Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
Nyers Rezső A szovjet és a magyar gazdasági reform eszméje azonos Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, hazautazása előtt a Szovjetunióban látogatást tett pártdelegáció tapasztalatairól nyilatkozott Hável Józsefnek, az MTI és Nemes Jánosnak, a Népszabadság moszkvai tudósítójának. Egyebek között elmondotta: — A szovjet gazdasági reform tapasztalatainak tanulmányozása számunkra rendkívül hasznos volt. Egyebek között azért is, mert összevethettük azt a mi új gazdaságirányítási rendszerünkkel. Hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak sok érdekes és nálunk is hasznosítható megoldási módot láttunk a pártmunkában, hanem újra meggyőződhettünk róla: a szovjet reform és a magyar új mechanizmus irányát, célkitűzéseit, egész eszméjét tekintve azonos. Különbségek természetesen adódnak, amelyek mindenekelőtt a két ország feltételeiből — elsősorban az eltérő nagyságrendekből — következnek. A szovjet elvtársak a reform eddigi eredményeit kedvezően értékelik és mi is a gazdaság gyors, dinamikus fejlődését tapasztaltuk. Az új irányítási rendszer szerint dolgozó vállalatok növelték termelésüket, emelkedett a munka hatékonysága, csökkent az önköltség és jelentős nyereséggel dolgoznak. Összefoglalóan azt mondhatom: ez a rendkívül hasznos és tanulságos út újra megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy tapasztalataink kicserélésére, a kérdések beható megvitatása jó gyakorlat, amelyet a jövőben is alkalmazni fogunk — mondotta befejezésül Nyers Rezső. A magyar pártküldöttség tegnap hazaérkezett Moszkvából. Nixon pénteken dönt további vietnami lépéseiről Washingtonban lázas izgalommal készülnek a holnap, pénteken megkezdődő „legmagasabb szintű”, a Fehér Házban sorra kerülő tanácskozásra. Ez alkalommal Nixon elnök legközvetlenebb munkatársainak bevonásával megbeszélést tart és ezt követően dönti el, hogyan „lépjen tovább” Vietnammal kapcsolatban. Az Egyesült Államok fővárosából érkezett jelentések szerint Saigonból hazarendelték Abrams tábornokot, a Dél-Vietnamban harcoló amerikai erők főparancsnokát, és a saigoni amerikai nagykövetet. Feltehetően Nixon elnök a hét végén beszédben jelenti be, milyen elhatározásra jut az Egyesült Államok vietnami politikájában. Tény, hogy tegnap, szerdán, az eddigi legkisebb méretű volt a harci tevékenység a vietnami harctereken. Dél-vietnami katonák „gyanús” nőket kihallgatásra kísérnek. Az elfogott fiatal lányok szemét bekötik, így akarják őket a saigoni hatalom iránti „nagyobb tiszteletre*’ bírni Izraeli egységek támadtak Egyiptomra Az EAK hadereje visszaűzte az agresszorokat A keddi izraeli támadás a Szuezi-csatorna déli, egyiptomi partja ellen világszerte nagy felháborodást keltett. Mint kedden, a késő esti órákban a hírügynökségek jelentésükben közölték, izraeli erők támadást intéztek az EAK ellen. Az izraeli verzió szerint izraeli páncélos egységek a légierő előkészítésével és támogatásával keddre virradó éjjel átkeltek a csatornán és támadást intéztek 50 kilométer hosszúságban az Egyesült Arab Köztársaság Szuezicsatorna menti partszakasza ellen. Az 1967-es háború óta legnagyobb szabású katonai akcióját, amelyet az izraeli szóvivő rajtaütésnek nevezett, Szuez városától 40 kilométerre délre hajtották végre. A támadó izraeli egységek — a szóvivő szerint — „megsemmisítettek katonai táborokat, radarberendezéseket, katonai szállítójárműveket és bombáztak egy föld-levegő rakétatámaszpontot”. Az izraeliek a szóvivő szerint mindössze egy repülőgépet vesztettek. Déltájban az izraeli csapatok visszatértek kiindulási állásaikba. Az egyiptomi kormány jelentése szerint viszont az történt, hogy egy partmenti sziget és egy parti hegyfok ellen intézett légitámadás után több izraeli vízi szállítójármű legénysége