Családi Kör, 2018. április-június (29. évfolyam, 14-26. szám)

2018-04-19 / 16. szám

GYEREKSZOBA É­lt egyszer a rengetegben egy Vas­agyar nevű hatalmas elefánt, szá­mos elefántcsorda vezére. Volt ebben a rengetegben egy tó is, kö­rülötte üregi nyulacskák laktak. Az elefán­tok minden este levágtattak a tóhoz, hogy megmártsák magukat a vizében. Ezért még nem haragudtak volna a nyu­szik, csakhogy az elefántok otromba lépte­ikkel mindig romba döntötték házacskáikat. Egy reggel összegyűltek a nyulak tanács­kozásra: a legidősebb nyúl, akit Nyuszifül­nek hívtak, emelkedett először szólásra: - Kedves nyulaim-balaim, ez így nem mehet tovább! Ki kellene találnunk valamit, amivel Vasagyar urat és számos csordáját elűzzük. Nyuszifül hatalmas szónoklatához hoz­zászólt, aki csak a nyúlnemzetség tagja volt. Legutolsónak egy kis kajla fülű nyuszi. Lógófül lépett az alkalmi emelvényre. - Rá kell ijesztenünk az elefántokra! - kezdte beszédét. - Elmegyek követségbe Vasagyarhoz, és elmagyarázom neki, hogy ez a té mától kezdve Hold urunk birodalmá­hoz tartozik, és hogy a nyulak az ő alattva­lói, akiket személyes szolgálatára rendelt. Azt hiszem, tervemet siker koronázza, mert ma éppen telihold van. Valamennyi nyúl és nyuszi örömrivalgás­­ban tört ki, és vállukra vették volna Lógófü­let, ha őkelme nem tiltakozott volna ellene szerényen, de igen-igen határozottan. Ló­gófül tehát, amikor az alkony közeledett, el­indult egymaga a félelmetes Vasagyarhoz. Minden bátorságát összeszedve rontott neki a félelmetes elefántvezérnek. - Hej, te gonosz elefánt - rivallt rá -, ho­gyan merészelsz a Hold-tó vizébe belegá­zolni tisztátalan testeddel?! Vasagyar meghökkenten nézett a nyuszira. - Hogy merészelsz ilyen hangon beszélni velem? - kérdezte. - Hogyne mernék! - adta a bankot Lógó­fül. - Hold urunk üzenteti neked, hogy még ma este kerekedj fel innen egész pereput­­­tyoddal együtt, mert a színedet sem akarja látni többé! Megijedt ám erre Vasagyar, és ormánya bánatában egész a földig ért. - Igazán, még ma este el kell mennünk? - köszörülte meg a torkát szipogva. - De jaj neked, ha rá akarsz szedni! Szép, derűs nyári este volt, s a holdvilág fent tündökölt az égen. Ahogy megérkez­tek a tó partjára, Lógófül rámutatott a vízre: - íme, Hold urunk, aki lejött közénk, hogy parancsát teljesítsük. Hajts neki fejet és térdet, és távozz mihamarabb a vidékről! Legjobb lesz, ha nesztelenül viszed el az irhádat, mert látod, hogy fenséges urunk gondolataiba mélyedve tűnődik a vízen... Vasagyar rémülten látta, hogy a nyuszi valóban igazat mondott, és hétrét gör­nyedve, olyan nesztelenül, ahogy csak tellett tőle, még aznap éjjel eltávozott a vidékről, valamennyi csordájával együtt. S azóta a nyuszik boldogan élnek abban a rengetegben. TIBETI NÉPMESE A nyúl és az elefánt 22 N0R 2018. április 19.

Next