Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története 3. A leigáztatás kora 1526-1848 (Hódmezővásárhely, 1907)
Előszó
IV ELŐSZÓ. jelenségekről emelgessem fel a feledés fátyolét s ez által az idegeneknek és szórakozni kivánóknak valami gyönyörködtető és könnyed olvasmányfélét nyújtsak, hanem a letűnt idő teljes képét kívántam egybeállitani érthetően és világosan, s azt is feltüntetni, hogy annak mindenik szakában mely okok szolgáltak az esmények magyarázatául ? minő állapotok, eszmék és törekvések foglalták el a nép lelkét ? minő vágyakban, szenvedésekben és küzdelmekben merült ki és fejlődött annak testi-lelki ereje ? mit alkotott e földön annyi idő alatt ? mint tévedett, vétkezett és mint állotta meg helyét ? minőnek bizonyult a reá nehezült idők sanyarúságai, egyhangúsága és kedvezései alatt az egész nép a vezetőkkel és felsőbbekkel együtt ? A való és az igazság színeit nyomoztam és igyekeztem alkalmazni elfogultság, hízelgés és nagyítás nélkül. Az aktákban sem félisteneket, sem ördögöket nem találtam, s könyvemben is csak embereket rajzoltam jó és rossz tulajdonságokkal s legtöbbször mindennapos helyzeteket: hiszem azonban, hogy azokra nézve, kik itt, a mi alacsony falaink közt, élnek, kik a könyv lapjain eseiket és őseiket látják forgolódni s a jelenkori állapotok alapjait és embrióit szemlélhetik, sőt azokra a távolabb esőkre nézve is, kik kedvöket lelik az okról-okra való haladásban és az egyszerű, természetes élet és fejlődés szemlélésében, rajzaim és elbeszéléseim nem lesznek épen érdektelenek és hatástalanok. A felhalmozott és lajstromozott bőséges adatkészlet, melynek a szövegben csak egy részét reprodukálhattam, arra való volt, hogy nyomról-nyomra kísérhessem a lakosság szellemének járását, koronkénti sülyedését és emelkedését, a népjellem és tehetségek, a közgazdasági, néprajzi és művelődési viszonyok formáit és fázisait, a kormányzási és igazságszolgáltatási, a jobbágyi és földesúri állapo