Csongrád Megyei Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

A JELEN­TIS A JÖVŐ megértésének fel­­tétele a múlt megismerése. Ilyen szempontból a máso­dik világháború alatti magyar ellenállási mozgalom és kibontakozó partizán­har­cok történetének még részletesebb megis­merése nem egyszerűen olyan probléma, amely csak a történészt, néhány szakem­bert, vagy­ a­ népi harc résztvevőit érdek­li, hanem egyik eszköze lehet, az erők ösz­­szegyűjtésének, és új erők megnyerésének a béke fenntartásáért, az imperializmus és a militarizmus legyőzéséért folyó harc­ban, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelemben. A magyar marxista-leninista történet­tudomány az utóbbi években figyelemre méltó műveket és tanulmányokat alkotott a II.­ világháborúról, beleértve az ellenál­lási és partizánmozgalmat is. Mégis min­den figyelmes szemlélőnek feltűnik egy bizonyos aránytalanság: a második világ­háború általános lefolyásának magyar vo­natkozásairól egy sor alapvető munka áll rendelkezésünkre, hiányoznak azonban az ellenállási és partizánmozgalmat összma­­gyar keretben bemutató, illetve a mozga­lom egyes időszakaira és súlypontjaira vonatkozó összefoglaló munkák. Az ellenállási mozgalom történetének feltárása a legújabbkori történettudomány egy új ágává vált Bizonyosnak látszik, hogy nagy lendületet ad a kutatásnak az, a pályázati felhívás, amelyet a Magyar Tör­ténelmi Társulat, a Magyar Partizán Szö­vetség, a Művelődésügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium még 1972-ben adott ki — a felszabadulás közelgő 30. év­fordulója alkalmából — a magyar ellenál­lási mozgalom és partizánharc még isme­retlen vonatkozású dokumentumainak fel­kutatására. A felhívásra a Csongrád me­gyei Levéltárban is megindult a kutatás, amely nem várt eredményekre vezetett. A szerzők a dél-magyarországi részen vizs­gálták meg az ellenállási mozgalom kibon­takozását, illetve a partizánharc kibonta­kozásának feltételeit­ és kezdeti eredmé­nyeit. Következett ez abból az elvből, hogy szükséges és hasznos megvizsgálni egy-egy tanulmányban egy regionális terület ellen­állásának fejlődését. Egy ilyen regionális áttekintés a mélyebb és az eddig fel nem ismert összefüggések feltárásához segít hozzá. Eddig ugyanis az antifasiszta el­lenállás és partizánmozgalom vizsgálata Magyarország 1944-es területe néhány fon­tos vidékére (Borsod, Budapest és az Északi-hegyvidék) koncentrálódott Megyénk antifasiszta ellenállási mozgal­mának vizsgálatát a háború kezdeti idő­szakától kell megnéznünk, mert az ellen­állás és a háborúval szembeni magatartás kezdettől fogva jelentkezett. A dokumen­tumok felkutatásánál megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a dél-magyarorszá­gi részen a kommunista párt tagjai ré­széről jelentkezett ellenállási tevékeny­ségre. Munkánkat befolyásolta, hogy a fellelhető dokumentumok közül igen sok vonatkozott a Horthy-rendszer állami és társadalmi rendszere elleni felforgatás és izgatás cselekményének elkövetőire. Fel­­tehetjük a kérdést: nem jelenti-e ez egyúttal azt is, hogy az ellenállás külön­böző formái közül nem ez volt-e a­ leg­jelentősebb Magyarország déli részén. Szeretnénk megismertetni az olvasókat a felkutatott dokumentumok sokasága közül azokkal, amelyek Csongrád megye, a­ megye nagyvárosai és helységei la­kosságának antifasiszta, el­lenállási tevékenységére vo­natkoznak. Ezek a doku­mentumok eddig teljesen is­meretlenek voltak, s bizo­nyítják Csongrád megye né­pének antifasiszta érzületét és cselekményeit.