Család és Iskola, 1912 (38. évfolyam, 1. szám)
1912-01-01 / 1. szám
tekintetét le nem veszi róla, mig nem rendre összes, virágait el nem hagyja; még a legkedvesebbeket is melyeket keblébe rejtett. Az ifjú ekkor megkönnyebbülten feltekint s a szigorú tekintetű férfiúban felismeri a kötelességet, mely őt megint visszavezeti az ősi hajlékba s jól eső érzéssel ismét elfoglalja helyét ott, honnan előbb dacosan, lelkében keserűséggel eltelve távozott volt el. — Vajha a kultuszsztrájkosok lelkében is felébredne ismét a kötelesség, hogy vissza vezesse őket is az ősiházba, az iskolába, melytől dacosan, lelkükben keserűséggel fordultak volt éi, hogy visszatérve,munkáljunk ismét egyesült erővel az úton, mely a nemzeti kultúra s ezzel a nemzeti egység kiépítésének egyedüli útja. Mert nekünk tanítóknak, kizárólag csak ezt az útat s nem a szélsőségek útjait kell járjuk. (Kolozsvár.) Pallós Albert: 3 Az otthon. A gondviselés minden élőlénynek engedett egy zugot, ahol megvonulva, pihenőre térhessen. Égaljak szerint jelölte meg az állatok birodalmát, árnyas erdőséget, verőfényes síkságot, bozótot, tavakat és folyókat bocsátva választásukra. S mindenik föltalálta a szervezetének megfelelő tanyát, ahol védelem és táplálék kínálkozik részére s eleget tehet a fajfenntartás ösztönének. Egy része nem köti magát egy ponthoz, sőt egy területhez sem, hanem ahol a pihenési vágy meglepi, talán egyszeri álomra ottan megtelepszik s azután ismét nyakába veszi a világot: illa berek, vádak, erek! Más része nemcsak naponta visszatér a kiválasztott és részben maga alkotta hajlékba, hanem bizonyos kényelemre rendezi azt be s némelyikük utánozhatlan művészettel díszíti föl, élelemtárral látja el és erejének megfelelő módon védelmezi rongálások és rablások ellen. Családjának kicsinyeiért pedig olykor élet-halál harcot vív. S ha letiportatik, vagy ő, vagy hozzátartozói újra kezdik az otthon építését és berendezését. Amazok a csatangoló kozmopoliták, ezek a választott vagy örökölt szülőföld ragaszkodó gyermekei. Az állatvilág társadalmában ezek a munkás és vagyonszerző, azok az élősdi és felforgató elemek és nekünk is kártékony ellenségeink. S mi már ezért is velük szemben a munkás elem védelmére kelünk. De az állatvilág nemcsak megkapó és tanulságot nyújtó példázatokban érdekel minket, hanem azon haszonélvezetnél fogva is, amit nekünk táplálkozás és ruházkodásra nyújt s azon többnyire legnehezebb munkák révén, amiket használatunkra szelídített háziállatainkkal végeztetünk. Ezért viszonzásul mi gondoskodunk nekik hajlékot és táplálékot nyújtani. S indokolt humanitásunk rájuk is kiterjed ezenkívül még az állatvédelemben, amit igen sok meggondolatlan embertársunk durvasága teszen szükségessé. Az ember és állat közötti viszonyt az otthon szempontjából tekintve, az a fölényes különbség mutatkozik, hogy az ember tartózkodás tekintetében nincs égaljakhoz kötve. A föld bármely lakható pontján megtelepedhetik, sátrat üthet, hajlékot építhet, foglalkozást választhat és rendezhet be s ottan családot alapíthat, szóval otthont teremthet magának. Meghódíthatja — amint tette is — az egész földtekét. Sőt a birtokba vett területeken természeti átalakításokat hajt végre: erdőségeket írt, mocsaras és kopár vidékeket kényszerít termékenységre, folyókat szabályoz vagy elvezet, tengereket összeköt, hegyeket átfúr, növényeket honosít, állatfajokat írt vagy keresztezéssel átalakít, idomít. Szolgálatába