Csiki Lapok, 1936 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-05 / 1. szám
J-Í* letenni. Az ilyenek lemaradnak a gyorsiramban ügető szekérről. Mi pedig ezt a szórakozást nem engedhetjük meg magunknak. Lépést kell tartanunk. De hogyan ? E kérdésnél kapcsolódik életünk legfontosabb tényezőjévé az iskolán kívüli halaszthatatlan népnevelés, mert csak megfelelő tudással rendelkező és kulturszinvonalon álló nép közösség érti mag az idők parancsszavát. Csak az igy előkészített nép tudja gondolkozás nélkül sarokba dobni a faekét, ha úgy látja, hogy más, sokkal előnyösebb eszközt kell helyette beállítani. Ma fa’ui még mindig az a helyzet, hogy a zöldlucernát habzsoló tehén egy-kettőre felfordul. Pedig könnyen lehetne segíteni rajta. A baj ott kezdődik, hogy nincs ki. A példák végeláthatatlan sokaságának felsorolásában nem is megyünk tovább. Ez a körülmény appnál fényesebben igazolja a faluszervezést illetőleg nem szervezést. Néhány héttel ezelőtt e lap hasábjain cikk jelent meg egy dunamenti falu közgazdasági, társadalmi és kulturális életéről. Az ember azt hinné túlvilági mesét szőtt a játékoskedvű szerkesztő Oh, nem. A tiszta valóságot írta. Dunakeszin tényleg parkettás, modern bútorokkal felszerelt, villannyal világított, fürdőszobás lakásokban, rádió mellett élnek a gazdák. A szövetkezeti alapon szervezkedett gazdákat főiskolát végzett gazdatársaik irányítják. Tehát tudás vezeti, ami elhanyagolt állapotaink között, elérhetetlen életszínvonalra. Korcsma azonban nincs. Az a balga, aki italon akarja megszedni magát a dunakeszieken, elveszett ember. És most vessünk egy oldalpillantást azokra a milliókra, melyeket évente a szesz elvitt Csíkból. Azokra a borzalmas bajokra és ok nélküli költségekre, melyeket a szesz idézett elő s tisztába jövünk önmagunkkal. Csíkban is lehetne parkettás lakás, vilany, rádió és más magas életszínvonal. Tehát: napnevelés legyen a cél. A harisnya bizalmas összehozása a nadrággal. Fontoljuk meg: ez egyiknek sem lehet kárára. cS lSMi AO K.________________________ BEL- ÉS KÜLFÖLD. Ujesztendő a román politikában. Az ujesztendő alkalmával a román kormány minisztertanácsot tartott, amelyen megjelent az uralkodó is. A miniszterelnök következő beszédét intézte a királyhoz: — Az uj esztendő minden népnek nehézségek és aggodalmak között kezdődik. Azoknak a nehézségeknek és bajoknak hosszú sorához, melyekben az emberiség vergődik, hozzájárul ma a béke megzavarása is. A fegyverzörejek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy meghiúsítják azokat az erőfeszítéseket, melyeket ma mindenütt kifejtenek, hogy a világon a munka és egyetértés rendjét teremtsék meg. Hasson át mindnyájunkat az az ünnepélyes szózat, mely néhány nap előtt megrázta lelkünket. Megértően fogadjuk a felhívást, melyet Őfelsége a nemzet nevében intézett az ország minden fiához. Az erők és erőfeszítések alakújának át olyan cselekményekké, amelyek hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és felvirágzásához. A kormány és a román nemzet rendületlenül halad ezen az uton. Boldog újévet ! A király a következő beszéddel válaszolt Tataresecu szavaira: Szivem egész melegével köszönöm az ország nevében kifejezett jókívánatokat. Az elmúlt év nehéz esztendő volt, és elégtétellel állapítom mg, hogy ez ország belsejében minden nehézség ellenére is minden programot el lehetett juttatni a megvalósuláshoz. Ma újból kifejezem kormányomnak köszönetemet ezekért a megvalósításokért. Majd meglátjuk, mit hoz az új év. Ig az, hogy ez az év a horizonton sürlég nehéz