Csíki Hírlap, 2011. szeptember (6. évfolyam, 169-190. szám)

2011-09-16 / 180. szám

Péntek-Vasárnap­­ Csíki hírlap Tájház nyílik Csíkszentmiklóson Újabb fontos lépések történtek Csíkszentmiklós­on a hagyományőrzés tekintetében. A helyi ön­­kormányzatnak sikerült egy régi házat vásárolnia, melyet a szentmiklósi közbirtokosság udvarán építettek újra. A tájházat, melyben a Lakatos István csíkszentmiklósi tanár által a kilencvenes évek folyamán összeszedett néprajzi gyűjte­ményt tárják közszemlére, vasárnap 17 órától nyitják meg. Szőcs Lóránt E­redetileg egy jellegze­tes kétosztatú csíki szé­kely házat szerettek volna megvásárolni, de a tulajdono­sok visszaléptek. A jelenlegi ház úgy száz éves lehet, de ez az egybenyíló szobáival már mo­dernebb építménynek számít. „Nem mondtunk le a másik ház­ról sem" - emelte ki lapunknak Lakatos István. A belső szobát tisztaszobának rendezték be, a külsőben kaptak helyet a külön­böző tárgyak. Lelket is próbál­nak lehelni az új létesítménybe, ami nemcsak múzeumként mű­ködik majd, hanem - amint a tanár bevallotta - szövőkört is indítanak. Az üzembe he­lyezett szövőszéken kívül más értékes okiratokat, tárgyakat, fényképeket is tartalmaz a gyűj­temény. Ezek közül a legrégebbi egy 1832-ból származó hozo­mányos láda, egy másik érde­kesség egy 1896-ból származó perefernumlevél, de az érdek­lődök láthatnak itt végelbocsátó katonai leveleket stb. Lakatos István, aki külön­ben szülőfalujáról monográfi­át írt, azért fogott régi tárgyak gyűjtésébe, mert a kilencvenes években felfigyelt arra, hogy külföldiek haszonjárművekkel járnak és hordják el a régi bú­torokat, tárgyakat. „Kíváncsi voltam, hogy mit kezdhetnek a lelkileg inkább a székelyekhez kötődő régiségekkel Nyugaton. Egy szakembertől megtudtam, hogy restaurálásuk után borsos áron értékesítik külföldön az itt potom pénzért felvásárolt erdé­lyi régiségeket. Felháborodtam, hogy teljesen tárgyi emlékek nélkül maradunk, semmi sem marad, ami a múltunkra emlé­keztethetne. Házról házra kezd­tem járni, és kérdezgettem, hogy valami kincsük van-e? Persze, az első válasz mindig az volt, hogy nincs, de miután felmen­tünk a padlásra vagy le a pincé­be, csak előkerült valami. Egy idő után nagyon lelkessé vál­tak, megértették a gyűjtés célját. Először Gergely Géza plébános adott egy termet, ahová a gyűj­teményt betettük, most pedig a polgármesteri hivatal segített." Ferenc Tibor polgármestertől megtudtuk, a község 41 000 le­jért vásárolta és építette újra a műemléképületet. A gyűjtemény restaurálásánál és leltározásá­nál Salló Szilárd, a Csíki székely Múzeum néprajzosa segédke­zett. A kiállított tárgyaknak lel­kük van, hiszen egykor ezeket többnyire a falu lakói saját ma­guknak készítették. Amúgy, úgy száz-kétszáz éve - ahogyan a monográfia szerzőjétől megtud­tuk- elődeink sokkal nyugod­­tabban éltek, mint mi. „Volt egy jól meghatározott életvitelük, a kaszálástól a szénacsinálásig, mindennek megvolt a konkrét ideje. Inkább állattenyésztés­sel foglalkoztak, azokban az időkben a havasokat egészen a Szellő-tetőig megkaszálták. A gazdálkodáson kívül a legé­nyek szakmát tanulni jártak, vagy egészen Galócásig men­tek erdőt vágni, a leányok meg szolgálni jártak Brassóba, Buka­restbe. Éhezni nem éhezett sen­ki, az élelmiszert minden család elő tudta teremteni magának, de a pénzt csak vendégmunkával lehetett keresni. Mindezek el­lenére azok az idősebb embe­rek is, akiket a monográfiámban megszólaltattam, még nosztal­giával emlékeztek gyermek­korukra. Keményen dolgoztak ugyan, de egy kiszámíthatóbb, kevésbé stresszes világban él­tek, mint mi." Ha Lakatos István az utolsó simításokat végzi a szentmiklósi házon Emléket állítottak a Kászonokban a fa ezermestereinek Kászonaltízen a szüreti bál keretében szombaton délben 12 órától nyitják meg a Kászoni Székely Tájmúzeumot. A 136. szám alatt található ingatlant az anyaországban élő Bodó Imre vásá­rolta meg, akinek ősei egykor Impéren éltek. A budapesti orvos három év­vel ezelőtt vette meg a házat, és ami­kor kiderült, hogy helyet keresnek an­nak a néprajzi gyűjteménynek, mely ad­dig a