hajtja a természeti erőket. S míg fejlődése első korszakaiban rabja volt a földnek és természetnek, fokozatosan mindinkább úrrá lesz fölötte. Értelmi fejlődésének ez az ereje s hatalma önérzetében is megnyilatkozván, társadalmi berendezkedését is annak megfelelően módosítja, átalakítja. Az ennek útjába eső nehézségekkel küzdelemre kél, az idők folyamán felgyülemlett természetellenes akadályokat elhárítja s emberi és értelmi mivoltának megfelelő helyzetet teremt. Ez a művelet azonban nem könnyebb a természettel szemben folytatott küzdelemnél s eredménye időszakok és nemzedékek kitartó munkáját igényli. De ha ez nem hiányzik, a sikernek is előbb-utóbb be kell következnie A siker időszakai a föld különböző pontjain különbözők, mint maga a fejlődés folyamata. Az egyik helyen még alszik az öntudat és az ember alig él állati életnél egyebet, míg amott már ébredés jelei mutatkoznak, tovább pedig új világ van kialakulóban. Igen, mert az ember otthonának természeti viszonyai s az ezeknek megfelelő foglalkozás minősége mindenütt fölismerhető befolyással van szervezetére, gondolat- és kedélyvilágára, jellemére és erkölcseire. S e tekintetben évszázak és ezredek folyamán egyöntetű nagyobb-kisebb népcsaládok alakulnak, amelyek nyelvben, szokásban, életmódban, értelmi és érzelmi gondolatkörben, vallásban és világnézetben mindmegannyi egyedként jelentkeznek s fejlődési periódusaik egymástól annyira különbözők, mint a föld felszínének alakulatai. A mi népcsaládunk otthona ismételt eltolódás után alakult ki s eközben többször voltunk megsemmisülésnek kitéve, mig mai állandó lakóhelyünkön megtelepedhettünk s azt ezer veszély között megtarthattuk. Szerencse volt-e csupán, vagy messzelátó bölcseség és faji kiválóság, avagy talán mind a kettő, ami nagy és terhes világutunkon idevezérelt és maréknyi tömegünknek szívós erőt adott az önfenntartásra? Ki mondhatna erre biztos feleletet ? Itten aztán a földrajzi alakot öltő haza fogalmát faji egyéniségünknek megfelelő tartalommal töltöttük ki. Családi, társadalmi, vallási, politikai, honvédelmi, gazdasági és kulturális intézményeket szerveztünk és fejlesztettünk, melyek a haza nemzeti jellegét domborították ki. Ez évszázadokon át tartó munka eredménye féltett kincse lett szervezetünknek, amihez, mint drága örökséghez, kegyelettel ragaszkodunk, annak birtokában jólétre törekszünk s tekélyesbített alakban utódaink számára fenntartani és hátrahagyni szilárd elhatározással dolgozunk. Hadd érezze itt, a haza határain belől, magát biztonságban, találja meg, munkájának értéke szerint, jutalmát minden becsületes honpolgár ! Hadd fürössze lelkét a honszerelem bűvös érzésében minden hű gyermeke e megszentelt földnek, mely a mi egyebütt sehol fel nem található édes otthonunkat keblére ölelte. S hadd legyen ez otthon boldog hajlék a magyar tanítóságnak is, mely a nemzetépítő munkások soraiban mindinkább rászolgál egy kis fénysugárra, amely derűt és meleget áraszszon szerény hajlékába s elhordozhatóvá tegye az ottan tanyázó terhes gondokat. E méltánylás és rokonérzés bő mértéke áradjon reátok az új esztendőben, amelynek reggelén szeretettel üdvözöl (Kolozsvár.) Kozma Ferenc. Kolozs megyei pedagógia. Van-e ilyen ? Vajjon Kolozs megyében is ugyanúgy folyik-e az iskolai nevelés, ahogyan az ország bármely más megyéjében ? Bizonyos, hogy nem úgy folyik, tehát van az is,, amit a címben írtam. De csak egyik értelmében a peda~