Gyárfás István: A jász-kúnok története 4. 1542-1686 (Budapest, 1885)
Jászkúnok története 1542-1559
Turkeviből Budaházy István tiszt beszedett 90 bárányt, Vajda János szinte 90-et, a törökök 168-at. 1553. júl. 1-től 1554. jun. végéig a vár majorságába hajtottak a jászok 100, a kolbászi kunok 92 bárányt. Azonban már az 1554-ik év második felében adtak akóba a jászok búzát 1173, a kunok 221 vékát, tavaszit a jászok 1180, a kunok 190 vékát, együtt a jászkúnok 17 drb marhát, rovásadóba és hadisegélybe 525 frtot, rendes censusba 320 frt 49 drt., a hadisegélyre nézve azonban a nagykunokat illetőleg már 1554-ben azon változás történt, hogy a 17 nagykun községből Kisszállást, Thotturgont, Móriczot, Kisturgont, Marjalakát, Csorbát Mágocsi Gáspár Gyula várához csatolta, a többi 1 1 község Eger várához hadisegélyül 168 kapu után 168 frtot fizetett. Ehhez járult azon nagy mennyiségű bornak kimérése, melylyel a jászkúnok is terheltettek, igy például Jászberény városa Szentmihálynapra 151, karácsonyra 136, husvétra 158 akó bort nőit köteles a várból elszállítani, kimérni, s annak pintenként meghatározott árát hiány nélkül beszolgáltatni, s ehhez aránylag a többi jász-, és a nagy- s kiskúnsági községek is. Ezekből láthatjuk, hogy a Szolnok és Eger várak ellen folyt nagy török hadjárat mily pusztulást hozott a Jászkún községekre, egy részök elmenekült, mindnyájoknak gazdászata tönkre ment, elszegényedtek, s hogy a kamarai elengedések mellett is mily sok fizetés és szolgáltatásokkal valónak terhelve. V. Fráter György hirtelen halála a nagykúnokra nézve rég óhajtott jótétemény volt. Mint fentebb már az 1539-ik évnél láttuk, Fráter György a jászkúnokat elviselhetlen adózásokkal terhelte, a kiskúnság azonban, midőn török hódoltság alá jutott, a jászság pedig az által, hogy az egri várhoz csatoltatott, e zsarolások