Családi Lapok, 1858-1860 (Új folyam, 2. kötet, 1-4. szám)
1858 / 1. füzet
ű veltség szükséges voltát belátó, lelke-sebb férfiak és nők kebelét dagasztja, s értelmiségét feszíti. Menj, és gyújts körödbe lehető legnagyobb közönséget ; vagy keresd azt föl meg-s szokott összejöveteli helyein ; és szó- lítsd föl, nyilatkozzék, milly tárgyról szeretne leginkább a nagyobb rész, a többség,felolvasást hallani, s bizonyos lehetsz róla, hogy a kiválasztott tárgy sem a legfölségesbek közé nem fog tartozni, sem az emberiség valódi javával nem lesz lényeges összeköt tetésben. Valamint a társalgási szokott beszédtárgyat csaknem kizáró-lag a finomabb, vagy durvább élve-zet-, és kitűnés-vágy, a hiúság és irigykedő megszólás ingere, tehát az emberi természet romlottabb hajlamai szemelik ki, úgy az olvasásban is hasonló irányt, s a szabad választásnak ugyanez eredményét vehetni ész- re. Valamint a legtöbbek tetszése, és ? felfogásához mért beszéd egy nagy kö- zönségben, mellyet legtöbben, és leg- örömestebb hallgatnak, rendesen az, melly a leggondolatüresebb , úgy az olvasmányok közül is nem a legérzésteljesebb, eszmedúsabb, és remekebb dolgozatok nyerik meg a legtöbb olvasók tetszését. Az emberek örök üd- vét, tehát a rájuk nézve kétségtele- nül legszükségesebb, és érdekesebb , dolgot tárgyaló műveket , a sz.-Írást és jó imakönyveket, épen azért kellett mindig, és kell ma is ingyen oszto- gatni, ha elterjedésöket óhajtjuk, mig az álmos-könyvek , és botrányos re-gények, pénzért adva is nem közön-séges kelendőséggel dicsekesznek. Még a katechismus sem kelne el aj nép közt, ha megszerzése nem lenne kikerülhetlen szükség, mert több oldalról sürgetett kötelesség. Innen láthatni, milly gyanús tiémelly könyvírók és lapszerkesztők ama dicsekedése, kik olvasóik nagy számára hivatkoznak, s kik nem ritkán épen azért tőnek szert e nem irigylendő, anyagi előnyre, mivel ügyesen tudták a nagy tömeg öröklött gyarlóságait, a hiúságot, az önhittséget, az élvezet- és kéjvágyat kizsákmányolni, s gyakran a legnemtelenebb állati vágyakat is legyőzve, tudatlanságával, érzékiségével, és legszebb nevezetek álarcza alá rejtett szenvedélyeivel hasznos kereskedést űzni. Vagy nem képes-e még ma is egy korcsmái bohócz, piszkos életeivel több figyelmet ébreszteni a sokaságnál, mint a legfőbb igazságokat fejtegető bölcs? Azért látjuk a templomokat üresen állni, mellyekben az emberiség legfőbb java, s a lélek örök becsű érdekei felől nyerhetni, még pedig ingyen fölvilágositást, mig az érzékiséget csiklandoztad mutatványok és felolvasásokra, fölemelt dij mellett is ezerek seregeinek naponkint össze! A világot kellőleg ismerő írónak ezeket tudnia kell; azért nem is szabad csudálkozni rajta. De tehát elcsüggedjen-e azért, és hagyjon föl az írással, mellynek az épen czélja, hogy ez elismert, és szomorú tény ellen küzdjön? Sőt inkább, minél kevesebben hallgatják az egyedül boldogítani képes igazság szózatát; minél csekélyebb a részvét, mellyel a valláserkölcsi miveltség gyér orgánumai találkoznak, annál égetőbbnek higye a szükséget, melly a vesztére vakon rohanó tömeg fölvilágositását, és, ha ugyan még lehetséges, eszére térítését, minden jóra való embernek