Családi Kör, 2005. január-március (16. évfolyam, 1-13. szám)

2005-01-20 / 3. szám

2005. január 20. Mesic győzött Az eddigi elnök győzelmét hozta a horvátországi elnökválasztás horvátországi elnökválasztás második mik­ó fordulójában - vasárnap - a 4,4 millió­­­s (ebből 400 ezer külföldön élő) horvát­ F ^BP országi választópolgár az első forduló­nál valamivel kisebb részvétellel megválasztotta az ország új köztársasági elnökét. Stjepan Mesic eddigi elnök a szavazatoknak kb. 70 százaléká­val győzött. Rekordszámú jelölt Stjepan Mesic, Horvátország eddigi elnöke sajátos politikai pályát futott be. Mint ismeretes, a titói Jugoszlávia kollektív államfőjének, az El­nökségnek - akkoriban rotálódó - utolsó elnö­ke volt. Az ország szétesése után Tudmannak, a függetlenné vált Horvátország első elnökének munkatársa lett. De később szakadás követ­kezett be köztük, mert Mesic már nem tudott közösséget vállalni azzal a nemzeti eufóriával, amely az ország elszigetelődésének veszélyé­vel fenyegetett. A Tudman halálát követő első elnökválasztáson esélytelen jelöltként indult. Az volt ugyanis a vélemény, hogy Mate Granic, Tudman külügyminisztere biztos győztes, és a második fordulóban Drazen Budisa, az ellenzék hivatalos jelöltje lesz az ellenfele. Ehelyett nagy meglepetésre Mesic nemcsak bekerült a má­sodik fordulóba, hanem még győzni is tudott. Mostani indulását pedig az tette sajátossá, hogy az ellenzék támogatásával, de független jelöltként indult, és a legutóbbi parlamenti vá­lasztásokon ismét győző tudmani párt, a Hor­­vát Demokratikus Közösség (HDZ) jelöltet állí­tott ellene. Tudman halála után kissé szűkítették az elnök hatáskörét, a tisztség most mégis nagy vonzerő­vel bírt. Elsősorban azért, mert minden jel szerint a most győztes elnök viszi be az országot az Euró­pai Unióba. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a választások első fordulójában rekordszá­mú jelölt rajtolt: annak idején Tudmannak mind­össze két ellenjelöltje volt, a legutóbbi választá­sokon 9 jelölt indult, most viszont 13 jelölt volt (köztük 3 nő). Mesic és a HDZ említett jelöltje, Jadranka Kosor miniszter mellett indult a po­pulista jelszavakat meglovagoló Boris Miksic horvát származású amerikai üzletember, Ljubo Ceric Ross nyugalmazott tábornok, akit Tudman halála után, az európaibbá váló pártvezető, Sanader mostani miniszterelnök„jobboldali el­hajlása" miatt kizárt a HDZ-ből. Tudman másik munkatársa és tanácsosa, Ivic Pasalic, aki most szintén jobboldalibb, mint a kormánypárt, és el­sősorban azzal kampányolt, hogy ha győz, meg­kegyelmez a Hága által megvádolt két horvát tábornoknak, Gotovinának és Norcnak; a jobb­oldal jelöltje volt Slaven Letica is, aki Jelacic bán egyenruhájában kampányolt. A fenti - csodabo­gárnak számító és populizmusban, jobboldali elszavakban egymással versengő - jelöltek mel­­ett indult még Miroslav Ciro Blazevic népszerű abdarúgóedző, Miroslav Rajh, az egyetemisták jelöltje, és a kis pártok jelöltjeként vagy függet­len jelöltként még két női jelölt: Durda Adlenic (aki különben kifogásolta, hogy sok jelölt indul, ami szerinte azzal magyarázható, hogy az indu­láshoz mindössze 10 ezer aláírás kell) és Doris Kosta, meg három férfi: Anto Kovacevic, Mladen Keser és Tomislav Petrák. Az első forduló A január 2-án tartott első fordulónak há­rom alapvető jellegzetessége volt. Az egyik az, hogy az eddigi elnökválasztásokhoz viszonyít­va nagyon kevesen mentek el szavazni, a részvé­tel ugyanis alig haladta meg az érvényességhez szükséges 50 százalékot, 50,25 százalékos volt. A másik az, hogy Mesicnek csak pár ezer szavazat hiányzott ahhoz, hogy már az első fordulóban elnök legyen (a Liberation c. francia napilap ezt emelte ki választási tudósításának alcímében). Mesic ugyan biztosra vette, hogy már az első fordulóban győz,természetes, hogy már az első fordulóban győzök" - mondta