Családi Lapok, 1856. július-december (5. évfolyam, 17-42. szám)

1856-10-27 / 34. szám

* d­v—­ ­ 990 - t nézve kellemes vagy kellemetlen. Hogy a tárgyakról ítélhessenek, különös tehetségekkel bírnak, miilyenek a látás, szaglás, hallás stb.; testek helyében gyomor, vagyis rak hely van a tápszer megőrzésére, minthogy azt keresniök kell, s nem mindenkor lelhetik föl. A növények ellenben gyökeiknél fogva a földhöz szegezvék; nincs öntudatos érzelmük mint az állatoknak; nem fogékonyak öröm- és szenvedésre; nem birnak gyomorral vagy valamelly táptartóval; hiányzik náluk a látás, hallás stb. Az ásványok vagy durva testek a két élő országtól követ­kező sajátságok által különböznek. önkénytes mozgás és érzés nél­küliek; a kelmék hasonnemű­ egybevegyü­lése által képezvék; nem belül­ hanem kívülről uj rétegek lerakódása által növekednek ; ido­muk és nagyságuk határozatlan; nem szaporodnak magokhoz ha­sonló lények által, m­elyeket nem is képesek előhozni; létezésök nem korlátozott; hahogy egyszer képezvék, nincs szükség fönma­­radásukra bármi anyagot magoknak elsajátítani; nincsenek a halál­nak alávetve, mint az állatok és növények. E rajzok helyesek, ha egész általánosságban alkalmaztatnak azon állatok-, növények- és ásványokra, mellyeknek jellegei ész­lelhetők; ámde a fölsorolt szabályok fölötte sok kivételt szenvednek, és az országok határszélein a minőségek olly rejtélyszerűekké lesz­­­­nek, s a megkülönböztetés olly nehéz, hogy bevallani és ismételni kényteleníttetü­nk , miszerint teljes lehetetlen az embernek a teremt­mények között szigorú s kizáró vonalakat húzni. Néhány példa be fogja ezt neked bizonyítani. Az édes vizek habarcza állat vagy növény, — azonban adjuk neki inkább e nevek elsejét, mivel különörködésnek látszik egy élő , és evő­lényt növénynek mondani. Ez állat tulajdonkép zacskót ké­­­­pez, mellyen csupán egy nyílás észrevehető; fönn a zacskó szélét bizonyos számú mozgékony fonal lepi el; alul egy lábacskába vég­ződik , mellyel a vizi füvekbe kapaszkodik, s ennél fogva állomását önkényesen változtatja. A habarcz fatékony s nagyéhes; fonalaival a vizi állatkákat nagy mennyiségben el tudja fogdosni, azokat erő­szakosan hányja hasába, s néha annyira eltölti magát, hogy az el­nyelt állatokkal megtömve, eredeti nagyságát háromszorosan fölül­múlja. Valóban csodálatos, hogy a habarcznak testén csupán egy nyílás van, mellyen táplálékát beveszi s a megemésztés után ismét kiveti; csodálatos az is, hogy fej, szemek, kelrészek, s lábak hí­jával lenni látszik. Eddigelé azonban még minden állatszerű­ rajta.­­

Next