fellegekkel kezdődik, de megvan a reményünk, hogy népünk építő szelleme meg fogja őrizni az országot sorsa rosszabbra fordulásától. De nem szabad behunyt szemmel várakoznunk; ez az év az őrködés és erősödés esztendeje lesz. Én azon a nagy feleősséget helyen, amelyen állok teljesíteni fogom kötelességemet népem iránt és ezen a napon, melyen lelkem melegével legőszintébb jókivánataimat fejezem ki nemzetem minden fiának, megfogadom, hogy minden erőmmel és szeretetemmel dolgozni fogok a román nép jólétért és megerősödéséért. Anglia és Franciaország katonai együttműködése Olaszország ellen. Az angol és francia politia egészen egyöntetűen halad Oaszország ellen. A Parisban folyó katonai tanácskozásokra a két ország megállapodott arra az esetre, ha Oaszország akár Angliát, akár Franciaországot megtámadná, akkor a két tengeri haderő együttesen lépne fel ellene. A hír Rómában óriási idegességet keltett. Eddig három milliárdba került a keletafrikai expedíció Olaszországnak. Abesszíniában tovább folynak a hadműveletek. Az olasz kormány újabb egy milliárd lírát szavazott meg a további háború céljaira. Mint ismeretes június óta 3 milliárd órát fordítottak a tyermszi háború költségeire. Dum dum golyókat használnak az abesszinek. A’ois olasz népszövetségi megbízott panaszt tett Abeszszíria ellen, hogy dum-dum lövedékeket használnak. Fényképfelvételeket mellékelt a robbanó golyótól megsebesült olasz katonákról. Minden pillanatban kitörhet a mandzsu-mongol háború. Távol keleten is egyre mérgesednek az események. A mandzsu külügyminiszter legutóbb oda nyilatkozott, hogy kormánya nem tekinti Mongóliát rendezett államnak, hanem titokzatos szervezkedés központjának. Ezért fenntartja magának, hogy belátása szerint járjon el. Köztudomású, hogy Mandzsu mo mögött Japán, Mongólia mögött a szovjet húzódik meg. A kínai helyzetre vonatkozóan Hirota japán külügyminiszter mondta el célkitűzéseit: Kíának el kell ismernie Japán vezető szerepét a távolkeleten Japán- Kína-Manzsukuo külön pénzügyi egységet kell alkossanak. Japán Németország szövetsége. Az orosz sajtó arról értesül, hogy Németország és Japán között kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötéséről van szó. Anglia még nem foglalt állást véglegesen a megtorló intézkedések ügyében Megvárja előbb Amerika elhatározását és attól teszi függővé a további lépéseket. Eddig egyetlen repülő veszteséget ismernek el az olaszok. Az olasz hadvezetőség hivatalosan közi, hogy az eddigi hadjárat során csupán egyetlen repülőjük esett az abesszinek áldozatául. Lindberg ezredes az amerikai gangszterek fenyegetése elől Angliába menekült és ott telepedett meg. Az ezredest, amint ismeretes állandóan azzal fenyegették, hogy másik gyermekét is elrabolják. Február bő - ig életbe lép az uj közigazgatási törvény. Jaca belügyi almmniszter január 2 án Brassó ma értekezletre hívta össze kilenc erdélyi vármegye megyefőnökét és polgármestereit. Az értekezlet az új közigazgatási törvény végrehajtását beszélte meg, amelyet február hó 5-ig életbe akar léptetni a kormány. Az alminiszer ez alkalommal is kijelentte, hogy a kormány helyzete szilárd és szó sincs a távozásáról. Könyvkötészeti munkákat a legszebb és legtartósabb kivitelben a legjutányosabb árak mellett eszközöl a Vákár üzlet. Csíkszereda. Fából vaskarika. Ideges vonaglások sokasága szalad végig a világon. Drótok serege, különböző drótnélküli hullámhosszak vészesebbnél vészesebb híreket továbbít az eltompult emberi fülekhez. Alig húsz esztendő után újabb vérözön lehetőségéről suttognak