Csongrád Megyei Hírlap, 1978. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

sorokban! Losoncz­ Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az Országgyűlés elnöke bú­csúlátogatáson fogadta Her­mann Kersting­et, a Né­met Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki vég­leg elutazott Budapest­ről.* Csütörtökön Bécsben meg­tartották a közép-európai fegyveres erők és fegyver­zet kölcsönös csökkentésé­ről folyó tárgyalássorozat 165. plenáris ülését. A had­erő-csökkentési tárgyalások következő plenáris ülését a jövő héten, csütörtökön tart­ják a bécsi Hofburgban. * A brazil fővárosban csü­­­törtökön közös közleményt adtak ki Carter amerikai el­nök látogatásáról. Az ame­rikai elnök Rio de Janeiró­­ban töltött rövid pihenő után pénteken Nigériába utazott. Személyében az első amerikai elnök tesz hivata­los látogatást Fekete-Afri­­kában.* A spanyol miniszterta­nács csütörtöki ülésén kü­lönleges terroristaellenes rendőrség felállítását hatá­rozta el. * Pénteken megkezdte mun­káját az indiai kommunista párt XI. kongresszusa az észak-indiai Punjab állam­beli Bathindában.­­ Ezer We­izmán izraeli had­ügyminiszter pénteken még folytatta tárgyalásait Kairó­ban Abdel Ghani Gamazi egyiptomi hadügyminiszter­rel, s csak azután utazik vissza Izraelbe. Szovjet-magyar idegen­forgalom Moszkva Háromnapos munkaértekez­leten értékelték Moszkvában a szovjet és magyar idegen­forgalom vezetői a két ország közötti turizmus alakulását A Szergej Nyikityin, a Szov­jetunió Minisztertanácsa mel­lett működő Idegenforgalmi Tanács elnöke vezette kül­döttségek áttekintették a két ország közötti idegenforgal­mi együttműködésről az 1976 —199­0-as időszakra kötött kormányközi megállapodás végrehajtását A megbeszélésről Valenytin Lebegyev, a Szovjet Idegen­forgalmi Főigazgatóság el­nöke, az Inturiszt igazgatósá­gának elnöke és Szurdi Ist­ván, az Országos Idegenfor­galmi Tanács elnöke jegyző­könyvet írt alá pénteken Moszkában. Kiújuló tűzpárba­­jokkal folytatódik a harc a Dél-Libanont megszállva tartó — a Litani-folyó déli part­ján állomásozó — izraeli hadsereg és a palesztin—libanoni baloldali erők kö­zött Különösen hevesek az összecsapások Ar­­kub körzetében, az országban élő 350 ezer palesztin által lakott „Fatah-földön”. Az izraeli megszállók a 10 400 km2 területű, több , mint 3 millió lakosú Libanon közel 2000 km2 területét tartják uralmuk alatt. Az ismétlődő össze­csapásokkal egy idő­ben érkeznek az or­szágba az ENSZ bé­kefenntartó erői. A 4000 „kéksisakos” mellett az országban tartózkodik az arab­közi békefenntartó erők 30 ezer katonája­­ is. A „zöldsisakosok”­­ állománya szíriai, szaúd-arábiai, szudá­­ni és emirátusokból­ egységekből, áll. — TERRA —­­ Harcok Libanonban 2 Brezsnyev látogatása Novoszibirszkben Novoszibirszk Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió Honvédelmi Tan­­n­ácsának elnöke, pénteken Dmitrij Usztyinovnak, az SZKP KB Politikai Bizott­sága tagjának, a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek kíséretében Novoszi­birszk körzetében megláto­gatott egy rakétaegységet. A szovjet vezetők részt vet­tek egy gyakorlaton. Leonyid Brezsnyev — szi­bériai körútja során —pén­teken Novoszibirszkben fel­szólalt a megyei párt, és gazdasági aktívagyűlésén. Az SZKP KB főtitkára mindenekelőtt hangsúlyoz­ta a tavaszi mezei munká­latok kellő idejű és megfe­lelő szintű elvégzésének fon­tosságát. Hangoztatta, hogy Novoszibirszk — a város és a megye — a nyugat-szibé­riai gazdasági körzet fon­tos nagyipari láncszeme. A megyében a tudomány — te­kintettel a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia szibériai ta­gozatára — kedvező hatást gyakorol a körzet, sőt a tá­­gabb értelemben vett szi­bériai térségek fejlődésé­re. Kedvezően fejlődnek