Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története (Orosháza, 1965)
V. Egészségügy-művelödésügy - Elek László: A szellemi kultúra fejlődése (1744-1944)
sabb ága: a közoktatás, az ismeretterjesztés, a színjátszás, a film, az újság, a társasági és a klubélet. 3. Orosházi írók és művészek A polgárosodó Orosháza írói-művészi szempontból kiemelkedő egyéniségei közül napjainkra a szentetornyai birtokán szívesen időző Eötvös József, a költőpap: Győry Vilmos, a parasztszínházat alapító író: Justh Zsigmond, a munkásköltészet első jelentősebb alakja: Csizmadia Sándor, továbbá a mesegyűjtő Veres Imre és a festőművész Oskó Lajos neve maradt leginkább fenn. Közülük Eötvös nem a kiegyezés utáni időszaknak volt írója, mégis itt tárgyaljuk, mivel mondanivalónk túlnyomó részét olyan visszaemlékezésre alapozzuk, amely elsősorban élete utolsó éveiről ad hiteles képet, s írói értékelése nem lehet itt feladatunk. Mindössze helytörténeti szempontból vizsgáljuk munkásságát. Eötvöst 371 közéleti tevékenysége, miniszteri elfoglaltsága megakadályozta abban, hogy egyfolytában huzamosabb ideig tartózkodjék Békés megyei birtokán. Általában csak 1-2 napra „szökött meg Pestről”, olykor nem is tudták, hogy „ide menekült”. Feltehető, hogy leghíresebb regénye, a kritikai realizmus első kimagasló műve. A falu jegyzője motívumaihoz számos adatra bukkant itt. Lehet, hogy itt mélyült el benne a kisemmizett, megalázott jobbágyok, a Violák kiszolgáltatottságának a tudata is. Ezt annál jogosabban feltételezhetjük, mivel felesége révén (Rosty Albert alispán leánya) megyénk politikailag legbefolyásosabb családjaival állott ismeretségben, s így közvetlenül hallhatott a nemesi vármegye igazságtalanságairól, bántó visszaéléseiről. Sokszor áhítozott a csendes, egyszerű élet után. Ezért kedvelte nagyon Orosháza-Gádoros között elterülő birtokát is. Nyugalmat lelt itt, valahányszor lejött, belefáradva a nagyváros rohanó életébe. Megszabott életrendje, amelyről Győry Vilmos tudat legrészletesebben bennünket, a puritán gondolkodásmód, ízlés és életszemlélet nagyszerű gyakorlati megvalósítása volt. El sem hinné az ember, milyen egyszerű volt környezete. Barnára festett fenyőfa ágy, ugyanilyen anyagból készült kisebb és nagyobb szekrény, néhány szék és egy asztalka képezték dolgozószobája bútorzatát, csinos, de egyáltalán nem kastélyszerű szentetornyai udvarházában. Egyszerű és közvetlen volt emberekkel szembeni magatartása is. Számos följegyzést készített itt, alföldi magányában Eötvös. Itt írta meg A falu jegyzője egyik-másik fejezetét. Itt rendezte sajtó alá a regény második kiadását, kisebb módosításokat eszközölve az első kiadáson. Itt fogalmazta meg legkedvesebb barátja, Szalay László felett tartott akadémiai emlékbeszédét. De arra is jó volt ez a csendes otthon, hogy politikai-társadalmi kérdésekben tisztázza a maga nézeteit és véleményét, s azokat naplójába rögzíteni tudja. Számos tudományos és szépirodalmi művet tanulmányozott itt nyugodt légkörben, s vonta le tanulságaikat nemzetgazdászati, politikai, irodalmi, társadalomtudományi szempontból egyaránt. Különösen a vidékünkön is óriási pusztítást végző 1863-as nagy aszály következményei foglalkoztatták. Tépelődései végén még jobban meggyőződött arról, hogy „ha az ország anyagi bajain végig nézünk, csak nem mindenik egy kútfő”