a hírek, hol szordinos, hol erőteljesebb hangon. Egyben azonban kétségtelenül egyeznek: a magasabb értelemben vett emberi békének vége. A vén Európa apró érdekszövetségekre tagozódva éhes farkasokként kergeti népeit egymással szembe. A gyűlölettől fűtött hangzavarban elvész az emberi szó. A minap még nagy hangon békét hirdető Anglia, a „béke“ érdekében élesre köszörült kardot szorongat. Érdeklődik itt is, ott is, hogy szükség esetén, hogy is áll a szénája ? S az egymás után érkező válaszokból sehol egyetlen emelkedett hangot kívánni sem lehet. Senki sem félti az annyira szükségszerű békét. Háborút hirdetnek a háború ellen. Fából vaskarikát ! Védelmi háborúra készülődnek. Közben nem találják a támadót, így itt van ez rendjén a hódításra törekvők körében. Avagy Musszolini szívre telt kézzel beismerte, hogy támadó fel? Szó sem lehet erről. A fascizmus „embermentő“ tüzében harciasra kovácsolt olasz agyvelők egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy egy civilizálatlan vad nép ellen az emberiség nevében indítottak „védőháborút“. A „szabadembert“ védik, a „rabszolgaság“ ellen. Mintha a négus a római fórumon, csengő Mária Terézia tallérok ellenében szerezte volna be a kiskirályai részére szükséges rabszolgasereget? Korszakalkotó porhintés. S ezért a „nagyszerű“ ötletért milliók sokasága szenved máris. Emberek ezrei harapnak a fűbe. Érdekes tünete a gombsmódra szaporodó székely verekedéseknek, hogy az első pofon után hatalmas kavarodások támadnak. Atyánkfiai, jobb foglalkozás „hiányába“, amúgy istenesen püfölni kezdik egymást. Nem nézik kit és hogyan ütnek, csak ütnek, mert viszket a tenyerük. Ez esetben is ez a mindenképpen elítélésre méltó emberi „munka“ nyilvánul meg a világban. Nagyvonalú, soha nem látott és tapasztalt verekedésre viszketnek a tenyerek. Hogy van-e ok rá, vagy nincs az mellékes körülmény. Egyedül a cél, a verekedés a fontos! S ha a „nagytorna“ ideje elérkezik azt hiszik, hogy minden rendbe jön. Az ellentéteket, bá’a az élesre csiszolt feltaláló koponyáknak, megfelelően modern gyilkoló szerszámokkal egykettőre „elintézik“. Ezután majd békés egyetértésben fognak „nagyvonalú“ életet folytatni azok, akik megmaradtak. Minden bizonnyal így gondolják, mert ellenkező esetben érthetetlen ez a nekivadult hajrá. Az a vakság, amivel emberek sokasága sírgödrét ássák előre. A fegyver-feladási kísérlet 1762 október hó 24-én vette kezdetét, mely napon Bukow már Gyergyószentmiklósra érkezik, hogy a gyergyóiakat zászló alá eskesse. Ambrus Ferenc, „a nép orátora“ azonban bátran mond ellen minden felfegyverzési kísérletnek, amit az összesereglett atyafiak is hangosan helyeselnek. Bukow látva, hogy a fegyverbe állítás erőszakkal nem megy, Ambrust és társait igyekszik megvesztegetni, később pedig megfélemlíteni, hogy általuk a nép is szó nélkül vegye kezébe a fegyvert, de Ambrusék szilárd jellemén minden megvesztegetési kísérlet megtörik s inkább szenvednek 14 napot nehéz vasban a szeredai vár pincéiben, hogysem elárulják azokat, akik ősi jogaik védelmével őket megbízták... Végre is csak Sikó József gyergyószentmiklósi lelkész árulása folytán és megvesztegetéssel sikerül 40 szentmiklósit felesketeniük s ezzel a bomlasztó folyamatot Gyergyóban beindítani, mely után Bukow már október hó 26-án Csikba jött, hogy itt folytassa a már — nagy bajjal — megkezdett munkát. Szeredában a vár előtt várta őt az oda berendezett lakosság, de amikor megtudták, hogy miért parancsolták oda őket, ellent mondottak s minden fenyegetés dacára is lerakták