Csongrád Megyei Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

fi tartalomból: Szovjet— jugoszláv közös nyilatkozat Heti világhíradó (2. okiad) A tüzelőolaj­­ellátás kilátásai megyénkben Nyíltan és bátran (3. oldal) Négy béres és két Kovács találkozása (5. oldal) Négynapos jugoszláviai látogatását befejezve Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Budapestre érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szom­baton délben rövid baráti látogatásra Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és kísérete, Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Konsztantyin Ru­­szakov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályveze­tője és Nyikolaj Rogyionov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminisz­ter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, a KB tagja, belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Pó­ja Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András, a KEB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Marjai József külügyminiszter-helyet­tes fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetünk­ magyarországi nagykövete. (MTI)­­A jugoszláviai tárgyalások befejező mozzanatairól lapunk 2. oldalán számolunk Két új tiszveeyáfik (R. L.) Az élet sok területe igényel átfogó jogi ren­dezést, hogy a jogalkotás megfeleljen az elmúlt évtize­dek változásainak és elérendő céljainknak. A magyar or­szággyűlés az­­utóbbi években számos nagy jelentőségű döntést hozott. Ezek közül is kiemelkedik a szövetkeze­tekről, valamint az ifjúságról a napokban egyhangúlag elfogadott két új törvényünk. Az egyszerű ember, vagy ahogyan hétköznapi szó­­használattal illetik: „az utca embere” természetesen azt kérdi: származik-e valami jó ezekből az intézkedések­ből az én számomra? A kérdésre a számok önmagukban felelnek. Hazánkban a mezőgazdasági termelőszövetke­zeteknek több mint egymillió, a ktsz-eknek közel ne­gyedmillió, az áfészeknek másfél millió, a takarékszövet­kezeteknek 800 ezer, a lakásszövetkezeteknek 60 ezer tag­juk van. Ha tudjuk is, hogy sokan egyszerre több szö­vetkezeti formának is tagjai, akkor is rengeteg állampol­gárt érint a szövetkezeti törvény, amely kerettörvény­ként szolgál majd valamennyi szövetkezeti forma ke­­helyes működésére, biztosítja továbbfejlődésüket. Eme átfogó jogi aktus segítségével is kifejezésre juttatta az országgyűlés, milyen hallatlanul nagy gazdasági, társa­dalmi és politikai jelentőséget tulajdonít az önkéntes szö­vetkezeti társulásoknak, milyen nagyra értékeli szerepü­ket a népgazdaságban, az ország ellátásában. Most már a törvény kényszerítő erejével is dokumentálja azt, amit pártunk régóta fennen hirdet, hogy a termelési viszo­nyok szocialista rendszerében a szövetkezeti formát és tulajdont jellegében az állami, össznépi tulajdonnal egyenértékűnek, egyenrangúnak tekinti, s a törvény meg­felelő biztosítékokat is nyújt, hogy ez az alapelv mara­déktalanul érvényesüljön. S ha azt mondottuk, hogy a szövetkezeti törvény ha­zánk állampolgárainak egyharmadát közvetlenül érinti, számszerűségi és politikai hatásában is hasonlónak kell tekintenünk az ifjúsági törvényt is. Nemcsak azért, mert tudomásunk szerint — az NDK-t kivéve — hasonlót a világnak még egyetlen parlamentje sem alkotott, ha­nem az élet logikájának figyelembe vétele miatt is. A Magyar Népköztársaságban az állampolgárok fele, tehát minden második ember, 30 éven aluli. Ilyen vonatkozás­ban érthető az a rendkívüli nagy érdeklődés, ami a dön­tést fogadja. Másrészt — ahogy a parlamenti vitában többen rámutattak — minden korban, a felnőtt társada­lom kötelessége gondoskodni az ifjúság testi és szelle­mi neveléséről, az életre való felkészítéséről. Ezt a fele­lősséget teljes mértékben kifejezésre juttatja a most el­fogadott ifjúsági kerettörvény. Miért hangsúlyozzuk e jogalkotás keret­jellegét? Azért, mert a döntés részleteiben ugyan nem, de fő ten­denciáiban mégis meghatározza azokat a jogokat, kötel­meket és távlatokat, amelyeknek a mi