Család és Iskola, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
SZABOLCS-SZATMÁRBAN, Vaja községben az 1967—68-as tanévvel megnyílt a megye hatodik tanyai kollégiuma. A kollégiumban 52 felsőtagozatos általános iskolás, 22 fiú és 30 lány lakik. A Boglya tanyáról négyen, a Flóra tanyáról huszonnyolcan, a Kauzsay tanyáról húszan költöztek be az egykori kastélyba, amelyet kétszázezer forintos költséggel hoztak rendbe; kifestették, felújították, ellátták hideg,meleg vízzel. A berendezésre háromszáznegyvenezer forintot költöttek, minden vadonatúj a takaróktól a függönyökig. Kétezerötszáz forint jutott a játékokra — kézilabda, futballlabda, társasjátékok —, a társalgóban ott áll a televízió, legutóbb magnetofont vásároltak. A gyerekek szombatonként hazautaznak, vagy a szüleik jönnek hozzájuk látogatóba. A kollégium hétköznapjait házirend szabályozza. Hat órakor ébresztő, hálószobák rendbetevése, mosdás, öltözés, reggeli — háromnegyednyolckor már az iskolában vannak. Délután fél egytől háromig ebéd, játék, szabadfoglalkozás, háromtól hatig tanulás, fél hétkor vacsora, kilenckor villanyoltás. A kollégiumban két nevelő dolgozik rendszeresen, egy tanárnő ott lakik a házban. Hetenként — külön az 5— 6. és a 7—8. osztályosoknak — tizenkét órában szaktanárok segítenek a felkészülésben. Az épület egyemeletes, a földszinten a fiúk, az emeleten a lányok laknak. Egy hónapra száz forintot fizetnek. A TANYAI és a pusztai iskolákban legfeljebb két tanító van, az egyik az alsó tagozatot, a másik a felsősöket tanítja. A tanító bármilyen fáradhatatlan lelkesedéssel és nagy tapasztalattal is rendelkezik, nem adhat annyit tanítványainak, mint az, aki egyszerre csak egy osztállyal, a felső tagozaton pedig egyszerre csak egy tantárggyal foglalkozik. És a különbség nem ennyi csupán. A gyerek a tanyai kollégiumban más környezetbe kerül. Rendszeresen tanul, problémáiban tanárok segítségét kérheti, televíziót lát, könyvtárba járhat. Otthon, a tanyán mindebből alig kap meg valamit. S a szülők erről nem tehetnek. Hiába adnának meg mindent a gyereknek, ha nincs villany, nincs könyvtár, nincs elegendő tanító. Hiába mondják, hogy a gyerek nyugodtan tanulhat, ha nincs otthon egy csendes és világos sarok, ha a tanyai élet hétköznapjai újra meg újra munkába kényszerítik a gyereket: ellátja az állatokat, megfőz, takarít, kistestvéreit gondozza. BESZÉLTEM olyan édesanyával, akinek három gyermeke került a kollégiumiba. A ház elnémult, elnéptelenedett — a szülőknek nagyon hiányoznak a gyerekek. Erre csak azt mondhatom: az lenne a baj, ha nem hiányoznának. Az is rendjén van, hogy féltik őket , ki merné egy édesanyának szemére vetni, hogy aggódik gyermekeiért. Egyetlen gondolatot gondoljanak csak végig a panaszkodó, a gyermekeiket visszakérő-követelő szülők. Jó-e a gyereknek, hogy a kollégiumban van? Az ő saját, önálló élete gazdagodik, nyer-e azzal, hogy több mindent megtanul, hogy világot lát, hogy ugyanolyan lehetősége lesz mint a faluban, városban végző társainak. 4