Csongrád Megyei Hírlap, 1966. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-18 / 65. szám

WM, MÁRCIUS 1fj., PÉNTEK HÍRLAP Megkezdik a nyereségrészesedés kifizetését­ ­A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége 1964 decemberében újabb ha­tározattal módosította a vál­lalati nyereségrészesedés el­osztásával kapcsolatos fel­adatokat. A Csongrád me­gyei üzemekben egységesen e határozat alapján osztják fel nyereségüket. Valameny­­nyi üzemben számfejtették a felosztásra jutó nyereségré­szesedést, s néhány nap múl­va megkezdik kifizetését. A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat megyénk egyik legnagyobb üzeme az idén több, mint három heti ke­resetnek megfelelő összeget fizet­­ dolgozóinak. Tavaly ennél lényegesen kevesebb volt a kifizetésre kerülő ösz­­szeg. Az elmúlt évi jó mun­ka eredményeként kifizethe­tő három heti keresetnek megfelelő nyereségrészese­désből 17,5 napnak megfelelő összeg az exportterv túltel­jesítéséből származott, 3,8 napot hozott a gazdaságosság javítása. Egy évvel korábban 15 millió forinttal maradt el a vállalat a nyereségi terve teljesítésében. Tavaly ezt a tervet hétmillió forinttal tel­jesítette túl. A SZOT határo­zata értelmében a nyereség­­részesedés elosztásánál is al­kalmazzák a munka szerinti elosztás elvét. A vállalat gyárai olyan mértékben részesülnek a nyereségből, amilyennel an­nak megteremtését elősegí­tették. A Jutaárugyár dolgo­zói több mint 25 napi kere­­setüknek megfelelő összeget kapnak. A kenderfonógyár­ban három hétnél keveseb­bet és a központi gyárban pedig a három heti kereset­nél nagyobb összeget kapnak a dolgozók. A Szegedi Ecset- és Seprű­gyárban is számfejtették a nyereségrészesedést. Az el­múlt évi 105,3 százalékos ter­melési tervteljesítés és az­­ egy főre eső termelési érték , 5,3 százalékkal való túltelje­sítése, valamint az alapren­tabilitás 2,5 százalékkal való túlteljesítése eredményeként 29-én 15 napi keresetnek megfelelő nyereségrészese­dést fizetnek ki a dolgozók­nak. A Hódmező­vásárhelyi Fém-­­­ipari Vállalatnál ma kerül sor a nyereségrészesedés ki­fizetésére. Míg tavaly 12 na­pi, az idén 24 napi kereset­nek megfelelő összeget fizet­nek ki. A duplájára növeke­dett nyereségrészesedést az eredményezte, hogy a múlt esztendőben minden terüle­ten szem előtt tartották a ta­karékosság elvét, nagy meny­­nyiségű hulladékanyagot használtak fel és csökkentet­ték az önköltséget. A Hódmezővásárhelyi Szan­dálgyárban szintén az anyag­­takarékosságnak, valamint a minőség nagyarányú javulá­sának köszönhető, hogy egy hónapi fizetésnek megfelelő összeget fizetnek ki a dol­gozóknak nyereségrészesedés címén. A fejlődés útján a szentesi meg Úgy tűnik, hogy a szentesi megyei kórház a fejlődésben most akarná behozni a leg­utóbbi évek késedelmét. Ko­rábban a kórház valahogy kiesett a folyamatos „beru­házási szórásból” és az egyébként nagy költséggel megvalósított termálkút és izotóp laboratórium mellé nem sorakoztak fel a kisebb, de fontos és a munkához jelentős segítséget nyújtó lé­tesítmények és berendezések. Ma is több technikai feladat és az egyes osztályok bővíté­sével kapcsolatos tennivaló vár még megoldásra. Viszont örömmel tapasztalhatjuk, hogy az elmúlt évben és az idén számos létesítmény át­adására került sor a kór­házban. • Már közlekednek a jár­művek az új K u r c­a-h­í­­d­o­n, amely elősegíti a kórházon belüli szállítások gépesítését, és általában a forgalmi kapcsolatot a kül­világgal. • A lakásuzsorától és a kényelmetlen életmódtól mentesíti az elsősorban vi­dékről származó női egész­ségügyi dolgozókat az el­múlt hetekben átadott emeletes, szépen berende­zett új nővérotthon. • Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kórház területén nyílt meg nemrégiben a város legmodernebb élel­miszer üzlete, illető­leg üzemi boltja. Nemcsak az utcáról megközelíthető raktár, hanem tágas eladói tér, a dolgozókat szolgáló szociális helyiség, a korsze­rű belső berendezés is bi­zonyítja állításunkat.