Csongrád Megyei Hirlap, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

Szombat 1991. április 1. 2 Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) a körülmény, hogy Nyugat- Németország kormánya egy­felől mindegyre területi igé­nyekkel lép fel más álla­mokkal szemben, másfelől revanspropagandát folytat a nyugatnémet közvélemény körében. Nyugat-Németország a há­borús veszély fő gócává vá­lik Európában. Az agresszív imperialista körök elkeseredett erőfeszí­tésekkel igyekszenek akadá­lyozni a népek előretörését a béke, a demokrácia és a ha­ladás útján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak közvetlen ka­tonai erőszakhoz, hogy Af­rika, Ázsia és Latin-Ame­­rika országaiban elfojtsák a terebélyesedő nemzeti felsza­badító mozgalmat. Ezt bizo­nyítják a gyarmattartók Kongóban, Algériában, An­golában, Laoszban elkövetett véres gaztettei, valamint a Kubai Köztársaság ellen irá­nyuló állandó provokációk. A Varsói Szerződés tag­államai nem maradhatnak részvétlen szemlélői az im­perialista államok fokozódó háborús előkészületeinek. A specialista államok szaka­datlan erőfeszítéseket tettek és tesznek az általános és teljes leszerelés megvalósí­tásáért, a fegyverkezési haj­sza beszüntetéséért, a nem­zetközi feszültség enyhítésé­ért. A Varsói Szerződés tagál­lamai azonban a nyugati ha­talmak újabb háborús elő­készületei nyomán kialakuló helyzetből kiindulva, sokol­dalú véleménycsere során összehangolták azokat az in­tézkedéseket, amelyeket vé­delmi képességük további erősítése és a világbéke meg­szilárdítása céljából szüksé­gesnek tartanak. Ennek kap­csán a kommunista és mun­káspártok novemberi érte­kezletének abból a következ­tetéséből indulnak ki, hogy a háború ellen síkraszálló szo­cialista világtábor, a nem­zetközi munkásosztály, vala­mennyi nemzeti felszabadító mozgalom — és az összes békeszerető erők — egyesí­tett erőfeszítéseivel meg le­het akadályozni a háborút. A béke biztosítása érdeké­ben elengedhetetlenül szük­séges a második világháború maradványainak megszünte­tése, mégpedig oly módon, hogy mindkét német állam­mal megkötik a békeszerző­dést, s ezzel ártalmatlanná teszik a nyugat-berlini ve­szélygócot Nyugat-Berlin de­­militarizált, szabad várossá tételével. A Varsói Szerződés tagál­lamai ünnepélyesen kijelen­tik, hogy továbbra is tánto­­ríthatatlanul a békés együtt­élés politikáját folytatják és a népek békéjének és bizton­ságának biztosítása céljából készek bármely pillanatban hozzájárulni a más államok­kal összehangolt legátfogóbb intézkedések megtételéhez. Új kiváló és érdemes művészek A Szegedi Nemzeti Színház tagjai közül Szabó Miklós kapta meg az „érdemes művész” címet A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 16. évfordulója al­kalmából kimagasló művé­szi tevékenységük elismeré­séül a Magyar Népköztársa­ság kiváló művésze kitünte­tő címet adományozta Kő­míves Sándor színművész­nek, a Madách Színház tag­jának és Feleky­­Camill Kos­­suth-díjas színművésznek, a Fővárosi Operettszínház és a Petőfi Színház tagjának. A Magyar Népköztársaság érdemes művésze kitüntető címet adományozta az elnö­ki tanács Sulyok Mária Kossuth-díjas színművész­nek, a Vígszínház tagjának, Sennyei Vera színművész­nek, a Fővárosi Operettszín­ház és a Petőfi Színház tag­jának, Csorba Géza Kossuth-­ díjas szobrászművésznek, Sármássy Miklós