Csongrád Megyei Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-01 / 282. szám
Vasárnap, 1957. december 1. Csupán ruházati cikkből 52 millió értéket termeltek az elmúlt hónapokban a ktsz-ek Az ellenforradalom a megye kisipari szövetkezetei és azok dolgozói felett sem vonult el nyomtalanul. Ha azonban most mérlegre tesszük az azóta eltelt időszak eredményeit és hiányosságait, a mérleg határozottan az eredmény oldalára billen. A forradalmi munkás-paraszt kormány országos gondjai mellett is törődött a kisipari szövetkezeti mozgalommal. A mozgalomra vonatkozóan meghozott 1010-es határozata tükrözi, hogy nem felületes, egy alkalomra szóló határozat ez, hanem tartós érvényű, amely a kisipari szövetkezetek problémáját megoldja. Az 1010-es kormányhatározat megjelenésekor 87-re szaporodott a szövetkezetek száma és valamennyi jól dolgozik, munkájával komoly feladatot tölt be a megye késztermékekkel, javítással és szolgáltatással való ellátásában. Akad köztük közvetett exportra gyártó szövetkezet is, mint például a Szerszámkovács KTSZ, amely belga exportra készít fogókat. Nem kisebb jelentőségű a Vegyiipari Szövetkezet munkája sem, ahol a tagság olyan cikkek termelésével foglalkozik, melyeket eddig külföldről importáltunk valutáért. (Például a körömlakk.) Megállták helyüket a termelésben a régi, kipróbált szövetkezetek is. Az első negyedévben, amikor oly nagy szükség volt, hogy a lakosság megfelelő ellátásban részesüljön, közel 7 millió forint értékű késztermékkel, javítással és szolgáltatással adtak többet a szövetkezetek a népgazdaságnak, mint a múlt év hasonló időszakában. A szövetkezeti termelésre jellemző cikkek gyártását is fokozták, több bútort, edényt, bőrruházati és textilruházati terméket gyártottak. Figyelemre méltó eredmény ez különösen abban az időszakban, amikor a nyersanyagellátás a nagyüzemi termelés kiesése következtében eléggé anarchikus volt. Tovább növekedtek az eredmények a második negyedévben. A munkás-paraszt kormány kiadta a jelszót,hogy gazdasági helyzetünket konszolidálhassuk, el kell érnünk a múlt év III. negyedév termelési eredményeit. És a szövetkezetek tettekkel mutatták meg, hogy érdemes törődni velük és lehet számítani a mozgalomra. Közel négymillió forinttal termeltek többet, mint a bázisidőszakban és több mint négymillióval, mint az előző negyedévben. Az eredmény nem kizárólag a számok emelkedésében mérhető, de abban is, hogy a fontosabb termékek termelése is arányosan növekedett. A gyártásra előírt számokat általában túlteljesítették, emellett fokozottabb mértékben álltak szolgáltatás és javítás terén a lakosság rendelkezésére. A kisipari szövetkezeteket népgazdaságunk számos funkciójában még ma is »félmaszek« intézménynek tekintik és úgy is kezelik. Pedig ha tudomásul veszik, hogy megyénk szövetkezeteinek ötezernéhányszáz termelő, műszaki, adminisztratív és vezető dolgozója majdnem 220 millió forint értékű termelési értéket hozott létre, és ebből becsülettel lerója az állam iránti kötelezettségeit, el kell fogadni, hogy megfelelően kiveszi a részét a munkából. Azt a feladatát is igyekszik betölteni, hogy termelő erejét a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának szolgálatába állítja. Az elmúlt nyolc hónapban például textilruházati cikkekből 52 millió forint értéket termeltek. Pamutszövetből 2 millió, lábbeliből 34 millió, bútorból 15 millió, játékáruból 3 és fél milliók edényből közel 3 millió forint értéket gyártottak. Természetesen a kisipari szövetkezeti mozgalom sem mentes a hasonló profilú termelő üzemek betegségeitől. Itt is előfordulnak árdrágítások, a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények. Olyan hibák ezek, mely ellen harcolni kell a szövetkezetek vezető szerveinek, vezetőinek és becsületes dolgozóinak. Nagy segítséget tudnak ehhez adni a szövetkezetek kommunistái, a pártbizottságok, illetve azok