még a szavazó­helyről távozva is. Önbizalmát abból merítette, hogy biztosra vette: a horvát választók megbe­csülik eredményét. „2000-ben Horvátország egy elszigetelt ország volt, most viszont elsőrendű turisztikai célpont. E fejlődésnek egy hányada az én munkámnak az eredménye" - hangsúlyoz­ta. Mégis kénytelen volt megelégedni a szava­zatok 49 százalékával. Az első forduló harmadik jelegzetessége pedig az, hogy az esélytelennek tartott Miksic megszorongatta a kormánypárt jelöltjét: a szavazatok összeszámlálásakor soká­ig a második helyen szerepelt, és csak a végén került elébe Jadranka Kosor. Maga az eredmény a következő volt: Mesic 49, Kosor 20,21, Miksic 17,79, Adlesic 2,69, Letica 2,6, Ross 1,85, Pasalic 1,82 százalékot kapott, a többi jelölt a leadott szavazatoknak az egy szá­zaléka alatt maradt, az utolsó helyen szereplő Petrák mindössze a szavazatoknak a 0,12 száza­lékát szerezte meg. A horvát lapok első kommen­tárja az első forduló után az eredmények alapján két dolgot emelt ki. Elsősorban azt, hogy ez volt az eddig leggyengébb részvétel az elnökválasz­tásokon, amiről a politikai pártoknak el kell gon­dolkodniuk. Másodsorban azt, hogy az egyértel­műen Európa-barát irányzat - Mesic és Kosor - a horvát választók nagy többségének a bizalmát élvezi, a szavazatok 70 százalékát megszerezte. Mégis elgondolkodtató, hogy a különféle lár­másan populista, legtöbbször Nyugat- és Euró­­pa-ellenes jelöltek ennyi szavazatot tudtak ös­­­szegyűjteni, különösen elgondolkodtató Miksic majd 18 százaléka. A két forduló között az országnak még szem­be kellett néznie két bonyodalommal. Egyrészt azzal, hogy Miksic nem volt hajlandó elismerni a választások eredményét. Nem kisebb dolgot állított (elsősorban annak alapján, hogy máso­dik helyéből hirtelen harmadik hely lett­, mint hogy a választásokat meghamisították. „Mesic és Sanader megegyezett, hogy én essek ki"- je­lentette ki, azzal érvelve, hogy a miniszterelnök­nek ez azért felelt meg, mert jelöltje verseny­ben maradt, a mostani elnöknek pedig azért, mert Kosor„gyengébb ellenfele Mesicnek, mint én". Ennek alapján - a többi vesztes támogatásá­val - megpróbálta híveit kivinni az utcára, hogy megismételjék az ukrajnai példát. Ez szeren­csére nem sikerült neki, de kísérlete figyelmez­tetett az egész térséget fenyegető veszélyre: a hatalom kommunista értelmezésétől és a múlt egyéb maradványaitól megfertőzött világban sokan lesznek majd, akik ehhez az eszközhöz fo­lyamodnak, tagadva a demokrácia alapvető sza­bályát: az, hogy ki az elnök vagy ki kormányoz, nem lehet olyan fontos, hogy megzavarják a de­mokrácia normális működését. A másik bonyo­dalom pedig az volt, hogy feszültség támadt a horvát kormánykoalíción belül, mert a HDZ a koalíció felborításával fenyegetőzve követelte, hogy partnerei sorakozzanak fel jelöltje mögé a második fordulóban. A végeredmény Stipe Mesic fölényesen legyőzte Jadranka Kosort - jelentette hétfőn reggel a Novi list meg a többi horvát lap. A külföldi lapok mérsékeltebb hangnemben tudósítottak: Stjepan Mesic biz­tosította második mandátumát Horvátország­ban - ez volt a francia Liberation címe. Újravá­lasztották Mesicet - ez pedig a Népszabadságé. De a Le Figaro is azt írta: Stipe Mesic nagy arány­ban nyerte a horvát elnökválasztást. Elsősorban azt emelik ki, hogy a Nyugat számára megfele­lő az eredmény, mert kényelmesebb együttmű­ködni valakivel, akit már ismernek.„Megtestesí­ti a kontinuitást, valaki, akit ismerünk, és akivel szeretünk együttműködni, mert jó a külpolitiká­ja"- mondják az illetékesek. Sanader miniszter­­elnök már a hivatalos eredmény előtt elismerte Mesic győzelmét, megígérte az együttműkö­dést vele, de kissé rezignáltan megjegyezte:„Je­lenleg még nem jött el annak az ideje, hogy női elnökünk legyen." BÁLINT István A MÁSODIK FORDULÓ KÉT JELÖLTJE: JADRANKA KOSOR ÉS STJEPAN MESIÉ 19

Next