színmű­vésznek, a Pécsi Nemzeti Színház tagjának, Szabó Miklós operaénekesnek, a Szegedi Nemzeti Színház tagjának, Pécsi Sándor két­szeres Kossuth-díjas színmű­vésznek, a Madách Színház tagjának, Selmeczy Mihály ny. színművésznek, a Debre­ceni Csokonai Színház volt tagjának és Dénes Vera gor­donkaművésznek, a Zenemű­vészeti Főiskola tanárának. A kitüntetéseket Dobi Ist­ván, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke pén­­teken az Országházban nyúj- tatta át. Dobi István a kitünteté-­­ sek átnyújtásakor mondott beszédében hangsúlyozta,­­ hogy felszabadulásunkkal a művészi alkotás, alakítás szabadsága, egy új, maga­­sabbrendű, a közösségért, a­­ népért dolgozó igazi művé- j­szet megteremtésének, majd­­ ’elvirágoztatásának lehetősé- : (ie is megszületett. Joggal : elmondhatjuk, hogy legjobb. ■ haladó művészeink éltek is , ezzel a lehetőséggel. Ezt bi-­­ zonyítja a kitüntető címek­­ évről évre megismétlődő­­ adományozása is. A kitünteti művészek nev­­­vében Kőmíves Sándor mon-­­­dott köszönetet. Művészek kitüntetése­­ a Fészek Klubban Pénteken Budapesten, a­­ Fészek Klubban, felszabadu-­­ lásunk 16. évfordulója al- ♦ kaiméból művészeket — író- | kat, színészeket, zenészeket,­­ képzőművészeket — tüntet­­j­­ek ki kiváló munkájukért. | Összesen 44 művész kapta­­ meg a József Attila-, Erkel ♦ Ferenc-, Munkácsy Mihály-, ♦ Balázs Béla-, Liszt Ferenc-­ és Jászai Mari-díj három­­ fokozatának egyikét. A kitüntetéseket Benke­i Valéria művelődésügyi mi-­­niszter nyújtotta át a művés­z­széknek. * Megyénkből Kiss Lajost Élet és esztétika című köte­téért a József Attila-díj I. fokozatával, • Szalma Ferenc operaénekest, a Szegedi Nemzeti Színház tagját pe­dig az Ivan Szuszanyin és a Bolygó hollandi című opera címszerepeinek elénekelté­ért a Liszt Ferenc-díj 2. fo­kozatával tüntették ki. - A Szovjetunió hét kötet­ben közrebocsátotta a fő né­met háborús bűnösök nürn­bergi perének teljes anyagát. A Pravda pénteki száma kommentálja a nürnbergi per anyagának kiadását és megállapítja: A nürnbergi per anyagának értéke ab­ban van, hogy leleplezi az egész világ előtt az imperia­lista politikai boszorkány­­konyhát, amelyben a hábo­rút kotyvasztják. Ezek az anyagok meggyőzően mutat­ják, milyen nagy veszélyt jelent a békére a nyugat-né­­­metországi militarizmus fel­támadása. ■ mm------------i-------­ Közreadták a nürnbergi per anyagát Nem lesz francia-algériai tárgyalás? Merénylők halálra sebezték Evian polgármesterét Az algériai kormány egyelőre nem küldi el képviselőit a tárgyalások megkezdésére Mint már közöltük olvasóinkkal, a francia és az ideig­lenes algériai kormány képviselői abban állapodtak meg, hogy április 7-én kezdődő tanácskozásaikat a Genfi tó francia partján levő Evian kisvárosban tartják meg. A svájci kormány ezzel kapcsolatban ahhoz is hozzájárult, hogy az algériai delegátusok svájci területen lakhassanak és hogy onnan menjenek át naponként az értekezlet szín­helyére. Pénteken hajnalban bűnös merényletet követtek el eddig ismeretlen tettesek Evian polgármestere ellen: két plasztik-bombát robbantottak a polgármester háza előtt. A robbanások a polgármestert súlyosan, feleségét pedig könnyebben megsebesítették. A polgármester belehalt sé­rüléseibe. A rendőrség körülzárta a várost és megkezdte a nyo­mozást. A polgármester fenyegető levelet kap Camille