Családi Kör, 2004. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)

2004-06-24 / 26. szám

Rengeteg erdők, szőlőtermő lankák Barangolás Mátraalján „Ásni némán, mint a Mátra, / Nem nézni elő­re, se hátra, / Nem erőlködni befelé sem, / Csak bámulni a létezésben. / És mindent köszönteni szépen, / Minden valók testvére képpen." A mátraszentimrei templom falán olvashatók Sík Sándor sorai. A piarista szerzetes-költő, aki sokáig a falu lakója volt, gyakran idézte föl ezt a csodálatos tájat legmagasztosabb érzéseinek ki­fejezésére. Aki egy rövid időt tölt ezen a vidéken - mint mi is -, megérti, hogy miért. Gyöngyösről indultunk Eger felé, fenyve­sek adta fantasztikus, ózondús levegő csapott meg, s kísért végig utunkon. Amikor a nyaralás szót kiejtjük a szánkon, legtöbben azonnal va­lami napsütötte tengerpartra gondolunk, s az már csak természetes, hogy valahol Görögor­szágban, Törökországban. Pedig nem is kell olyan messzire mennünk, hogy jól érezzük ma­gunkat. Mi csak Magyarországon, a Mátraalján utaztunk végig, és mégis elragadó tájban gyö­nyörködhettünk. Igazi üdülőparadicsom ez, tö­kéletes csenddel és nyugalommal, természe­tesen annak, aki ilyen jellegű nyaralásra, kikapcsolódásra vágyik. Történelmi emlékhelyek A Mátraalja központi települése Gyöngyös. Nevét a hagyományok szerint Árpád lányának vagy az itt élő palócok egyik asszonyának ne­véről kapta. Más elképzelések a Gyöngyös vá­rosnév eredetét inkább az itteni erdők fagyön­gyével vagy a patakok gyöngyöző vizével hozzák kapcsolatba. Mátraalja már a középkor­ban is híres bortermelő vidék volt, s amikor Károly Róbert 1334-ben Gyöngyöst városi rangra emelte, a hűséges polgárokat egyben megajándékozta a szabad borkereskedelem privilégiumával is. Az itt áthaladó fontos keres­kedelmi utakon a borok sok más árucikk kísé­retében eljutottak Lengyelországba és Orosz­országba is. A mátraaljai bor a külföldiek előtt a XVII. századtól vált egyre ismertebbé. Evlia Cselebi egykori török történetíró az alábbi megállapítást tette Gyöngyös bora kapcsán: „Édes ízű, bő levű, tizenhét féle szőlője van, s közte hétféle muskát szőlő. Borának nincsen párja sem Arábiában, sem Perzsiában... Ró­zsaszínű, fehér és zafírhoz hasonló sárga borai vannak.” A történelem eseményei különleges emlék­helyeket hagytak maguk után Gyöngyös váro­sában. Az itt megtelepedők ferences templo­mot és kolostort építettek maguknak a XIV. században, amely még mai is áll. A kolostor külön érdekessége, hogy itt található Magyar­­ország egyetlen épségben maradt középkori eredetű ferences könyvtára. A templom szen­télye pedig arról híres, hogy kriptájában temet­ték el Vak Bottyán kuruc tábornokot. A napóle­oni idők emlékét két épület őrzi. Az egyik egy szép barokk palota, a Szent Korona-ház, amely nevét onnan kapta, hogy Napóleon se­regei elöl ide menekítették a magyar koronát. A palota dísztermében ma egyházi kincsek lát­hatók. A másik épület a klasszicista stílusú Or­­czy-kastély, amelyben nem kisebb történelmi alakok szálltak meg, mint Sándor orosz cár, Kossuth Lajos és Görgey Artúr. A kastély ma a Mátra Múzeumnak ad helyet, kerítéséről pedig az a legenda járja, hogy rácsait a napóleoni háborúkban zsákmányolt puskacsövekből ké­szítették. De ha valaki nem városnézésre és múzeu­mokra vágyik, akkor is érdemes errefelé venni az útirányt. A Mátraalja erdői és békés kis falvai idilli hangulatot árasztva olvadnak össze a csöndben. Valóban mesés vidék ez, ahol az em­ber akkor sem lepődne meg, ha az erdei tisztá­son megpillantaná Öreg Néni őzikéjét. KIRÁNDULÓCSOPORTUNK A MÁTRAHÁZA! PIHENŐN IRÁNY A KÉKESTETŐ! ILYEN ÉS HASONLÓ HÉTVÉGI HÁZAK SORAKOZNAK A MÁTRÁBAN 22 2004. június 24.

Next