Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 230-258. szám)
1968-10-01 / 230. szám
Félig-meddig az ősbemutatók ünnepi hangulatában néztük végig Gáspár Margit, Pataschich Iván kétrészes zenés vígjátékának szombat esti premierjét. Félig-meddig, mert Gáspár Margit darabját ugyan bemutatta már a veszprémi színház, de még prózai vígjátékként, egy zenei betéttel és némi aláfestő zenével. A szerző azonban felismerte, hogy a darab szinte kínálja magát a zenei feldolgozásra, mégpedig úgy, hogy a sanzonok és kuplék szerves részévé váljanak a konfliktus bonyolításának. A felismerés után Pataschich Iván zeneszerző vállalkozott a megvalósításra, és 14 zeneszámmal bővítette ki Clairon, a nagytehetségű, felvilágosult színésznő históriáját. Ebben a változatban pedig először a szegedi színház mutatta be a darabot, amelynek első előadását a szerzőnő és Slonthy Hanna is megtisztelte jelenlétével. Gáspár Margit vallomásából tudjuk, hogy színháztörténeti kutatásai közben ismerkedett meg Clairon alakjával, s a kiváló, szép és okos színésznő, akinek „Voltaire kötetnyi versben ünnepelte szépségét, tehetségét", s aki színészi pályafutását egyidőben valóban felcserélte a miniszterséggel, 200 évvel halála után is színpadra kívánkozott, nemcsak helyzete és lénye különösségével, hanem sorsának a mához szóló tanulságaival is. Így lett a história hősnőből drámai hősnő, aki most már a színpadon tovább harcol azért, amiért a valóságban harcolt — Gáspár Margit szavait idézem —, hogy: „A színházban és a közéletben egyaránt tehetséges emberek játsszák a fontos szerepeket.” De tegyük hozzá, Clairon színpadi harca jól elfér egy kellemes, szellemes zenés vígjáték keretei között, anélkül, hogy „államférfiúi” és asszonyi bölcsessége csorbulna a játék „komolytalanságától". Már belépése a színpadra biztosítja a két felvonásra elég dramaturgiai robbanóanyagot. A színésznőt ugyanis a börtönből kísérik a színházba, hogy előadás után ismét cellájába térjen vissza. Vállalja a fellépést, de csak bilincsezett kézzel. A színház azonban nem vállalja a botrányt, s végül Clairon egy kis állam hercegi uralkodójának meghívását elfogadva, élete legnagyobb szerepére, a pénzügyminiszteri tárca betöltésére kap megbízást. A szegedi színház Komor István rendezésében őszinte jókedvvel állította színpadra a dramaturgiáikig igen jól megkomponált vígjátékot, ellenállva az olcsó aktualizálásnak, de engedve ott, ahol a szöveg — különösen a versek szövege — a mi korunkat is megfricskázta. A színészek láthatóan jól érezték magukat annak a figurának bőrében, akit alakítaniuk kellett. Elsősorban vonatkozik ez a címszereplő Máté Elára, aki több szegedi vendégszereplés után most mutatkozott be először szegedi színésznőként. Jól kihasználta az első perctől az utolsóig színpadon játszó Clairon szerepének lehetőségeit, mindvégig egyszerre volt királynő és színésznő. Clairon bölcsességét talán nagyobb ambícióval mutatta meg, mint szenvedélyes természetét, s a nagyjelenetben — ahol Phaedrát és Júliát, egykori nagy szerepeit kellett megelevenítenie — kicsit halványabb volt, mint az igazi Clairon lehetett volna ; mindazonáltal okos szellemességével és szépségével — amelyet Székely Piroska jelmezei még kiemeltek — felkeltette a nagy francia színésznő illúzióját. Mellette kell említenünk a komorna szerepét játszó Szendrey Ilonát, aki — a még Molierétől örökölt, s aztán meglehetősen szokvány figurává vált szolgálót mulatságos közvetlenséggel, de már kevésbé sikeres énektudással alakította. Egyébként