Blanc — így hív­ják a merénylet áldozatául esett Evian-i polgármestert — attól kezdve, hogy is­mertté vált, miszerint a fran­cia—algériai tárgyalásokat Evian-ban tartják, a fenye­gető levelek özönével árasz­tották el. A levelek árulónak bélye­gezték a polgármestert , követelték, hiúsítsa meg a tárgyalásokat. A levelek egyikén a »Fran­cia-Algéria — aláírás, ol­vasható. A plasztikbomba — mint ismeretes —, az algériai »ultrák« terroristáinak harci eszköze. A rendőrség véleménye szerint is a szélsőjobbol­dali szervezetek soraiban kell keresni a politikai merénylet tetteseit. A nyomozás megállapítot­ta, hogy a merénylők isme­rősök voltak a helyszínnel, erre vall, hogy egy nagyobb súlyú bomba pontosan Ca­mille Blanc gépkocsija alatt robbant fel és levegőbe röpí­tette a polgármester autó­ját. Camille Blanc — amint a merénylők erre számíthat­tak is — kiugrott ágyából és a lakás másik szobájában lé­vő telefonhoz rohant. Ekkor robbant a szoba ab­lakpárkányán elhelyezett második bomba, alig egy­két méterre a telefonké­szüléktől. A szerencsétlen férfi vállát valósággal le­szakította a robbanás, súlyosan megsebesült nya­kán, fején is, felesége köny­­nyebb sebesüléseket szenve­dett. A reggeli órákban a hely­beli szélsőjobboldali szerve­zetek tagjainak kihallgatá­sát is megkezdték. A nyomozás mindeddig nem vezetett eredményre, a merényletnek nem volt szemtanúja, senki sem látta a tettest vagy a tetteseket. Camile Blanc polgármes­ter 16 éve állt a városka élén. Egy 12 éves fiúgyermek maradt utána, árván. A péntek reggeli Figaro és az Aurore című francia la­pok hasábjain is olvashatók Camille Blanc utolsó nyilat­kozatai: az Aurore-nak adott nyilatkozatában még azt erő­­sítgette, hogy »ez az üdü­lőidény éppen olyan lesz Evianban, mint az eddigiek voltak«. A tragikus véget ért pol­gármester meg akarta nyugtatni az Evianba igyekvő máj- ég gyomor­betegeket, hogy a francia—algériai tár­gyalások idején mitől sem kell tartaniuk. Az algériai kormány álláspontja Jazid, az algériai ideigle­nes kormány tájékoztatás­ügyi minisztere pénteken Tuniszban ismertette az al­gériai kormány nyilatkoza­­tát. A nyilatkozat utal ar­ra, hogy — mint már jelen­tettük — a francia kormány a gyarmatosítók lakásaival is tárgyalni akar és Joxe, az algériai ügyek minisztere , a tervezett Evian-i tárgyalá­sokon a francia küldöttség kijelölt vezetője ilyen ér­telmű, provokatív beszédét tartott csü­törtökön. Jazid hangsúlyozta, hogy a francia kormánynak ez a magatartá­sa kétségessé teszi a tervezett Evian-i értekezlet megtartá­sát.­ Mint a nyugati ügynöksé­gek közlik, az algériai kor­mány szóvivője Tuniszban kijelentette, hogy a jelenlegi helyzetben az algériai ideig­lenes kormány képviselői nem mehetnek el Evian­ba. A szovjet hadsereg felszabadító missziója A HÍRLAP számára írta: Limarjev Vaszilij Matvejevics isr­ehéz egy rövid cikkben beszámolni a JAV szovjet hadseregnek arról a történelmi missziójáról, amellyel a második világ­háború befejezésével megteremtette Kelet- és Délkelet-Európa népei szármára a szabadságot és a függetlenséget. Ebben az évben tizenhat esztendeje, hogy befejeződött a szovjet népek Nagy Honvédő Há­borúja a német-fasiszta rablók ellen. Ez nehéz és véres háború volt. A győzelmes befejezés­ben, a fasizmus legveszélyesebb gócának és a hitleri Németország agressziójának felszámolá­sában