Családi Kör, 2002. április-június (13. évfolyam, 14-26. szám)
2002-04-04 / 14. szám
Húsvétvasárnap a Windsori kastélyban álmában örökre elszenderedett korunk egyik legismertebb királyi személyisége, a múlt század koronatanúja, Őfelsége Erzsébet brit anyakirályné. A királymama, „az évszázad asszonya”, a „monarchia sarokköve” avagy „a nemzet szeretett nagymamája” - ahogyan a brit sajtó sokszor nevezte - 102 évre nyúlt mozgalmas élete véget ért. Matuzsálemi korával ő volt modern világunk legtovább élt trónon ülő személye. Egy olyan személy, aki elsősorban tetteivel és nem származásával érdemelte ki alattvalóinak tiszteletét, szeretetét és csodálatát. Olyan aranyos kis mamikának látszott: bájosnak, kedvesnek, bölcsnek és jólelkűnek. Jól ismerte ezeket a jelzőket, de nem szerette, ha ezeket valaki a szemébe mondta. „Korántsem vagyok olyan rendes, mint gondolják” - mondogatta. Ez a szabadkozás nagyon gyakori olyan szellemileg teljesen friss idős hölgyeknél, akik nem szeretik, ha nagymama vagy dédnagymama korukra való tekintettel automatikusan negédeskednek velük. Ez valóban egy cseppet sem illett ehhez a hölgyhöz, aki Strathmore és Kingshorne 13. grófjának negyedik lányaként, 1900. augusztus 4- én, a skóciai Glamis kastélyban született. A temperamentuma, zabolátlan életkedve és eredetisége már gyermekkorában megkülönböztette őt testvéreitől. Szigorú, ám mégis szabadelvű szülei mellett kibontakozhatott szárnyaló egyénisége. A fiatal lányt házitanítók oktatták, előmenetelben igencsak jeleskedett, többek között már 10 évesen folyékonyan beszélt franciául. Az első világháború pontosan Erzsébet 14. születésnapján tört ki. A háborúban a grófi birtok harctéri sebesültek kórházává változott át, ahol az ápolásból a grófkisasszony is derekasan kivette a részét, és a sebesült katonák kedvencévé vált. Ebből az időből maradt fenn egy katona visszaemlékezése, akinek szavait későbbi hosszú életének mozzanataira is vonatkoztathatjuk: „Amikor hozzád szólt, olyan volt, mintha csak te lennél az egyetlen személy a világon, aki számít.” Amikor a királyi család a háború után megrendezte az elsőbálozók bálját, származásából eredően Erzsébet is hivatalos volt, ahol főleg Pál jugoszláv herceg figyelmét keltette fel, de egy tánc azért Albert yorki hercegnek is jutott, akit a családjában csak Bertienek hívtak. V. György középső fia már ezen az estén megvallotta édesanyjának, hogy szerelmes lett, de a jövendő ara a későbbiekben csak a harmadszori lánykérésre mondott igent. Az esküvőre a távoli 1923-ban került sor a westminsteri apátságban (utoljára 600 évvel korábban tartottak itt esküvőt). Erzsébet természetes eleganciája, nyíltsága és alkalmazkodókészsége által nagyon korán a királyi házaspár kedvencévé vált, amit kevés ember mondhatott el a puritán Mary királynéról és a morózus V. György királyról. Az ifjú párnak hamarosan megszülettek a gyermekei is: Erzsébet, a mai uralkodónő 1926-ban, míg az idén februárban elhunyt Margit hercegnő 1930-ban. Házasságkötésekor és gyermekei születésekor még senki sem sejtette, hogy a birodalom jövendő uralkodóiról van szó, hiszen a trón várományosa David walesi herceg, a későbbi ViIi. Edward király (1894-1972) volt, aki apja halála után ugyan hivatalosan is trónra lépett, de 10 hónapos uralkodás után - az ünnepélyes koronázás előtt - még ugyanabban az évben le is mondott királyi méltóságáról egy kétszeresen elvált amerikai asszony, Mrs. Wallis Warfield Simpson (1896-1986) kedvéért, hogy feleségül vehesse. A trón helyett a király a szerelmet választotta. Megfelelő járandósággal és a Windsor