Családi Kör, 2007. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
2007-03-15 / 11. szám
szeverődtek körülötte, köztük természetesen akadt egy titkosrendőr is. Ez a titkosrendőrök hallatlan finom intelligenciájával rögtön megállapította, hogy a cenzúra eltörléséről és a többiről dadogó fiatalember kétségtelenül őrült, és el is akarta szállíttatni a Rókus kórház második emeletére, az elmeosztályra. De az emberek nem hagyták, első bizonyítékaként annak, hogy a születő világváros polgárai egyetértenek a pontokba foglalt követelésekkel. Petőfi jellegzetes távgyalogló lépteivel elindult ugyan a Fillinger-Pilvax felé, de útközben megpillantotta Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát, és Jókai Mórral közös lakásukban még egy utolsó megbeszélést tartottak. Ekkor rázta meg Vasvári Petőfi tőrös botját, nem tudván, hogy egy szurony van elrejtve benne. A kirepülő szurony szerencsére senkit sem sebesített meg, Petőfi pedig rezzenéstelen arccal csak ennyit mondott:„Jó jel, a tőr hegye Bécs felé mutat. Mehetünk." A Pilvaxból a szemtanúk szerint hatan indultak el, hogy elsősorban az egyetemi hallgatók közt szövetségeseket találjanak. Az első sorban Petőfi két oldalán Jókaival és Bulyovszkyval, a másodikban három olyan fiatal, akikről a nevükön kívül nem sokat tudunk: Sebő Antal joggyakornok, Hamar Dániel orvostanhallgató és Gaál Ernő, a pesti fiatalok társalkodási egyesületének titkára. Elsőnek az egyetem orvoskarára mentek - ez volt legközelebb a Fillingerhez, és itt volt a legnagyobb a hallgatók elkeseredése. Az a kormány sem sokat áldozott az egyetemre, az épület sötét volt, elhanyagolt, mindenre alkalmas, csak orvoskarnak nem. Az orvostanhallgatókkal megszaporodva mentek tovább a jogászokhoz, bölcsészekhez, teológusokhoz, a politechnikum növendékeihez. Mindenütt elhangzott a Tizenkét pont, mindenütt elüvöltötte Petőfi (Egressy Gábortól tudjuk, hogy Petőfi így szavalt) a Nemzeti dalt, és mindenütt vele ismételte a lassan több ezresre dagadó tömeg a vers refrénjét. Valaki el is kiáltotta magát, hogy Budára kell menni a cenzorhoz, aláíratni vele a két szent szöveget, és aztán kinyomatni , Petőfi csak erre várt. Végre kimondhatta, hogy cenzúrát a jövőben már nem ismerünk, egyenesen a nyomdába megyünk. A legközelebb eső nyomda egyszersmind a legkorszerűbb is volt: a Länderer és Heckenast a mai Kossuth Lajos és Szép utca sarkán. A nyomdában már várták a fiatalokat. Länderer kitűnő kapcsolatokat ápolt a rendőrséggel, és előző este gépmesterével, Christian Glutschcsal sok papírt ázhatott be, nehogy 15-én papírhiány miatt álljanak a gépek. Úgy gondolta, hogy ha kevesen vannak a fiatalok, a nyomdaszemélyzet elbír velük és kihajítja őket. Ha pedig sokan, akkor Isten neki, meg kell csinálni, amit akarnak. Sokan voltak. Most már legalább ötezer ember szorongott a Hatvani utcában, sokkal több, mint ahány egyetemi hallgató akadt Pest-Budán. A nyomdába hárman léptek be: Petőfi Sándor, Vasvári Pál és Irinyi József. Jókai az ajtóban maradt, hogy szóval tartsa a népet. Petőfi felszólította Landerert, hogy a két szöveget azonnal nyomtassa ki. A nyomdász szárazon felelt: először is ki kell szedni, hogy legyen mit kinyomatni, de erre sincs mód, mert a papírról hiányzik a cenzor aláírása. A fiataloknak erre a válaszra kellett számítaniuk, most mégis dermedt csendben álltak. Länderer súgta oda a legközelebb álló Irinyi József ifjú ügyvédnek, hogy foglaljon le egy sajtót. Irinyi odalépett a mellette lévő ultramodern, 1847-ben gyártott amerikai Columbia sajtóhoz, rátette a kezét az amerikai sasra, és a nép nevében lefoglalta a gépet. Länderer az irodájába zárkózott, a nyomdászok pedig hatalmas lelkesedéssel láttak munkához. Mihelyt az első példányok elkészültek, Jókai szórni kezdte a beáztatástól és a havas esőtől nedves lapokat az emberek közé. Riadtan látta, hogy az ötezer ember tízezer kézzel kapkod a röplapok után, és a havas eső ellen kifeszített ötezer ernyő tízezer szemet veszélyeztet. Becsukatta hát az esernyőket, és az ernyők kattanása olyan volt, mint egy szívdobbanás: a korszerű Magyarország első szívdobbanása. Az első pont, a legelső a tizenkettőből, Pesten is megvalósítható volt: a szabad sajtó követelésből valósággá változott. Délután egy újabb pont lett valósággá: Pest város csatlakozott a Tizenkét ponthoz, és a pesti polgárőrséget nemzetőrséggé alakította át. Utána pedig egy fiatal költő, Vajda János parancsszavára immár húszezren indultakél a