a darab több szereplője is eszünkbe juttatta, mennyire korszerű a színészképzésnek az a jelenlegi igénye, amely a prózai színésztől énekesi teljesítményeket is követel. A Vígjáték sikerének részesei voltak még Jászai László a herceg, Mentes József, a volt pénzügyminiszter, Marosi Károly, a színházi „hetes”, Kátay Endre, Kovács■ Gyula, és Lakky József, a három korrupt miniszter szerepében. Ők hárman ugyanakkor arra is emlékeztettek bennünket, hogy bizony régi ismerősei a szegedi közönségnek, túlságosan ismerjük, előre tudjukminden gesztusukat. A herceg feleségeként most mutatkozott be a fiatal Molnár Piroska is, alakítása kedves, rokonszenves, de kicsit egyenetlen volt Végeredményben: kellemes darabot láttunk, kellemes előadásban, kissé fantáziátlan díszletek között. (A díszleteket Sándor Lajos tervezte.) FENEKEL JUDIT Bemutató a szegedi színházban: Az államon vegyek (Foto: siflis Joswef) Jelenet az előadásból JOGI TONÁCSOK Nyugdíjévek „vásárlása“ K. L.-né termelőszövetkezeti tag arról ír, hogy ez év januárjában férjét a tsz-be felvették tagnak, ahol eddig mint kisegítő családtag dolgozott. Férje a tsz-nek már tíz éve tagja. Úgy tudja, hogy ha a segítő családtag a szövetkezetbe belép, mint tag, akkor a „besegítőként” eltöltött időt nyugdíjévnek be lehet számítani. S hogy tiszta képe kapjon, kéri a rendelkezés ismertetését. 1907. január 1-től életbe lépett új, termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény igen sok kedvezményt tartalmaz a korábbival szemben. Az eddigiektől eltérő rendelkezése jelentős kedvezményt biztosít: a tsz-taggal együtt dolgozó, kisegítő családtagnak lehetővé teszi, hogy ha a termelőszövetkezetbe tagként belép, kérheti annyi — legfeljebb azonban öt — nyugdíjév elismerését, ahány naptári évben részt vett a közös munkában, s a kötelező munkanapokat ledolgozta, s utólag a nyugdíjjárulékot is megfizeti. A rendelkezés szerint közös háztartásban élő családtagnak számít: az életközösség fennállása alatt a házastárs, vagy élettárs, minden olyanszemély, akit a családfő vagy a tartásra kötelezett családtag ugyanazon háztartásban eltart, alá a családdal közös fedél alatt él, s munkájával vagy más szolgáltatással a közös háztartás meglétéhez, valamint a gazdálkodás folytatásához rendszeresen hozzájárul. Az utóbbinál kivéve azt az esetet, ha őt a család vagy annak valamelyik tagja munkaszerződéssel alkalmazta, s ha a szolgáltatás más megállapodáson — pl. lakásbérlet, albérlet, szállás stb. — alapul. Kötelező munkanapnak számít: az 1967. január 1. előtti időben az, ha a férfi családtag évi 120, nő családtag pedig a 80 munkaegységet naptári évenként ledolgozta, illetve 1967. január 1. utáni időben a férfi családtag évi 150, a nő pedig 100 tízórás munkanapot tud bizonyítani. A családtag számára, illetve javára csak olyan naptári éveket lehet beszámítani, amelyekre vonatkozóan a családtagként teljesített munkamennyiségeket az eredeti nyilvántartások szerint a családtag munkája alapján jóváírták. Ha a volt családtag az ismertetett feltételekkel nem rendelkezik, akkor a nyugdíjéveket megvásárolhatja, a következőképpen: A nyugdíjévek megvásárlását, illetve elismerését azoknál a családtagoknál, akik a tsz-ben tagként, 1967. január 1-et megelőzően léptek be, 1967. december 31-ig lehetett rendezni. Ha a családtag tagként 1967. január 1-et követően lépett be a tsz-be, legkésőbb a szövetkezetbe történt tagfelvételt követő egy éven belül kérheti a nyugdíjévek megállapítását. A kérelmet a volt