megpróbált a Szuezi-csatorna nyugati partján partraszállni. Az izraeli akcióra helyi idő szerint délelőtt 10 órakor került sor. Az egyiptomi erők felvették a harcot a támadókkal és lelőttek három izraeli repülőgépet. A két izraeli partraszállító hajó elsüllyedt, s ezenkívül a támadók súlyos veszteségeket szenvedtek emberben és hadianyagban. Az egyiptomi egységek visszavonulásra kényszerítették a támadó izraelieket — fejeződik be a közlemény. * Dajan izraeli hadügyminiszter, szerdán rendkívül magabiztos hangú televíziós nyilatkozatában azt állította, hogy az izraeli egységek támadása 100—150 egyiptomi katona halálát és jelentős anyagi károkat okozott. A hadügyminiszter „további súlyos csapásokkal” fenyegette meg Egyiptomot. Még az általában Izraelt támogató amerikai sajtó is arról írt szerdán, hogy az Egyesült Arab Köztársaság ellen intézett legújabb izraeli támadás súlyos eszkalációs lépés a közel-keleti válságban és a háború kiújulásának veszélyével fenyeget. A lapok rámutatnak, hogy Izrael ezzel újabb kihívást intézett az arab országok, s egyben az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen. Riportereink a nagyvilágban ---------------------------------------------------------------------------------------------Az Odera—Neisse határ Az európai biztonság egyik alapfeltételeként jelölik meg a status quot, a háború után kialakult határok sérthetetlenségét. Ezek közül az egyik legfontosabb Lengyelország nyugati határa, az Odera—Neisse vonal. Az elmúlt hetekben alkalmam volt meglátogatni Lengyelország nyugati és északi területeit. A Potsdami konferencia döntése alapján 1945-ben viszszakapott területek nagysága 102 ezer négyzetkilométer, mintegy egyharmada Lengyelország egész területének. Jelenleg 8 és fél millióan élnek itt, az egész ország lakosságának több mint egynegyede. A történelem folyamán az Odera és a Neisse folyóktól keletre elterülő vidékek Lengyelországhoz tartoztak, de az elmúlt évszázadok során — a keletre irányuló német expanziós politika (Drang nach Osten) következtében — Németország fennhatósága alá kerültek. A németek mindent elkövettek a terület lakosságának germanizálásáért, valamint a nyugatról érkező német telepesek számának növeléséért. A második világháború befejezése, a hitleri hadsereg legyőzése után visszakerült ősi lengyel területekről a potsdami döntés értelmében az 1945— 48-ban áttelepítették a németajkú lakosságot Németországba. Byrnes amerikai államtitkár 1946- ban e területekkel kapcsolatban azt jósolta: ..........legalább félévszázados pangás és elmaradottság várható”. Jóslatát azonban már az elkövetkező esztendők megcáfolták, és e területeket hamarosan benépesítették, gazdaságát fellendítették a lengyelek. Honnan jöttek ezek az emberek? Mindenekelőtt a fasiszták által elpusztított városokból, Varsóból, Lodzból és a leégett falvakból. Hamarosan visszatelepültek azok is, akik a két világháború közötti munkanélküliség következtében nyugatra (Belgiumba, Franciaországba, a Ruhr vidékre) mentek és a felszabadulás után hazatértek. Sok lengyel maradt itt azok közül, akiket a német fasiszták a háború idején kényszermunkára odahurcoltak. S itt maradtak végül azok a lengyelek, akiket nevükben germanizáltak ugyan, de megtartották lengyelségüket. Az új területek fiatal lakossága — mert hiszen többségükben fiatalok voltak — hazafias lelkesedéssel fogott az építőmunkához. S az eredmény: virágzó városok és falvak, s olyan arányú iparosodás, amely sok tekintetben felülmúlja Lengyelország egyéb területeinek egyébként ugyancsak nagyarányú ipari fejlődését. Az itteni ipari termelés ma már háromszor nagyobb a háború előttinél. Új nyersanyag-lelőhelyek, teljesen új iparágak közül az egyik legjelentősebb a hajóépítés, amely a háború előtt itt úgyszólván ismeretlen volt és Lengyelország ma — három