Csongrád Megyei Hírlap, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

A megelőzés érdekében: Rendszeres szűrés Évente egyszer szűkszavú értesítést kézbesít a posta minden családhoz. A tüdő­gondozó munkatársai rövi­den felszólítják a címzettet és 14 éven felüli családtag­jait, hogy a megadott idő­pontban és helyen jelenje­nek meg tüdőszűrésre. Ha a felszólítást meglát­juk, többnyire eszünkbe sem jut a felszabadulás előtti szörnyű valóság, amely or­szágunkat jellemezte: 3 mil­lió koldus és a tbe-s hazá­ja voltunk. Hiszen mostanra kiépült a tüdőbeteg-gondozói hálózat, a mozgó- és stabil ernyőképhálózat, bevezették a lakosság rendszeres szűré­sét, a 14 éven aluliak BCG- oltását. Következetes és rendszeress munkával érte el szocialista egészségügyünk, hogy e súlyos betegséget gyakorlatilag felszámolhat­ták hazánkban. A rendszeres szűrésekre szükség van nap­jainkban is, hogy az új fer­tőzéseket, a tüdő másfajta megbetegedéseit idejében felfedezzék. A megyei tüdőgondozó mozgóernyőkép állomása Szentes, a szentesi és a ma­kói járás lakóit szűri meg. Évente közel 85 ezer embert hívnak be levelezőlapokkal a néhány perces ellenőrzésre. Ez azt jelenti, hogy napon­ta 700­-800 felnőttet fogad­nak. Alföldi Barna szolgálatve­zetővel beszélgettünk mun­kéjukról. Tizennégy éve dolgozik itt, van tehát ta­pasztalata bőven.­­ — Az emberek nagy több­sége szükségesnek és termé­szetesnek tartja, hogy eljöj­jön — mondja. — Különösen azok köszönik meg a rend­szeres ellenőrzést, akik már átestek ezen a betegségen. Természetesen, arra is akad példa, hogy néhányan felháborodottan megkérdezik a tényleg csak félperces fel­vételkészítés után: mi a csu­dának kellett nekem ide el­jönnöm? Mert még mindig él az a tévhit, hogy az az alapos orvosi vizsgálat, amelyet hosszú ideig végez­nek — mondja a szolgálat-­ vezető. MEDICOR-gyártmányú röntgenkészülékkel, Zeiss­felvevővel készítik a felvé­teleket. Felvételre várva. (Fotó: Lázár Mihály) Tanácstagi beszámolók Seres Sára, a vásárhelyi 38., Keresztes Istvánná, a 39. és Holler Lászlóné, a 40. választókerület tanácstagja -április­­21-éig csütörtökön, es­te 6 órakor tanácstagi be­számolót tartanak választó­ik számára a Jókai utcai pártházban. Közös kirándulás A Zalka Máté Általános Iskola tanárai, a szülői munkaközösségi aktívák és az is­kolát patronáló HÖDGÉP Maka­renko szocialista brigád tagjai kö­zös kiránduláson vettek részt Bu­dapesten és kör­nyékén. A 36 sze­mélyből álló cso­portban ott voltak a HÖDGÉP meo. főosztály KISZ- fiataljai is. A kétnapos túra gazdag program­mal telt el. Kel­lemes szórakozást nyújtott a Fővá­rosi Operettszín­ház és a Vidám Színpad előadása. Jártunk a Magyar Nemzeti Galériá­ban tárlatlátoga­táson, ahol Bá­nyai Béla tanár­jelölt kalauzolt bennünket. Ezen­kívül voltunk több múzeumban is. Betértünk egy kávéra a Hilton­­szálló presszójá­ba, és borkóstoló is szerepelt a má­sodik nap prog­ramjában. A gaz­dag, élményekkel teli kirándulás a jó szervezést bi­zonyítja — az autóbuszt a HÓD­­GÉP vállalat kol­lektívája biztosí­totta. A Makaren­ko szocialista bri­gád az iskolát