­­ A fejlődés jelét mutatja — társadalmi munkával is támogatva — a kórház közvilágításának modernizálása. Szin­te fényárban úsznak estén­ként a kórház közlekedési útjai. A kórház gazdasági, admi­­nisztratív és politikai vezeté­sén kívül a szakszervezeti bi­­zottságot kell megemlíteni, mint az események egyik egfőbb „mozgatóját”. A bi­­zttság éppen a legutóbbi vezetőségi ülésén tárgyalt meg több fontos kérdést a dolgozók munka- és szociális körülményeiről. Itt adták át — kiemelkedő munkájának­­ismeréseként — Vass Im­­rénének, az intézet vezető fenővérének az „Egészségügy kiváló dolgozója” kitüntetést. A szakszervezeti bizottság átkára Virágos László elv­­táró kérésünkre elmondta, hogy milyen problémák fog­­alkoztatják jelenleg a kór­­ház dolgozóit. A megyei kórházban is gondoskodni kell a védő- és munkaruha­­ellátásról. Az egy főre eső védő- és munkaruhakészlet értéke közel 500 forint, vi­szont egyes munkakörökben a kihordási idő hosszúnak bizonyult. Az elmúlt három évben csaknem százezer fo­rint üzemi segélyt osztottak ki és 40 ezer forintért vásá­roltak berendezési tárgyakat a nővérotthon részére. Sike­rült eredményeket elérni az üzemi balesetek csökkenté­sében: ezeknek a száma pél­dául 1962-ben 13 volt, 1964- ben pedig 2. Az idei statisz­tikát rontja, hogy az egyik — gyógyszervizsga előtt álló — ápolónő gyógyszerrel ön­gyilkosságot kísérelt meg. Tettének elkövetéséhez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy Felsőpárton olyan szobában él, ahol a többi lakó száma megha­ladja a tízet. És ezzel kapcsolatban el­jutottunk a legfőbb kérdés­hez, ami a legjobban fog­­lakoztatja a kórház dolgo­zóit: a társas lakóházak építése. Sajnos a telek­árakkal játszadozó bürokra­tikus huzavona már több érdeklődőt eltérített épí­tési szándékától, é­s egyre nehezebbé válik az építési kapacitás megszerzése. Nem véletlenül látott napvilágot a hirdetés éppen a Hírlap­ban, hogy a kórház szomszédsá­gában történő építkezések­hez jelentkezőket elfogadnak. Remélhetőleg rövid időn be­lül elintéződik a közel 50 fős lakóháztársulás ügye, és akkor a legnagyobb gond­tól szabadul meg a kórházi közvélemény. Mivel a fejlődés jeleivel kezdtük a kórházi tudósítá­sunkat, illő, hogy a befeje­zés is erről szóljon. Meg­szüntették a csont­­bc gyó­gyítását és kezelését — más intézményhez tartozik ez­után — és helyette új osz­tályt, úgynevezett baleset-se­bészeti osztályt szerveznek a kórházban. Ennek a meg­valósítása kedvező mederben halad és rövidesen újabb osztállyal gyarapodhat a megyei kórház, ahol százak és százak állnak a gyógyító munka posztján. SZABÓ RÓBERT Új nővérotthon Modern üzemi bolt Korszerű közvilágítás ­Vie­­d­rászok­ a visegrádi Tamás-hegy oldala Ötven családot kiköltöztetnek otthonukból tett. Veszélybe kerültek a pincék elé épített házak is. A hét elején hat lakás olyan állapotba került, hogy veszélyessé vált a bent­­tartózkodás, ezért a családo­kat ideiglenesen a visegrádi üdülőkbe költöztették. A szakemberek vizsgálata sze­rint még 44 családot kell biz­tonságosabb helyre költöztet­ni. Megállapították azt is, hogy a Tamás-hegynek ez a pince beomlott, s csaknem része lakóház építésére al­­valamennyi fala megrepedő- halmatlan. A visegrádi