hercege címmel kárpótolták. A herceg ezután elhagyta Angliát, és soha többé nem tért haza. Önkéntes párizsi száműzetésében 1972-ben halt meg. A világ leghatalmasabb birodalmának trónjára így váratlanul Bertie került, aki VI. Györgyként lett megkoronázva. Az 1936-os évet az angol történelemírás máig is a „háromkirályok évének” nevezi. Erzsébet anyakirálynő férjéről elmondható, hogy ez a szerény ember egyáltalán nem vágyott a királyi méltóságra, inkább kötelességtudatból mint becsvágyból lett király. Végül is igen sikeres uralkodó vált belőle, és ezt nagyrészt felesége erős egyéniségének, szeretetteljes gondoskodásának is köszönhette. Az új királyné megnyerő mosolya, női finomsága és nemes bája mögött olyan tulajdonságok rejlettek, melyek azóta számtalan alkalomkor megmutatkoztak. Szívósság, rugalmasság jellemezte, világos elképzelései voltak az uralkodói, a hitvesi és az anyai szerepről. A második világháború alatti bátor helytállása azután élete végéig helyet biztosított számára a britek szívében. Amikor 1940-ben még a Buckingham-palotát is bombatalálat érte, aminek következtében leomlottak annak homlokzati részei, a királyné kommentárja a következő volt: „Most legalább szemtől szembe nézhetek az East Enddel" - utalva ezzel, hogy immár a kovácsoltvas kerítések és a falak sem választják el alattvalóitól. A bombázása során felmerült a gondolat, hogy a két királylányt Kanadában kellene biztonságba helyezni, amit a királyné a következő szavakkal utasított vissza: „A hercegkisasszonyok nélkülem nem hagyhatják el az országot, én nem mehetek a király nélkül, a király pedig természetesen sohasem fogja itt hagyni az országot”... Férjének viszonylag fiatalon bekövetkezett halála (56 évesen hunyt el gyomorrákban) volt talán az egyetlen, ami porig tudta sújtani ezt a sziklaszilárd egyéniséget. Amikor a gyászév idejére teljesen visszavonult skóciai birtokára, voltak, akik a XIX. századnak is nevet adó legendás Viktória királynő már-már patológiás gyászához való hasonlatról beszéltek, és búslakodó remetéhez hasonlóan képzelték el az özvegy királyné további napjait, de igencsak tévedtek. Erzsébet egyénisége sokkal szilárdabb volt annál, hogy rajta az élet viharai csak úgy végigsöpörhettek volna. Erzsébet hamarosan ismét visszatért a közéletbe, de immár újabb szerepkörben. Ő lett lányának, II. Erzsébetnek a legfőbb tanácsadója és egyben bizalmas barátja is. Habár az anyakirálynő korábbi uralkodói és politikai szerepétől megfosztatott. De helyette felvehette az ösztönző és példaadó szerepkört, melyben ő állíthatta fel a gondoskodás, a viselkedés és az erkölcs íratlan normáit. Ő lett a bájos „Queen-Mum", aki feledhetetlen mosolyával, sziporkázó humorával, csillogó, mégis ízléses ruháival, szemrevaló kalapjaival, visszafogott, fiatalos pasztellszíneivel, elegáns ékszereivel mindig is az események központjába került, bárhol is képviselte a Windsorokat. Széles körű közszereplését bizonyítja, hogy évente a királynő után ő vállalt legtöbb közszereplést. Még 100 éves korában is rengeteget reprezentált. Halálakor több mint 350 szervezet, alapítvány, kórház tiszteletbeli elnöke vagy patrónusa volt. Rengeteg díszdoktorátusa mellett 1981-ig, 25 éven át ő volt a Londoni Egyetem kancellárja is, és akkor még a hadseregbeli tevékenységéről nem is beszéltünk, ahol több ezrednek is ő volt a „tulajdonosa”. Többek között még tiszteletbeli admirálisi rendfokozattal is rendelkezett. Erzsébet helye a Földön A brit anyakirályné 102 éve CSALÁDI FOTO 1934-BŐL AZ ELADÓSORBAN LEVŐ LÁNY A BIRODALMI KORONA SÚLYA ALATT 14 2002. április 4.