munkatársai. Horváth Sándor VÁSÁRHELYI ....vázlatkönyv] Aki szereti figyelni az embereket, s megismerésükre törekszik, akkor teszi jól, ha nyomukban jár. Jómagam is egyfajta, meghatározott céllal mentem Kistelekre, s a jövés-menés nem egy érdekes emberrel hozott össze. Gilicze Pista bácsival például, a helyi könyvtárossal, jófajta, félig érett bor iszogatása közben beszélgettünk el a könyvek otthonában, abban az otthonban, melynek szobáit végre kifestik. — Bizony, sokáig kellett erre várni — mondja az öreg —, dehát végül csak sikerült pénzt szerez■tíünk. Pedig megérdemli a könyvtár — s körülmutat a polcokon, amelyeken több ezer kötet könyv sorakozik egymás mellett. Aztán hallgatunk, míg közben lassan fogy a karcos borocska, miképpen elfogy végül a nappal is. Mert mikor Fazekas Pistával, a művelődési osztály előadójával kilépünk a könyvtár ajtaján, a kisteleki utcák végét már ellepi az alkony köddel, s párával keveredett sötétje. Nyakunkba köd permetez. Megyünk az utcán, hol messzire világítanak a fényes iskolaablakok. Benn a termekben csend van és — második műszakban — folyik a tanítás Sokáig lépegetünk, s csak a benzinkútnál állunk meg, hogy én is megismerkedtem Móra Ferenc egykori barátjával, Zeller Lajossal. Fazekas Pista már ismerősként kezeli, hisz sokszor találkoztak. Jómagam csak most hallom Zeller Lajos bánatát: ismeretlen Móra-leveleket adott kölcsön Szegeden tanulmányozásra és lefényképezésre, de még máig sem kapta vissza azokat. Emlegeti is a kölcsönvevőt... Aztán Fazekas Pista veszi át a szót, s máris Móráról beszélgetnek. Arról, hogy állítólag valahol él ma is az az ember, akiről Móra az „Ének a búzamezőkről” öreg földművesét mintázta valamikor. Már jó nyomon vannak, s lehet, hogy hamarosan rá is akadnak, Mórát idézve búcsúzunk és baktatunk tovább az immár estévé sűrűsödött falusi sötétben, az általános iskola felé. Népfőiskola nyílik Kisteleken. Nagy szó ez. Első ilyen iskola Csongrádban, de első a környéken is. Régi hagyományt akarnak feleleveníteni a művelődési munkások és a Hazafias Népfront aktívái: ez a kisteleki az első próbálkozás, mondhatnánk: kísérleti nyúl... Mégis biztatóbb a kezdet, mint gondolnánk. S bár a szervezéssel, bizonyos tapasztalatlanság következtében, akad még hiba, de az emberek, a tanfolyamra jelentkezettek szénen gyülekeznek A tanterem az iskoláé. Meleg, füzet- és tintaszanú. Alig tíz perce hagyták itt a délután tanuló gyerekek. A tábla mellett asztal, szekrény a sarokban, s képek a falon. Ezt látja a szemlélő, belépvén a terembe. Látja a névköztársaság címerét, Kistelek és a környék térképét, az ABC szépeit rajzolt kis- és nagybetűinek tablóját, meg az „Ige” anatómiáját falitáblán ábrázolva. Hát ennyi az egész. Meg padok. — Hallod-e, több tudomány van ezekben, mint a mi fejünkben — mondja az egyik belépő. — Több — hagyja rá a másik, s elgondolkodik. — Lehet is. Pedig ezek csak olyan padok. Jó szálkás, elszürkült, s összefaragott fából. Több nemzedék okulásának tanúi. Azok bizony. — Itt jártam, m — mutatja az egyik pufajkás, középkorú ember (hallgassuk el a nevét). — Meg ebbe az osztályba is. — Nem témnap vét... — Hát... — így az előbbi, s széttárja kezét. De idő telik még a névsorolvasással, meg a „beiratkozással” is, mire Czukor György elvtárs, a Hazafias Népfront nevében megnyithatja a tanfolyamot. Nincsenek itt fényképészek, se virágok, se drapériák, mégis olyan ünnepélyes a hangulat. S amikor Fazekas elvtárs feláll, hogy megtartsa a népfőiskola tanfolyamának első előadását, csak még nő a csend, s a figyelem. Az előadó beszél. Beszél a népfőiskolák eredetéről, történetéről. Én meg figyelem az embereket. Sokukról lekívánkozott már a télikabát a melegben. De a legtöbbjük azért eltűri magán, s úgy ül, gallérba húzott nyakkal. Itt-ott cigaretta parázslik, s a fejek fölött rétegekben úszik a cigarettafüst. A figyelő arcok összesűrűsödnek. Egyiken