belterületen levő Tamás-hegy partoldala a sok esőzés következtében megcsúszott. A Mátyás király út felöli részen évtizedekkel ezelőtt több pincét vágtak a hegy oldalába, majd később, főleg nyugdíjasok, szerény otthonokat építettek eléjük, sőt a tágasabb pincékbe be is költöztek. Az elmúlt he­tekben a partoldal több he­lyen beszakadt, két lakatlan Pártmunkások tapasztalatcseréje Politikai munka az állami gazdaságban AZ ÁLLAMI GAZDASÁ­GOK párt-alapszervezetei üzemi jellegűek, tehát fel­adataik sok tekintetben megegyeznek az ipari üze­­mek párt-alapszervezeteinek feladataival. Munkájuk azon­ban jóval bonyolultabb a nagy területek, a mezőgaz­daságra jellemző szétszórt­ság, a közlekedési nehézség és még egy sor egyéb té­nyező miatt. Ez érvényes gazdaságunk öt különböző létszámú, 15—60 fővel ren­delkező alapszervezetére is. Alapszervezeteinknek igen sok nehézséggel kellett meg­­birkózniuk, miközben­­a gaz­daság évek óta teljesíti a népgazdasági tervből reá há­ruló feladatokat. A gazdaságok összevonása után az alapszervezetekben az egyik legfontosabb fel­adat volt a munka felosztá­sa a pártvezetőség tagjai kö­zött. .Szakítani kellett azzal a helytelen korábbi gyakor­lattal, hogy csak az alap­szervezet titkára végezze a pártmunkát. Ezt szükségessé tette egyrészt az alapszervi titkárok meghatározott gaz­dasági munkaterülete, más­részt a kollektív vezetés el­vének az érvényesítése. Ez­zel a vezetőség tagjait is aktív részeseivé tettük a pártmunkának, s megszün­tettük egyes elvtársak túl­terheltségét. A következők­ben a pártcsoportok terüle­tenkénti, egyes helyeken pe­dig ágazatonkénti megszer­vezésével készítettük elő a feladatok végrehajtását. IGEN SOKRÉTŰEK a­­ tennivalók. Az alapszerve­zeteknek , sajátos eszközeik­kel elő kellett segíteniök a termelés növelését. Biztosítan­­­ni kellett és kell ma is, hogy az alapszervezetekhez tarto­zó kerületek példát mutas­sanak a gazdaságos és kor­szerű termelési, tenyésztési eljárások alkalmazásában. Támogatni a szakemberek gyakorlati képzését, a gaz-­­­dálkodási fegyelem és a­­ munkafegyelem megszilárdí­tását, az önköltség csökken­tését, a munka termelékeny­ségének fokozását, a belső erőforrások feltárását és maximális kihasználását. A szakszervezettel együtt szer­vezni a szocialista munka­versenyt, annak rendszeres értékelését. Ezeket a felada­tokat alapszervezeteink ál­talában jól megoldották, ami segítette az eredményes gaz­dálkodást. ALAPSZERVEZETEINK tennivalóit jelenleg a Poli­tikai Bizottság 1965. február­­ 16-i, az állami gazdaságokra vonatkozó határozata szabja meg. Ez a határozat megál­lapítja, hogy az állami gaz­daságok szerepe a mezőgaz­daság szocialista rendszeré­ben a jövőben még fokozó­dik a gazdálkodás színvona­lának emelése és a központi árualapok növelése tekinte­tében. Ezeket figyelembe vé­ve az idei termelést megfe­lelő módon elő kell készíte­nünk, ami részben már meg­történt. Az előkészítés­ egyik fázisa a dolgozók nevelése, amit részint a szervezett pár­tok­tatásban és a tömeg­­oktatásban valósítanak meg alapszervezeteink. Az elmúlt­­téli oktatást az állategész­ségügyi zárlat meghiúsította, ezért az ez évi oktatást kü­lönös gonddal­­szervezték meg. Közeledik a tanév vé­ge és az eredmény jónak ér­tékelhető. Az oktatásban 334-en vesznek részt. Az ez évi előkészítés má­­s sík fázisa az 1965. évi gaz­­­­dálkodás tapasztalatainak­­ elemzése, s az 1966-os évi feladatok megtárgyalása, el­osztása. Gazdaságunk múlt évi tervét a sok nehézség ellenére is túlteljesítette. Ez sokszor emberfeletti munkát kívánt a párt-, a gazdasági és a tömegszervezeti