Csongrád Megyei Hirlap, 1961. március (6. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

Hagymarakóktól népes a maroslelei határ Híradás az „Új Barázda” földjéről A február utói és március eleji nap cirógató melegére megindult a parasztember ki a határba, hogy a felpir­­kadt föld ölén életet teremt­sen, s szorgalmával, tapasz­talatával előbbre lendítse a saját és a közösség ügyét. A szomszédos Makó példájára és kitűnő talajára való te­kintettel szinte már Maros­­lelén is meghonosodott a belterjes hagymatermesztés. A gyakorlat évről évre azt igazolja, hogy érdemes is vele foglalkozni, mert jövedelme­zősége— bátran mondhatjuk — eléri a legmunkaigénye­sebb növények jövedelmét. Igaz, elég sok munkával jár, mire pénzzé lehet tenni, de az »Új Barázda« tagjai olyan emberek, hogy amiből hasz­not látnak, arra nem sajnál­ják az erőt és a fáradságot. Példa erre, hogy az idén is 80 holdon termesztenek fok­hagymát, s ugyanennyi terü­leten vöröset. Az előbbiből az elmúlt szombatig 55 hol­dat raktak el, s hétfőn, ked­den a fokhagymarakást be is fejezték. Nem csoda, hogy ilyen gyorsan végeztek vele, mert háromszáznál is többen dolgoztak. Legtöbb családból ketten, hárman, sőt négyen is ott szorgoskodtak az utaló nyomában. Mihály Lajosék például már tavaly is né­gyen dolgoztak a közösben, meg is lett a hasznuk, közel ezer munkaegységük gyűlt év végéig. Persze, hogy az idén sem akarnak keveseb­bet, sőt többet kívánnak ter­melni, de miért is ne, ami­kor megvan rá a lehetőség? Gémes Józsefek és Becski f­erencek hárman-hárman vettek részt a hagymarakás­ban, illetve más, soron követ­kező munkákban. Miért ilyen lelkesek az »Új Barázda« tagjai? Mert bíz­nak a közös összefogás ered­ményében s mert tudják, hogy szorgalmas munkával lehet csak megvalósítani azt a szép és nemes célt, amit a szövetkezet célul tűzött ki maga elé. Minden kihaszná­latlan percért kár — mond­ják a tagok s ennek az elv­nek alapján láttak hozzá a munkához és feltrágyázták az őszi gabonákat. A 635 hold búza és a 270 hold árpa a gyengébb talajban nagyobb mennyiségű műtrágyát köve­telt meg, s ezért még a dél kellős közepén munkához láttak a tagok, s kocsikkal, vontatókkal hordták Makó­ról a talajjavítót. A talaj jó előkészítése után hozzáfogtak a gyökér és a sárgarépa vetéséhez is. Ezek­ből 5 holdon termesztenek piacra és házi szükségletre valót. Ezenkívül vetettek 4 hold zöldborsót, 3 hold má­kot, s pár nap múlva a vö­röshagyma dugdosása lesz a soron következő munka, vala­mint a cukorrépa vetése. A korai burgonya csíráztatásá­­nak előkészítését befejezték, s a talaj felmelegedésével megkezdik az ültetést. Szük­ség van ezekre a korán pén­zelő zöldségfélékre, hiszen más tsz-ekhez hasonlóan, az »Új Barázda« is tervébe vet­te a rendszeres előlegfizetést. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni az időjárást ille­tően, de ha az idei esztendő egy kicsivel is jobb lesz, mint az 1960-as év volt, a várt eredmény nem marad el. Biztosíték erre a tagság szorgalma, munkakedve, s az, hogy a családtagok is valamennyien részt vesznek a közös munkában, mert tud­ják és látják azt, hogy a termelőszövetkezet a boldo­gulást jelenti számukra­­ k- Az idei Ipari Vásár szenzációja: 45 méter átmérőjű műanyagkupola hegeszthető alumínium keretben A budapesti városligeti vá­sárváros máris élénk. A ki­állításokat Kivitelező Válla­lat dolgozói már felvonultak, hogy rendbehozzák az ideig­lenes pavilonokat, kijavítsák a faépületeket. Megkezdődött a Nehézipari Minisztérium alumínium pa­vilonjának alapozása is. Ez a csarnok az idei vásár szenzá­ciójának ígérkezik. Külsőre egy 45 méter átmérőjű, 15,5 méter magas kupola, amelyet alumínium keretbe zárt cit­romsárga műanyag három­szögekből raknak össze. Az 5 méteres átmérőjű kereteket a Fémmunkás Épületlakatos­­ipari Vállalat készíti, külön­leges újfajta alumíniumból, amelyet a Fémipari Kutató­­intézet dolgozói állítottak elő. Az új tulajdonságú fémet létrehozói •Hegál-nak nevezték el, ez a­z új szó a »hegeszt­hető alumínium« rövidí­tése. Ez a nagy szilárdságú fém abban különbözik az eddig használatos alumíniumtól, hogy, amint neve is mondja, könnyen és jól hegeszthető. Az óriási háromszögek alu­míniumanyagát egy különleges ütést álló lak­kal kenik be, amely portálok, esőbútorok, gépkocsik krómozott alkatré­szeinek lefújására is használ­ható. A 2000 négyzetméter alap­­területű pavilon a kiállítás után a Városligetből »átköl­tözik« majd a lágymányosi vásárvárosba. Alkalmasnak ígérkezik arra, hogy »szün­időben« kör szín­padjent hasz­nálják fel. Csongrádi énekkar a Rádióban Március 12-én, vasárnap délután 17.10 órakor a Kos­suth rádió »Kincses Kalen­dárium« című műsorában ■»Közvetítés a néma tanyá­ról« címmel a csongrádi földművesszövetkezet ének­kara szerepel. A jó hírnevű énekkar nép­dalokat ad elő a tsz-eknek jutalomműsorként. A népda­lokat Galli János karnagy, a csongrádi zenei általános iskola igazgatója hangszerel­te, s az énekkart is ő vezény­li. A közvetítés hangszalagról történik, melynek felvételeit a helyszínen Kispista István, a rádió népszerű riportere irányította. Tizenöt perc hiányzott a tíz órából. A Vásárhelyi Ha­risnya- és kötöttárugyár te­lepének portása szokott he­lyén, asztalánál ült és ol­vasgatott. A neonfényben úszó munkatermekben mo­noton hangon zakatoltak a gépek. A dolgozók az éjsza­kai váltásra készülődtek. Motorzúgás hangzott fel, a bejárati ajtóban egyenruhás tűzoltó jelent meg. Ficsor Sándor elvtárs, a Csongrád megyei Tűzrendészeti Osz­tály parancsnoka. — Őrnagy elvtársnak je­lentem, az éjszakai gyakor­latra készen állunk — je­­entkezett Bereczki János, a vásárhelyi tűzoltók vezetője. — Rendben van — mon­dotta a parancsnok és kezet fogott, majd hosszasan elbe­szélgettünk az önkéntes tűz­oltóság szerepéről. Lopva az órámra néztem, s halkan megjegyeztem, hogy 1 perc múlva 10 óra. Bereczki elvtárs ekkor en­­gedelmet kért és a portás­hoz lépett. Megbeszélte a riasztás lefolyását, és már tárcsázott is az őv.­­— A tehergépkocsi ga­rázsban tűz van. Az udvar kövezete máris csattogott a lépésektől. Egy perc sem telt el, sötétség bo­rult a garázsra és a környe­ző munkatermekre. Az ön­kéntes gyári tűzoltók pa­rancsnoka, Király József, a portásfülkébe rohant és hív­ta az állami tűzoltóságot. — A Vorosilov utcai te­lep autógarázsában tűz van. Kérjük az állami tűzoltóság segítségét. A tűz feltétele­zett. A nagyobb üzemeket ugyanis külön telefonvonal köti össze a tűzoltósággal, így tehát úgyszólván a tűz­­észlelés percében lehet ri­asztani az állami