Criticai Lapok, 2021 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2021-01-01 / 1-2. szám
PROLÓGUS Az adott körülményeket figyelmen kívül nem hagyhatva, mégis boldog új évet kívánunk a 2021-ben XXX. évfolyamába lépett Critical Lapok minden olvasójának, szerzőjének, munkatársának! A maga módján búcsúztatta az elmúlt, s köszöntötte az új esztendőt az Örkény Színház is, persze streamelt formában - szép új magyar szó, színházi szakkifejezés lett a streamelés, majd’ minden írásunkban előfordul immár, ki tudja, meddig... Mint Dömötör Adrienne élménybeszámolójából kiderül, a társulat azon tagjai, akik most nem anekdotáztak a Színészbüfében, a Színházi Világnapon fogják bepótolni ezt. Addig is Bíró Kriszta beszélgetett egy nagyot Molnár Piroskával életről, pályáról - a Corvina által kiadott könyv (Kvittek vagyunk) inspirálta gondolatait. Magyari Imre osztotta meg velünk és olvasóinkkal. Eifert János fotóművész kiállítás keretében „pillantott vissza” eddigi pályafutására, amelynek egyik meghatározó tematikája a mozgásművészet, a tánc - Józsa Ágnes megörökítette a megnyitót is, amelyen számos kép ihletője, Lőrinc Katalin nemcsak beszélt, de táncolt is. És Józsa Ágnes szólaltatta meg Lukács Andrást is, a Győri Balett újonnan kinevezett művészeti vezetőjét, aki egyik csodálatos mestereként említi Lőrinc Katalint. Nemcsak országokat, de művészeti ágakat is összeköt az Európai Hidak című rendezvénysorozat a Müpában, amelynek programjában 2020 őszén „Az angol irodalom remekei” is helyet kaptak, ahogy arról Fittler Katalin beszámolója is tudósít. Prózai művek gyakran kerülnek színpadra, ritka azonban, hogy maga a színész készíti el az adaptációt, miként Grisnik Petra tette, aki monodrámaként játszotta el Grecsó Krisztián Vera című regényét Göttinger Pál rendezésében a Kőszegi Várszínházban. Az előadást, amely súlyos családi titkokat, gyerekkori traumákat tár fel, a pandémiára való tekintettel hozzáférhetővé tették online is -recenzensünk, Gelesz Andrea ebben a formában találkozott vele. A szokottól eltérően kezelte a titkot Stuber Andrea kritikája szerint Declan Donnellan a nemzetközi produkcióként színre vitt családi tragédiát, a Téli regét rendezve. Az előadás az immár hagyományosnak mondható Interferenciák elnevezésű fesztiválon volt látható online, miként a rendezvény többi programja is - a magyar vonatkozású előadásokról Urbán Balázs írt, amelyek között van kollázstechnikával készült, kortárs irodalmi szövegekből gyúrt „szerzői színház” is. Irodalmi mű - Valéré Novarina novellája - ihlette Berettyán Nándort is, aki A súgó címmel a Nemzeti Színházban hozott létre fiatal színészkollégáival egy „szerzői” előadást recenzensünk, Szalai Mirtill a szó szoros értelmében kortársuk, azaz kortársuk. Egyetlen olyan élő kortársunk sincs viszont ma már, aki színpadon láthatta még Kabos Gyulát - szembesít a színészi pálya múlandóságával, egyszersmind az írástudók felelősségével (hátborzongató mondatokat idézve korabeli kritikákból) az életművet feldolgozó Balogh Géza. E múlandóság ellen szövetkezve hoztuk létre annak idején az ezzel a számmal XXX. évfolyamát kezdő Criticai Lapokat. S ahogy szoktuk, az év első megjelenése egyben visszatekintés is, összegzése az előző évfolyam tartalmának az Éves mutató közlése által. Ez a tartalomjegyzék most soványabb a szokottnál, 2020-ban mindössze hatszor tudtunk megjelenni a korábbi években kapottnál jóval kevesebb támogatásból. A bizonytalan pandémiás környezet pedig nem volt elég inspiráló a helyzet ellensúlyozására. Most februárt írunk, és még semmi hír az idei pályázatokról. De szeretnénk jövőre megünnepelni lapunk 30. születésnapját. SZŰCS KATALIN ÁGNES Kérjük, támogassa lapunkat jövedelemadójával! Köszönjük mindazoknak, akik évek óta a Criticai Lapok Alapítvány javára ajánlják föl jövedelemadójuk 1%-át, s kérjük, idén is tegyenek így! Adószámunk: 18154379-1-42 És köszönjük előfizetőink hűségét, a bizalmat, esetenként a túlfizetést, amivel ugyancsak a lap fennmaradását segítették-segítik. CRITICAI LAPOK - ELŐSZÓ