családtagnak a termelőszövetkezet székhelye szerint illetékes SZTK-hoz kell a vezetőség útján előterjeszteni. A kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező tag személyi adatait, annak a tsz-tagnak személyi adatait, akivel a kérelmező a beszámítani kívánt években mint családtag közös háztartásban élt; a kérelmező tag felvételének pontos idejét és a beszámítani kért években családtagként teljesített munkaegységeket, illetve munkanapok számát, évenkénti megosztásban. Végül pedig a kérelmező tag nyugdíjosztályának számát. Olvasónknál nyugdíjévenként legfeljebb öt év ismerhető el. S az említett feltételek megvannak. Ha élni kíván ezzel a lehetőséggel, akkor kérelmét a tagfelvételnek napjától számított egy éven belül terjessze elő és az SZTK által közölt nyugdíjjárulékot a legrövidebb időn belül fizesse be. Az így „megvásárolt” nyugdíjévek a nyugdíj megállapításánál mint szolgálati idő figyelembe lesz véve. Azonban az így megszerzett nyugdíjév, járadék megállapítására nem ad lehetős,nyugdíjévnek számítható be. Dr. V. M. — 1963 — még nem ült el Londonban , az a politikai botrány, amely Profumo-ügy néven hónapokon keresztül foglalkoztatta a brit birodalom fővárosának társadalmi köreit, amikor újabb szenzáció kerekedett. Erről a Hírlap 1963. augusztus 10-i száma „A világ legnagyobb vonatrablása Angliában” címmel az alábbiakat írta: „Csütörtökön Angliában példátlan vonatrablás történt: álarcos banditák vadnyugati módra kifosztottak egy postavonat-szerelvényt, amely Glasgowból Londonba tartott. Zsákmányuk értéke, amely bankjegyeket tartalmazó levelekből, bankok pénzküldeményeiből és gyémántokkal teli csomagokból állt, a postaügyi miniszter hozzávetőleges becslése szerint meghaladja a két és fél millió fontot.” Sem ez a híradás, sem a következő napokon napvilágot látott jelentések, amelyek nem is voltak következtések, nem tárták fel ennek a példátlan esetnek a részleteit. Az eltelt évek során azonban tisztázódott a vonatrablásnak sok összetevője. Érdemes ezúttal a valóságot felidézni... J. Griffith, a 65 éves banktisztviselő negyven éven át nem csinált egyebet a Bank of England pincéjének páncélerődjében, mint az elhasználódott bankjegyek kisimította, átlyukasztotta és szériák szerint egy madzagra felfűzte, hogy amikor a széria kilőtt, azt megsemmisíthessék. Ez a kisember naponta milliókban turkált, s csak nyugdíjazása előtt, 1961-ben jutott eszébe, hogy két húszfontos bankjegyet zsebre tegyen. Peches volt, megfogták és lecsukták. Cellatársa, a sokszor nagy bűncselekmény elkövetésével gyanúsított B. Reynolds volt, de sohasem tudták rábizonyítani a vádat. Reynolds egykedvűen hallgatta végig a kisemberke szomorú történetét, de nagyszerű ötletet merített belőle, hiszen megtudta tőle, hogy a selejtezésre kerülő bankjegyeket szárító vonatot nem GENGSZTEREK r •• | | •• rr • | ■ és üldözöm Sem a tettes, sem a 2 millió font nincs meg kísért fegyveres őrség, nincs rádiókészülék rajta, s eltérően a többi kocsitól, a pénzeszsákokat szállító kocsinak nincsenek ablakai, mikor indul stb., stb. Reynolds már mindent eltervezett, mire szabadlábra helyezték. A „szabadlevegőn” már csak a szervezés munkája volt hátra. No, ez is kerek két évet tartott, hiszen egy megbízható banda megszervezése Londonban sem olyan könynyű. Amikor a banda régi és tapasztalt bűnözőkből összeállt, következett a kiképzés. Volt még egy titkos terve Reynoldsnak: ha sikerül a vonatrablás, a banda tagjait rendőrkézre adja. Ami biztos, az biztos ... Az előkészület