egységet. Mire megérkezik az állami tűzoltóság, rendszerint már javában dolgoznak az ön­kéntesek. Ezen az éjjeli gyakorlaton szintén így tör­tén­t. — Vizet! — hangzott a vezényszó, s megduzzadtak a fal melletti tömlők. Az autógarázs tetejét ver­te az erős vízsugár. — Egy ember bent ma­radt a dobozüzemben — hangzott a figyelmeztetés. Két acélsisakos önkéntes rohant a feltételezett lán­gokba, s egy munkást hoz­tak ki a teremből. A gya­korlat szerint a tűzben,bent rekedt dolgozóra rádőlt az égő dobozhalmaz. Keczkó Gyula motorkeze­lő irányítása alatt zavarta­lanul működött a 800-as kis­motor fecskendő. Török Bá­lint Tóth Lajossal együtt jól irányította a vízsugarat. Az önkéntesek mozgásán lát­szott, hogy értik beosztásu­kat, hiszen a tavalyi járási tűzoltó versenyen az elsők lettek. Tehát nemcsak a ver­senyben, hanem az élciben is jól megállják a helyüket. A nyitott gyárkapuhoz ért IKARUSZ kocsi bekanyaro­dott az udvarba és a belső víztartályhoz gurult. Három acélsisakos tűzoltó, köztük Galgóczi hadnagy lépett ki a kocsiból. Galgóczi elvtárs az önkéntesek parancsnokától érdeklődött az eddig történ­tekről, s átvette az irányí­tást. Két perc sem telt bele, máris két vízsugár verte a tetőt. Az állami tűzoltóság GMC kocsija pedig ezalatt a má­sik »vízforráshoz« állt. A feltételezett tetőtüzet hátba­­támadták. A tűzoltók, mint a gyík, oly gyorsan kúsztak fel a függőleges létrán a te­tőre. — Kérem a gyakorlatot befejezni — utasította a tűz­oltóőrnagy a vásárhelyi tűz­oltóság vezetőjét Vezényszavak követték egymást és ismét neonfény­ben úsztak a munkatermek, s a gépek zakatolni kezdtek — folytatódott a munka. A tűzoltószertárban meg­beszélésre gyűltek össze az önkéntes tűzoltók, ahol Fi­csor őrnagy elvtárs értékel­te a gyakorlatot. — örülünk annak, hogy ez a 20 perces gyakorlat jól sikerült. Különösen megle­pett bennünket a gyorsaság. Néhány évvel ezelőtt ugyan­is ehhez hasonló gyakorlat 10—15 perces készülődéssel kezdődhetett meg, most pe­dig 3 perc múlva már mű­ködött a 800-as fecskendő. Taktikailag is jól oldották meg a feladatokat az elv­­társak, mivel az áramtalaní­­tás szintén gyors volt — mondotta többek között az őrnagy. A Vásárhelyi Harisnya-és Kötöttárugyár üzemi tűzol­tó­csapata a látottak alapján megérdemli az elismerést, hiszen ütőképes csoport, s képes eredményesen szembe szállni a lángokkal. Kiss György Tűz az autógarázsban Önkéntes tűzoltók éjjeli gyakorlata i Oktatásügyünk a számokban Az 1960/61-es tanév elején az általános iskolai osztály­­termek száma 38-al, a kö­zépiskoláké 13-al volt több, mint az 1957/58-as tanév ele­jén. A tervidőszak végén az iskoláskorúak közül vala­mennyi oktatási intézmény­ben lényegesen többen tanul­tak­, mint három évvel ezelőtt. Az 1957/58-as tanév elején általános iskolákban 52.192, középiskolákban 6.773, egyetemen, főiskolán 3.518, az 1960/61-es tanév elején pedig — az előbbi sorrend­ben — 55.328, 8.231 és 5.038 tanuló illetve hallgató tanult. (Az egyetemhez, a főiskolá­hoz a levelező hallgatókat is hozzászámítottuk.) A tanulóifjúság szakmai, gyakorlati tudásának meg­alapozására az általános is­kolák felsőbb évfolyamán több mint 11.000, az általá­nos gimnáziumok nappali tagozatán pedig több mint 2500 tanuló részesül az 1960/ 61-es