­­ Bába István Mirtátsze­n­­ten, 1­944. március 26-án, a kommunista rendszer hívé­nek vallotta­­magát. Kijelen­tette: „én mindig a balol­dali eszmék híve voltam és vagyok ma­­ is. Ha a Szov­jetunió pártja lépne fel Ma­gyarországon, én­ lennék az első, esetleg a második, aki belépne a pártba, mert an­nak a pártnak mindig is hí­ve voltam.” Kijelentéseiért­­— melyeket nyilvánosan tett — a Szegedi Főügyészség 1941. április 10-én vádiratot adott ki elle­ne. Az ügyet a Szegedi kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsa tárgyalta, és a B.­­V. 2540/1941. sz. ítéletével Bába Istvánt, a Horthy-rendszer „állami és társadalmi rendjének erőszakos felforgatására és meg­semmisítésére való izgatásért” 6 hónapi börtönfogházra ítélték.­­ Rébék Nagy Im­e Hódmezővásárhe­lyen, 1941-ben, több, egymástól, különböző alkalommal, a proletárság osztályuralmá­­nak erőszakos, forradalmi úton történő lé­tesítése mellett nyilatkozott. A Szegedi Főügyészség 1941­. május 8-án Rébék Nagy Imre ellen kiadott vádirata­ szerint , a „pro­letár társadalmi osztály kizárólagos ural- ★ mának erőszakos úton való létesítésére izgatott azáltal, hogy utcán, és kőműves munkája közben munkahelyein, mindun­talan azt hangoztatta, hogy ő meggyőző­­déses kommunista, csak a kommunista rendszer képes a munkások és dolgozók részére kielégítő termelési és gazdasági rendszert alkotni, e célból szükség van a világ proletárjai egyesülésére, nálunk is meg kell valósítani a kommunista rend­szert, s ezért jelszava: Világ proletárjai, egyesüljetek!” A Szegedi kir. Törvényszék Öttagú Kü­lön Tanácsa a vádlottat még ugyanebben az évben 1 évi fogházbüntetéssel súlytot­­ta, mert „a kommunista világrend és tár­sadalmi berendezkedés kívánatos és elő­nyös voltát hangoztatta, s a hallgatókban a proletár uralom megvalósítása iránti vá­gyást keltette”. A IfFM júniusában Buzsali Vincéné a szovjet csapatok bejövetelétől a kedve­­zőttb állapotok kialakulását várta, s ezért a Szegedi Főügyészség vádiratot adott ki ellene. 1941. június 13-án Bacsa Jánosné szegvári lakos 30—40 főnyi tömeg előtt a közelhatás nehéz helyzetéről tett kijelen­téseket, melyért az uralkodó osztályt tet­te felelőssé. A Szegedi kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsa 2 hónapi fogház­­büntetéssel sújtotta. # Szekeres István kőművessegéd 1041 júliusában, Szegeden a kommunista társa­dalmi rendszer eljöveteléről tett nyilvá­nosan kijelentéseket Többek előtt kije­lentette: „Szeretném már a vörös zászlót kitűzve látni Magyarországon, a sarlót, a kalapácsot, legfeljebb csak akkor lesz boldog Magyarország.” A Szegedi Fő­ügyészség vádirata alapján a Szegedi kir. Törvényszék öttagú Külön Tanácsa 4 hó­napi fogházra, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélte.­­ Még súlyosabb büntetést szabtak ki Rácz János ellen, mert 1941 augusztusában Szegeden, nyilvánosan kijelentéseket tett a kommunista párt kizárólagos uralmának erőszakos úton való létesítéséről. Ezért * ün'étxtdgtoi. i­amaagtxepnahti tmutanaXUdtiiadUaa Rácz Jánost a Szegedi kir. Törvénység Öt­tagú Külön Tanácsa 1 évi és 6 hónapi fog­házra, mint főbüntetésre, továbbá 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorla­tának ugyanilyen tartamú felfüggesztésé­re ítélte.­­ A Szegedi Főügyészség 1941 szeptem­berében Nagy Ferenc hódmezővásárhelyi lakos ellen adott ki vádiratot „az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló folytatólagosan el­követett vétség” címén. Nagy Ferenc kom­munistának vallotta magát, és a szovjet csapatok győzelmében hitt. Kijelentette: ,,A szovjet tudná tartósan biztosítani a jövőnket”. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e a rendőrségtől, a következőket vá­laszolta: „Nem­ vannak már ott többen. Budapesten 2000 ember van letartóztatva, de eljön még a mi időnk, és megmutatjuk ki az igazi magyar.” Nagy Ferenc a tárgyaláson a szovjet re­★­pülők teljesítményeit a német és magyar repülők teljesítménye fölé helyezte. Arra a kérdésre, hogy mit szól a német csapa­tok előrenyomulásához, kijelentette: „Ez csak trükk az egész, de majd úgy járnak, mint Napóleon serege, jön a tél, és akkor ott verik tönkre őket, csak Karácsonyig kell várni...” . Faragó József zsákolómunkás Szege­den. 1941. október 14-én, nyilvánosan tett kijelentéseiben a Tanácsköztársaság alatti rendszert kívánta vissza. Kijelentette, hogy „Kun Béla ideje alatt sokkal jobb helyzete volt a magyarnak, mint most”. A Főügyészség vádirata alapján a Szegedi kk­. Törvényszék öttagú Külön Tanácsa Faragó Józsefet 2 hónapi fogházra, továb­bá 3 évi hivatalvesztésre, és politikai jo­gai gyakorlatának ugyanilyen tartamú fel­függesztésére ítélte.­­ Sorolhatnánk egymás után a dél-magyarországi nép igazi képviselőinek el­lenállását, akiket a Horthy­­rendszer állami és társadal­mi rendjének erőszakos fel­forgatására irányuló izgatás miatt ítéltek el. Muradi Má­té 1941 telén a német had­erő visszavonulásáról és a szovjet csapatok győzelmé­ről tett nyilvánosan kije­lentéseket; id. Szabó Imre és fia 1942 januárjában Szentesen a szovjet rendszer eljöveteléről beszélt; Simon­­dán Pál és Simondán György mindszenti lakosokat a Hor­thy-rendszer internálta, mert a Magyar Tanácsköztársaságról tettek kijelentéseket, és Magyarországon a kommunizmus eljö­vetelét hirdették.­­ A Szegedi Főügyészség 1943. június 19-én Lengyel Ágoston, a Népszava című lap terjesztője ellen adott ki vádiratot, mert Szegeden, 1942 áprilisában a Szovjet­unióban dolgozó munkások helyzetéről nyilatkozott. Kijelentette: „Oroszország­ban jobb dolga van a munkásoknak, mint itt, a munkások egyenlők a mérnökkel”. Ugyancsak Szegeden, Balogh József cipész­segéd, a Zsurkó-cipőgyárban társai előtt a szovjet munkásság jó viszonyait dicsér­te. Kijelentette, hogy „ha behívnának ka­tonának, az első lennék, aki teljes felsze­reléssel együtt átszöknék az oroszokhoz”.­­ 1942. november 14-én Szemesi Sándor gyári munkás a Lippai-féle fűrésztelep munkásainak a szovjet csapatok előrenyo­mulásáról beszélt, s ezért elítélték. Ding­­nyés Ferenc, neves, festőművészünk, nyil­vánosan a magyar csendőrség és rendőrség módszereiről nyilatkozott, melyért 1943. május 6-án a Törvényszék öttagú Bün­tető Tanácsa elítélte. • Terhes József tápéi lakos ellen a Fő­ügyészség vádiratot adott ki, mert „tiltott kommunista eszméket terjesztő festménye­ket vásárolt”. A képek címei voltak:: „Ke­nyér”, „Gond”’, „Gyár”, „Végtelen menet”, „Bálvány”, „Iga”, „Rabok”, ..