utolsó két mozzanata az volt, hogy a rablás színhelyéhez közel egy ügyvéd segítségével kibérelt egy elhagyott farmot, amelynek legelője egy sportrepülőgép felszállására is alkalmas volt. A farmon a banda tagjai egy ideig — munkásoknak álcázva magukat — meghúzódhatnak, ő pedig a kis repülőgépen kereket oldhat. Mindent így el- és megtervezve, begyakorolva, 1963. augusztus 8-án rajtaütöttek a vonaton, miután hamis jelzésekkel megállásra késztették a mozdonyvezetőt. Igazán nem volt nehéz a vonaton tartózkodó személyzetet ártalmatlanná tenni, és az ablaknélküli kocsi tartalmát átrakni arra az öttonnás teherautóra, amelynek volánja mellett R. James, ismert autóversenyző ült. A százhuszonnégy tömött pénzeszsák átrakása percekig tartott. Más küldemény, például a gyémánt, nem érdekelte őket. A vonat személyzetének megparancsolták, hogy csak fél óra múlva induljanak, ellenkező esetben megjárják. A tagság és a kocsi hamar elérte a farmot... A helyi hatóságok helyszíni szemléje, a nyomozókutyák bevetése, az utak ellenőrzése nem járt eredménnyel. Ekkor kapcsolódott be a nyomozásba a Scotland Yard McArthur vezetésével. S miután közben értesült, hogy a reggeli órákban egy sportrepülőgépet is láttak a környéken felszállni, Mister Mac tudta, hogy a társaság egy bizonyos körön belül tartózkodik. Ki is adta a parancsot a terület átkutatására, amelynek nagysága miatt azonban a lakosságot is bevonták. De a rádión elhangzott felhívást a farmon rejtőzködő banda tagjai is hallották, tehát előszedték az ott maradt pénzeszsákokat és menekülésük előtt jól kitömték magukat bankjegyekkel. Így azonban nagyon keveset tudtak volna magukkal vinni, ezért támadt egyikőjüknek az az ötlete, hogy a farmot közvetítő és sok gyanús üzletben részt vevő ügyvéd feleségét, Karin Fieldet ráveszik: gépkocsijával menekítse ki őket pénzzel együtt a harapófogóból. Nem sokkal később a banda tagjai és a pénzeszsákok Londonba érkeztek: elöl haladt Karin sportkocsija, utána James teherautója ... Közben a Mister Mac a farmra is eljutott, ahol egy társasjátékon számos ujjlenyomatra bukkant. Ennek segítségével a vonatrablásban részt vevő néhány tettes személyét felfedték, a többi költekező életmódja miatt terelte magára a gyanút, mert amerre csak jártak, hullottak az ötfontosak. Sőt még a drága autókat is, amiket rendszerint csekkel fizetnek ki, ők ötfontosokkal vásárolták meg. Mi több, Karín is elvált férjétől és Nyugat-Németországban mindent elmesélt a farmról, ahonnan ő szabadította ki a gengsztereket a pénzzel együtt. A tárgyalás tehát megkezdődhetett. A vádlottak padján ült Karin férje, is, aki a farm kiközvetítése miatt került a bíróság elé. Az ügyvéd védője ragaszkodott az asszony kihallgatásához is, aki elmondta, hogy egy ismeretlen férfi megígérte neki : egyik esküdtet 3000 fonttal megvesztegeti, hogy az ítélet meghozatalánál férje ártatlansága mellett szavazzon. Senki nem értette ezt a tanúvallomást addig, míg a fő vádlottak egyikét J. Dalyt a bíró — tárgyalás közben — szabadlábra nem helyezte, mert „a terhelő bizonyítékok ellene nem elegendők .. Ez az eset valószínűsíti azt a későbbi feltevést: a kuliszszák mögött voltak olyan személyek, akiknek elég pénz és hatalom volt a kezükben, hogy Reynolds első emberét, Dalyt kihúzzák a csávából. Az ítélet a többi vádlottra összesen 307 évi börtönbüntetést szabott ki, többen a leghosszabb, 30 évi szabadságvesztést kapták. A történet azonban még nem zárult le: 1964. augusztusában a rablók egyike, Wilson megszökött a börtönből. A