Csepeli Kohász, 1953 (1. évfolyam, 1-49. szám)

1953-02-07 / 1. szám

Propagandistáink használják fel a térképet mint szemléltetőeszközt A termelési osztályon szemi­nárium volt. A foglalkozás vé­geztével az egyik hallgató elv­társ, aki régi ismerősöm, oda­jött hozzám elköszönni. Kődésemre elmondta, hogy Érdek­sze­­miná­riumaikon mindenki szor­galmasan tanul, lemorzsolódás nincs. Két irodalom és brosúra volt nála. Kissé kérkedve mu­tatta meg­ szép tiszta jegyzetét. Nyomban magyarázni kezdte az utóbbi órák anyagát — a­ kapi­talista és a szocialista iparosí­tás közti alapvető különbséget. (Isaiknem szószerinti idézte Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szov­jetunióban" című legújabb mű­véből azt a három pontot, amely a kommunizmus megvalósításá­nak elengedhetetlen feltétele. Alig várom — mondial, hogy ná­lunk­ is megvalósítsák a poli­technikumot. Miután beszédét befejezte, te­kintetem véletlenül a falon füg­gő Eurázia legújabb térképére téved. A térkép igen szemlélte­tően mutatja a Szovjetunió ha­­ta­lmas területét. Mellette a nyu­gati államok együttvéve is való­sággal eltörpülnek. Valami kü­lönös jóeső érzés tudni, hogy ebben az országban valósították meg a világon először a szocia­lizmust, hogy ennek az ország­nak hadserege szabadított fel bennünket az évszázados elnyo­más alól. Saját szemünkkel ta­pasztalhattuk, hogy a harc hevé­ben még arra is vigyáztak, Sztálin elvtárs személyes uta­sítása alapján — például Buda­pest felszabadításánál is — amelyre a világtörténelemben még nem volt példa, hogy a lakosság életében, vagy az­ épít­ményekben nehogy kárt okozza­nak. Valami különös erőt és bá­­­torságot nyújt az a tudati, hogy világ legnagyobb országa, ahol a technika és a kultúrát a legfejlettebb, kötött • velünk gazdasági, kulturális és kölcsö­nös segélynyújtási szerződést. Tekintetemmel Koreára pillan­tottam, majd felvetettem a kér­dést. Elvtárs, tudod te, hol van Korea? Közelebb hajolt a térképhez és kereste azt az országot, ahol már éveik óta harcol szabadsá­gáért a hős koreai nép. találtai Segítségére siettem Nem és ■ feltettem egy másik könnyebb kérdést. Hol van Moszkva? Hosszas keresés után megtalál­ta és ennek nagyon megörült. Most már nagy kedvvel tanul­mányozta tovább a térképet. Az országok neveit hangosan mondta: Afganisztán, Pakisz­tán, itt őszintén megjegyezte, Pajtás, ne haragudj (ez a sza­­vajárása), de ezeket a neveket még sohasem hal­lottam. Elgondolkoztam, hogy hogyan lehet az, hogy egy szemináriumi hallgató, aki pártunk politikáját és célkitűzéseit ismeri, figyelem­mel kíséri a nemzetközi esemé­nyeket, az amerikai kommunis­ták és békeharcosok üldözését, a francia és az olasz munkásság és parasztság forradalmi meg­mozdulásait, s ugyanakkor csak nehezen találja meg a térképen azt a várost, ahol Sztálin elv­társ él, dolgozik és ahonnan a kapitalista országok dolgozói oly bizakodással várják felsza­badulásukat. Néhány nap múlva felkeresett és elhívott magával. Gyere mu­tatót valamit. Elvezetett egy irodahelyiségbe, ahol a Szovjet­unió természetátalakító gigászi alkotásai ábrázoló térkén függ a falon. Idenézz! — Mondta lel­kesedve, ez még annál is fonto­sabb, mint amit Te a múltkor magyaráztál! Itt vannak Szovjetunióban már elkészült és a befejezés alatt álló hatalmas természetátalakító többezer km hosszú öntözőcsatornák és a villamos vízierőművek, mint a