Szirmai Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmerete (Buda, 1809.)

Szathmár vármegye

M képen Zakmár táját, és »’ Tiszántúl való Tőldet ,, mindenestől. §• 82. Azon Észt. azon is panaszolkodtak, hogy Zathmár tájékának, külföldi hadi parantsulója v.dla, ha­zánk nyelvén szóról szóra e’ képpé» : „ Az 1ó végh „ házakban mind idegen nemzetből való Kapitányok „ vóltanak. Az Tel­főlden pedig Kassán Olasz, a’ vagy pedig Válón Generálist tartott, az végh házok­­­­ban Zakmárt­ , Tokajban, Zendrőben, és több helyen it­ken min­d Németh Kapitányok voltának, és ők bír­­­­ták, sött az kinek maga vára volt is, Németh prae­­ti siduimot tartottak benne, úgy annyira volt ez, hogy „ az Magyar vitézlő népet is el fogyatták tellyessége­ff­­él, mert Magyarnak sem ott ben az várakban , sem ff az mezőn semmi tisztségek nem volt, sem fizetések; „ de még az Hajdú rendnek is Németh Kapitányt ad­­­­tak az Magyar Vitézlő népnek gyalázattyára. És ,, noha Országot végeztünk, hogy Homonnay Bálint ff .Uramnak adják az fel földi mezei Generálisságot, s, még is Ország végzése ellen Rubernek adták, más „ esztendőben penigh egy Olasznak Tontipirnak, melly ,, idegen nemzetnek törvénytesen, és absoluta guber­­if natioi által, úgy bírtak, és tartottak benőnket, ,, mint rabiokat, jószághunkban , marhánkon szabadon is uralkodtak, és maghok között faluinkat fel osztoz­­­­tanak, kik miatt mennyi nyomorúságban­ vóltunk, „ semmi nyelvet azt ki nem monthatt­nk , mellyekröl ,, minden gyűlésinkben sokat kiáltottunk, sokat pana­­­­szolkod­unk ram publice, quam privatim, és köve­­ts­teket is küldöttünk ö Fölségéhez, de semmibe ö ,, Fölséghe meg nem halgatott bennünket. Azért ö „ Fölséghétü­l kivánnynk, hogy ö Fölséghe feirja az ,, réghi Szent Királyok modgiára Magiarok által az „ országhoz, Lám a Fölséghe egiebb országhit Ma­­,, giarok által nem regallia, és tisztet egy Magiarnak ,, sem ád azokban, sött ha közöttök járunk is, sem­­i) mi, al vagy igen lövés böc­ületü­nk vagjon nálok. ,, Melly elöl számláltt szabadságiunkat hiszeik hogy ö „ Fölséghe kegyelmesen meg adgia, kit mi is telk­es­­ életünkben hi­űségh­esen meg igyekezünk szolgálni. Helyes okai lehettek akkor tájban az Uralkodó Háznak arra, hogy a’ Magyar Vezérek és vitézek állandó hité­­ben

Next