tanévben politechnikai iktatásban. A nappali tagozatos tanu­lókon kívül a felnőtt korúak közül az elmúlt 3 évben kö­zel 3700-an szereztek általá­nos iskolai ismereteket és mintegy 800-an tettek érett­ségit a dolgozók középiskolái­ban. A nővédelem Csongrádon Harmincágyas, korszerű egészségügyi intézetté fejlődött a szülőotthon A nővédelem csak a fel­­szabadulás után fejlődött ki Csongrádon. Azelőtt nem volt sem szülőotthona, sem más női egészségügyi intéz­ménye a városnak. A női be­tegek vidéki kórházakba jár­tak gyógykezel­tetni magu­kat, még kisebb esetekben is. A szüléseket pedig álta­lában hatósági bábák vezet­ték le, nemegyszer nehéz körülmények között, egyál­talán nem higiénikus kör­nyezetben. Nagy előrehaladást jelent, hogy több más egészség­­ügyi intézmény létesítésével egyidőben létrejött a szülő­otthon. A fejlődést úgy tud­juk lemérni teljes valóságá­ban, ha egy pillantást ve­tünk vissza a múltra. Csupán két ággyal kezdte meg működését 1947-ben a szülőotthon az Egészségház épületében. Bizony, ez csak a kezdet volt. A későbbi évek folyamán került jelen­legi helyére, a volt Járvány­kórház épületébe, ahol ma már 30 ágyas, korszerű egészségügyi intézetté fejlő­dött, melyet korszerű műtő­vel, megfelelő képesítésű szakorvosokkal és szaksze­mélyzettel, önálló gazdasági hivatallal, korszerű konyhá­val és központi fűtéssel lát­tak el. Az intézetben évente át­lag 1500 beteg fordul meg. Ebből 500 szülés, 500 abor­tus és 500 pedig nőgyógyá­szati — jórészt műtétes — eset.­ Látogatásunkkor 30 fel­nőtt beteg és 18 újszülött lakója volt az intézetnek. De nemcsak a gyógyítás, hanem a megelőzés széles területén is tevékenykednek a szakorvosok. Évek óta eredményesen folyik a rák­­megelőzést célzó vizsgálat. Az intézetet most a megye egészségügyi osztálya kiváló, magyar gyártmányú ■'Kol­poskop­pal­ látta el. Ugyancsak a megelőzést szolgálja az a komoly erőfe­szítés is, amit az intézet or­vosai az egészségügyi felvi­lágosítás, egészségügyi nép­nevelés területén kifejtenek az intézetben és az intéze­ten kívül gyakran tartott — filmmel kísért — oktató elő­adásokkal. Csongrád város tanácsa segítségével most egy erősítő berendezéshez is jutott az intézet. Az új be­rendezés segítségével most már rádió- és magnetofon­előadásokkal segítheti elő az egészségügyi népnevelést. A betegek, míg ápolás alatt vannak, jól hasznosíthatják idejüket az elhangzó elő­adások hasznos ismeretei ál­tal. Nagy segítséget nyújt az intézet működéséhez a KÖ­­JÁLL, főleg egészségügyi kisfilmek rendelkezésre bo­csátásával — hamarosan pe­dig egy vetítőautó időnkénti küldésével is. Az ez évi tervben pedig még ezen túlmenően egy egészségügyi kiskönyvtár létesítése is sze­repel. Ha az intézet munkájá-­­hoz még hozzávesszük azt is, hogy szakorvosai látják el az SZTK nőgyógyászati szakrendelést és a nővédel­mi tanácsadást is, továbbá a csongrádi gyermekgyó­gyásszal együtt Csanytelek, Tömörkény, Felgyő, Bokros mozgó szakorvosi szolgála­tát, valóban elmondhatjuk: a csongrádi kiemelt szülő­otthon a nővédelem »vég­vára«. Azonban azt is meg kell mondanunk, hogy ennek a végvárnak megfelelő létszá­mú katonára van szüksége, ugyanis nem elegendő a je­lenlegi szakorvosi létszám. Sürgősen szükség lenne má­sodik segédorvosra is. de