Családi Kör, 2005. január-március (16. évfolyam, 1-13. szám)
2005-01-20 / 3. szám
2005. január 20. Mesic győzött Az eddigi elnök győzelmét hozta a horvátországi elnökválasztás horvátországi elnökválasztás második mikó fordulójában - vasárnap - a 4,4 milliós (ebből 400 ezer külföldön élő) horvát F ^BP országi választópolgár az első fordulónál valamivel kisebb részvétellel megválasztotta az ország új köztársasági elnökét. Stjepan Mesic eddigi elnök a szavazatoknak kb. 70 százalékával győzött. Rekordszámú jelölt Stjepan Mesic, Horvátország eddigi elnöke sajátos politikai pályát futott be. Mint ismeretes, a titói Jugoszlávia kollektív államfőjének, az Elnökségnek - akkoriban rotálódó - utolsó elnöke volt. Az ország szétesése után Tudmannak, a függetlenné vált Horvátország első elnökének munkatársa lett. De később szakadás következett be köztük, mert Mesic már nem tudott közösséget vállalni azzal a nemzeti eufóriával, amely az ország elszigetelődésének veszélyével fenyegetett. A Tudman halálát követő első elnökválasztáson esélytelen jelöltként indult. Az volt ugyanis a vélemény, hogy Mate Granic, Tudman külügyminisztere biztos győztes, és a második fordulóban Drazen Budisa, az ellenzék hivatalos jelöltje lesz az ellenfele. Ehelyett nagy meglepetésre Mesic nemcsak bekerült a második fordulóba, hanem még győzni is tudott. Mostani indulását pedig az tette sajátossá, hogy az ellenzék támogatásával, de független jelöltként indult, és a legutóbbi parlamenti választásokon ismét győző tudmani párt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) jelöltet állított ellene. Tudman halála után kissé szűkítették az elnök hatáskörét, a tisztség most mégis nagy vonzerővel bírt. Elsősorban azért, mert minden jel szerint a most győztes elnök viszi be az országot az Európai Unióba. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a választások első fordulójában rekordszámú jelölt rajtolt: annak idején Tudmannak mindössze két ellenjelöltje volt, a legutóbbi választásokon 9 jelölt indult, most viszont 13 jelölt volt (köztük 3 nő). Mesic és a HDZ említett jelöltje, Jadranka Kosor miniszter mellett indult a populista jelszavakat meglovagoló Boris Miksic horvát származású amerikai üzletember, Ljubo Ceric Ross nyugalmazott tábornok, akit Tudman halála után, az európaibbá váló pártvezető, Sanader mostani miniszterelnök„jobboldali elhajlása" miatt kizárt a HDZ-ből. Tudman másik munkatársa és tanácsosa, Ivic Pasalic, aki most szintén jobboldalibb, mint a kormánypárt, és elsősorban azzal kampányolt, hogy ha győz, megkegyelmez a Hága által megvádolt két horvát tábornoknak, Gotovinának és Norcnak; a jobboldal jelöltje volt Slaven Letica is, aki Jelacic bán egyenruhájában kampányolt. A fenti - csodabogárnak számító és populizmusban, jobboldali elszavakban egymással versengő - jelöltek melett indult még Miroslav Ciro Blazevic népszerű abdarúgóedző, Miroslav Rajh, az egyetemisták jelöltje, és a kis pártok jelöltjeként vagy független jelöltként még két női jelölt: Durda Adlenic (aki különben kifogásolta, hogy sok jelölt indul, ami szerinte azzal magyarázható, hogy az induláshoz mindössze 10 ezer aláírás kell) és Doris Kosta, meg három férfi: Anto Kovacevic, Mladen Keser és Tomislav Petrák. Az első forduló A január 2-án tartott első fordulónak három alapvető jellegzetessége volt. Az egyik az, hogy az eddigi elnökválasztásokhoz viszonyítva nagyon kevesen mentek el szavazni, a részvétel ugyanis alig haladta meg az érvényességhez szükséges 50 százalékot, 50,25 százalékos volt. A másik az, hogy Mesicnek csak pár ezer szavazat hiányzott ahhoz, hogy már az első fordulóban elnök legyen (a Liberation c. francia napilap ezt emelte ki választási tudósításának alcímében). Mesic ugyan biztosra vette, hogy már az első fordulóban győz,természetes, hogy már az első fordulóban