fegyvereiket.. Ugyanezt tették a Taploczára felrendelt háromszékiek is !... Ezt látva a bizottság, újra a vesztegetés eszközéhez folyamodott. Ilyenformán akadt is hét szentimrei huszár, akik hajlandóknak mutatkoztak az esküt letenni. Mivel már estére járt az idő, Bukon, a hét szentimreivel, zászló alatt, Taploczára jött s itt azoktól az esküt bevéve, gondoskodott arról, hogy pénzbeli jutalmat is kapjanak. a „csíki lapok" tárcája. Érdekességek Csiktaplocza község múltjából. XVI. Taplocza szomorú szerepe a „madéfalvi veszedelem“ eseményeiben. Folyó évi január hó 7-én hajnalban 172-ik esztendeje annak, hogy a Madéfalvára összesereglett őseinket kegyetlenül lemészároltatta az orvul támadó s hálátlan osztrák önkény. E gyászos emlékű eseményről „madéfalvi veszedelem” címen már többször hallottunk előadásokat s lapokban is olvastunk visszaemlékezéseket, de — úgy gondolom, hogy — akárhányszor is újították fel lelkünkben ezeket a fájó emlékeket, még mindig nem hallottuk annyiszor, hogy azok fölött egykönnyen s talán : végérvényesen napirendre tudnánk térni. Sőt, az ártatlanul lemészároltak emléke iránt való kegyeletünk lángja állandóan kell égjen lelkünkben!... s hogy e láng kellő tápot nyerjen s ne lankadhasson el annak, minden időkön át, a zsarnokság tehetetlen dühére és rut hálatlanságára világító fénye: azért évenkint kellene felhasználjuk a januári hosszú téli estéket arra, hogy a visszaemlékezés olaját öntsük az életküzdelmeink közben lankadozó lángra, mert szükségünk van arra, hogy az minden időkön át fennen hirdesse, hogy az ártatlanul kiontott vér hosszúért kiált fel az egekre, miért is a szenvedések láttán kéjelgő zsarnok sem élvezheti örökké bosszúálló tettének fanyar gyümölcseit!.. Szomorú, busongó székely jeremiádokba kellene foglalnunk a madéfalvi önkény minden borzalmát s nemzedékről-nemzedékre hagyományozni annak kesergő áriáit, hogy sohase szűnjön meg a méltó büntetést az Égtől lesiró átok, amig még egy székely szív dobog ezen az ártatlan vérrel áztatott földön, amelyik kéjelgő Néróink tobzódó dühének egyedüli tanúja még! — Hagyjuk — tehát — a mai, mindennapi, gondjainkat s e gyászos évfordulót — nyomtalanul — mi se szalaszszuk el !... Emlékezzünk vissza kegyelettel őseink 172 év előtti véres vízkeresztjére!... s ezzel összefüggésben lássuk azt a szomorú szerepet is, melyet a sors Taploczának juttatott e gyászos emlékű eseményekkel kapcsolatban. De kezdjük a legelején!... 1758-ban futótűzként terjedt el a hir, hogy Moldovafelöl nagyobb tatár csapat készül betörni Csik-székbe, amelyik — századok óta — valóságos országutja volt a tatár hordáknak. A megrémült nép részint az erdőkbe menekült, részint Somlyóra gyülekezett, ahol Bocskor Pál házfőnök rendezése mellett erélyes védelemre készült; mások pedig Haller Pál, Csik-, Gyergyó- és Kászon-székek főkirálybirója, vezetése alatt, a fenyegetett szorosok védelmére siettek. A tatár betörés elmaradt... Haller Pál pedig — visszajövet — Taploczán, a szétoszló csikiak előtt, azt a nyilatkozatot tette, miszerint: „Nagyon kell sajnálni, hogy a szükséges fegyverekkel nincs felszerelve a székely nemzet, mely e szoros s a természettől őrségre megerősített helyen, az egész kereszténység védőbástyája gyanánt állhatnak... Persze, akadtak akkor is emberek, akik „Haller Pál uram“-nak Taploczán elejtett szavait Bécsig juttatták s hogy nem minden eredmény nélkül tették ezt, azt a következmények nemsokára igazolták is! Bécsben úgy határoztak, hogy a székelységet föl kell fegyverezni 8 határőr szolgálatra parancsolni. 1 ■-»*»