hazánkban érvé­­nyesülniök kellenek, hogy a magyar ifjúság méltó foly­tatója — és örököse — legyen a szocialista Magyaror­szágnak. Nyilvánvaló azonban — s erre ugyancsak rámuta­tott a parlamenti vita —, hogy tévedés lenne azt hinni, most majd valami azonnali, gyökeres látványos változá­sok kezdődnek az ifjúsággal kapcsolatban. Az ifjúsági törvény az az állami-jogi keret, amelynek körülményei között — ebben az országban mindenkinek meg kell ten­nie kötelességét a magyar ifjúság munkára, szocialista erkölcsre nevelése, életre való felkészítése és elindítá­sa, emberebb emberré válása érdekében. S ebben — noha az ifjúsági szövetségeknek, minde­nekelőtt a KISZ-nek oroszlánrésze van — mégsem csu­pán KISZ-feladat, hanem össztársadalmi ügy! S itt hang­súlyozzuk azt, hogy az ifjúsági törvényben tulajdonkép­pen az MSZMP ifjúságpolitikája, az ifjúságról szóló ha­tározata ölt jogi formát, teremt az eddiginél jobb felté­teleket a,aho­­ogy az ifjúság nevelésének ügye — köz­üggyé, s állam­­­feladattá váljék. A két tör­gyben tehát egyrészt a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt szövetkezetpolitikája, másrészt ifjúság­­politikája jut érvényre. De mint szocialista építésünk bár­mely kérdése, ez sem pártérdeket, hanem össznépi törek­vést, óhajt és szándékot fejez ki. Ezzel válik e héten elfogadott két új törvény nem­csak a magyar jogalkotás ünnepévé, hanem társadalmunk nemes törekvéseinek fontos, új állomásává is. Könyvtáravató ünnepség Makón Szombaton délután — a­ város felszabadulásának 27. évfordulóján — ünnepélyes külsőségek között került sor a József Attila könyvtár megnyitására. Az általános iskolák ú­ttörőküldöttei a József Attila-szobor megko­szorúzása után az új könyv­tár előtt fogadták a megye és város vezetőit. Részt vett az ünnepségen dr. Ágoston József, a megyei pártbizott­ság titkára, Arató Márton, a városi pártbizottság titkára, Szőnyi Ferenc, a járási párt­­bizottság első titkára, dr. Forgó István, a városi ta­nács elnöke, Kondor István­né a művelődésügyi minisz­térium könyvtárosztályának vezetője, s az a közel ezer makói könyvbarát, akik rég­óta várják már az új könyv­tár megnyitását. Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese meg­nyitó beszédében megemlé­kezett arról, hogy a város­ban mindig szerették és ol­vasták a könyvet, felhasz­nálva azt az üzemekben, a szövetkezetekben — tehát a mindennapi munkában. 1858- ban létesült az első könyvtár Makón, s évtizedek múltával egyre szaporodott számuk. Egy-egy helyen 10 ezer kö­tet könyv is volt. A fejlő­dés gyors volt, de akadtak komoly gondok is. Ilyen volt többek között egy állandó könyvtár hiánya. Szinte évenként vándorolt a város és a járás együttes intézmé­nye. Két évvel ezelőtt hazánk felszabadulásának évfordu­lóján április 4-én került sor az ünnepélyes alapkőleté­telre, s 1971. szeptember 25-én megnyílt a 30 ezer kö­tetes új modern könyvtár. A város közel 2 és félmillió, a megye 2 millió, a járás 10 községe pedig 250 ezer fo­rintot adott az építkezésre. Jelentős a társadalmi mun­ka értéke is: a városi KISZ- szervezetek tagjai 5 ezer munkaórát, a kisiparosok 250 órát dolgoztak a könyvtá­rért. A Lenin Tsz pedig vál­lalta az intézmény fűtését. Mindezek bizonyítják, meny­, nyíre magukénak vallják a makóiak új könyvtárukat. A város lakóinak nevében dr. Forgó István tanácsel­nök vette át Makó új léte­sítményét a József Attila könyvtárat, amelyet képün­kön az ünnepélyes percek­ben örökítettünk meg. (Fotó: Enyedi Z.) FÖRGETEG SZILVESZTER A nyári ipari vásár ide­jén hangzott el az ígéret: hamarosan Szeged és a me­gye is polietilén tasakba csomagolt tejet vásárolhat, megszabadulnak a vevők a nehéz tejesüvegek cipelésé­­től. Az ígéretet beváltotta a tejipari vállalat, igaz, egy­­ideig csak Szegedre szóló­an. Immár több mint egy hónapja a délutáni friss tej tasakban érkezik a boltok­ba. Egy-két heti bizonyta­lanság után fölényesen győ­zött az üvegessel szemben, ma már a vásárlók zöme ezt keresi. Néha még hiába. A jelenlegi napi háromezer liter