Tagányi Károly - Réthy László - Pokoly József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. 1. kötet. A vármegye általános leírása, múltja és megalakulásának ismertetése (1901)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ. Ez az 5149 kilométernyi terület, mely most Magyarország földabroszán „Szolnok-Dobokavármegye" néven van feljegyezve, a honfoglalás idejében nagy részben lakatlan és gazdátlan erdőboritotta terület volt. Hogy a hajdankor mesés világában ezen területnek s tulajdonképpen az erdélyi részeknek, vagy mondjuk Dáciának kőkorszakbeli lakója mely emberfajhoz tartozott s mily életviszonyok között élt? erre a tudomány feleletét csak feltevésekre alapithatja. Az az egy bizonyos, hogy ez az országrész s így e vármegye területe is teljesen lakatlan soha sem volt s egyik népréteg a másikat váltotta fel kisebb-nagyobb időközökben; sokszor egyik még el sem enyészett s már elárasztotta a másik s így egy bizonyos ideig összeelegyedve éltek, míg az erősebb a gyöngét magába olvasztotta, a mint ezt az ásatások rendjén vagy véletlenségből napvilágra került leletek útján az archeológusok teljes bizonyossággal megállapították: írott adatokra, feliratos emlékekre, kútforrásokra, melyeket a tudomány ezen országrész s ez által vármegyénk ókori történelmének megvilágítására felhasználhatna, a római másfél századra terjedő uralom idejéig csak elvétve találunk. Ezen világbirodalom összeomlásával e sokszor hézagos kútforrások is teljesen kiapadnak, úgy, hogy vármegyénk területének összefüggő históriai adatokkal való megvilágítása tulajdonképpen csak a XII-ik században veszi kezdetét. Tehát jóval a honfoglalás után s ellentétben Anonymus (Geste Hungarorum) feljegyzéseivel, melynek némely állításait a monographia megírásánál felhasznált s részben eddig egészen ismeretlen adatoknak egyike sem támogatja.