veze­tőktől, va­l­amint a gazdaság dolgozóitól is. Dolgozóink a vezetőkkel együtt, becsület­tel megállták helyüket a­ermelés különböző terüle­­tein. Azonban e tényből helytelen volna azt a követ­­keztetést levonni, hogy min­den a legteljesebb rendben van, hogy nincs semmi tart­­anivaló gazdaságunkban. Ezért szükséges, hogy alapos nemzés alá vegyük a terv ,s tény alakulását, a tapasz­talatokat. A közelmúltban a központban tartott műszaki­anácskozáson, ahol részt vettek alapszervi titkáraink­­, napirendre kerültek a főbb tapasztalatok. A közej­­övőben pedig a kerületek­­ben fogják elemezni a ta­­pasztalatokat előbb párttag­­gyűlésen, majd termelési ta­lálkozáson. Ezeken a ren­­dezvényeken őszinte légkör­ben megtárgyaljuk majd, hol követett el hibát a gazdaság vezetősége a szervezésben, s 1tl követtek el hibát a dol­gozók a munkafegyelemben, vagy más vonatkozásban. Ezt követően az 1966. évi feladatok kerülnek megtár­gyalásra. Alapszerveink igye­keznek a gazdasági tervet minél apróbb részletekre bontva megismertetni a dol­gozókkal, hogy mindenki tudja, milyen feladat hárul rá ebben az évben a szocia­lizmus építéséből. Ezek is­meretében tudják vállalásai­kat is megtenni szocialista brigádjaink, ily módon hív­hatják fel a dolgozók, a ve­zetők figyelmét a teljesítést gátló tényezők megszünteté­sére. Csak néhány fontosabb feladatot, eredményt emlí­tettem az alapszervezetek munkájából. Ezek mellett önállóan kell megoldanuok igen sok helyi jellegű prob­lémát, amelyek a dolgozó­kat közvetlenül érintik, ön­állóan kell kidolgozniuk az általános politika helyi al­kalmazását és konkrét vég­rehajtását. Mindehhez jól kell ismerniük területük politikai, gazdasági, szociá­lis és kulturális helyzetét, az emberek gondolkodását, s a helyi szokásokat. JELENTŐS ELŐNY, hogy ebben az évben tovább nő a kerületek és a párt­alap­­szervezetek önállósága, ami természetesen a gondok egy részét is növeli. Gazdasá­gunk kommunistáinak a jö­vőben nagyobb felelősséggel kell dolgozniuk az eredmé­nyes gazdálkodás elősegítése érdekében. SZÉCSÉNYI LAJOS, a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság pártbi­zottságának titkára Molnár Sándor sze­ret beszélni. De kell is, hogy sokat be­széljen. Egy tsz-el­­nöknek mindent meg kell tudni magyaráz­nia. Mert most is milyen nagy gond van a hódmezővá­sárhelyi Vörös Csil­lag Tsz-ben. Hetven új embert vettek fel tagnak. Míg ezek az emberek a közösség életébe beleillesz­kednek, bizony elte­lik egy pár hónap. De a régi tagok­kal is min miről tárgyalni. Most, hogy a tagság megszapo­rodott, ügyelni kell arra, hogy az embe­rek jövedelme ne csökkenjen. Ez kulcskérdés minden jó szövetkezetben. Bár ezentúl az egy tagra eső földterület kevesebb lesz, de van lehetőség az összbevételek növe­lésére. Tavaly a ken­dert például idegen munkaerővel takarít­­tatták be. Ezért a munkáért elég nagy összeget fizettek. Az­tán idegen munka­csapat végezte a cséplést és 420 hold kukoricát is idege­nek törtek le. Az idén ezeket a munkákat a tagok­nak kell elvégezni. Csak így lesz meg a jövedelmük. És ha lehet a tavalyinál többet kell termelni, különösen kukori­cából. Persze a kö­zösben. Mert a múlt esztendőben nagy különbség volt a kö­zös és a háztáji ku­korica között. Hát ezért beszélt több mint két óra hosszáig az elnök. Aprólékosan, min­dent megmagyará­zott. Most kellett ezt megtenni, mert „novemberben ké­ső lesz”. Aztán néhány más problémát is megvi­tattak, hogy „min­denki tisztán lás­son”. Ebben a gaz­daságban ez a szo­kás. Így jutnak el a közös nevezőig. A vezetőség például a munkacsapat-veze­tőket anyagilag is érdekeltté