kommunizmus építésének pillé­rei. Látod itt van a legcsodála­tosabb mű, a „Lenin-csatorna”. Ne haragudj Pajtás itt valamit nem értek? Olvastam arról, hogy ennek a csatornának az üzembehel­yezésével Moszkva öt tenger kikötőjévé vált. Hiszen Te is tudod, hogy Moszkva még mindig távol van,­­s kezével szélesen körülkerítette a várost­ bármelyik tengertől, hogy hatott egyszerre mindjárt vál­­t tenger kikötőjévé? Miután elmondottam, hogy hozván válik Moszkva öt tenger kikötőjévé, örömmel kijelentette, látod pajtás most már teljesen értem, miért fontos a térképis­meret, ezután a szemináriumon tanulmányaimat a térkép meg­ismerésével fogom kiegészíteni. ★ Oktatásügyünk fejlődése érde­kében helyesnek találnám, ha a szemináriumokon a foglalkozás időtartamára jól látható helyen a (szemléltető eszközök haszná­lata, a legjobb tanulási módszer) térképet helyeznének el (besze­rezni vagy kölcsönkérni) az elő­adó elvtárs pedig minden alkal­mat felhasználva, előadását térkép utáni magyarázattal ten­­­né érdekesebbé, a hallgatók pe­dig — ha szóba kerül — a térké­pen mindig mutatnák, hogy hol fekszik az a bizonyos város, fo­lyó vagy ipartelep, stb. amiről éppen szó van. Lehetőséget kel adni a tanul­ni vágyó dolgozóknak a szemi­náriumokon, hogy nagy példa­képünket a Szovjetuniót és az egész világot a térképen tájéko­zódva alaposan megismerjék. A térkén él és beszél, csak ér­teni kell, hogy mit mond. A tér­kép naTM segítségünkre van külpolitikai események tanulmá­­­­ny­ozásához, általános műveltsé­günknek egyik feltétele a térkép­­ismeret. Faragó Miklós Csőgyár Felvilágosító» munka eredménye a terv d­­lteljesítése A Fémmű Huzalhúzóüzem művezetője, Kalmár Sándor elv­társ. Január 9. óta vezeti az újjászervezett műhelyt, melynek dolgozói többségben ifjúmunká­sokból tevődik össze. Il­yen ifjúmunkásokból, akik alig pár hete kerültek az üzembe s csa­k most ismerkedtek meg a való­ságban a fémhuzalok készítésé­nek módjával. Fontos feladatá­nak tartotta Kalmár elvtárs, hogy a műhelybe kerülő új mun­kavállalók a legrövidebb idő alatt ne csak elsajátítsák az üzemben lévő korszerű huzal­sodró s egyéb gépek, dobok szakszerű kezelését, hanem azt is, hogy ezzel párhuza­mosan megmagyarázza a terv­­teljesítés jelentőségét is, mely minden dolgozónak feladata, hogy a műhely a terv előirányza­tait teljesít­sei, sőt mielőbb túl­teljesítse. Művezetői teendőit, mint mondja Kalmár elvtárs, szorosan összekapcsolja pártmegbízatásá­nak teljesítésével, így nemcsak mint műszaki vezető, hanem mint népnevelő, agitátor is fog­lalkozik és neveli beosztottjait. Az üzembe kerülő új dolgozók­nak a gépek ismertetésénél mindjárt elmondja azt is, hogy milyen hatalmas összegbe kerül egy-egy gép népgazdaságunk­nak és hogy aki gépen dolgozik, pontosan olyan lelkiismeretesen vigyázzon rá, kezelje és ápolja, mint sajátját. Tisztaság s gon­dosan ápolt gépek igazolják e téren végzett eredményes mun­káját Kalmár elvtársinak. — Hálás feladat az ifjúmunká­sokkal való foglalkozás, mert a rendszeres politikai felvilágosító munka eredménye szinte egyik napról a másikra m­ár jelentke­zik is — mondja Kalmár elvtárs. Példa erre nem egy olyan DISZ- fiatal az üzemben, mint Merko­­vics Béla és Nagy Géza, akik 120—125 százalékos teljesít­ményt érnek el. A műhely dolgozói április 4-re, hazánk felszabadításának évfordulójára tett vállalását, — mely többek között magában