Csongrád Megyei Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
Új olajvezeték és -finomító 70—80 új benzinkút épül évente A magyar, kőolaj- és gázipari vezetők tájékoztatása szerint a következő 5 évben mintegy 8 milliárd forintot fordítanak a szénhidrogén-kutatásokra, újabb kőolaj és földgáztelepek feltárására. A kutatások 30—40 százalékét a Dunántúlra, 60—70 százalékát az Alföldre összpontosítják. A magyar kőolaj- és gázipar az elkövetkező 5 esztendő alatt 22—24 milliárd forint összegű beruházást valósít meg. Befejeződik a százhalombattai nagy beruházás, megkezdik a leninvárosi (tiszaszederkényi) új, évi 3 000 000 tonna kőolaj feldolgozására alkalmas olajfinomító építését, amelyből egy desztillációs egység 1975- re a finomítást is megkezdi. Ez idő alatt épül meg a 2- es számú Barátság-olajvezeték is. Évenként mintegy 70— 80 benzintöltő állomás építését tervezik. A program szerint 5 év alatt megháromszorozódik a lakosság és a közületek részére biztosított földgáz mennyisége. A kőolaj- és gázipari beruházások a leggyorsabban visszatérülő beruházások közé tartoznak. Az iparág eddigi tapasztalatai alapján minden beruházásra fordított egy forint 11 forintot hozott a népgazdaságnak. (MTI) A sárban is dolgoznak Ha pár röpke órára kisüt a nap, tán csak azért teszi, hogy illendően elszégyelhesse magát. Újra beborul és azután megint csak esik. A tavaszi munka azonban többé nem várhat, dolgoznak a földek művelői. A két Muhel-testvérrel, Andrással és Jánossal a kisteleki II. Élet Tsz határában találkoztunk. Burgonya alá készítik gépeikkel a talajt. Egymás közelében járnak a traktorok, ha az egyik elsüllyed, legyen segítség a kivonszoláshoz. (Fotó: Enyedi Zoltán) Ne is legyen a rabja -legyen a gazdája! Gondolatébresztő írást olvastam a Társadalmi Szemle februári számában: „Paraszti jövedelmek a háztáji gazdálkodásból” címmel. Dr. Pataki József a közgazdász elemző alaposságával igazolja, hogy a termelőszövetkezeti parasztság háztáji gazdálkodásának jövedelmezősége több vonatkozásban is eltúlzottan szerepel a politikai köztudatban. Ha a közkeletű feltevések a valóságos helyzetet takarnák, akkor főleg a hús- és tejtermelés nem mutatna olyan erős visszaesést a háztáji gazdaságokban, mint amilyennek évek óta tanúi lehetünk, öröm tudomásul venni, hogy az országos jelenség alól kivétel például Győr- Sopron megye, ahol az 1965-ös eredményeket száznak véve, 1968-ban már 13,5 százalékkal nagyobb volt a háztáji gazdaságok jövedelme. Ugyanezen idő alatt 8,1 százalékkal (!) növekedett a szarvasmarha-állomány is a Győr- Sopron megyei háztáji udvarokban! Ám vannak ennek az írásnak olyan kitételei is, melyek megítélésem szerint nem egyértelműen fedik az igazságot. „A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő időszakban a falun végbemenő mélyreható változás a kialakulóban levő jobb anyagi helyzet és a kulturáltabb életmód csökkentőleg hat az állattenyésztési munkára és az ehhez szükséges háztáji befektetésekre. Gyakran hallani ilyen véleményt: nem akarok az állatok rabja lenni, hogy egész éven át mindennap hajnalban keljek, ünnepnap éppúgy, mint hétköznap’. Tovább folytatom az idézést: „Sok szövetkezeti családban gyári munkás és értelmiségi dolgozó is él és az élet- és munkakörülményeik befolyást gyakorolnak a termelőszövetkezeti család életmódjára, gondolkodására is”. Ha igaz az, hogy aki történetesen háztáji állattenyésztéssel is foglalkozik, az az ember az „állatok rabja”, akkor ezt az embert csak sajnálni lehet. Sürgősen fel kell szabadítani. Hiszen a marxista eszmék hatalmas társadalomformáló ereje éppen abban rejlik, hogy felszabadítják az embert — a parasztságot is — a munka rabságából. Viszont ha tovább követnénk a hibás gondolatsort, hamar odajutnánk, hogy nagy baj az annak, aki nálunk még ma is állattenyésztéssel foglalkozik. A falusi lakáskultúra napjainkban sok mindenről árulkodik. Számomra érdekes például az, hogy ha belépek egy falusi otthonba, s ott papucsot adnak a lábamra, hogy véletlenül se essék folt a drága szőnyegen, ha könyvespolcot, televíziót találok a lakásban, erről kérdés és felelet nélkül is azonnal tudhatom: az istállók