hajsza eredménytelennek bizonyult — a szökött fegyenc máig sem került elő. Sokan feltételezik, hogy ebben a szökésben benne van a Scotland Yard keze is, mert feltételezik: Wilson tudja hol rejtőzködik Reynolds, s nyomra vezetheti a hatóságokat. Ám azóta eltelt már több mint négy év, és sem a hiányzó kétmillió font, sem Reynolds, a kriminalisztika legjövedelmezőbb bűnügyének kitervelője és végrehajtója nem került elő... (Folytatjuk.) Következik: „A KISFiÚ NÁLAM VAN” KEDDI RIQZNlft A BERUHÁZÁSI HITELEK ALAKULÁSA 1969-BEN Az Építőipari Tudományos Egyesület szegedi csoportjának közgazdasági szakosztálya rendezésében tegnap, hétfőn délután, érdekes előadásra gyűltek össze Szegeden a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat kultúrtermében a megyei és szegedi vállalatok közgazdasági szakemberei. Dr. Neményi István, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója, kandidátus beszélt az ipari beruházások legfontosabb kérdéseiről. Az előadáson részt vett dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság titkára és Csakmay György, a Csongrád megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője. Dr. Neményi István az elmúlt évek és az 1968-as év, az új gazdaságirányítási rendszer eddigi beruházási tapasztalatait vetette össze. Tájékoztatott arról, mi várható 1969-ben a beruházási hitelek alakulásában. A keretek nagyjából azonosak lesznek azzal, amit 1968-ban biztosítani lehetett. Elsődlegesen azok a vállalatok számíthatnak hitelre, amelyek a népgazdaság számára a fizetési mérleg egyensúlyát segítik biztosítani, konvertibilis valutát eredményező beruházásokat terveznek. Rajtuk kívül azok a vállalatok, amelyek a vidéki ipartelepítésből veszik ki részüket. A hitel elnyerésének feltétele az is, hogy bizonyos nyereség biztosítva legyen. 1969-ben a 100 forint hitelre eső szükséges nyereség minimális hányada 12—15 forint. Emelkedni fog a hitelek kamata hozzávetőlegesen olyan mértékben, mint az a kamat, amit a vállalatok a tartós betéteik után kapnak. Központilag irányelveket dolgoznak ki arra vonatkozólag, hogy mire kötelezhetők a vállalatok forgóeszközeiknek feltöltésével kapcsolatban. Ez lehetővé teszi, hogy a Beruházási Bank fiókjai egységesen járjanak el a hitelkérelmek elbírálásánál és megadásánál. nyilvános pártnapok Október 2-án, déli két órakor a Felgyői Állami Gazdaság központjában lesz nyilvános pártnap. Előadó: Bernula Mihály. Október 3-án munkásgyűlés lesz Szegeden, a Kábelgyárban délután fél 3-kor. Előadó Győri Imre. Ugyanezen a napon Csongrádon, a BM Rendőrkapitányságon délután 4 órakor nyilvános pártnap lesz. Előadó: dr. Kelemen Miklós. Október 3- án, délután 4 órakor kerül sor pártnapra Székkutason is, a Gépjavítóban. Előadó: Bíró Lajos. Október 4-én déli két órakor a Paprikafeldolgozó makói telepén lesz nyilvános pártnap. Előadó: dr. Tamási Mihály. Ugyancsak október 4- én lesz Földeákon is nyilvános pártnap. Ez este 6 órakor kezdődik a községi pártházban. Előadó: Perényi István. D .4 JÖVŐ HÓNAPTÓL KEZDVE tart előadásokat a helyi tsz-ekben és a közeli községekben a csongrádi művelődési ház színjátszó együttese. Ismét műsorra tűzik az „Imádok férjhezmenni’’ című darabot. FORGÓ LÁSZLÓ csongrádi horgász a legutóbbi bajai országos versenyen egymaga 507 darab halat kifogott. Ezzel a teljesítményével nagyban hozzájárult csapata győzelméhez. A MÚZEUMI HÓNAP ESEMÉNYEIRŐL Csongrádon ma este 18 órai kezdettel a művelődési házban Bálint Csanád tart előadást „A magyarok honfoglalása’ címmel.