Csongrád Megyei Hírlap, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

mi történt a nagyvilágban? — mi történt a nagyvilágban? A vietnami népnek és barátainak ki kell harcolni a megállapodás következetes betartását Leonyid Brezsnyev fogadta Le Duc Thót Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Párizsban tárgyalt VDK-de­­legáció különleges tanács­adója kedden Moszkvában részt vett és felszólalt azon a nagy sikerű, szovjet-viet­nami barátsági nagygyűlé­sen, amelyet a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa székházában sok ezer moszk­vai dolgozó és a szovjet fő­város számos közéleti képvi­selőinek részvételével ren­deztek. A nagygyűlésen — amelyen megjelentek Mihail Szuszlov, Andrej Kirilenko, Kirill Mazurov, Alekszandr Selepin, Arvid Pelse, Fjodor Kulakov, az SZKP Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint a szovjet politikai és közélet más kiemelkedő sze­mélyiségei­ — beszédet mon­dott Le Duc Tho. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok­­ történel­mének legnagyobb vereségét szenvedte el Vietnamban, és ezért kénytelen volt a tár­gyalóasztalhoz ülni, hogy ki­utat találjon ebből a hábo­rúból A vietnami hazafiak forradalmi hősiessége dia­dalmaskodott az imperialis­ták kegyetlen politikájával szemben "- tette hozzá, majd tolmácsolta pártja, kormánya és egész viet­nami nép háláját az SZKP Politikai Bizottságának, a szovjet kormánynak és min­den szovjet embernek, akik a haza megmentéséért, az imperialista agresszió ellen vívott harcban mindig viet­nami testvéreik mellett vol­tak — hangsúlyozta Le Duc Tho. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden délután fogadta Le Duc Thót, aki tájékoztatta az SZKP KB főtitkárát a Pá­rizsban lefolyt tárgyalások­ról, és tolmácsolta a Vietna­mi Dolgozók Pártja, az egész vietnami nép háláját a Szov­jetunió következetesen in­ternacionalista segítségéért, magatartásáért. Ez­ a győze­lem elérésének fontos ténye­zője volt — mondotta Le Duc Tho.­­ Válaszában Leonyid Brezs­nyev egyebek között rámu­tatott: a vietnami nép győ­zelme az agresszió felett a szocialista közösség vala­mennyi országának, minden békeszerető erő nagy győzel­me. A hős vietnami nép minden barátjának ma az a feladata, hogy a vietnami hazafiakkal együtt kiharcol­ja a vietnami háború befe­jezéséről és a béke helyreál­lításáról szóló egyezmény pontos és következetes telje­sítését. A január 27-én Pá­rizsban aláírt megállapodás betartása egyik fontos felté­tele annak, hogy további haladást lehessen elérni a nemzetközi feszültség enyhí­tésének, Ázsia és a világ más térségei tartós békéje megteremtésének útján. A szovjet emberek a jö­vőben is minden szükséges támogatást megadnak viet­nami barátaiknak igazságos ügyükhöz, a vietnami tartós béke szavatolásához. — mondotta befejezésül. Leo­nyid Brezsnyev. * Dél-Vietnamban tegnap sem szüneteltek a harcok — erről számoltak be a hírügynökségek jelentéseik­ben. Saigoni tengerészgya­logosok már alig egy órával a tűzszüneti egyezmény élet­be lépése után, területrabló hadműveleteket indítottak Quang Tri tartományban, a DNFF fennhatósága alatt ál­ló egyik körzet ellen. Akadályozza a dél-vietna­mi tűzszünet betartását a dél-vietnami kormány azon magatartása is, amelyet a VDK küldöttségének tagjai­val szemben tanúsít. A sai­goni hatóságok az idegenek részére korábban előírt nyomtatványok kitöltését követelik meg a VDK kül­döttségének tagjaitól is, akik megtagadják ezt. Az űrlapok kitöltése ugyanis azt jelentené, hogy a saigoni kormány az egyetlen illeté­kesnek akarja magát elis­mertetni egész Dél-Vietnam felett, így a VDK, a DNFF, a saigoni kormány és az Egyesült Államok küldöttei­ből álló katonai vegyesbi­zottság nem tud érdemleges munkát végezni. Mind nagyobb számban térnek vissza lakóhelyünké­pc.