Éhség” és „Reggel”. A vádirat szerint „a kommunis­ta szervezkedés anyagi eszközeit képezik az ilyen sajtótermékekből befolyt jövede­lem”.­­ Oláh János hódmezővásárhelyi lakos 1943. február 19-én több ember előtt a né­met csapatok elkerülhetetlen vereségéről beszélt, ugyancsak Hódmezővásárhelyen. Takács János és társai a Horthy-csendőr­­ség intézménye ellen izgattak. Tóth Sán­­dorné szegedi lakos 1943. augusztus 18-án németellenes kijelentéseket tett, a magyar nép nyomorúságát a németekkel való szö­vetségkötésben látta. Rébék Nagy Imre hódmezővásárhelyi kommunistát 1944. jú­nius 9-én újra elítélték, mert „kapcsola­tot tartott fenn az orosházi kommunista elvtársaival”.­­ Az ellenállás magasabb rendű for­mája, amikor zsabotázscselekmények elkö­vetésével az ellenállók megzavarják a hát­országból induló felszerelés, hadianyag és élelem frontra való elindítását, vagy a rendeltetési célhoz való érkezését. Megtaláltuk a teljes iratanyagát annak a szabotázscselekménynek, amelyet Szege­den ismeretlen tettesek követtek el a Fu­tura Rt. raktárai ellen. A szegedi kapi­tányság detektívtestülete 1942. június 8- án jelentette, hogy a Futura Rt. raktárai­ra „ismeretlen tettesek gyújtórakétát hobz­­ak”. A nyomozás során megállapították, hogy „este 8 óra körül a Bánomkert sor felől három fiatalember, 20—28 évesek, kerékpáron érkeztek, arról leugrottak, és a három fiatalember közül az egyik, aki hajadonfővel, ingben volt, valamit a ke­zébe vett, ami pár pillanat múlva nagyot durrant, mint egy fegyver és valamit ki­lőtt belőle, a kilövés után mindhárman kerékpárra ugrottak és a jövetel irányá­­­ba elhajtottak”. A jelentés szerint „a tettesek valamilyen terrorszervezet tagjai, kommunisták te­hetnek”. Ellenük azonnal körözést adtak ki. Megállapították, hogy a rakéta hüve­lye 25 cm hosszú, 3,5 cm átmérőjű. A Szegedi Rendőr-főkapitányság azonnal rá­diótáviratot adott le valamennyi állomá­sának. A nyomozásba bekapcsolódott az V. Honvéd Hadtest Kémelhárító Osztálya is, de eredményt ezúton sem sikerült el­érni. A Szegedi Ügyészség 1943. február­ 22-én kénytelen volt a nyomozást be­szüntetni.­­ De folytathatnánk a sort: 1­942. jú­­nius 24-én, ismeretlen tettesek felgyújtot­ták a m. kir. V. Honvéd Közrendészeti Kór­ház sebészeti osztályát, 1943. január 6-­án, ismeretlen egyének vonatkisiklatási kí­sérletet hajtottak végre egy­ szerelvény el­len Makó-Újváros és Földeák között. A je­lentés szerint a szabotázsakció elkövetőit a makói kommunisták között keresték, de az eredménytelen nyomozás miatt 1943. március 2-án a hatóságok kénytelenek vol­tak az eljárást beszüntetni. 