a Szovjetunióé volt a döntő szerep. A fasiszta Németországgal és ennek cinkosaival vívott háború legnagyobb súlyát a szovjet nép viselte. Az ellenséggel vívott szívós küzdelemben a szovjet nép megvédelmezve a szocialista vív­mányokat, a maga élenjáró társadalmi rend­szerét, államformáját, a Szovjetunió szabadsá­gát és függetlenségét. A szovjet nép azonban a maga önfeláldo­zó harcával, egyben megmentette Európa né­peit is a germán imperializmus igájától. A szovjet hadsereg Európa népeinek segítségére támaszkodva, kiűzte a német­ fasiszta rablókat Magyarországból, Romániából, Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból, Bulgáriából, Jugoszlá­viából, Dániából és Észak-Norvégiából, becsü­lettel betöltve felszabadító misszióját. »Bárki is akarná elhallgatni, vagy lebe­csülni ennek a győzelemnek a jelentőségét —■ mondta N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának jubileumi ülésén —, mégsem sikerülne­k senkinek sem kitörölni a népek em­lékezetéből, a történelemből a szovjet nép nagy hőstettét! Nemcsak kortársaink, hanem az el­jövendő nemzedékek is mindig szent tisztelet­ben fogják tartani azoknak a hős harcosoknak az emlékét, akik halálos csatákban zúzták szét a fasiszta hordákat, tisztelni fogják azok emlé­két, akik megmentették az emberiség ragyogó jövőjét". 1945 februárjában a szovjet csapatok a né­met rablókat üldözve, körülvették őket Magyar­­ország fővárosában — Budapesten. Nyugatra pedig Bicske—Székesfehérvár mellett, s a Ba­laton és a Velencei tó mellett a negyedik had­sereg gárdistái verték vissza a tankrohamok veszett nyomását s ezt felszakítva, előretörtek Budapestig. A szovjet gárdisták elkeseredett harcok­ban állították meg a fasiszta tankok lavináját és 1945. február 13-án Buda­pest teljesen felszabadult. Budapest felszabadítása után a szovjet csa­patok Nyugat felé lendültek­ 1945. március 6-án a hitleri hadvezetés a gyalogság hatalmas erejt, valamint tizenegy tankhadosztályt és tüzérsé­get összevonva, támadásba kezdett a Balaton északkeleti körzetében. A szovjet­ hadsereg har­cosai ebben a súlyos hadműveletben is a hő­siesség és az acélszilárdság felülmúlhatatlan példáit mutatták. Ma, ismét meg kell emlékeznünk azokról, akik ezekben a történelmi harcokban közvetle­nül részt vettek. Íme, mit mond Szosnyanyin Iván Sztepanovics, aki jelenleg a szovjet had­sereg alezredese: »A 3. ukrán front tüzérségi csapatai Pan­­csova jugoszláv várost felszabadítva, átkeltek a Dunán. Azután előretörtek Szegedig, amely 1944. október 12-én szabadult fel. Megkezdtük a támadást Kiskunmajsa, Jász­­szentlászló, valamint Kecskemét, Monor és Üllő nyugati határa irányába. Az Októberi For­radalom évfordulóját 1944. november 7-én Maglódon ünnepeltük,­nem messze Üllőtől. De­cemberig csak részben találtunk ellenállásra, azután pedig megkezdtük a támadást Bicske-— Zsámbék irányában, ahol egyesültünk a 2. uk­rán front csapataival, megerősítve Budapest körülzárását. Azután harcoltunk Ung—Zsámbék határában, ahol a németek csoportonként kísé­relték meg a kitörést a körülzárt Budapestről. 