gigantikus hajógyárával — a világ tíz legnagyobb hajóépítő állama közé sorakozott fel. A halászhajók gyártásában pedig Japánt megelőzve, az első a világon. A potsdami döntés alapján Lengyelországnak ítélt területeket a len-gyel nép virágzó földdé fejlesztette. S bárhol jártam, bárkivel beszéltem, meggyőződtem róla, hogy az Odera és Neisse vonalától a Bug folyóig, a Balti-tengertől a Kárpátokig és a Szudétákig elterülő ország egyetlen szerves ,egész, a népi Lengyelország területe. A potsdami határozat nemcsak a sok évszázados német hódító politikát torolta meg. Az Odera—Neisse határ tanulság is: tanulság, hogy az agreszszió nem fizetődik ki, hanem az végül is katasztrófához, bukáshoz vezet. Mindenkinek, aki a békét szereti, támogatni kell azt a törekvést, hogy az NSZK-t is rászorítsa az Odera—Neisse határ végleges elismerésére. (Folytatjuk.) GÁTI ISTVÁN 2 Koszigin elutazott a VDK-ból Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Ho Si Minh elnök temetésén részt vett szovjet delegáció vezetője szerdán elutazott Hanoiból. A szovjet kormányfő Hanoiból hazautazóban rövid időre megszakította útját az indiai Kalkuttában. A város repülőterén a szovjet kormányfőt és az általa vezetett küldöttség tagjait Nyugat-Bengália állam kormányának főminisztere és más hivatalos személyiségek fogadták. Ho Si Minh temetése Az elhunyt Ho Si Minh elnök holttestét Lenin példája nyomán bebalzsamozták és mauzóleumban fogják elhelyezni. Az elhelyezés időpontja nem ismeretes, de az minden valószínűség szerint a legnagyobb csendben, a nyilvánosság elkerülésével fog megtörténni. Az AFP francia hírügynökség egyik beszámolója szerint szerdán változatlanul vonult a tömeg a Ba Dinh palota felé, ahol továbbra is fehérbe öltözött katonák állnak őrt. Változatlanul áll az emelvény is, ahol kedden a gyászszertartás lezajlott. Az emelvényen ott van Ho Si Minh elnök nagy portréja, s mellette a pártnak a gyász alkalmából kiadott jelszavai. *• HÍRLAP KÜLPOLITIKA!FIGYELŐ Választási küzdelem az NSZK-ban ÚJSÁGHÍR: A szociáldemokraták és a kereszténydemokraták egyaránt bíznak abban, hogy győzni fognak a szeptember 28-án sorra kerülő nyugatnémet parlamenti választásokon. Tizenkét nap múlva minden eddiginél izgalmasabb és bizonytalanabb kimenetelű parlamenti választásra kerül sor Nyugat-Németországban. E választás eredményétől függ, hogy a Szociáldemokrata Párt, vagy a Kereszténydemokrata Unió alakítja-e meg — egyedül, vagy koalíciós partnerrel — az új nyugat-Kereszténydemokrata Unió és testvérpártja, a Bajorországban tevékenykedő Keresztényszociális Unió Szociáldemokrata Párt Szabad Demokrata Párt Az akkori választások nyertese a Szociáldemokrata Párt volt, mivel nem kevesebb, mint 12 új mandátummal gyarapította „készletét”. A Kereszténydemokrata Unió is szerzett két új mandátumot, míg a Szabad Demokrata Párt 18 képviselővel kevesebbet küldhetett a parlamentbe, mint korábban. A Szociáldemokrata Párt az elmút négy esztendő alatt is „tartotta jó formáját”, amennyiben a tartományi választásokon a legtöbb esetben további mandátumokat szerzett és az ez év áprilisában sorra került köztársasági elnökválasztáson is a szociáldemokraták jelöltje, dr. Gustav Heinemann „futott be”. A legutóbbi közvéleménykutatások eredményeként a szociáldemokratáknak továbbra is kedvezőek a kilátásaik, amennyiben a megkérdezettek hetvenöt százaléka szívesen látná, ha a szociáldemokraták a jövőben is részt vennének a kormányzásban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szociáldemokraták minden eddigi választáson előretörtek, úgy most is valószínűnek látszik, hogy néhány újabb mandátumot szereznek. Arra azonban a legderűlátóbb szociáldemokraták sem számítanak, hogy a 496 mandátumból annyit megszereznek, amennyivel egyedül is kormányt alakíthatnak. Bíznak viszont abban, hogy az