foglUja az első negyedévi terv 5 % -os túl­teljesítését s hogy meg­szüntetik az igazolatlan hiányzást — Kalmár elvtárs az anyag terv­szerű biztosításával s felvilágo­sító munkájával segíti Ennek eredménye az, hogy a januári programmot, — amely hónap­­közben jelentősen módosítva is lett —, a műhely dolgozói 106 százalékra teljesítették. A mun­kafegyelem terén jelentős javu­lás mutatkozik, de még mindig előfordulnak késések, amit rö­videsen fel kell számolni. Kal­már elvtárs személyesen be­szélget el a fegyelmezetlen dol­gozókkal, s rávilágít arra, hogy hiányzásukkal úgy önmaguknak, mint a népgazdaságunknak je­lentős kárt okoznak. Így nevelő­munkájának egyik igen jelentős eredménye az, hogy míg az el­múlt évben notórius igazolatlan hiányzó volt Bátori Gyula, ma már a jó munkája mellett mint fegyelmezett dolgozót lehet pél­daként állítani a műhely többi dolgozói elé. így harcol és segíti a Fémmű Huzal húzóüzem fiatal kommu­nista népnevelő művezetője a műhely dolgozói a terv a foga­dalom maradéktalan teljesítésé­re, illetve túlteljesítésére. Az exportmunkák minőségi emeléséért A CSŐGYÁRI DÍSZ­FIATALOK I­ARCA A PÁRTMEGBÍZATÁS TELJESÍTÉSÉÉRT A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének július 28-i ülése óta a Csőgyárban ér­tünk el eredményeket. Harcot indítottunk a politikai felvilágo­sító munkával a termelékenység emeléséért s megmagyaráztuk fiait­alfói­iaknak, hogy ötéves ter­vünkben milyen döntő feladatok várnak ránk. Különösen nagy gondot fordítottunk a minőség megjavítására­, az exportcsövek gyártására, melyek népgazda­ságunknak erőteljes növekedését segítik elő. A csőgyári pártbizottság pártmegbizatásként adta fia­taljainknak a minőségi cső­gyártás fokozását. Az Elektromos csőhegesztő fiat­tal­ja­i védnökséget vállaltak az export csőgyártásra s elhatá­rozták, hogy az általuk legyár­tott csövek 70 százaléka export célokra megfelelő lesz. Az Elek­tromos csőhegesztő f­iataljai­nak­­ munkalendületét mutatják azok az eredmények, amelyeket az üzem tervlemaradásai elleni harcban értek el. December ele­­jén például 400 tonna exportcső­­lemaradás volt, amit az ifjú brigád jó munkaszervezéssel, a gépek menetközben való átvé­telével 380 tonnára teljesített. Az 1953-as évben is fokozott lendülettel folyik tovább fiatal­jaink munkalendülete, a munka­módszer átadáson keresztül egy­más segítése. A DISiZ-bizottság titkári értekezleten tárgyalta meg az alapszervi titkárokkal a minőségi munka megjavítását. A fiatalokat konkrét megbízatá­sokkal látta el, melynek nyo­mán Arany Imre elvtárs, a gyorspillersor titkára brigádjá­val együtt vállalta április 4-re, hogy az Egyiptomba szállítandó exportcső megmunkálásánál vi­gyáznak a minőségi követelmé­nyek betartására, vagyis foko­zottabb gonddal ügyelnek az anyagok kellő felmelegítésére és hengerlésére. Lanton János DISZ-titkár elv­­társ vezetésével, a csőtolópad 26 ifjúmunkása vállalást tett, hogy 5 százalékos selejtjüket 2,5 százalékra csökkentik.