Csapó-Híradó, 1985-1986 (2. évfolyam, 2-4. szám)

1985-1986 / 2. szám

2 Iskolánk elsős szemmel Hátunk mögött a félévi bizonyítvány eredmé­nyével, és néhány tapasztalattal, próbálunk meg­válaszolni a kérdésre: tetszik-e az iskola? Az első napok tanácstalansága után, melyik terem merre van, hol lehet befizetni az ebédet és megszerezni a kötelező olvasmányt, ma már eligazodunk az iskola „útvesztőiben”. Megismer­tük a tanárokat is, már össze tudjuk hasonlítani a felsőbb évesek véleményét a saját tapasztala­tainkkal. Egy biztos, ha eredményt akarunk el­érni: tanulni kell! Az iskola folyton alakul, fé­­nyesedik, egyre szebb lesz. Ez alól csak a torna­terem kivétel. Az ebédlőnek nagyon örültünk, mert így nem kell annyira sietnünk, mint ko­rábban, és kényelmesen lehet ebédelni kulturált környezetben. Csak az egyenes üvegkancsók nem tetszenek, nem lehet belőle ügyesen kiön­teni azt a jó sárga palánki vizet. Nagyon szép az új könyvtár is, szívesen töltjük itt az időnket, akkor is, ha nem kell ingujjra vetkőzni a meleg miatt. Tudjuk, tökéletes iskola a diákok számára nem létezik, de természetesen a miénk sem az — de azért szeretünk ide járni! SZÉL ANNA, LANG EDE * * * I. E. Új élet kezdődött számunkra szeptemberben, új az iskola és új a munka. Milyen? Nehéz. Van, aki az iskolás hetet szereti jobban, mert akkor nem kell hajnali 4 óra után kelni, és az oktatók kedvét keresni. Akinek nehezebben megy a tanulás, nem boldogul a matekkal, ké­miával, vagy a helyesírással, az szívesebben megy a vállalathoz, örültünk, hogy ebben az évben adták át az új kollégiumot, így kényel­mesebb az életünk. Csak több lehetne a zuhany­zó, a tisztálkodási lehetőség. Tetszik az új ebédlő, de még jobb lenne, ha több lenne az ennivaló, örültünk az új könyvtárnak is, tágas, világos, és vannak egészen jó könyvek is benne. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem. ZSALAKÓ ISTVÁN és az I. H/B Nézem. Aztán egy borítékot a fiók aljáról. Ez mind emlék, egy lány emléke. Nem is lány volt, több. Nekem. Egy szám szövege kerül a kezembe, ő írta le. „Féltelek.” Elolvasom és újra érzem a tavaszi nap melegét, hallom a hangját, neve­tését. Akkor, igen, akkor éreztem azt, hogy élni jó és érdemes. Újabb emlékek rohannak meg. Az első olyan este, amikor egy lány mondta ne­kem: szükségem van Rád! Csak ennyi. Ebben a mondatban benne volt minden. És én neki mond­tam ki azt a szót először: szeretlek! Azóta sem mondom. Azokat a napokat nem lehet elfelej­teni. Kitaláltuk egymás gondolatát, boldogok voltunk. Mindent megbeszéltünk, együtt örül­tünk. Elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár. Másik isko­lába kerültem, kevesebbet találkoztunk. És egy­szerre véget ért a boldogságom. Azt mondta, le­gyünk barátok, de akkor erre nem tudtam gon­dolni, összeroppantam. Majdnem egy év kellett, hogy talpra álljak. A legkeményebb zenét hall­gattam, agresszív lettem, minden pénzemet cigi­re, piára és benzinre költöttem. A barátom és a nővérem segítségével sikerült valahogy kihever­nem, de érzem, teljesen úgy sem tudom elfelej­teni. Lehet, hogy meg sem nősülök. Kiiszom maradék boromat, felrakok egy le­mezt, és várom, mit hoz a következő év. JUVENTUS Féltelek — NOVELLA — Egyedül vagyok. Kint esik a hó. Bort töltöt­tem a poharamba. Számvetést csinálok. Holnap már 28 éves leszek. Ha visszagondolok az elmúlt évekre, nem mondhatnám, hogy sok minden tör­tént velem. Dolgozok, éppúgy, mint más. Akkor sem, és most sem tudom értékelni az életet. Ha­verok vannak, velük jó lenni. Köztük mindent elfelejtek. Viszont ők hajszolják a pénzt, agyon­dolgozzák magukat csak azért, mert nekik még nincs meg az, ami a szomszédnak már igen. Nem tudom megérteni, mi hajtja őket. Előveszek egy fényképet a személyim mellől. CSAPÓ-HÍRADÓ Szót kér a klubtitkár 1984. márciusában lettem az iskola ifjúsági klubjának titkára. Egy év tapasztalatai alapján mit is mondhatnék? Bár kezdettől volt érdeklődés, mindenki igé­nyelte „legyen már valami” — amikor a prog­ramok megbeszélésére, és főleg kivitelezésére került sor, a lelkesedés alábbhagyott. Hétfő es­ténként sokan csak lejöttek, de az újságok mögé bújva, csendben figyeltek, nem kapcsolódtak be a közös játékokba, beszélgetésekbe. Ebben a tanévben valamivel jobb a helyzet. Az osztályok bemutatkozó programjai sikeresek voltak. Szel­lemes, jó műsorokat láttunk. Jó volt, hogy a meghívott tanárok eljöttek közénk, beszélgettek velünk, így ők is jobban megismerhették a nö­vendékeiket, mi pedig őket. Vendégeink voltak: Póczik Zoltánné, Csikós Ildikó, Varga József, Marozsán Ferenc, Harangozó Ferencné, Némedi Jánosné, Fitt Ádám és Baka István. A II. A, III. G, II. B és IV. G műsorát reméljük, a többi követi. Vendégünk volt Kiss Dénes József Attila-díjas író is. Több alkalommal volt közös mozilátogatás, diavetítés, játék. Ellátogatott a klubba a miku­lás, és az MHSZ lövészklubbal együtt közös ka­rácsonyi gyertyagyújtást rendeztünk. Mi, negyedikesek lassan elköszönünk, elmen­nek a harmadikos szakmunkások is. Jó lenne, ha ti, akik a helyünkre álltok, még jobban, lel­kesebben csinálnátok a klubot,­­ mindenki ér­deke, hogy legyen egy hely, ahol jól érezzük magunkat! SZABÓ GÁBOR IV. G.

Next