hajóhídon keresztül fel Budára, hogy a harmadik Pesten kivívható pontot is megvalósítsák: kiszabadítsák az államfogságból a sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihályt. Sikerrel. Este a Nemzeti Színházban örömünnepet tartottak. A fiatalok a Bánk bánt rendelték meg Bajza József igazgatótól, de a közönségnek nem volt türelme meghallgatni a drámát. A színházban pedig két szerelmi házasság szálai szövődtek. Jókai mellére Laborfalvi Róza tűzte fel sajátos ötszínű kokárdáját, mert a magyar színek mellé a kék-pirossárga erdélyi színekből is odafogta a kéket és a sárgát. Bulyovszky Gyula pedig a tizenhatodik évében lévő csodaszép Szilágyi Lilla (a század egyik nagy német színésznője vált belőle) kezéből vette át a kokárdát. 1848-ban mindkét szerelmet házasság pecsételte meg. Jókai házassága Petőfit haragra lobbantotta. Róza idősebb volt Jókainál, és volt egy törvénytelen kislánya is Lendvay Mártontól. Az első felelős magyar kormány A Bécsbe utazó országgyűlési küldöttség is eredménnyel járt. Amikor a Ferenc Károly nevét viselő gőzhajó kifutott Pozsonyból, az esőben egy pillanatra kiragyogott a nap, gyönyörű szivárványt vont a hajó köré és a szivárvány köztudomás szerint jó jel. István nádor következetes kiállása a magyar követelésekért, Széchenyi bölcs javaslata, amely, a régi szokásokhoz híven az uralkodó távollétében teljhatalmú helyettessé, alteregóvá tette meg a nádort, Esterházy herceg szerepvállalása a létrehozandó kormányban megtörte a főhercegek, az államkonferencia ellenállását. István nádor megbízhatta Batthyány Lajos grófot az első független - Bécstől független - és felelős - a népképviseleti országgyűlésnek felelős - magyar kormány megalakításával. Teljes siker tehát Pesten is, Pozsonyban is, Bécsben is. Amikor Pest városa csatlakozott a Tizenkét ponthoz, megalakított egy Rendre ügyelő választmányt, és ebben a márciusi ifjak három küldötte is helyet kapott. Március 21-én megalakult a Pest megyei Közbátorsági választmány is. Mindez jól illett a korábbi magyar szokásokhoz, hiszen valahányszor a bécsi kormánykörök központosítani óhajtottak, a magyar ellenállás az önkormányzatokra, mindenekelőtt a vármegyékre támaszkodott. A Pest városi választmány március 19-én az országgyűlésnek is bemutatta a Tizenkét pontot, és követelte, hogy az országgyűlés azonnal költözzék Pestre. Kossuth azonban logikusan elmagyarázta, hogy a kedvező időpontot ki kell használni a követelések megvalósítására, törvénybe iktatására, az országgyűlés áthelyezése pedig több hetes kiesést jelentene. A két említett választmány maga is úgy érezte, hogy a megalakuló Batthyány-kormánnyal szemben nem kell az ellenállás politikáját követni, leszavazta Perczel Mór javaslatát, amely nemzeti konventet óhajtott volna egybehívni Pestre. A kortársak tartottak tőle, hogy a választmányok további forradalmi lépésekre ragadtatják magukat, ez azonban szerencsére nem következett be. A kormány április 14-én érkezett Pestre. Az üdvözlőbeszédet Vasvári Pál tartotta. A márciusi ifjak közül kevesen kerültek be az első népképviseleti országgyűlésbe, hiszen csak a huszonnegyedik életévüket betöltötteket lehetett megválasztani. Képviselő lett Irányi Dániel, az ifjak március elején Kossuthhoz küldött megbízottja és Irinyi József, a Länderer nyomdában a gépet lefoglaló fiatal ügyvéd. Petőfi Szabadszálláson a községi jegyzővel, Nagy Károllyal szemben alulmaradt. Számosan kapnak szerényebb hivatalt. Bulyovszky Gyula fogalmazó lesz a belügyminisztérium országlati osztályán, Lauka Gusztáv a képviselőház irattári jegyzője, Irányi Dániel az igazságügy-minisztérium törvénykészítési osztályán titoknok, Oroszhegyi Józsa a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közoktatási osztályán fogalmazó, Bérczy Károly a közlekedési és közmunkaügyi minisztériumban fogalmazó, Vasvári Pál a pénzügyminisztérium adós osztályán titoknak. Amint látható, nem ültek le a húsosfazék mellé zsíros falatokat merni, nem lettek államtitkárok és miniszterek, megmaradtak közkatonának.Isten neki... nem küzdünk mi / Sem dicsőség-, sem díjért" - ahogy Petőfi írta A márciusi ifjak című versében. Érdemes azt is megnézni, ki hol volt hőseink közül a nagy nap első évfordulóján, 1849. március 15-én. Kossuth éppen úton van a sereghez, Vetter altábornagyhoz, hogy a magyar főhadsereg támadó hadműveletét megtekintse. Törökszentmiklósról a következő levelet küldi feleségének: Kedves Angyalom! Tima PETŐFI SÁNDOR 2007. március 15. 10