munkában is se­gíti, bizonnyal az „Egy birád — egy iskola” mozgalom további ápolását szolgálja az emlí­tett közös kirán­dulás is. MARTONOSI ANDRASKI Az úttörőcsapat életéből A forradalmi ifjúsági napok ke­­retében a vásár­­helyi Ságvári End­­re Általános Is­kola tanulói — a 3071. sz. Petőfi Sándor úttörőcsa­pat tagjai köszön­tötték a patronáló szocialista brigá­dokat. A Radnóti Miklós­sal az Al­földi Porcelángyár arany brigádér­met nyert Már­cius 21. szocialis­ta brigádját, a CIMEA raj a Fémipari Vállalat Angela Davis és Április 4. szocia­lista brigádjait köszöntötte mű­sorral. A József Attila raj részt vett a HÓDIKÖT Frankel Leó test­vér KISZ-alap­­szervezet ünnepi taggyűlésén, a he­­tedik A-osztály tanulói pedig a Ságvári Endre If­jú Gárda alegysé­get köszöntötték a HÓDIKÖT-ben. A rajvezetők rajon belüli aka­dályversenyeket és emléktúrákat szerveztek, az őr­sök pedig gyűjtő­munkával igye­keztek dokumen­tálni városunk 33 éves fejlődését. Április elején vá­rosi szavalóver­senyt rendeztünk, hogy felkutassuk a legjobb vers­mondó pajtásokat. A tavaszi szü­netben Csehszlo­vákiában vendég­szerepelt iskolánk irodalmi és nép­tánc szakköre. Petőfi Sándor: János vitéz című elbeszélő költe­ményét dolgozták fel pódiumjáték­ká. Az érsekújvá­ri pajtásokat augusztusban fo­gadják iskolánk nevelői és tanulói. TÓTH S­ÁNDORNÉ SZERDA, 1977. ÁPRILIS 30 Várható-e változás a fehérjefeldolgozóban ? A Hódmezővásárhely határába települt állati fehérjét feldolgozó üzem léte az el­múlt években már több alkalommal éles hangú vitákat váltott ki. Mivel az emberi környezetre gyakorolt kellemetlen hatása a sok bírálat­ ellenére mindeddig alig mér­séklődött, a város lakossága továbbra is joggal követelheti bezárását. Más tények azonban amellett szólnak, hogy szükség van az üzemre, sőt terme­lését minden eszközzel növelni kell. Gyártmányait, a húslisztet és az ipari zsírt csak importtal lehet pótolni. Még így is évi 50 ezer tonna halliszt behozatalára szorul az ország. Másrészt gondoskodni kell a húsfeldolgozó kombinátokban felszabaduló, óriási mennyiségű hulladék feldolgozásáról. A szarvasmarha testsúlyának például 25 százaléka alkalmatlan emberi táplálkozás­ra. Egy tonna fehérjehulladék eltüntetésé­hez pedig 1,3 köbméteres gödröt kell ásni, s a hulladék nem helyezhető el a földfel­színhez 3 méternél közelebb. A dögteme­tők területén azután 25 évig tilos kultúr­növényt termeszteni. Válságos helyzet állt tehát elő: az ipar a te­rhelés növelését szorgalmazza, a la­kosság pedig az üzem bezárását követeli. A helyes megoldás természetesen egy nagy kapacitású, a környezetét a legcsekélyebb mértékben sem zavaró üzem felépítése lenne. Szinte minden van... Vizsgáljuk meg ennek lehetőségeit! Az Állat­fehérje Takarmányokat Előál­lító Vállalat a IV. ötéves tervidőszakban 50 millió forintot fordított hódmezővásár­helyi telepének fejlesztésére. Körülbelül 25 milliót költöttek a termelőberendezések korszerűsítésére, az összeg másik feléből a dolgozók munkakörülményeit javították. Automata kazánház és két hidroglóbusz épült, egyszerűsödött az anyagmozgatás, fürdőt és öltözőket alakítottak ki. Az elmúlt tervidőszakban megkétszerez­te termelését az üzem. Most 2—2,5 tonna fehérjét dolgoz fel óránként, évente 30—■ 32 ezer tonna húslisztet állít elő. És mi a perspektíva? 