szükség volna még egy meg­felelő elkülönítő létesítésé­re is. Hogy ez a nagy fontossá­gú nővédelmi egészségügyi intézmény továbbra is gyü­mölcsöző munkát tudjon vé­gezni. — v. i. — Péntek, 1961. márciuis IK Talajvizsgálat négymillió holdon A gépállomásokon műkö­dő 102 laboratórium több mint fele bekapcsolódott az országos talajismereti térkép elkészítésének munkájába. Az elmúlt évben kétmillió holdról vettek fel talajmin­tákat, s ezek feldolgozása e­ napokban fejeződik be. A tavasz beköszöntével ismét megkezdődnek a mintavéte­lek a közös gazdaságok terü­­letein. Ebben az esztendőben összesen négymillió hold termelőszövetkezeti terület­ről vesznek talajmintát. A télen feldolgozott minták alapján már részletes taná­csokat kapnak a termelőszö­vetkezetek vezetői/ ‘Az 1: 25 000-es térképeken , ugyanis feltüntetik, hogy az adott területen milyen növények díszlenek a legjobban. ------•« Panasz útü­gyben Többször szóba került már a Vásárhelyi­­Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalatnál, hogy miért nem gondoskodik a városi és a megyei tanács v. b. a vásárhelyi Klauzál utca útjának rendbehozásá­ról. Naponta öt-hat vagon élőárut szállítanak a vállalat­hoz és ugyanannyi feldolgo­zott árut hordanak el a te­herautók. Tehát van forga­lom, s közben az utakon 39 —40 centiméteres lyukak, mélyedések vannak. A téglá­ból kirakott út két oldalán pedig felhalmozódik a por, nyáron a por. A sár bizony­talanná teszi a közlekedést, a por pedig belepi a húsárut. A megyei tanács v. b. terv­osztályának tájékoztatása szerint az idén nincs állami hitelkeret az út rendbeho­­zására. Már két szakaszban csaknem a susáni templomig korszerűsítették az utat, de a továbbépítésre jelenleg nincs pénz. A megállapodás szerint a városi tanácsnak kellene az utat karbantarta­nia és a­­közlekedésben ne­hézségeket támasztó útszaka­szokat kijavítania, rendbe­hoznia. Remélhetőleg a városi ta­nács a közeljövőben, még a tavasz folyamán intézkedik a csaknem használhatatlan útszakaszok kijavításáról, a mélyebb gödrök betöltéséről. Az asszonyok kérése Szentesen is gyakori dolog, hogy a fiatal házaspárok kis gyemekeiket is viszik a moziba. Valószínű, azért cse­lekednek így, mert nincs olyan hozzátartozójuk a kö­zelben, akikre rábízhatnák a gyereket. Éppen ezért ja­vaslom, hogy a nőtanács se­gítségével vezessék be Szen­tesein is a pótnagymama rendszert. A városban is van idős, megbízható nénike, aki szerény díjazás fejében vál­lalná a pótnagymama szere­pét, hogy a fiatal szülök el­menjenek a szórakozóhely­re Heffer Gyuláné A kérés, amelyet ekként, fogalmaztak meg a különbö­ző vállalatoknál dolgozó vá­sárhelyi asszonyok, a követ­kező:­­A Kálvin téren megnyitt leértékelt és maradékáru bolt ne 5 órakor zárjon délután, hanem később­. Indokolásul elmondották, hogy általában fél 5—5 órá­ig dolgoznak, s ilyenformán képtelenek felkeresni az üz­letet, holott nagyon szeret­nének vásárolni ott. Úgy hisszük, a dolgozó nők kérése jogos­­ és köny­­nyen teljesíthető. Nem feltétlen fontos an­nak az üzletnek reggel 8 órakor nyitni, megtörténhet­ne ez egy órával később is. Ám ha ezt nem tartják meg­valósíthatónak a kereskede­lem vezetői, délután nyissa­nak később egy órával, s ezáltal hosszabbítsák meg a nyitvatartási időt.

Next