­ Ugyanakkor vállalták, hogy a­­ Dunapartra kiszállított­­ elejt­­ő anyagokat készcsővé hengerlik , és a leszúrt anyagot kellőképpen­­ átvizsgálják és ezen keresztül elérik, hogy nem kerül repedt anyag hengerlés alá. A minőség további megjavítása érdekében elhatározták, hogy a bugákat forgatják a kályhában és ezzel elérik, hogy az egyformán fel­melegedett anyagból egyenlő falvastagságú csövet tudnak elő­állítani. Az elektroomos csőhegesztő Szabadságharcos pácolóbrigád jó munkájával elősegíti a gép­sori DISZ-brigádot a jó eredmé­nyek elérésében és ezáltal a le­gyártott csőmennyiségből 50 százalék minőségi csövet tud­nak elkészíteni. Ebben a munká­ban példamutatóan élenjárnak Kovács Sándor és Kelemen Sándor ifjúmunkás elvtársaik. Bíró László Csőgyár Fogadalmunk teljesítésével készülünk a magyar-szovjet barátsági hónapra A felszabadulás óta elért ered­mények eléréséhez hatalmas se­gítséget nyújtott a Szovjetunió, de ezen túlmenően a szocializ­mus építéséhez még további tá­mogatást ad. „A Szovjetunió ki­meríthetetlen kincsestárat képez számunkra" — mondotta Rákosi elvtárs. — Mi, kovácsológyári dolgozók nemcsak tudjuk, ha­nem érezzük ezt a segítséget a saját termelő munkánkban. Kap­tunk jó gépeket, számos tech­nológiai és szervezési intézke­dések történtek szovjet tapasz­talatok alapján. A munkaver­senyben elért szép eredményein­ket is a szovjet dolgozók pél­dáját­­ követve értük el. A Magyar-Szovjet Társaság, amely a magyar és szovjet nép közötti kapcsolat megteremtője és az örök barátság ápolója, most ünnepi kongresszusra ké­szül." Ez a kongresszus egybe­esik azzal a történelmi esemén­­­nyel, amikor megkötötte Ma­gyarország és a Szovjetunió a megne­mtámadási és kölcsönös segélynyújtási szerződést, de egyúttal kezdetét veszi a szov­jet-magyar barátság: hón­ap is. A barátsági hónapok mindig különös jelentőségű ünnepi ese­ményt és továbbfejlődést jelen­tettek nekünk. Hiszen ekkor lá­togattak meg bennünket a leg­jobb szovjet dolgozók, művé­­szek, tudósok, akik igen sok ér­tékes útmutatást adtak hazánk és népünk céljai eléréséhez. A Kovácsológyárban az MSZT-munka igen hiányos. Nem vagyunk méltók a magyar-szov­jet barátság élharcosaihoz, ha a fennálló hibákat rövidesen ki nem javítjuk Megfogadjuk, hogy a ba­rátsági hónap méltó meg­ünneplését munkánk megja­vításával és az MSZT-moz­­galom megszilárdításával és továbbfejlesztésével fogjuk megvalósítani. Ezért vállaljuk, hogy 120 új tagot szervezünk be. Az Új Vi­lág előfizetést 10 fővel emeljük A dokumentációs anyagok ter­jesztését rendszeresítjük, rövid röpgyűléseken ismertetjük dol­gozóink előtt a szovjet dolgo­zók különféle termelési módsze­reit és elért eredményeit. Két­­havonként egy-egy szakelőadást szervezünk, amelyen műszaki vezetőink, sztahanovista és jól dolgozó elvtársak bevonásával megvitatjuk előttünk álló fel­adatainkat és azok szovjet ta­pasztalatok szerinti megoldását, öt MSZT-brigádot szervezünk meg, akik a szovjet munkamód­szerek szerint példaként fognak állni dolgozóink előtt. Mindezek végrehajtása érde­kében megtartjuk vezetőségvá­lasztó taggyűlésünket, amelyen demokratikusan választjuk meg vezetőségünket A barátsági hónap tiszteletére MSZT-hetet tartunk, melyen ter­melő munkánkkal akarjuk kife­jezésre juttatni szeretetünket a szovjet nép iránt, valamint a magyar-szovjet örök barátság­nak a szilárd egységét. E vállalások­­ végrehajtása is bizonyítani fogja, hogy hűséggel és szilárdan követjük a béke fenntartására és a szocializmus megteremtésére a mi nagy ta­nítónkat, a Szovjetuniót és an­nak bölcs vezérét, a magyar nép legjobb barátját, Sztálin elv­társat! Lilik Gyula MSZT-szervezőtitkár Kovácsológyár Hasznos segítőtársunkká tesszük faliújságunkat A Pártoktatók Házában január 31-én megtartott faliújságszer­­kesztő és