Csillag, 1951. július-december (4. évfolyam, 7-12. szám)
1951-10-01 / 10. szám - Lődi Ferenc: Visszahozom győztesen
világpolitika összefüggésében nézem, akkor azt kell mondanom, hogy e pillanatban a mi állásfoglalásunk dönti el a spanyol köztársaság jövőjét. Egyfelől az egymással marakodó tőkés államok állnak velünk szemben, másfelől a kommunisták és a polgári pártok egységfrontja, ami szintén nem mondható valami szilárdnak (feláll, mutatóujjával szótagonként a levegőbe bök). Vagyis mi, forradalmi marxisták, mi vagyunk az egyetlen szilárd tényező ebben az zűrzavarban. Ez hallatlan mértékben megerősíti forradalmi kilátásainkat. KENYERES (hidegen, ironikusan): Akkor talán nincs is szükség a munkámra. GONZALES (meghökkenve): Dehogy sincs, kérem. De még menynyire szükség van az ön munkájára. Természetesen, tovább kell fokoznunk a szembenálló táborokban a zűrzavart, hogy ezzel megteremtsük a hatalom átvételének feltételeit és (feláll) a világforradalom lehetőségét! KENYERES: Azt szeretném tudni, mi ezzel kapcsolatban az én feladatom. GONZALES (Kenyeres mellé lép, vállára teszi kezét, ünnepélyesen): önre. Kenyeres elvtárs, nagy és felelősségteljes munkát bíz a párt. És ebben a munkában nem lesz egyedül. Ahova küldjük, ott talál munkájához szövetségeseket, vagy olyanokat, akiket megnyerhet szövetségesnek, önre, mint kommunista újságíróra azt a feladatot bízzuk, hogy épüljön be Lukács brigádjába, bomlassza szét ezt az egységet és ha szükséges, likvidálja magát Lukács tábornokot. FÜGGÖNY Lődi Ferenc VISSZAHOZOM GYŐZTESEN . . . Szürkésen kékes tiszta csillogása, csak én lőttem még először vele. A puszta számnál több e puska száma, az én szivemben hűség a neve. A dolgozó nép adta, hogy vigyázzak az alkotó munkára éberen, s szeressem úgy, mint a szülőanyámat, akkor nem rettent vissza félelem. Az eskü szent és betartom halálig, az életed bíztad népem ma rám. Ha kell, e fegyver vérben is megázik, de visszahozom győztesen, hazám. 12.19