az NDK—osztrák kapcsolatok BERLIN A berlini NDK-osztrák tárgyalások csúcspontjaként pénteken hosszú ideig tartó megbeszélést folytatott egy­mással Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár. A ba­ráti légkörű találkozón — amelyen részt vett többek között Willi Stoph miniszter­elnök is — megelégedéssel állapították meg, hogy az NDK és Ausztria kapcsolatai a két állam, a két nép javá­ra kedvezően fejlődnek, és hozzájárulnak az enyhülési folyamathoz is. A két állam­férfi egyetértett abban, hogy a békés egymás mellett élés elve és a helsinki záró­okmány egésze jó lehetősé­geket nyújt a két állam együttműködésének tovább­fejlesztéséhez és együttműkö­déséhez. Pénteken­­ a két ország között az elmúlt öt évben ki­alakult szerződésrendszer ki­egészítéseként — három je­lentős NDK—osztrák állam­közi megállapodást írtak alá, így az NDK és Ausztria kö­zötti kulturális, tudományos, tudományos-műszaki együtt­működési és állategészségügyi egyezményt. Dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár NDK-beli látogatá­sáról pénteken este Berlin­ben NDK-osztrák közös köz­leményt adtak ki. Lemondott a francia kormány Ismét Barre kapott megbízást a megalakítandó új kabinet vezetéséi© párizs párt és fő érdekvédelmi szer-A francia kormány pénteki vezet vezető személyiségeit, rendkívüli ülésén Raymond köztük — először az 5. Kéz- Barre miniszterelnök benyúl- társaság történetében — a tetta kormányának lemondó- Szocialista Párt első titkárát lát. A lemondást Giscard és a Kommunista Párt főtit­­d’Estaing államfő elfogadta, kárát A köztársasági elnök márc­­­cius 22-i beszédében, a vá- Giscard d’Estaing francia lasztások mérlegét megvon- köztársasági elnök pénteken ma jelentette be, hogy tanács­­a késő délutáni órákban is­­kolásokat kezd a politikai és két Raymond Barre minist­­a szakszervezeti vezetőkkel,­terelnököt bízta meg a leg, és ezt követően fogja kine- utóbbi nemzetgyűlési válasz­­vezni az új kormány elnökét, mások után megalakítandó új A múlt héten az államfő kormány vezetésével — le­fogadta valamennyi politikai lentették hivatalos forrásból. Külpolitikánk és az európai biztonság írta: Nagy János kÜlügyminiszter-helyettes Harminchárom jetunió­­ győzelmesen előrenyomuló hadserege felszabadította ha­zánkat a fasiszta elnyomás alól. Népünk történelmének e sorsfordulója gyökeresen megváltoztatta Magyarország helyét a nagyvilágban. Hazánk kilépett abból a nemzetközi elszigeteltségből, amelybe le­tűnt urai taszították. Történelme során elő­ször lelt olyan szövetségesekre, igaz bará­tokra, akikre támaszkodva megbecsült sze­repet mondhat magáénak a társadalmi ha­ladásért, a nemzetközi viszonyok javításá­ért folyó nagy küzdelemben. Külpolitikánk irányvonalát, fő felada­tait a Magyar Szocialista Munkáspárt ab­ban határozta meg, hogy a proletár inter­nacionalizmus és a békés egymás mellett élés elvei alapján folytatott nemzetközi te­vékenységgel a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsuk belső feladataink el­végzéséhez, a fejlett szocializmus építésé­hez.­A legkedvezőbb külső feltételeket na­gyon röviden össze lehet foglalni: béke és biztonság. Ennek megszilárdítását tekint­jük külpolitikánk legfontosabb feladatá­nak. A Magyar Népköztársaság külpolitikai tvékenysége Európára fordítja a fő sé­­r­elmet. Ez nem csak országunk földrajzi helyzete miatt van így, hanem azért is, mert az európai helyzet alakulása az egész világ sorsára döntő kihatással van. Konti­nensünkről indult ki a történelem két leg­pusztítóbb világháborúja, ma is itt néz farkasszemet egymással a világ két legha­talmasabb fegyveres ereje. Érthető tehát, hogy a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal együtt elsőrendű jelentősé­get tulajdonítunk az európai biztonság