1980-ra egy kor­szerű, 6,5 tonna óránkénti kapacitású, tö­kéletesen zárt technológiai rendszerű fe­hérjefeldolgozó üzemnek kell épülnie, a ré­gi szomszédságában. Szinte minden adott hozzá. Először is: 444 millió forint. Azután megfelelő, ma­gyar gyártmányú termelőberendezések, me­lyek a környezetet tökéletesen megvédik a keletkező, bűzös gőzöktől. A kiviteli terve­ket november 30-ra készíti el a MEZŐ­­BER. Kérdések és válaszok — Miért nem fejlesztették a hódmező­vásárhelyi üzemet a szegedi húskombinát­tal összhangban? — Ésszerű lett volna: ma 70—80 tonna állati­ fehérje-hulladékot szállítanak naponta a feldolgozóba, ezzel egyidőben ugyaneny­­nyit megsemmisítenek. A szalámigyár ki­emelt beruházás volt, a miénk nem. Ko­rábban anyagi keret nem volt a fejlesztés­hez, most pedig csak (!) pénz van. — A közelmúltban korszerű, zárt techno­lógiás üzem épült Debrecenben. Miért nem Vásárhelyen? — Hódmezővásárhelyt csak 4 kilométer távolságról árasztja el bűzzel az üzem. Debrecenben a lakóházak között füstöl­­gött. — Korábban 1974-re ígérték a rekonst­rukció befejezését. Ma is rendkívül kor­szerűtlen a technológia. Mit tesznek a gé­pek mellett foglalkoztatott emberekért, míg fel nem épül az új üzem? — 1980-ban kell befejezni a beruházást. Addig nem érdemes nagyobb összeget köl­teni a régi üzemre. De fokozni kell a bűz­­lecsapatást, megoldani a szennyvízelvezetést, javítani a munkahely szellőzését és világí­tását. — Elkészült ugyan a két hidroglóbusz, de máig nem működik. Miért? — A hidroglóbuszt nem helyeztük üzem­be, a gázrobbanás veszélye miatt lezártuk. A víz nagy százalékban tartalmaz földgázt, a gáztalanító berendezést azonban még nem kaptuk meg. A tervező és a gyártó vállalat között ugyanis jogviták támadtak. Remélhetőleg, még idén megoldódik ez a gond. — A régi szociális épület lassan össze­dől. Meddig használhatják még a dolgo­zók? — Valóban siralmas az állapota. Statikai vizsgálata folyamatban van. Aládúcoljuk, hogy ne omoljon le. Az új beruházást a szociális épülettel kezdjük. Tízmillió fo­rintot költünk rá. A kivitelező minden fel­tételét elfogadjuk. Nincs kifogásunk a DÉ­LÉP paneljei ellen. — Az új kazáaház máris elszennyező­dött, gondozatlan. Miért nem törődnek vele? — Felelősségre fogjuk vonni a vezető­jét. — Korszerűsödtek-e a szállítások? — Konténerrendszereket, rakodópályá­kat alakítottunk ki. A vágóhídra tisztán visszük be a konténert. Ott beleömlesztik a hulladékot, ezért a kijövő kocsik sok­szor piszkosak. Minden gépkocsit ponyvá­val fedünk le. Az üzem körül betonutat építettünk. Az anyagot markolók, görgő­sorok mozgatják. — Tavaly 10 üzemi baleset fordult elő. Idén áprilisig már 7-et jegyeztek fel. Mi­ért? — Ez a statisztika valóban rossz képet mutat. De gépi eredetű és súlyos baleset nem volt. Szinte valamennyi elcsúszásból eredt. A padlóburkolat mindenütt igen rossz. Ráadásul síkos, csúszós, nyersanyag­gal szennyezett. Jobban kell ügyelni a tisz­taságra.