Balássy-kúriában volt, nagyvona­lúan felajánlotta muzeális célokra. Meg­alakult a Mereklye Egyesület, a gyűjte­ményt konzerválták, új leltárt készítet­tek róla, sőt a tárgyakról fényképes nyil­vántartás is készült szovátai és sepsi­szentgyörgyi szakemberek bevonásá­val. Felújították a szintén ebből az idő­ből származó ház előtti székely kaput is, berendezték a házat. Jellegzetes tor­­nácos kászoni házból létesült a tájmúze­um, amely 1916-ban épült. Lakatos Ta­más, a kászoni kultúrigazgató és könyv­táros, valamint az ingatlan kulcsát hozó szomszéd, Vízi Veronika felvilágosított, a gyűjtemény kezdeményezői Kristó Ti­bor és Miklós Márton voltak. Amint András Zoltán polgármester­től megtudtuk, a civil szervezet partneri szerződést kötött a helyi önkormányzat­tal, melyben a hivatal azt vállalta, hogy szórólapokat és ismeretterjesztő anya­got ad ki a gyűjteményről. Turisztikai pályázatukba is beiktattak egy új pontot, amely azt célozza meg, hogy a hivatal előtt felállítandó érintőképernyős isme­retterjesztő számítógépre felkerülnek a tájmúzeum adatai is. Nemcsak a házat, hanem a portán ta­lálható csűrt is berendezték, ami azért fontos, mivel így sokkal átláthatóbban le­hetett elhelyezni a gyűjteményt. A csűrben kaptak helyet a gazdálkodá­si eszközök, mint például a kézimalmok, favillák, fagereblyék, cséphadaró stb., de itt láthatunk őseink leleményességé­ről árulkodó csűrkapuzárat, amely szin­tén teljes egészében fából készült, amint a kulcsa is. Szintén a famegmunkálók zsenialitását igazolja egy nyírfából ké­szült pálinkásüveg, melyhez a pohara­kat is fából faragta a készítője. A házban egy konyhát, egy nappalit, egy tisztaszo­bát és kamrát találunk, természetesen a körülbelül százéves vagy annál idősebb ott használatos tárgyakkal együtt, meg­felelően berendezve. Eredeti módon avatják fel a tájmúzeu­mot, szombaton ugyanis a ház elől indul a szüreti bálozók csoportja. Népdalokkal és néptánccal hangolják a múltra a gyűj­teményt megtekinteni kívánókat. Egykor a Kászonokban ökrösszekerekkel szál­lították a fát és a szénát, akkoriban a szüreti bálon is a lányok szekerét ökrök vontatták. Idén a bálozók nem találtak már ökrös gazdát, így lovas szekér von­tatja a daloló csőszlányokat, de az ökör­tartás idejét idézi a tájmúzeum csűrében található szekér. Szőcs Lóránt in A kászoni tájház és századeleji székely kapuja HRöviden Film.dok hetedszerre Új helyszínen, a Szakszervezetek Művelődé­si Házában szervezik a 7 Film.dok fesztivált Csíkszeredában. Hétfőtől péntekig napon­ta 12-24 óra között vetítik a korunknak tük­röt tartó alkotásokat. Néprajz, antropológia, tudományos-ismeretterjesztő, történelem, képzőművészet és irodalom, természet, kí­sérlet és fikciós kategóriákban mintegy 150 filmet neveztek a versenyfesztiválra, ezek­ből egy szakmai zsűri 65 alkotást választott ki, melyeket a művelődési ház márványter­mében vetítenek jövő héten. Kulturális örökség napjai Csíkban A Kulturális örökség napjai a Csíki-medencé­ben című rendezvény keretében, egy Petőfi utcai sétán Bíró Sarolta művészettörténés­­szel ismerhetik meg az utca főbb nevezetes­ségeit. A Petőfi Sándor Általános Iskolá­tól ma 17 órától indul az ismeretterjesztő gyalogtúra. Holnap biciklitúra keretében a Pogány-havas, Szép-havas és Kabala hágó régészeti lelőhelyeihez Ács Judit és Kasza Antal régészek kalauzolják az érdeklődőket, reggel fél kilenckor lesz az indulás a Márton Áron Gimnáziumtól. Az alcsíki és a felcsíki műemlék épületeket, régészeti lelőhelyeket autóbuszos kirándulás keretében ismerhe­tik meg az érdeklődők. Alcsík felé Darvas Lóránt régész vállalta az idegenvezető szere­pét, szombaton reggel kilenctől a Sapientia Egyetem mögötti parkolóból indul a jármű. Ugyanerről a helyszínről egy órával később Felcsik felé Botár István régésszel mehetnek az érdeklődők. Szívesen látják azokat is, akik saját gépkocsival csatlakoznak. Az autóbusz­okra Bíró Emesénél, a 0744-962162 telefon­számon lehet jelentkezni. A programokon a részvétel ingyenes. A rendezvény szervezője az Eurokultúra Egyesület, támogatója Csík­szereda Város Tanácsa.

Next