tette ab­ban, hogy beosztot­taik rendszeresen dolgozzanak. Vagyis, hogy mindig ki le­gyen a létszám. Az­tán a kukorica,­tőállomány tekinte­tében is megállapod-t­tak. Sűrűn kell meg­hagyni a kuk­oricát, 18—20 ezer tövet holdanként. Voltak, akik azt állították, jobb termést ad a ritka vetés. Hivat­koztak a régi mód­szerre. De az el­nök a tapasztalato­kat sorolta fel, s végül a többség a nagy tőszám mellett foglalt állást. Ugyan­is, ha 20 ezres a tő­­állomány, legyen a cső csak 30 dekás, a termés 60 mázsa lesz. A cukorrépánál is a tőállományt vitat­ták. A 65—70 ezer mellett döntöttek. S ha a répák egyen­ként csak 40 dekát nyomnak, egy hold föld körülbelül 250 mázsa termést hoz. Szó esett a vegysze­rezésről. Mert egye­sek azt beszélték, minek az. Tavaly ugyanis nem sike­rült, ahogy tervez­ték. Persze nem azért, mintha a vegyszer nem lenne hasznos, hanem mert egyesek, nem, tartót-:­ítik he­tsz­etrisztást. S erre az elnök azt kérdezte: ,J emberek hát minek tartunk mi agronómust? Csak azért mert ez a szokás? Vagy pe­dig azért, mert szükségünk van rá? Arról talán már mindenki meggyős­­ződött, hogy több­ezer holdas gazda­ságban nem lehet szakemberek nélkül eredményesen gaz­dálkodni. De ha nem, úgy csináljuk, ahogy a szakember mond­ja, csak pénzt dobá­lunk ki az ablakon.” A munkafegyelem is napirendre ke­rült. Meg a felelős­ség. Kicsit jobban, kicsit becsületeseb­ben dolgozzék min­denki. És ha vala­hol hibát tapasztal­nak rögtön szólja­nak. Ne utólag ke­ressék a felelősöket, Eső után leéső a kö­pönyeg. Az összejövetelen tehát sok mindent megvitattak. És nem hiába beszélt sokat az elnök. Akik ott voltak azt mondják, jó kis brigádgyűlés volt__ »-Hl Jó kis brigádgyűlés volt... 3 Szolidaritási röpgyűlés Hódmezővásárhelyen, a Megyei Könyvtár szakszer­vezeti tagsága szolidaritási röpgyűlést tartott, amelyen mélységesen elítélte az Egyesült Államok dél-viet­nami agresszióját és egyön­tetűen tiltakozott az agresz­­szió folytatása ellen. „A hős vietnami nép nincs egyedül, a magunk lehetőségei közt mi is harcolunk igazságos ügyük diadaláért” — írják a táviratukban. A távirat szövegét eljuttatták a Dél­vietnami Nemzeti Felszaba­­dítási Front Irodájának. A Megyei Könyvtár dol­gozói együttérzésének ad ki­fejezést az a vietnami kiál­lítás is, amely szerdán nyílt a Megyei Könyvtár kölcsön­zőjében. Megérkezett a jelvény A Szentesi Gépjavító Ál­lo­más 13 szocialista munka­brigádjának egyike négy év­vel ezelőtt alakult és azóta kiválóan meg is állja he­lyét. A Bozó András vezet­te traktoros brigád méltóvá vált arra, hogy megkapja az oklevelek után a Szocia­lista Munkabrigád cím bronz fokozatát a jelvénnyel együtt.­­ A ki­tüntetés külsőleg is szép, aranykoszorú övezi, a csillagban levő nemzeti cí­mert és az arra érdemes brigádtagok egy kisebb és egy nagyobb jelvényt kap­nak. A mindszenti traktoros­brigád a jelvénnyel együtt kiérdemelte a gépállomási kitüntetést is; azok a dol­gozók, akik már négy éve tagjai a brigádnak meg­kapják a „Kiváló Dolgozó”­­jelvényt és hozzá a kétheti fizetésüket. A jelvények már megérkeztek Budapestről a gépállomásra és most bírál­ják el, hogy a dolgozók kö­zül kik részesüljenek a­­jó munkát jutalmazó kitünte­tésiben. Új büfé kifiit Szentesen Szentesen az autóbuszáll­lomáson a napokban adták át rendeltetésének a jól fel­szerelt büfét A vendéglátó vállalat gondoskodott a lé­tesítmény megépítéséről és a hónapokkal ezelőtt meg­kezdett munka ebben a hó­napban ért véget A büfében süteményt, szendvicset, feketekávét és palackozott italárut szolgál­nak fel az utasok, illetve a vásárlóközönség részére.

Next