen oknál fogva is erkölcsi és érzelmi momentumok azok, amelyek bennünket hivatásunkhoz hozzákötnek. Ragaszkodás a könyvhöz, a magyar kultúrához, nem szavakkal, de egész életünk fárasztó, odaadó munkájával. Amikor szerény anyagi ellenértékért egész élettevékenységünket a magyar kultura szent ügyének szenteljük, mindnyájan úgy érezzük, hogy jó munkát végzünk, amely méltó az elismerésre. Mi magunk szerényen, de önérzetesen tudjuk értékelni munkánk jelentőségét s éppen ezért — teljes joggal — fokozottabb mértékben vagyunk érzékenyek szakmánkat illető minden bíráló szóval szemben. Nemcsak az érzékenység, de igazunk átérzése is méltán töltöttek el bennünket jogos keserűséggel, amikor azt kellett látnunk, hogy a sajtó egy része munkánkat mennyire félreismeri. Olyan vádak hangzottak el velünk szemben nem egyszer — elismerjük : inkább tájékozatlanságból, mint rosszindulatból — melyek teljesen hamis megvilágításba helyezték munkánkat. E jogosulatlan, bántó támadások ellen e helyütt is, nem egyszer, felszólaltunk. S éppen ezért jól esik megállapítanunk, hogy a sajtó a legutóbbi időben sok megértést tanúsított törekvéseinkkel szemben. A különböző oldalakon álló komoly sajtóorgánumokban jelentek meg közlemények, amelyek a mi igazunkat erősítették meg. Az «Új Nemzedék» a könyvek elvámolása ügyében folyamatba tett akciónkról emlékezik meg jóakaratú megértéssel s adott helyet Egyesületünk hivatalos felfogásának. A tankönyvárusítás ügyében legutóbb megtartott értekezletünkről a «Pesti Napló» számolt be részletesen olvasóinak s kiemeli hogy ritkaság számba megy állásfoglalásunk, amikor egy szakképviselet — magasabb erkölcsi szempontok által vezérelve, — saját anyagi érdeke ellen foglal állást. Mi jólesően regisztráljuk a megértés hangját Szívesen megyünk tovább a magunk útján, amelyet a könyvkereskedelem tisztes hagyományaihoz való ragaszkodás és a magyar kultúra forró szeretete ír elő számunkra. A Tankönyvügyben augusztus elsején tartotta a Budapesti könyvkereskedői szakosztály tagülését Rényi Károly elnöklete alatt. Az ülés kimondotta, hogy a tankönyvjegyzékek a Pallas r.-t.-nál nyomtatandók ki. A jegyzékek összeállításának fontos munkájával az ülés ez évben is Adorján Sándor tagtársunkat bízta meg, ki e fárasztó, súlyos tisztet már a múltban sikeresen látta el. Hosszabb vita keretében tárgyalta az ülés azt az érdekes, jól megalapozott indítványt, amelyet Győző Andor a «Corvina» hasábjain fejtett ki. Minden felszólaló magáévá tette azt a megcáfolhatatlan okfejtést, amelyet ez indítvány magában foglal. Hiszen nincs könyvárus, aki át ne érezné azokat a súlyos aránytalanságokat, amelyek a tankönyvek árainál feltalálhatók. De nyomatékos erkölcsi tekintetek vezérelték az ülést akkor, amikor Németh József indítványára majdnem egyhangúlag napirendre tért az indítvány felett s a tankönyvek árfelemelésének kérelmezésétől eltekintett. In memóriám. Egy gyászhír markolt a szívükbe sokaknak, kik a miskolczi Ferenczi-féle könyvkereskedésben nyerték az első bevezetést a könyvkereskedelem szép, de rögös útjára. Özv. Ferenczi Bernátné nincs többé ! Nemcsak azoknak okoz fájdalmat a gyászhír, kik néhány évet töltöttek az ő házában, de mindenkinek, ki ismerte a nemes matronát, ki nagy családjának vezető lelke volt, ki mindenkor a nemes és szép kultúrát űzte és ebben nevelte gyermekeit, ennek a szelleme uralkodott az üzletben is, hol a magyar könyv, a magyar kultúra terjesztése volt a legelső, a legszebb feladat. Egész serege van már azoknak, kik az ősi házból kikerültek és akik mind magukkal hozták, a maguk üzleti tevékenységébe átvitték az első, a legerősebb ujjmutatást, amelyet ott nyertek. Szép emlékét mindenkor meg fogjuk őrizni. T. B.