­­• Elkészítették a 110 oldalas vállalati munkavédelmi szabályzatot, de Hódmező­vásárhelyen egyetlen egy sem található belőle. A pár oldalas, régi füzet sem tar­talmát, sem formáját tekintve nem megfe­lelő. Készül-e a szabályzatról üzemi adap­táció? Miért nincs a gépek mellett keze­lési utasítás? — Az új vállalati munkavédelmi sza­bályzatot elküldtük minden üzemünkbe, így Hódmezővásárhelyre is. A többire nem gondoltunk. — Előfordulnak-e foglalkozási meg­betegedések? — Orbáné igen, gombásodás elvétve. A védőfelszerelés megóvja a dolgozókat. Bár ha a munkahelyi vezető nincs jelen, sok­szor félredobják a kesztyűket. — Épült egy új technológiai terem. De nincs benne gép, raktárnak használják. A munkásokat ugyanakkor lényegesen rosz­­szabb állapotban levő épületekben helyez­ték el. Miért nem kerülnek oda a szárító­gépek és kezelőik, hiszen most sötét, szeny­­nyes, elhanyagolt padlóburkolatú helyiség­ben, a lehető legrosszabb körülmények kö­zött kénytelenek dolgozni? — Az átköltözés pénzbe kerül, és alig old meg valamit. — Mennyi az egy főre jutó szociális ki­adás az üzemben? — Idén 791 forint lesz. Majd 1980-ban? Az elhangzottak pontos képet festenek az ÁTEV hódmezővásárhelyi üzeméről. A jelenlegi állapotok kétségkívül kritikán aluliak. A vállalat vezetősége szívesen hi­vatkozik a még meglehetősen bizonytalan új beruházásra. Majd 1980-ban!... Visszatérő strófa, hogy ha lesz építőipari kapacitás, gyökeresen megváltozik a hely­zet. Lehet. És mi lesz addig, három éven át? Nem kellene kicsiny, de hasznos in­tézkedésekkel elviselhetőbbé tenni az em­berek munkanapját? Jó lenne, ha nem zár­ták volna még le ezt az ügyet az ÁTEV illetékesei! J. szóráth gyula ...csak építési vállalkozó nincs Szinte minden megvan tehát, csupán egy valami hiányzik: építési vállalkozó. Erede­tileg a 31. számú Állami Építőipari Válla­latra alapozták az elképzeléseket, de ez kapacitáshiány miatt visszalépett. Maradt tehát a DÉLÉP, ahol egyelőre nem tudnak dönteni. Egy bizonyos: ha az ÁTEV két hónapon belül nem képes szerződést kötni valamely építőipari vállalattal, akkor Hódmezővá­sárhely helyett Baranyában fektetik be a 444 millió forintot. Itt pedig marad minden a régiben! Az ÁTEV vezetői a napokban adtak szá­mot a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága előtt arról, mit tettek az elmúlt években a hód­mezővásárhelyi üzem dolgozóinak és a környezetnek védelméért. Idézzünk fel né­hányat az itt elhangzott kérdésekből és Gál Jenő vállalati igazgató válaszaiból! Megemlékezés Németh Lászlóról (Tudósítónktól.) Hétfőn délelőtt a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázi­umban megemlékeztek a nagy író és gondolkodó, Németh László születésének 76. évfordulójáról. A rendezvényen megjelent Szabó Dániel, a városi pártbizottság osztályveze­tője és Gál József, a városi tanács osztályvezetője, valamint dr. Dömötör János, a Tornyai múzeum igazgatója is. Ünnepi beszédet dr. Grezsa Ferenc tanszékvezető főis­kolai tanár tartott, majd a gimnázium kórusa énekelt, vé­gül pedig