fal­iújságfelelősök kon­ferenciáján igen értékes előadá­son vettünk rész­t. Az előadó elvek­ beszámolójában rámuta­tott a faliújság nagy jelentősé­gére, segítőerejére a­ tervteljesí­­tésben. A faliújság tölti be azt a fon­tos szerepet, amely az üzem nyilvánossága elé tár minden olyan problémát, mely a dolgo­zókat foglalkoztatja A jól szer­kesztett faliújság éles fegyver a hiányosságok ostorozásában, a terv teljesítésének akadályo­zóival szemben s ugyanakkor a termelésben élenjárókat népsze­rűsíti és mozgósít követésükre. A konferenciai után megvizs­gáltuk mil­yen problémák, nehéz­ségek és eredmények vannak ná­lunk a mechanikus prés üzemben s ezt hogyan tükrözi a faliújsá­gunk. Megállapítottuk hogy mig egy két rajz ugyan népsze­­­rűsíti az élenjárókat, de emellett meglévő hiányosságokkal, — amik pedig akadnak — egyet­len cikk sem foglal­kozik. Hogy csa­k egy-kettőt em­lítsünk azokból, amiről a faliújságunknak beszélni kellene. Az egyik az üzemben lévő terv­szerűtlen karbantartás, mely m­i­att az elmúlt évben is sok tonná­val kevesebb anyagot készítet­tünk népgazdaságunknak. így van ez jelenleg is az egyes prés­géppel amely már két hónap óta javítás alatt van, de ugyanez mondható el a 320-as présgép nem megfelelő karbantartásáról is, mely mindig elromlik s Leéb József, aki a gépen dolgozik nem tudja folyamatosan végezni ter­melő munkáját s így képességé­nek megfelelő keresethez sem tud jutni. Itt mutatkozik meg az a hiányosságunk, hogy a faliúj­ságunk nem bírálja­ a karbantar­tás vezetőjét, Gróf János elvtár­­sat, aki pedig elsősorban felelős a gépek karbantartásáért. Probléma üzemünkben még az anyagmozgatás elégtelen­sége is. Például a VI számú 220 orsos prés körül egymás hegyére-há­­tulra vannak dobálva a szerszá­mok, ami miatt nem egy-ké­t óra veszik kárba, amikor ezek­­ köz­ül a szerszámok közül egyre szükség van s azt ki kell keresni a halmazból. Ehhez a problémához kapcsol­ódik a műszaki vezetés pazarlása is,­ amit kizárólag kell hogy felves­sen faliújságunk. Műszaki vezetőségünk nem fordít kellő gondot a nagy­­kályha alapos javítására, s így a kiskörkályhába ra­katja a nagytérfogatú anya­gokat is. Ezáltal rengeteg anyag kárba vész, cunde­­rossá válik, ugyanakkor idő előtt tönkre megy a kisker­­kályha s drága pénzért kell újból samottoztatni. Ez összegezve azt jelenti, hogy a terv teljesítéséért folyó har­cunkat a fent említett hiányossá­gok akadályozzák eze­k a prob­lémák foglalkoztatják üzemünk dolgozóit. Feladatunknak tekintjük, hogy faliújságunkat a konferencián hallottak alapján az üzem dol­gozóinak szócsövévé tegyük. Ennek érdekében létrehoztuk az öttagú fali újságszerkesztő bizottságot, melynek feladata, hogy az üzem dolgozói által felvetett problémákkal elevenné és élővé, a tervteljesítés éles fegyverévé tegye faliújságun­kat. így valósítjuk meg a fali­­újságfelelősök konferenciáján hallottakat s tesszük harcos se­­­­gí­tőtárs urakká a Kovácsológyár IV. alapszervének faliújságját. Péter Szabó József, ágit. prop. titkár, Kovácsológyár, IV. alapszerv Kovács Pál, faliujságfel­elős, Kovácsológyár, IV. alapszerv Cyári jegyzet Akinek inge, az vegye magára... Vannak emberek, akik a kötelességtelje­sítés helyett ■ nagyké­pűek és azt hiszik (de csak, ha hinnék, még ráadásul állítják is), hogy ők mindentudók, s nekik a kötelességtel­­jesítés elmulasztása egyszerűen jogos. Nos, ilyen