győzök" - mondta még a szavazóhelyről távozva is. Önbizalmát abból merítette, hogy biztosra vette: a horvát választók megbecsülik eredményét. „2000-ben Horvátország egy elszigetelt ország volt, most viszont elsőrendű turisztikai célpont. E fejlődésnek egy hányada az én munkámnak az eredménye" - hangsúlyozta. Mégis kénytelen volt megelégedni a szavazatok 49 százalékával. Az első forduló harmadik jelegzetessége pedig az, hogy az esélytelennek tartott Miksic megszorongatta a kormánypárt jelöltjét: a szavazatok összeszámlálásakor sokáig a második helyen szerepelt, és csak a végén került elébe Jadranka Kosor. Maga az eredmény a következő volt: Mesic 49, Kosor 20,21, Miksic 17,79, Adlesic 2,69, Letica 2,6, Ross 1,85, Pasalic 1,82 százalékot kapott, a többi jelölt a leadott szavazatoknak az egy százaléka alatt maradt, az utolsó helyen szereplő Petrák mindössze a szavazatoknak a 0,12 százalékát szerezte meg. A horvát lapok első kommentárja az első forduló után az eredmények alapján két dolgot emelt ki. Elsősorban azt, hogy ez volt az eddig leggyengébb részvétel az elnökválasztásokon, amiről a politikai pártoknak el kell gondolkodniuk. Másodsorban azt, hogy az egyértelműen Európa-barát irányzat - Mesic és Kosor - a horvát választók nagy többségének a bizalmát élvezi, a szavazatok 70 százalékát megszerezte. Mégis elgondolkodtató, hogy a különféle lármásan populista, legtöbbször Nyugat- és Európa-ellenes jelöltek ennyi szavazatot tudtak összegyűjteni, különösen elgondolkodtató Miksic majd 18 százaléka. A két forduló között az országnak még szembe kellett néznie két bonyodalommal. Egyrészt azzal, hogy Miksic nem volt hajlandó elismerni a választások eredményét. Nem kisebb dolgot állított (elsősorban annak alapján, hogy második helyéből hirtelen harmadik hely lett, mint hogy a választásokat meghamisították. „Mesic és Sanader megegyezett, hogy én essek ki"- jelentette ki, azzal érvelve, hogy a miniszterelnöknek ez azért felelt meg, mert jelöltje versenyben maradt, a mostani elnöknek pedig azért, mert Kosor„gyengébb ellenfele Mesicnek, mint én". Ennek alapján - a többi vesztes támogatásával - megpróbálta híveit kivinni az utcára, hogy megismételjék az ukrajnai példát. Ez szerencsére nem sikerült neki, de kísérlete figyelmeztetett az egész térséget fenyegető veszélyre: a hatalom kommunista értelmezésétől és a múlt egyéb maradványaitól megfertőzött világban sokan lesznek majd, akik ehhez az eszközhöz folyamodnak, tagadva a demokrácia alapvető szabályát: az, hogy ki az elnök vagy ki kormányoz, nem lehet olyan fontos, hogy megzavarják a demokrácia normális működését. A másik bonyodalom pedig az volt, hogy feszültség támadt a horvát kormánykoalíción belül, mert a HDZ a koalíció felborításával fenyegetőzve követelte, hogy partnerei sorakozzanak fel jelöltje mögé a második fordulóban. A végeredmény Stipe Mesic fölényesen legyőzte Jadranka Kosort - jelentette hétfőn reggel a Novi list meg a többi horvát lap. A külföldi lapok mérsékeltebb hangnemben tudósítottak: Stjepan Mesic biztosította második mandátumát Horvátországban - ez volt a francia Liberation címe. Újraválasztották Mesicet - ez pedig a Népszabadságé. De a Le Figaro is azt írta: Stipe Mesic nagy arányban nyerte a horvát elnökválasztást. Elsősorban azt emelik ki, hogy a Nyugat számára megfelelő az eredmény, mert kényelmesebb együttműködni valakivel, akit már ismernek.„Megtestesíti a kontinuitást, valaki, akit ismerünk, és akivel szeretünk együttműködni, mert jó a külpolitikája"- mondják az illetékesek. Sanader miniszterelnök már a hivatalos eredmény előtt elismerte Mesic győzelmét, megígérte az együttműködést vele, de kissé rezignáltan megjegyezte:„Jelenleg még nem jött el annak az ideje, hogy női elnökünk legyen." BÁLINT István A MÁSODIK FORDULÓ KÉT JELÖLTJE: JADRANKA KOSOR ÉS STJEPAN MESIÉ 19