új mandátumokkal vagy teljesen, vagy erősen megközelítik a kereszténydemokratákat és a Szabad Demokrata Párttal koalícióban kormányt is alakíthatnak. Ennek a kilátásai azért is kedvezőek, mert hiszen dr. Gustav Heinemann köztársasági elnökké történő megválasztását is a Szabad Demokraták szavazatai tették lehetővé. Tény azonban az is, hogy egyelőre a kereszténydemokratákkal való koalíció fenntartásának fenntartását látják kívülállók valószínűnek, s eddig a szociáldemokraták sem erőszakolták a kereszténydemokratákkal való szakítást. Hasonló állásponton voltak a kereszténydemokraták is és csak a keresztényszociálisunióhoz tartozó Strauss pénzügyminiszter jelentette ki, hogy a választási kampány során „nem lesz tekintettel a koalíciós partner Szociáldemokrata Pártra”. Willy Brandt, a Szociáldemokrata Párt elnöke viszont éppen ezen a héten szólította fel Kiesinger kancellárt: jelentse ki világosan és félreérthetetlenül, hogy szükségesnek tartja-e az eddigi „nagykoalíciót”, a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták együttműködését, vagy sem. A választási kampány eddig eltelt szakaszában kétségtelenül a szociáldemokraták szerepeltek jobban. Nemnémet kormányt, és az is, hogy marad-e a jelenlegi helyzet, a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták „nagy koalíciója”. Legutóbb 1965. szeptember 19-én tartottak parlamenti választásokat Nyugat-Németországban és akkor a következő politikai erőviszonyok alakultak ki a bonni képviselőházban : csak azért, mert világosabban fejtették ki belpolitikai célkitűzéseiket, de legfőképpen azért, mert a párt három vezető személyisége augusztus végén Moszkvába is ellátogatott és ott a szovjet vezetők egy csoportjává folytatott megbeszélések során részletesen ismertette a Szovjetunióval való jobb viszony kialakítását célzó elképzeléseket. Emellett Willy Brandt, a párt elnöke több választási beszédében foglalkozott a józanabb, a reálisabb, a jelenlegi nemzetközi helyzet követelte ésszerűbb nyugatnémet külpolitika megvalósításának szükségességével, mindenekelőtt az európai szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok megjavításának fokozásával. A nyugatnémet választások nagy kérdőjele az újnáci Nemzeti Demokrata Pár várható szereplése. Ez a párt, amelynek fasiszta beállítottsága közismert, most arra számít, hogy több szavazatot, illetve mandátumot szerez, mint a Szabad Demokrata Párt és ezzel meg akarja akadályozni azt,hogy a szociáldemokraták és a szabaddemokraták koalícióba tömörüljenek. Ez még természetesen a kisebbik probléma lenne. A nagyobb veszély az, hogy — s erre Strauss pénzügyminiszter már célzott — a Nemzeti Demokrata Pártot a jobboldal felhasználhatja a szociáldemokraták ellen koalíciós partnerként, ha már semmiféleképpen sem tudták megakadályozni a politikai élet irányításából való kiiktatását. A nyugatnémet választásokon egyébként 13 párt indul: az említett pártokon kívül például a Baloldali Választási Szövetség, amelynek keretében a Német Kommunista Párt is küzd a képviselőházba jutásért, kedvező kilátásokkal. Részt vesznek a választásokon olyan kis pártok is, mint a Bajor Párt, a Német Néppárt, a Német Centrum Párt és még néhány más párt. A 496 mandátumért 1406 jelölt „száll harcba”, köztük19 „független”, azaz politikai párton kívüli. A választásra jogosultak száma 38 és fél millió. Érdekes, hogy ezek közül 17 és fél millió a férfiak és 21 millió a nők száma. Utóbbiak tehát sok választókerületben eldöntik e választás kimenetelét. A jelek szerint a nyugatnémet választási küzdelem az elkövetkező napokban válik igazán élessé. Ekkor dől el az is, milyen tényleges kilátások vannak a szociáldemokraták, vagy a kereszténydemokraták erőteljesebb előretörésére 245 mandátum, 202 mandátum, 49 mandátum. PEHÉNYI ISTVÁN CSÜTÖRTÖK, 1969. SZEPTEMBER 11.