-Viet­namba a harcok és a bombázás következtében elmenekült lakosok 2 Riportereink a nagyvilágban 1. Tankok a talapzaton AZON A HELYEN, ahol az eseményt megörökítették, nem szobor áll Megépült ugyan két vaskos talapzat, de amit ráhelyeztek nem mű­vész faragta. Két tankot tet­tek a két szobortalpazatra. És így a jó. A szobor, ké­szüljön bármiből, művész al­kotása. A szobor a művet mutatja, a művészre emlé­keztet, a tank a háborúra, Leningrádban egyetlen há­borús emlékművet nem lát­tam. Lehet, hogy van, de én csak a temetőt láttam. Nem emlékszem, hogy há­borús emlékmű lenne a Nyevszkij Proszpekten, vagy a Néva parton, sem az Ad­­miralitás környékén, sem az Auróra mellett. Ha az ember Leningrádban jár, a háború­val, mint fogalommal ta­lálkozik. De emlékeivel kéz­zelfoghatóan már nem. Beszélik persze, hogy a tü­zérségi tűz óriási károkat tett a házakban, és sokan szörnyű eseteket mesélnek arról, amikor tüzérségi lö­vedékek csapódtak be a vil­lamosmegállókba vagy zsú­folt autóbuszokba. És még az emlékek is úgy maradtak, mintha az élet teljesen hét­köznapján zajlott volna. Nap­szállta előtt például, amikor szünetelt a tüzérségi tűz, a Nyevszkij Proszpekt „bizton­ságos” oldalán — a lövedé­kek rendszerint egyik olda­lon csapódtak be — nagy embertömegek sétáltak. Itt még kis üvegekben parfü­möt is lehetett kapni és élénk antikvár kereskede­lem folyt. DE A HÁZAKON semmi nyoma annak ami volt. Sem a Néva partján, s hídjain, sem a Téli Palotán. Ép az Izsák székesegyház, érintet­len a Bronzlovas, a Nyári­kert . A Néva csatorna kis hídjá­nál valaki azt is elmesélte, hogy ez volt az egyik vé­delmi vonal, arra az esetre ha... De ez is csak képzelet, mert ez a védelmi vonal so­ha nem funkcionált. Nem­ került rá sor, így itt is hiá­ba keres az ember bármiféle háborús nyomot. Attól a képzeletbeli védel­mi vonaltól, a várost átfogó Néva csatornától, ha elin­dul az ember a Putyilov gyár, azaz a mai Kirov gyár irányába, át az utcákon, majd azon is túl a repülőtér felé, és még onnan is to­vább a sík terepen a dom­bok aljához ér. Ott emelték a két talapzatot, azon áll a két tank. Kissé ferdén, orral felfelé, s így némileg táma­dó állásban. Mintha tompa orrával a levegőbe szimatoló­­na, mert még valahol érzi a puskapor­szakot Két tankot persze akárhol lehet szerezni, hogy emlé­keztessen a blokádra. De ezt a két tankot nem szerezték. Ezek ott voltak akkor is ami­kor szemben állt a blokád a támadókkal. És a tankok ott is maradtak. Csak talapzat került alájuk. A tankok mögött, meg a gúla alakú betonoszlopocskák mögött áll a domb. Máig úgy magyarázzák, akié a domb, azé Leningrád. Ha a támadás lejut a dombról, a városig nem lehet megállíta­ni. Csak ott valahol a Néva csatorna partján, így ma­gyarázzák. Leningrádot a partvédő, haditengerészeti és csapattü­zérség nehézütegeinek gyűrű­je övezte. És felbecsülhetet­len segítséget nyújtott a vá­rosnak a parti flotta. Még az Auróra cirkáló ágyúit is — amely cirkáló 1917-ben megadta a jelt a Téli Palota ostromára — az ellenség ál­tal megszállt városkörüli ma­gaslatokra irányozták. NEM SZOBROK emlékez­tetnek erre, hanem a két tank a talapzaton. De le­gyünk igazságosak: azok a tankok is, amelyek most is ott állnak szerteszét a me­zőn, ahogy ottmaradtak. És nemcsak tankok,­­hanem ágyúk is. Légvédelmi ágyúk és tüzérségi ütegek, amelyek ma is ott állnak a védő­vo­nalon, Leningrád körül, ahol védték a várost. Otthagyták őket. Azon a helyen. KEREKES IMRE Ülésezik a Biztonsági Tanács Hétfőn délután a Bizton­sági Tanács — Zambia, Ju­goszlávia, Kenya és Szudán kérésére — összeült, hogy megtárgyalja a zambiai— rhodesiai határon kialakult aggasztó helyzetet. Zambia korábban bejelen­tette, hogy rhodesiai kato­nák határin­cidenseket pro­vokálnak, s hogy e tevé­kenységében Rhodesiát Por­tugália is segíti. Újabban négyezer dél-afrikai katona is segíti