kevésnek bizonyul A tejipari vállalat Csong­­rád megyei üzemében most még egyetlen gép csoma­gol, az is „bejáratos”. Októ­ber elsejéig nem pakolnak többet napi háromezer li­ternél, a­kkor azonban akár napi tízezer liter csomago­lására is alkalmassá válik. Az üzemben áll már a gép ikertestvére, csupán a sze­relőt várja, aki beállítaná, de azt valamilyen okból vissza­rendelték a Német Demok­ratikus Köztársaságba, ahon­ пап a tröszt a gépet vásá­rolta. Más pedig nem nyúl­hat a berendezéshez. Október elsejétől nem csupán Szegeden lesz ele­gendő tasakos tej, hanem Makón, Hódmezővásárhe­lyen és a környező falvak­ban is. Sokan szívesen vár­ják, kissé türelmetlenül is. Makón panaszolták fel, hogy eddig még csak a té­vében látták. A kezdeti idegenkedés abból fakad, hogy eleinte nem mindenki tud bánni a tasakkal, nehézkesnek ta­lálják a tej kiöntését. Ezt megkönnyítendő a tejüzem maga szerzett be Budapest­ről műanyag tartóedényt, könnyűt, de szilárdat, amely­be állítva a tasakos tej könnyen kezelhetővé válik. A tartókat a szegedi mű­­anyagboltban lehet megvá­sárolni addig is, amíg az Amphora Nagykereskedelmi Vállalat be nem szerzi az üveg- és edényboltok szá­mára. Egyébként a tejes ta­­sakokat kancsóba helyezve ugyanúgy könnyedén kiönt­hetjük egyenesen a tasakból a tejet, mint hogyha a ki­öntőt használjuk. A tasakok egyik sarkáról kell levágni egy kis, háromszög alakú darabot, és akkor biztosan nem ömlik ki a tartalmuk. Az iskolák számára Bu­dapesten pohárba csomagol­ják a tejet. A Csongrád megyei üzem is készül arra, hogy hasonló módon meg­valósítsa ezt a hasznos ak­ciót. Sajnos, abból a drága, nyugati piacon beszerzett gépből, amivel Pesten cso­magolják műanyag pohárba a tejet, az itteni üzem nem kapott A tejföl csomagolá­sára használatos magyar gépet állítják be erre a célra. Ez azonban, mint né­ha a tejföl csomagolása is mutatja, nem zár tökélete­sen. Hiányosságainak kija­vítása ezekben a napokban történik, és remélhető, hogy november elsejétől megjele­nik az „iskolatej” az isko­lákban. Ahol az élelmiszer­­kiskereskedelmi vállalatnak büféje van, ott abban áru­sítják, ahol nincs, keresnek rá vállalkozót. Ha például az úttörők vállalnák az el­adást, a tejipar átengedné nekik a szabályos árrésből fakadó jövedelmet, ami nem is kevés: poharanként 13 fillér. A műanyag pohárba cso­magolt, kétdecis, természete­sen pasztőrözött iskolatej ára egy forint lesz, szívó­szállal 1 forint: 10 fillér. Most, napi háromezer liter Október 1-től a me­­gyébe is eljut . Felkészülés az iskolák ellátására Tej tasakban és pohárban ÁRA: 1 FORINT 28. évfolyam, 227. szám 1971. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon Véget ért a háromhetes dél-amerikai tárgyalássorozat Magyar—ecuadori egyezmény QUITO­S*­ MTI A magyar—ecuadori tár­gyalásokon a magyar ter­mékek szállításának kérdés­köréről szólva felmerült az a lehetőség, hogy bekapcso­lódjunk az ecuadori autó­buszközlekedési programba, bővítsük az egészségügyi be­rendezések exportját és szó­ba került hűtőház, vágóhíd szállításának lehetősége is. Az ecuadori szakértők kö­zölték, érdekeltek abban, hogy növeljük banán-, ka­kaó- és kávévásárlásainkat. Helyi idő szerint a délutá­ni órákban a külügyminisz­térium épületében került sor a magyar—ecuadori mű­szaki-tudományos egyez­mény ünnepélyes aláírására. A szerződést — amely mó­dot ad a két ország szakér­tőinek cseréjére — Tímár Mátyás és Rafael Garcia Velasco írták alá. Este Beck János, hazánk ecuadori nagykövete foga­dást adott a hotel Quitóban Rafael Garcia Velasco kül­ügyminiszter tiszteletére, Tímár Mátyásnak, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének és kíséretének ecuadori tar­tózkodása alkalmából. Ezzel befejeződött a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének hivatalos ecuadori programja, egyszersmind véget ért a dél-amerikai kontinens négy országában folytatott tárgyalássorozata. Timár Mátyás és kísérete szombaton helyi idő szerint a déli órákban hazaindult Quitóból, Ecuador fővárosá­ból.

Next