a gond gyűrűzik, másikon elégedettség terül szét. Akad, ki tenyerébe hajtott fejjel üldögél, van, ki előrehajol, úgy figyel. Tsz-tagok, egyéni gazdálkodók, gépállomási dolgozók, falusi kisemberek. Sokfélék. De leginkább idősebbek. Viselt emberek. Fiatalabb alig akad közöttük. Nő egy sem. Ez furcsa. De így van. Meg az is, hogy a tudásvágy hozta őket ide mind. Talán a fiatalok nem akarnak tanulni? Nehéz erre válaszolni... Vége az előadásnak, de nem bomlik fel a rend. Előbb Fazekas, majd Czeglédi elvtárs ismerteti a hallgatókkal a népfőiskola munkatervét. A tanfolyam négyhónapos — hetente kétszer tartanak 2—3 órás foglalkozásokat, főleg a mezőgazdaság (gyümölcs-, zöldségtermelés, állattenyésztési szakismeretek stb.). Kisebb mértékben a természettudományok, az irodalom, a történelem és a jogtudomány tárgyköréből merítvén a témát. Tehát a népfőiskola mind az általános műveltség, mind a mezőgazdaság szakterületeinek alapkérdéseivel meg akarja ismertetni hallgatóit. S mindez nagyon helyes kezdeményezés. S helyes volt az is, hogy a hely Hazafias Népfront-bizottság elnöke felvetette: ki vehet részt a népfőiskola tanfolyamán? — és utalt olyan esetekre, amikor az osztályidegen származású hallgatónak csak a tanfolyam vége felé mondták meg, hogy nem közéjük való. Czukor elvtárs világos választ adott erre a kérdésre: — A népfőiskola a nép, a dolgozó emberek iskolája. Kulákokat, osztályidegeneket nem tanítanak ezen a tanfolyamon. S ezzel a válasszal mindenki egyetértett. Legvégül a tanfolyamgazdát és a tanfolyamvezetőt választották meg az újdonsült tanulók dr. Tóth és Maráczy elvtársak személyében. S ezzel véget is ért az első összejövetel. Az emberek felcihelődtek, s ment ki-ki a maga útján, haza, a családhoz. És mindenki érezte, hogy valami történt. Most valami nagyon jó és követendő kezdeményezés született Kisteleken. Mi sok sikert kívánunk az első Csongrád megyei népfőiskola hallgatóinak. Papp Zoltán NÉPFŐISKOLA NYÍLT KISTELEKEN — Pillanatképek — Zászlót avattak a szegvári kispajtások A díszes iskolaterem vadjaiban izgatott kisfiúk, kislányok ülnek és csillogó szemükben a várakozás fénye ég. A megjelent szülőket is bensőséges hangulat tölti el, hiszen nagy esemény történik most: a szegvár-karónyszentgyörgyi általános iskolában zászlót avat a „Béke” kisdobos raj. Hirtelen felmorajlik az osztály: megérkezett a vásárhelyi katonai helyőrség küldöttsége és a katonazenekar. Felhangzik a Himnusz és nem egy édesanya szemében könny csillan. A meghatottság csalja elő, hogy így törődnek kedveseikkel és nyilván saját gyermekkoruk is eszükbe jut, amikor szó sem lehetett ilyesmiről. Talán Pusztai Józsi bácsinak, a veterán kommunistának is megfordul ez a fejében, mert ő is itt van a meghívott vendégek között. A szülői munkaközösség vezetőjének, Bereczki Ferencnének megnyitó szavai után meghallgatják a KISZ megyebizottságának üdvözlő levelét, majd Madarász Misi szavalata kap tapsot. Ezután színes, gyors egymásutánban peregnek a kultúrműsor számai. Furulyaszó kíséri a kislányok táncát és száll az ének: Szépen úszik a vadkacsa a vízen”. Pattogó indulókat játszik a katonazenekar és újabb verseket szavalnak a szőke, barna hajú apróságok. Rácz Sándornak, a fáradságot nem ismerő lelkes, fiatal tanítónak szavaiból megtudjuk, hogy az iskola mivel érdemelte ki hírnevét. A pajtások 60 fát gondoznak, önerejükből készítenek padot az iskolaudvaron, ugrógödröt létesítettek az atlétizáláshoz, és a megye 138 kisebb iskolája közül elsők lettek a takarékossági mozgalomban, és jövőre is tovább csinosítják, szépítik az iskolát, tanulnak szorgalommal. Elérkezik az ünnepség tetőpontja: a zászlóátadás. Hat kisfiú elmondja a kisdobos hat pontját a magatartásbeli kötelezettségekre vonatkozóan, majd felsorakoznak a kisdobosok. Jagodics őrnagy elvtárs üdvözlő beszédében hangoztatja, hogy a helyőrség szívesen és örömmel