a rhodesiai haderőt abban, hogy rendszeresítse Zambia elleni agresszióját. A Biztonsági Tanács ked­den este — lapzártakor — tárgyalja Zambia panaszát SOROKBAN Az európai biztonsági ér­tekezletet előkészítő helsinki nagyköveti tanácskozás ked­den folytatta munkáját a Dipokt kongresszusi palotájá­ban. A résztvevők folytatták a biztonsági értekezlet na­pirendje első témakörének megvitatását. A vita alapja a svájci delegációnak a napi­rendi javaslatokat összefog­laló munkaokmánya. Moszkvában bejelentették, hogy kölcsönös megállapodás alapján a stratégiai fegyve­rek korlátozásával kapcsola­tos szovjet—amerikai tár­gyalásokat március 12-től folytatják Genfben. * Huszonöt évvel ezelőtt, 1948. január 31-én írták alá az első magyar—lengyel kul­turális egyezményt . A Trybuna Ludu, a len­gyel testvérpárt központi lapja ez alkalomból közölte Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter „Alkotó megismerés és együttműködés” című cik­két . Maurice Schumann, Fran­ciaország külügyminisztere kedden befejezte kétnapos bukaresti tárgyalásait és el­utazott a román fővárosból. Előzőleg fogadta őt Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, a Román Államtanács elnöke.­­ • A brit alsóház hétfőn késő este, 305 szavazattal 269 el­lenében, megszavazta a kor­mány inflációellenes tör­vényjavaslatát. A kormány így akarja elérni, hogy őszig meghosszabbítsa a jövede­lemkorlátozó korábbi dönté­seket. A törvényjavaslat most a Lordok Háza elé ke­rül. KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ v Fegyverzetcsökkentési tárgyalások Bécsben ÚJSÁGHÍR: Ma kezdődik. Bé­cs fegyverzet csökkentésére A gyorsaság nem boszor­kányság — már­­a dip­lomáciai életben sem. Ez tűnt ki január 29-e, hét­fő nemzetközi eseményei­nek krónikájából: az európai szocialista, országok — köz­tük hazánk — kormányai még aznap választ kaptak a NATO-államoktól egy jegy­zékükre, méghozzá kedvező értelemben. Eszerint az észak-atlanti szervezet illeté­kes tagjai készek a Bécsben, ma sorra kerülő előzetes konzultáció keretében meg­vitatni javaslatainkat az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére vonatkozóan, mi pedig haj­landók vagyunk részt venni az ezzel kapcsolatos előké­szítő megbeszéléseken. A magyar küldöttség tehát ott lesz — a szovjet, a lengyel, a csehszlovák és az NDK­­I delegáció társaságában — a hét NATO-állam küldöttei­vel folytatandó előkészítő tanácskozásokon. Miről is lesz ott szó?­­ Kormányunk január 19-én nyilvánosságra hozott állás­foglalása szerint — egyetér­tésben a Varsói Szerződés­ben részt vevő testvérorszá­gokkal — „az európai fe­szültség további enyhülését szolgálná, ha megállapodás jönne létre a kontinensünkön a haderőcsökkentésről. Az lebeg tehát a szemünk előtt, hogy a haderőcsökkentés se­gítse elő az európai bizton­sági konferencia elé kitűzen­dő általános célokat. A haderőcsökkentést ille­tően kormányunk állásfogla­lása „a fegyveres erők és fegyverzet", illetve a­„nem­zeti és külföldi fegyveres erők” csökkentéséről tesz említést, tehát e kérdés­komplexumot átfogóan kí­vánja a tárgyalások közép­pontjába állítani. Nem arról van szó tehát, hogy a Varsói Szerződés országai leegysze­rűsítsék a téma megvitatását a szovjet és az amerikai csa­patok létszámának csökken­tésére, mint ezt néhány NA­­TO-ország illetékesei elkép­zelték. Vagyis: ha valamennyi európai ország részvételével sorra kerülő biztonsági ér­tekezlet közös döntésekkel kívánja kontinensünk biz­tonságát megteremteni, úgy a fegyverzetek és a fegyve­res erők csökkentése is az egységes érdekeknek megfe­lelően­ és valamennyi euró­pai ország közreműködésével történjék. A­z eddigiekből követke­zően most a NATO elvben egyezik ezzel a szocialista országok részé­ről egyértelműen kifejezésre juttatott állásponttal. Komp­romisszumos megoldásként fogadtuk azonban