is tele vannak szebbnél-szebb értékes állatokkal. Talán még autó is, de motorkerékpár biztosan van a régi kocsiszínben. Mostanában, közel a város alatt vaktában benyitottam öt makói tanyába. Méreteikről ítélve egykor erős középparaszti családok lakhatták a házakat. A kép — amit találtam — lehangoló volt. Deszkával fedett padló az öt tanya közül csak egyben van. Rádiót-televíziót pedig egyet sem láttam. Jóllehet, két helyen ipari munkás is él a családban. A régi istállók mindenütt kísértetiesen üresek voltak, csak itt-ott lézengett egy-két malac, néhány tyúk. Továbbá mi is a helyzet ezzel a hajnalban keléssel? Ki nem ismeri a „bumlizó vonatosokat”? Naponta láthatjuk országutainkon hajnalban — sokszor virradat előtt — a város felé robogó „fakarusz”-autókat. S ugyancsak leszáll az este, mire utasaik hazavetődnek a faluba a családjaikhoz. Tehát ez az életforma sem éppen irigylésre méltó. Az olyan értelmiségi dolgozóból pedig, akinek jutott íróasztal a faluban, nem sok van. Általában jövedelmük sem olyan irigylésre méltó, hogy azért fájna a helyi tszben szorgalmasan dolgozó gazdák szíve. Mi hát akkor a dolog lényege? A maga módján kétségtelenül igaza van annak a falusi fiatalembernek, aki azt mondja: nem akarok az „állat rabja” lenni. Ne is legyen! Legyen inkább a gazdája. A probléma sokkal inkább az, hogy még nem tudja miként lehet a gazdája. Nem alakult még ki hazánkban kellően — ha szabad ezt a kifejezést itt, így és ilyen szinten használni — a háztáji állattenyésztés mai intelligenciája. Miközben állhatatosan hírhetjük — helyesen — a nagyüzemi gazdálkodás, a fejlett technológiák mindenhatóságát, alaposan megfeledkezünk arról, hogy a fejlett technológiai eljárások egész sora tökéletesen érvényes a háztáji gazdálkodásra, kiváltképp az állattenyésztésre. Ahol perzsaszőnyegen papucsban jár lakásában a szövetkezeti gazda, azon a portán általában már önetetőből eszik a hízósertés, nem is 2—3, de tudok helyet, ahol éven által 100 is. És önitatóból iszik a szarvasmarha. A gazda vasárnap nyugodtan ágyban maradhat akár 10 óráig is. Mostanában válik ismertebbé ez a fogalom: háztáji agronómus. Bár ott tartanánk már, hogy minden faluban volna egy. Lenne dolga bőven. De hol vannak azok az „okos” kis háztáji gépek? Van már néhány, amelyik kapható is, de milyen áron? Megemlítenék egyet: az SE—4 jelű nagyüzemi sertésönetető, amelyikről régebben kiderült, hogy nagyszerűen használható a háztájiban is. Amíg a tsz-eknek 1310 forintért adják ezt a berendezést, addig a háztáji gazdaság — fedéllel ellátva — 2730 forintért kapja. Persze meg lehetne ezeket közösen is vásárolni, de ez még senkinek sem jutott eszébe. Egyelőre csak sejteni vagyok képes, hogy Győr-Sopron megyében miért nőtt az említett időszakban 13,5 százalékkal a háztáji gazdálkodás termelési értéke, amidőn máshol mindenütt csökkent. Gondolom azért, mert ott az elektromos áramnak a világításon kívül egyéb felhasználhatóságát — a villanymotoros szecskavágót, morzsolót, darálót — már a háború előtt jól ismerték. Midőn még az alföldi uradalmakban ökrökkel vontatták körbe a járgányt. S nem kellett háztáji agronómus ahhoz, hogy ezeket az „okos” kis gépeket, s az azóta született „még okosabbakat” a Győr-Sopron megyei gazdák a háztájiban is alkalmazni tudják. Úgy gondolom, az elmondottakból a teendő is egyértelműen következik ... CSÉPI JÓZSEF VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 27. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁRCIUS 28., SZOMBAT Fock Jenő látogatása a Ganz-MÁVAG Gyárban Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke pénteken látogatást tett a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon és Gépgyárban. Társaságában volt Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára és Nagy Richárd, a VIIl. kerületi pártbizottság első titkára. A vendégeket a gyár központi épületében Csergő János vezérigazgató, Radiát László, a pártbizottság titkára és Pajzs Jenő, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára üdvözölte. Tájékoztatták a látogatókat a gyár termelési eredményeiről, a műszaki fejlesztés helyzetéről, a munkakörülmények javítását célzó