1945 márciusában megkezdtük a támadást Bátna—Bajor irányában. Győrtől északra át­keltünk a Kis-Dunán és aztán törtünk előre az osztrák határ felé. Meg kell emlékeznem arról a segítségről, amelyet­ a magyar nép nyújtott lövészárkok készítésével és más erődítési mun­kákkal Ung térségében. Meg kell emlékeznem még egy magyar katonáról Zsámbék körzeté­ben, aki mint sofőr, gépkocsival jött el Buda­pestről, csatlakozva a szovjet hadoszlophoz. Mi Fecijának neveztük és 1045. március 20-án, vagy 22-én igazolványt adtunk neki arról, hogy a szovjet hadsereggel működött együtt és ő visszament Budapestre. Természetesen nehéz meglelni, de nagyon jó lenne találkozni vele«. Í­me, a felszabadítás egy másik résztvevő­jének, Szamojlenko Georgij Fedorovics­­na­k a visszaemlékezéséből: »Részt vettem a Magyarország felszabadí­tásáért vívott harcokban 1945. január 5-től 1945. március végéig. Akkor főhadnagy voltam és az ezred rohamtüzérségében teljesítettem szolgálatot- Az ezred segítette a gépesített had­testet, amelynek az volt a feladata, hogy ne engedje a tankcsapatok áttörését először Bics­ke—Budapest, azután Székesfehérvár—Buda­pest, végül Zsámbék—Budapest irányában. Azután részt vett az ezred az áttört német csa­patok felszámolásáért vívott nehéz harcokban a Balaton és a Velencei tó határában- különö­sen forró csata fejlődött ki Sárkeresztúr és Cece körzetében. Márciusban az ezred már a páncé­los hadtest támogatásával átkelt a Sárvíz-csa­tornán Cece környékén és felszabadította Pol­­gárdit, majd Veszprémet s aztán támadásba lendült Pápa irányában és rövidesen fel is sza­badította azt- Azután részt vettem a 4. roham­hadsereg hadműveleteiben- Kezdetben Győr irányában, azután Sopron irányában- Sopron­nál mélyen az ellenség háta mögé kerültünk, elvágva az Ausztriába való utat, segítve az el­lenfél megsemmisítését Sopron környékén". S még egy visszaemlékezés a Magyarország felszabadításáért vívott harc egyik résztvevő­jétől, Kupcsa Ivan Pavlovics műegyetemi hall­gató - főhadnagytól: »A nehéz tankok JSZ (»Joszif Sztálin") csapatával fokozatosan haladtunk előre- Bevet­tük Arad román várost- Azután ugyanazzal a lendülettel bevettük Szegecset. A hidat a Tiszán az ellenség felrobbantotta s a tankok átszál­lítása komppal történt. Harcokban elfoglaltuk Kiskunfélegyháza északi határát- Az ezrednek az volt a feladata, hogy megtörje a németek védelmét, Kecskemét irányában. Két napig tar­tott a harc a városért, a harmadik napon dél­ről megkerülve a­ várost, irányt vettünk Cegléd felé, rákövetkező napon ráléptünk a budapesti útra a 4.­ útvonalon­. Részt vettem a Magyarország fővárosának, Budapestnek felszabadításában.­Kelletne még felsorolni sok elbeszélést és emlékezést. Ezek mind a szovjet hadseregnek, a magyar nép szabadsága meghozójának a nagy felszabadító missziójáról tesznek tanúbizony­ságot. Meg kell még emlékeznem arról a sok tíz­ezer egyszerű szovjet emberről, akik hősi halált haltatt a szörnyű küzdelemben. Eszembe jut Ügeti Károly magyar költő »Végrendeletem” című verse: »Én itt maradok bús, jeltelen sírban, De veletek küldöm Usz-lelkemet, Hogy lobogva a forró csatasorban az én telkemtől lelkesedjetek«. Ezt a verset a költő a fiatal Szovjet-Orosz­­ország védelmében a magyar internacionalisták harcainak idején írta. De ez vonatkozik a mi napjainkra is. Mi, szovjet harcosok köszöntjük magyar barátainkat azért, hogy ők tisztelik fel­szabadítóik emlékét. A felszabadulás közelgő kalmából mi, szovjet szívünkből kívánjuk mielőbb sikeresen fejezzék be építését Magyarországon. évfordulója al­­emberek, teljes önöknek, hogy a szocializmus

Next