el, hogy a ma kezdődő előkészületi ta­nácskozáson az öt szocialista ország (sőt fennáll a lehető­­ge, hogy Bulgária és Romá­nia bekapcsolásával hét de­legáció vesz részt a Varsói Szerződés részéről), és hét NATO-tagállam képviselői kezdjék el a megbeszélése­ket. Lehetőség van tehát ar­ra, hogy az érdemi tárgya­lások indító szakaszában már minden európai ország küldöttségileg képviselteti magát, és arra is, hogy a tárgyalások döntő szakaszát ismét csak egy „szűk kör” folytatja majd le — vala­mennyi európai ország megbízásából és egyetértésé­vel. Feltehetően tehát mind­­ezekben a részletkérdések­ben gyors megegyezés fog születni, már­ az előkészítő megbeszélések bevezető sza­kaszában, elképzelhetően még ezen a héten. Abból azonban, ahogyan a Varsói ésben az európai fegyveres erők vonatkozó előzetes konzultáció. Szerződés és a NATO orszá­gai a ma kezdődő előkészítő tanácskozások megkezdését szorgalmazták, kedvező to­vábbi folytatásra lehet szá­mítani, tehát arra, hogy a helsinki, nagyköveti szintű európai biztonsági értekez­let-előkészületekkel egyide­jűleg az európai országok haderőinek és fegyverzetei­nek csökkentése is szóba ke­rülhet. E témát egyébként a NA­TO részéről vetették fel, még 1968-ban — „elterelő hadmozdulatként”. Akkor, az Észak-atlanti Szövetség Heykjavíkban, Izland fővá­rosában tartott miniszterta­nácsi értekezletén fogadták el a részt vevő külügy- és hadügyminiszterek a „köl­csönös és­ kiegyensúlyozott haderőcsökkentés” tervét, méghozzá Közép-Európára vonatkoztatva. Ezzel akar­ták elbagatellizálni a Varsói Szerződés államai részéről akkoriban hozzájuk intézett és az európai biztonság meg­valósítását­ célzó javaslatot. Sőt, e NATO-„kezdeménye­­zésnek” — mert annak lát­szott!­­— megvolt az a „jó oldala” is, hogy elhallgat­tatta azokat az amerikai szenátorokat is, akik az Egyesült Államok Európá­ban állomásozó csapatainak­­egyoldalú és gyors csökken­tését követelték.­­ Egy ideig azután az Észak­atlanti Szövetség „talonba" tette az indítványt, és csak akkor újította fel, amikor úgy látta, hogy egy ilyen javaslat próbára teheti a Szovjetuniónak az európai feszültség csökkentésére vonatkozó elhatározásának komolyságát. A Szovjetunió és más szocialista országok vezető államférfiainak — legfőképpen azonban Leo­nyid Brezsnyev — beszédei nem hagytak kétséget az iránt, hogy a haderő és­, a fegyverzet csökkentése a Szovjetunió alapvető törek­vése is. S ezekben a beszé­dekben és­ állásfoglalásokban az is nyilvánvalóvá vált, hogy Közép-Európa ugyan tényleg fontos része Európá­nak, ahol a „veszélyezte­tettség” azon keresztül áll fenn elsősorban, hogy itt, Németország két oldalán néznek egymással szembe a Varsói Szerződés, és a NATO fegyveres erői, de a fegyve­res erők és a fegyverzet csökkentésének egész Euró­páról ki kell terjednie. Más szavakkal: tüneti kezelés he­lyett a problémák gyökeres orvoslását kell célul kitűzni. A­z európai szocialista országok álláspontja tehát széles körű tá­mogatásra talált kontinen­sünkön. S ez azzal a kilátás­sal kecsegtet, hogy katonai téren is meg lehet találni az európai biztonság eszméjé­nek megvalósítását — hosz­­szabb távon. S ennek kezdeti lépéssorozata a bizalom ki­alakításának elengedhetetlen feltétele. Tény ugyan, hogy a korszerű haditechnika felté­telei között a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csökkentése nem jár együtt a biztonság lényeges­­kockáz­tatásával. Lélektani szem­pontból azonban felbecsül­hetetlen jelentősége volna egy ilyen döntésnek. Ezért történelmi jelentőségű az a folyamat, amely Bécsben ma megkezdődik. PERÉNYI ISTVÁN * Dr. Ustor Endre nagykö­vet vezetésével kedden ma­gyar küldöttség utazott Bécsbe, hogy részt vegyen az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésével kapcsolatos előzetes konzul­táción. SZERDA, 1373. JANUAR S.

Next