vállalta az iskola patronálását, majd arra hívja fel a figyelmet, hogy a zászlót, amit most átnyúj, mindig tartsák magasra a kispajtások és mindig hitért tegyenek hozzá. Zeneszó árad szét a torna* teremben és mindenkit meg* ragad a perc nagyszerűséget amikor Váradi Marika a kis* dobosok nevében átveszi a gyönyörű, kék színű, díszesen szegélyezett zászlót, melynek közepén arany be tűkkel írva ez áll: BÉKERAJ. Elhangzik a fogada* lomtétel és a 19 büszke kis* dobos nyakára felkerül a megtiszteltetést jelentő, háromszögletű, kék kendő. Ju* talomjegyeket, dicsérő okle* veteket osztanak ki, többek között Vígh Julianna, Mihály Klára, Bereczki Ilona, Németh Ferenc, Szabics Piroska és Menyhárt Mária is kap egyet. A központi iskola egyik úttörője köszönti ez* után a kisdobosokat, majd a földművesszövetkezet kép*viselője adja át a 200 forintos jutalmat. Nincs még vége az esemé* nyeknek, mert fényképezésre kerül sor az udvaron, és a hazatérők valamennyien arra gondolnak — Gombos Ferenc iskolaigazgató szavaival él ve —, hogy „minden elisme* rést megérdemel ez a kicsi, de tettekben nagy iskola’’. Teruzan az es zsinaaié mielott — Levél — A csongrádi gimnázium KISZ-szervezetének gyűlésén javaslat hangzott el: indítsunk eszperantó-tanfolyamot az idegen nyelveket kedvelő tanulók részére. E javaslat nagy visszhangra talált közöttünk. Már húszan tanuljuk ezt az újabban ismét fellendülő nyelvet. November 7. tiszteletére az Internacionálét is megtanultuk eszperantóul. Felvettük a kapcsolatot a Csongrád megyei eszperantó ifjúság titkárával, Molnár Erzsébettel, s igyekszünk neves külföldi eszperantistákkal összeköttetést létesíteni. A csoport tágjai barátilevelezést akarnak indítani a távoli országok eszperantistáival is — írja levelében Deák István. ________ Még a kupecokra is vonatkozik a rendelet A megyében elharapódzott kupeckodás és üzérkedés megszüntetése érdekében tájékoztatjuk a lakosságot a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi, 40. számú , törvényerejű rendeletéről, amely a vágóállatok levágását és forgalmát, valamint a jóhús és húskészítmények forgalmát szabályozza. A rendelet szerint vágóállatot — sertés, vágómarha, ló — tenyésztőtől továbbeladás, vagy közfogyasztásra való levágás céljára kizárólag az Állatforgalmi Vállalat vásárolhat. Sertés-, szarvasmarha-, lótenyésztés és továbbtartás, illetve sertés magánfogyasztásra történő vágás céljára való vásárlása nem esik korlátozás alá. A közfogyasztásra történő vágásra az arra jogosult húsipari vállalatok, húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek, mészáros és hentes iparigazolvánnyal rendelkező magánkisiparosok vágóállatot a kapott keret erejéig, az Állatforgalmi Vállalattól szerezhetik be. Közfogyasztásra történő vágás, feldolgozás csak hatóságilag engedélyezett vágóhidakon (vágóhelyeken) az érvényben levő közegészségügyi és állategészségügyi rendelkezések betartásával történhet. Sertés magánfogyasztásra történő levágásához engedély nem kell. Tsz-tagok, egyéni termelők és más magánszemélyek csak olyan füstölt, vagy sózott szalonnát és zsírt hozhatnak forgalomba, melyről beigazolható, hogy élő és levágott állapotban állatorvosi vizsgálaton esett át és fogyasztásra feltétlenül alkalmas. Nyershúst, zsírszalonnát, töltelékárut és egyéb húskészítményeket nem hozhatnak forgalomba. Állami húsboltok, földművesszövetkezetek, mészáros és hentes iparigazolvánnyal rendelkező kisiparosok továbbeladás (feldolgozás) céljából egyéni termelőktől hasított sertést, nyershúst, vagy töltelékárut nem vásárolhatnak. A hatósági állatorvosi igazolás alapján kényszervágott és közfogyasztásra alkalmas vágóállat termékeit csak a közfogyasztási vágásra jogosultak hozhatják forgalomba, az illetékes helyi tanács rendelkezései szerint. A rendelet betartását a helyi hatóságok ellenőrzik és aki megszegi, vagy kijátssza, büntetés alá esik.