egynéhány ember akad a Kohá­szati Tröszt formaöntö­déjében is. Egyikre az első, másikra a máso­dik, harmadikra a har­madik, és így tovább, érvényes egy-egy ilyen meghatározás. Ők per­sze azt hiszik, hogy nagyképűséggel stb. meggyőzték a többi (szerintük még nem képzett) embereket és nem gondolnak arra, hogy másoknak is van annyi eszük, mint ne­kik (talán még több is) és átlátnak a szi­tán, illetve meg van a véleményük az ille­tőkről. Hát ezt a vé­leményt szeretnénk tolmácsolni a fenti em­bereknek. De mielőtt ezt a véleményt elmon­danánk, hadd mondjuk el, hogy miben mit osz­tották el kötelességü­ket sorozatosan és mit találtak ki vezetőik, munkatársaik félreve­zetésére. A kötelesség-nemtel­­jesítés náluk abban nyilvánul meg,­­hogy nem tanulnak, ami pe­dig, azon túl, hogy a tanulás joga minden dolgozó embernek a nép államában, a kom­munistáknak még kö­telességük is, milyen kifogással Vajjon él­nek? Koca Lajos fűré­szes például azt mond­ja: Azért nem megy konferenciára, mert hi­deg a fürdővíz, s mivel ő a „nagy" Lajos, csak nem képzelik, hogy ta­nulni fog, amikor 1956­­ban langyos vízben kell r­osakodni a kon­ferencia előtt. Azt per­sze mondani sem kell, hogy a fürdővíz vé el­lenül vagy készakarva forró volt, így tehát Koca esetében a fent­­említett első és más­o­dik meghatározás is érvényes. De Koca Lajos ezek­ben a dolgokban inas­nak mehetne Horáth Istvánhoz (ám lehet, hogy éppen tőle tanul­ta), megy aki azért nem konferenciára, mert távol lakik gyártól és ha azt akar­­­ják, hogy elmenjen, ak­kor adjanak neki la­kást a gyár mellett, amihez nyilván magá­ban azt is hozzáteszi, hogy a lakás csak első­­emeleti, kétszoba-össz­­komfortos, déli fekvésű és erkély­es lehet. A déli fekvés és erkély bizonyára azért kell, hogy majd verőfényes délutánonként, az er­kélyen üldögélve, a nap lemenő sugarai bearanyozhassák nagy­képű alakját. Azért nagyképű, mert a fen­tiekhez még azt is hoz­zátette, hogy ő már egyébként­­ is négy (értsd 4) szemináriu­mot járt és mindent tud, amit illik tudni. (Ezek szerint a közeli első emeleti erkélyes stb. lakás mellett ugyancsak nem járna el konferenciára.) Per­sze ők ketten, de külö­nösen „nagy" Lajos, igyekeznek saját ké­pükre formálni máso­kat is, többek között Fair Józsefet, a fű­ré­szest és az nagyon jó tanítványnak bizonyul, mert híven követi „mestere" tanításait, tudniillik mindent utá­nacsinál, csak még „mellébeszélés" művé­­­szetét nem sajátította el eléggé. Ugyanis ő sem jár konferenciára. Akadnak az üzemben kisebb kaliberű embe­rek is, ami azonban nem jelenti azt, hogy idővel nem érik el azt a fokot, amit a „na­gyok". Király Antal például ezideig mesébe illően vett részt a kon­ferenciákon: „hol volt, hol nem volt", de így tett Freskovics József is. Nos, ennyit a köte­lesség elmulasztásáról és a kifogásokról. Ezek után, úgy hisszük, nem is szükséges el­mondani részletesen a párttagok kilencven és egynéhány százaléká­nak véleményét az ille­tők párttaghoz nem méltó magatartásáról. Inkább azt tanácsol­juk, hogy akik maguk­ra ismernek, ezek után gondolkozzanak el a párttagok kötelességei­ről, ami megtalálható igen világosan a tag­sági Persze könyvecskében. ne csak azok gondolkozzanak el, akik neveihez a fenti nevek hasonlóak, ha­nem mindazok, akik így viszonyulnak köte­lességeikhez. Annál is inkább, mert aki nem tanul, az elmarad és az elmaradós, azt ütik. 2 «

Next