részletek hangzottak el Németh László munkáiból. ISSN­: 0133-0012. Előadás Április 21-én, csütörtökön délután 3 órai kezdettel tart­ják meg Vásárhelyen a szö­vetkezeti kultúrházban a brigádvezetők fórumának soron következő foglalko­zását. Kiss Szilágyi Imréné TIT-előadó „Emberi kapcso­latok a munkahelyen” cím­mel tart vitaindító elő­adást. Amatőrök kiállítása a Tornyai­­múzeumban (Tudósítónktól.) Ö­­­t éve figyelem a vásárhelyi amatőr képzőművészek életét. Aggódom, ha egy-egy „öreg” nem jelentkezik, talán beteg? S remény­­kedve lesem a sok te­hetséges fiatalt, hátha közülük valakinek sike­rül a nagy elődök örö­kébe lépni. Ezekkel az érzelmekkel néztem, te­kintettem át az amatő­rök Tornyai János Mú­zeumban most megren­dezett kiállítását is. A rajzok, festmények, szobrok egy év munká­jának a keresztmetsze­tét adják. Ebből a vá­logatásból mennek majd a legjobb alkotások a megyei döntőbe. A Petőfi Művelődési Központ képzőművész szakköreinek tagjai a legkülönbözőbb helyek­ről érkeztek: diákok, ta­nárok, katonák, nyugdí­jasok, munkásfiatalok (Csépány Pál, Jászai Sándor, Finta Imre,­­ Csővári György, Kiss Ildikó, Kiss Katalin, Kávai Sándor a porce­lángyárból; Németh Gyula a HÖDIKÖT-ből) dolgoznak együtt, s mindenkire jellemző az alkotás tiszta öröme. Csővári György hozta szokott jó formáját. Az öreg néni rezignált arr­­a, a Márta fiatalos szépsége kiegészítik egy­mást. Leányfej­e (mind a két megfogalmazás­ban) az utóbbi évek leg­nagyobb telitalálata. Csépány Pál sokat fej­lődött. Finta Imre fest­ményei is gyors előre­haladást mutatnak. A tanulók közül né­­hé­gyen komoly munkát állítottak ki. Pelcz Zoltán grafikáin a pontos szerkezeti vona­lak is látszanak; özv. Oláhné című ceruzaraj­za tetszett a lemobban. Cseuz László fin­n toll­­rajzai, Józsa István ké­pei egyre érettebb, egyé­ni hangon szólalnak meg. Nagy Éva Nagy­anyám című alkotását éreztük legsikerültebb­nek. Az induló fiatalok újabb csoportja­­ (Szi­rom Erzsébet, Dezső Ibolya, Szalai Sándor, Gémes Ibolya) ígérete­sen dolgozik. Szűcs Sára grafikái­nak technikája ragadta meg figyelmünket, s ugyanígy Kiss Ildikó Fiú fe­j­e, Kiss Katalin világtanulmányai, Mu­­csi Magdolna színes gyermekrajzai, Szálkai Sándor puha ceruza­vonalakból felépített leánya, Bozó Kálmán tájképei, csodálatosan finom tusrajzai. Változatlanul nívós­­ anyaggal jelentke­zett az idősebb generá­ció. Kávási Jolán pasz­­tellei véglegesen letisz­tult, kicsiszolódott stí­lusban fogalmazódtak. Minden képe egyszerű és döbbenetes, fájdal­masan szép. Vele kap­csolatban ismételten le­írjuk — mint minden évben —, ideje lenne egy önálló kiállítást rendezni munkáiból! Pető Gizellát a borzal­mas romániai földren­gés ihlette meg. Antal László pasztell-csendéle­­tei most is frissek, le­­begőek, szépek. Soós László doktor képei az idén örvende­tesen megszaporodtak. Tóthné Orosz Anna szobrai közül a női aktját dicsérjük. Kruzs­­licz István „csak” két szép női fejet állított ki az idén, mindkettő ki­tűnő, érett munka. Jászai Sándor kerámia­­kompozíciói a moder­nebb útkeresésben szü­lettek. FENYVESI F. LAJOS - 5

Next