Családi Kör, 1994. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)
1994-04-07 / 14. szám
Veress Miklós Látnokcső Csupán a központot kell kitalálni: az égő máglya vagy csipkebokor egy tiarához képest oly parányi mint örökléthez viszonyítva: por s az ellentmondás maga a pokol mint körzőnek elipszis - mindhalálig keresni ami téves valahol: csupán az Isten hiánya az árnyék Matériákkal mérlegelni könnyű saját eszméd hogy véglegesnek higgyed a külső rendet - Lásd az üstököst amelynek pályája ha földközelnyi - a mindenségben fény lesz végre, mindegy hogy Betlehem vagy Golgoták fölött Abban a pillanatban, amikor a vajdasági magyarság eredetileg érdekvédelmi szervezetnek szánt politikai testülete elkezdett önmagával, a belső leszámolásokkal, hatalmi harccal és a másként gondolkodók üldözésével foglalkozni, megszűnt a létezésünkhöz, a megmaradásunkhoz és különösképpen az ittmaradásunkhoz nélkülözhetetlen feltételek kialakításán és megteremtésén buzgólkodó ténykedés. Öncélú, akár szektásnak is nevezhető politikai mérkőzés vette kezdetét, és ebben a mérkőzésben csak a beavatottak, tehát a vajdasági magyarság érdekvédelmi szervezetéből politikai párttá átvedlett csoportosulás vezető egyéniségei rúghattak labdába. Kezdettől fogva a kizárólagosság és a másként gondolkodók üldözése volt a VMDK legnagyobb hiányossága. Elképzelhetetlennek tartottuk és tartjuk továbbra is, hogy az általános érdekvédelmet felvállaló szervezet eleget tehessen feladatának, vállalt kötelezettségeinek, ha jogot formál annak megállapítására, kik is tekinthetők igaz magyarnak, kik azok, akik védelmet és támogatást érdemelnek, illetve kik azok, akik szuverén gondolkodásmódjukkal eleve ellenségnek, szakadárnak, árulónak és ilyesminek bélyegezhetők meg. Ilyen körülmények között csakis politikai pártról beszélhetünk, aminek vagy elfogadjuk a céljait (és ezzel bekerülünk a védelmet és támogatást érdemlők csoportjába), vagy fenntartásaink vannak (aminek következményeit azután a saját bőrünkön érezhetjük). Tekintettel arra, hogy az elmúlt négy év alatt egyre többen tettek fel mind gyakrabban kellemetlennek nyilvánítható kérdéseket, hogyan is működik a VMDK, mit tesznek és mit mulasztanak el megtenni a szervezet vezetői, gyarapodott azoknak az embereknek a száma is, akik már a kérdésfeltevés miatt is ellenségnek lettek kikiáltva. Ez önmagában véve nem is lett volna túlságosan nagy baj, hiszen a politikai pártok alapvető és meghatározó jellemzője a kizárólagosság, a türelmetlenség és a másként gondolkodók üldözése, de az már igenis nagy baj, hogy a párt legrangosabb vezetői ennek ellenére is igényt tartottak az általános érdekvédelemre. Ezt a kibékíthetetlen ellentétet, ezt a feloldhatatlan ellentmondást voltak képtelenek elviselni a szuverén értelmiségiek. Vagy elhagyták a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, vagy eleve távol tartották magukat tőle, hiszen hiába kiáltottak a vezérek érdekvédelmet, amikor a napnál is világosabb volt, hogy pártregulát értettek alatta. A VMDK legnagyobb mulasztása talán az, hogy mindeddig lehetetlenné tette, tudathasadásos szerződésével megakadályozta a demokrácia, a politikai pluralizmus kialakulását a vajdasági magyarság körében. Ezért rekedt meg a vajdasági magyarság a politikai érettségnek sokkal alacsonyabb fokán, mint akár az itteni szerbség is. Köreinkben még mindig az egypártrendszer, és az ilyen politikai szerveződéssel együtt járó gondolkodásmód uralkodik." Aki valamilyen oknál fogva nem tud beilleszkedni ennek az egyetlen pártnak a programjába, nemcsak kireked a magyarság sorsának intézéséből, hanem még a véleményét sem mondhatja el a kiátkozás veszélye nélkül. Lehet-e változtatni ezen az áldatlan állapoton? Nyilvánvaló, hogy lehet, mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű ekkora lépésvesztés után megkezdeni a politikai pluralizmus kialakítását a vajdasági magyarság körében is. A monolit egységet, közérthetőbben fogalmazva: a csordaszellemet mindenek felett álló értéknek elfogadható politikai súlyos károsodást okozott a vajdasági magyarság politikai életében. Gyógyulása kizárólag attól függ, hogy még megmaradt értelmisége képes lesz-e szervezett formában kifejezésre juttatni azt a sokféleséget, ami minden népnek velejárója. Ha ezt a feladatot felvállalja és teljesíti is a vajdasági magyar értelmiség, akkor bizonyos idő elteltével egészséges, a pluralista lét törvényszerűségeinek megfelelő politikai élet alakulhat ki. És csak ekkor mondhatjuk el, hogy végre megszabadultunk a bolsevik gondolkodásmódtól, a bolsevik megszerveződés annyit átkozott buktatóitól. De ha több pártban szerveződik meg a maroknyi vajdasági magyarság, akkor a lényegesnek eddig sem mondható súlyát sem tudja majd megtartani. Az ilyen kérdést ismét csak a bolsevik gondolkodásmód fogalmazhatja meg. A pluralista politikai szervezettség tudja ugyanis kialakítani a legjobban, a legteljesebben és a legmegbízhatóbban az itteni magyarság érdekvédelmi szervezetét, azt a szervezetet, aminek a megalakítását érzésünk szerint elszabotálta a VMDK. A magyarság minden érdemi politikai tömörülését egybegyűjtő, a stratégiai és általános érvényű célokat maghatározó magyar nemzeti tanács megalakítása létfontosságú szükségletünk. Egy igazi, a sokféleségből táplálkozó érdekvédelmi szervezet nélkül nem maradhatunk meg, pontosabban szólva, nem maradhatunk itt. FEHÉR István Elmondom, ha szabad 3 / 1994. ÁPRILIS 7.