tervekről, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében eddig végrehajtott és a továbbiakban tervezett intézkedésekről; ismertették a dolgozók élet- és munkakörülményeit, valamint az ezek javítására kidolgozott elképzeléseket. Beszámoltak a gyárban működő mozgalmi szervezetek tevékenységéről is. A tájékoztatók után a Minisztertanács elnöke megtekintette a Ganz-MÁVAG fontosabb üzemeit. Először a vagongyárat keresték föl, ahol a budapesti forgalomnak szánt csuklós villamoskocsik, valamint a Szovjetunió által rendelt motorvonatok készülnek. A másik nagy üzemegységben, a motorgyárban új termék, a francia szabadalom alapján készülő Pielstick-motor első példányait szerelték éppen: a kiváló minőségű berendezések a mozdonyok és motorvonatok fontos tartozékai. A vendégek jártak a mozdonygyárban, a vízgép- és kompresszor gyáregységben, valamint a vállalat gazdálkodási adatait gépi uton feldolgozó elektronikus számítóközpontban is. A vízgéptervezési főosztályon a Tisza II. vízlépcső itt készülő terveiről tájékoztatták vendégeiket a helyi vezetők. A Minisztertanács elnöke az üzemlátogatás végeztével elismerő szavakkal szólt a gyár dolgozóinak jó munkájáról, a különböző gyárrészlegeknek a korábbihoz képest számottevő fejlődéséről, majd az üzemben tapasztaltakról és a további feladatokról részletes eszmecserét folytatott a gyár műszakigazdasági, valamint politikai vezetőivel. A program befejezéseként a Minisztertanács elnöke megtekintette a Ganz- MÁVAG Gyár 125 éves múltját, fejlődését illusztráló kiállításról készített színes filmet. 26,5 milliárd bruttó jövedelem A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken Szabó István elnökletével kibővített ülést tartott. Az elnökség a téeszek elmúlt évigazdálkodásáról szóló előterjesztést vitatta meg. Megállapították, hogy a közös gazdaságok túlnyomó többsége élt az új gazdaságirányítási rendszer adta előnyökkel. Ennek is köszönhető, hogy a téeszen tavaly 60,1 milliárd forintos termelési értéket produkáltak és 26,5 milliárdos bruttó jövedelmet értek el. Az elnökség április 9-ére összehívta az országos tanácsülést, és úgy határozott, hogy az előterjesztést az országos tanács plénuma elé terjeszti. Mi történt a nagyvilágban? Megalakult az új olasz kormány • Szovjet—amerikai megbeszélések Közel-Keletről Amerikai repülőgépek kambodzsai területet bombáznak • Szovjet fotókiállítás az Egyesült Államokban Részletes jelentéseink a 2. oldalon Megszűnt a belvízkészültség Szentes és Csongrád körzetében Ötven saját szivattyú üzemel a tsz-ekben A dél-alföldi tájat több mint két hónapon keresztül sanyargatták a belvizek. A régóta tartó súlyos helyzetben kedvező változás következett be. A javulás főként az utóbbi hétre tehető, amikor a tetőzéshez viszonyítva huszonhétezer holdról vonult le az elöntés. Az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság pénteki jelentése szerint a szentesi és a csongrádi körzetben annyira javult a helyzet, hogy megszüntették a készültséget. Ugyancsak pénteken, a szeged—algyő—tápéi térségben másodfokról első fokúra mérsékelték a védekezést. Jelenleg körülbelül hatvanezer holdat borít víz, de már csak sekélyen, és néhány napos szeles vagy száraz idő további tízezer holdakat mentesíthet. Másodfokú készültséget tartanak még Hódmezővásárhely teljes külterületi részén, valamint a Maros bal partján, a torontáli térségben és a bugaci vidéken. A mezőgazdasági munkák megindulásával magyarázható, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nagyarányú védekezésbe kezdtek saját területükön. Több mint ötven szivattyút állítottak munkába, hogy a szántóföldeket és az őszi kalászosokat teljes egészében megszabadítsák a belvizektől. Sok helyen öntözőszivattyúkat alakítottak át erre a célra. A Tisza eléggé magas vízállása egyelőre továbbra is lassú ütemben apad, de az előrejelzések szerint hétnyolc nap múlva újabb árhullám megjelenése várható. Győri Imre Luxemburgba utazott A Luxemburgi Kommunis pártbizottság első titkára,a Párt meghívására pénte- aki részt vesz a Luxemburgiben Luxemburgba utazott Győri Imre, az MSZMP KB Kommunista Párt XX. hangtagja, a Csongrád megyei Jesszusán.