1944. február 22-én­­felgyújtották a Me­­zőgazdasági Közraktárak Rt. raktárait. Megtalálták a tettest, Ördögh András sze­gedi lakos személyében. Az okozott kár el­érte az 5 millió pengő értéket. A Szegedi Rögtönítélő Bíróság ördögh Andrást B. IV. 1539/1944. számú ítéletével 1944. már­cius 9-én halálra ítélte. Forradalmár volt-e ördögh András? Az iratokból ez nem derül ki, az viszont igen, hogy proletár volt, kizsákmányolt, kisem­mizett, nyomorgó, 6 családos munkásem­ber, aki megunta az éhezést, a nélkülözést és mindennek egyik alapvető okát, a há­borút. A kérdés: vajon nem lett volna több Ördögh András Dél-Magyarországon ? A leírtak alapján azt kell mondani: de igen, mint ahogy­ voltak is, méghozzá elég sokan, akik kockáztatták az életüket, vagy vállalták a börtönt, az internálást, és 1944. március 19-e után a deportálást.­­ A felkutatott dokumentumok egy je­lentős része a Kossuth rádió, a Szovjet­unió és a szövetséges hatalmak rádiói ma­gyar nyelvű híveinek hallgatására és ezek terjesztésére vonatkozóan tartalmaz ada­tokat. Huszonhat olyan dokumentumot ta­láltunk, amelyek bizonyítják, hogy Csong­rád megye és Szeged lakosai hallgatták ezeket a híreket, terjesztették azokat, és­ tisztában voltak a náci Németország elke­rülhetetlen vereségével.­­ A Csongrád megyei Levéltár röplap- és plakátgyűjteményéből olyan röplapok kerültek elő, amelyeket szegedi kommu­nisták Szegeden és a megye nagyobb vá­rosaiban terjesztettek. Ezek közül az egyi­ket az olvasóknak is bemutatjuk. A röp­lap vörös festékkel, kézi eljárással­­készült. Felirata. ..Éljen a kommunizmust”. PUSZTULÁS ÉS FÁ­IDAJAÍM az, a­mt a fasiz­mus zúdított az emberiségre. A vérengző fasiszta fenevad megsemmisítése egyete­mes emberi érdek lett, tűzzel-vassal való irtása az emberiség létérdekévé vált, mint ahogy az ma is. A fasizmus elleni harc nem becsületbeli kötelesség, hanem létkér­dés volt­ és lesz mindenkor, s nem csak azoknak, akik áldozatául váltak, hanem azoknak is, akik az első időben csatlósai lettek. Ezt a tényt nemcsak azok a nem­zeteiv­ ismerték fel, akik a második világ­háborúban áldozatául váltak a horogke­resztes fenevadnak, hanem­­ azok is, akiket uraik a fasizmus oltárán akartak felál­dozni. Pemerei Mihály—Szoliter Gyula: Antifasiszta ellenállás Dél-Alföldön, 1941-1944 mtOttt maidé*­a»r.­ ­ tmttdidbon i.»<t am~d * i t t a a a, J3 tóm, «»«Ml • Ml. ét mtot^tggtr anymnttiot i.r.k. . i auno tts t­gt d. oa gyónta iát, MMM ›1MM­ MMKW « tSZt'lti. t. e. £. #. J. »•*tzdetdbm .ttkdxs. m uStam é* 'MaadMiM' tStodogto Tantjéiuk mótukot iti.'otqtHtám (. rogrttfUdtaj/r «MtUatw». aatelM.Jtow . •>»«*«£MfcftOBMt* «*> oUtta.iozmbOoM'-atg nm- Immnz- HmantXcm torodagm nndjdndt trónHtot Stifor- 0t tatiit •■tz-ggmaramimv nmtMtor/xrt tttaraltg0« trottm­ *»• udo* mid itidtrvfttáir itpi-lo U> ami taí/ncrgg tdöótx »fitt alt a M­­ Jdimddmt tatii­ tmgt. ^attrotodt tor a odrot zec­iSt kitűzőt tatai Zv~ Mdt­amzasrnTit­tHniA’t­ifttsrtd­arritgj-tijtbi c«jv- akkor i ma. isottog •tfijtmxnad.’ t'Jötrraggaxotra. a vadgddi «x* 4. r.'ir..gtzdk,otnt* JOXag­­iHirtAtt. 1 «r ij ezremit JtggziKét coatd­ot.­Szefceres István kijelentése ISír júliusában: vörös zászlót KRs­zte látni Magyarországon, cset. , (Részlet x vádirat mellé csatolt „Szeretném már a a sarlót, a Kalapá­­nyomozati iratból.) ÉLJEN! A KOMMUNIZMU­S Szegedi kommunisták vörös festékkel, kézi eljárással készült röplapja Cikkünk kétévi levéltári kutatás eredményé­nek summázása és eddig teljesen ismeretlen dokumentumokat tartalmaz. 8 CSÜTÖRTÖK, (*0S I. ÁPRILIS 1.

Next