Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története (Orosháza, 1965)
V. Egészségügy-művelödésügy - Elek László: A szellemi kultúra fejlődése (1744-1944)
a millennium felé haladó korszak görögtüzes magyarkodását és „extra Hungáriam non est vita” elvét nem fogadta el, és szellemi előkészítője lett annak a második reformnemzedéknek, amelynek irányadó lángelméi Ady Endre és Móricz Zsigmond voltak. Gazdag származása meg-megújuló külföldi utak lehetőségével ajándékozta meg. Eleinte talán csak látóköre bővítése érdekében kereste fel a messze országokat, később elvesztett egészségének helyreállítása, reparálása kényszerítette, hogy útra keljen. Egyre csak az élet, a napsugaras verőfény után futott a hőn áhított élet csalóka reményének igézetében. Kényszerutazó lett, aki minden ősszel, levélhulláskor, fecsketávozáskor, amikor kikopott a réten a fű, kezébe vette kiszáradt vándorbotját, s elindult asztali katonájával, a „falu ajándékával”, Szentiványi Istvánnal, hátha zöld levelet fakaszt botjára a lelke mélyén lappangó remény végső sugára. Szerette az életet, szerette az embert. Remény és rezignáció ötvöződnek össze leveleiben. „Tíz nap óta megint nagyon rosszul vagyok, azt hiszem, bajom rohamosabb jelleget öltött. De egy cseppet se bánom. Láttam sokat, újat alig fogok már láthatni, fáradt vagyok, s pihenni nem lesz rossz”383 írta szinte belenyugodva a halál gondolatába. Majd felhorgadt benne a befejezetlen mű, az elvégzetlen munka reviczkys fájdalma: „Megyek meghalni Cannesba... Nem várva senkit, nem remélek semmit, nem félek semmitől. Csak a szívem nem bír elhallgatni. A válás nehezére esik. A válástól félek?... soha, soha, sohasem! Milyen borzasztó szív! Egész életem másokért volt, másokban volt. Mily sok mindent nem mondtam el, mennyi mindent kéne kérdeznem. Egy marék hant mindent elnémít”.38'* Majd újra: „Ez az én tragikumom. Ott nem lehetek, ahol szeretek lenni, ahol tán még a halál sem lenne nehéz, mert oly természetesnek teszi a faj, mely körülvesz... Pedig olyan jó lenne itt élni az életet”.38'’ Megtanulta, hogy a halál árnyékában is szép az élet, s érdemes ragaszkodni hozzá, „kivált, ha az ember minden ízében éli”. Ki kell használni jól a sors által nyújtott lehetőségeket. „Aki gyorsan él, többet él, mint az, aki lassan él. És ez elég vígasztalásnak...386 Semmis az élet... kevés nyomot hagy.. semmis a halál, hogy az életet nem bírja megaranyozni.”387 Rövid élete nem volt halásztalan élet, ígéretes, gazdag életet élt. Olyan magyar volt, ki külföldön vált igazán magyarrá, s érezte meg, mi a teendője. Sokat hangoztatott kozmopolitizmusa - a szó mai értelmezése szerint - igaztalan vád. Ennek ellentmond mind a Magyar Műpártolók Köre, mind az arisztokrata ifjakból általa szervezett nemzetgazdász csoport, a Debating Society megalapítása és rendeltetése, de eleven tiltakozás határozott népszeretete és nagy regénytervének, a 14 kötetre tervezett tézis-regénynek, a Kiválás genezisének alapvető koncepciója is. Tagadhatatlan, kezdetben csakugyan mutatkozott benne bizonyos külföldimádat, de akkor is ott élt szíve mélyén a magyar történelmi múlt, a magyar forradalmi hagyományok, mindenekelőtt 1848 tisztelete, amely megvédte attól, hogy kozmopolita legyen. 23 éves fejjel így írt egyik ismerősének: Nemeskéri Kiss Margitnak, ki francia férfihoz ment nőül: „Ne felejtse el, hogy ide rokoni és baráti kötelékek fűzik, hogy itt beszélik azt a nyelvet, amely atyjának anya-