erősítésének. Ismeretes, hogy a Budapesti felhívás ki­bocsátásától — 1969. — kezdve tevékenyen részt vettünk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésében és sikeres lebonyolításában. Szerénytelen­ség nélkül mondhatjuk: valamennyi érin­tett ország közreműködésével együtt ha­zánk belső eredményeinek, nemzetközi te­vékenységének is része van abban, hogy 1975 augusztusában 35 állam vezetői tör­ténelmi jelentőségű okmányt írtak alá Helsinkiben. A ho­cifilmi csúcstalálkozó óta fontos lib­iliu­s feladatunknak tekintjük, hogy elősegítsük a záróokmány ajánlásai­nak valóra váltását. Ezt a kétoldalú csator­nákon keresztül, a szocialista és­ a tőkés­országok kapcsolatainak fejlesztésével le­het legi­­obban biztosítani. Erre irányuló te­vékenységünk kiemelkedő eseménye volt Kádár János elvtárs látogatása Ausztriá­ban, Olaszországban, a Vatikánban és a Német Szövetségi Köztársaságban. Több nyugat-európai és észak-amerikai ország­gal államfői, kormányfői vagy külügymi­niszteri szinten folytattunk tárgyalásokat 1975 óta, gyakoriak voltak a kormányta­gok találkozói, számos fontos egyezményt kötöttünk. Tizenkilenc tőkésország kormányának konkrét javaslatokat tettünk, hogy hogyan lehetne a leghatékonyabban alkalmazni a helsinki ajánlásokat kétoldalú kapcsolata­inkban. Javaslataink általában kedvező fo­gadtatásra találtak, több esetben megfele­lő intézkedéshez vezettek, javították a gaz­dasági és kulturális együttműködés felté­teleit, s néhányszor még a vízumgyakorlat könnyítésével szemben mutatkozó ellenál­lást is sikerült enyhíteni. A nyugati országok képviselőivel folyta­tott tárgyalásokon — amellett, hogy min­dig napirenden szerepeltek a kétoldalú kapcsolatok fő kérdései, szorgalmaztuk az együttműködés fejlesztésének útjában álló akadályok lebontását — részletes eszme­csere folyt az európai biztonság és együtt­működés megszilárdításáról is. Képviselő­ink aláhúzták a Helsinkiben meghatározott alapelvek megtartásának fontosságát, azt, hogy az enyhülés eredményeivel, a záró­okmány adta lehetőségekkel élni, s nem visszaélni kell. A gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés szélesítése erő­síti a kölcsönös bizalmat, hozzásegíti az államokat egymás lehetőségeinek, gondol­kodásának jobb megismeréséhez, egyben megteremti az emberek közötti kapcsola­tok bővítésének anyagi és intézményes ke­reteit. Hangsúlyoztuk és a jövőben is hangsúlyozni fogjuk, hogy az enyhülés normái megkövetelik az egymás belüg­yeibe való beavatkozásról, a szuverenitás és az egyenjogúság megsértéséről való lemon­dást. Fel kell számolni a hidegháborús korszak maradványait, a lélektani­­háború és az ideológiai diverzió megengedhetetlen eszközeit. Különösen fontos ez most, ami­kor az enyhülés előrehaladása — a hideg­­háborús körök aktivizálódása következté­ben — lelassult, ellentmondásosabbá vált, s a korábbi eredmények megszilárdítása, a korábbi megállapodások tartalommal való megtöltése került előtérbe. Fl­rinában sem képzelhető el tartós LUlu­luUflli enyhülés a fegyverkezési verseny megállítása nélkül. Azt valljuk, hogy a politikai enyhülést katonai enyhü­léssel kell kiegészíteni, meg kell akadá­lyozni új tömegpusztító fegyverek — mint például a neutronfegyver — gyártását és bevezetését. A magyar diplomácia —­ a rendelkezésre álló keretek között — ezen a téren is aktív szerepet játszik. Támogat­juk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés le­szerelési javaslatait. Európa és a világ népeivel együtt mi is azt kívánjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok le­­szerelési tárgyalásai eredményre vezesse­nek, s mielőbb létrejöjjön a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló megállapo­dás, ami eddig sem a Szovjetunió hibájá­ból késett. Hazánk képviselői megfelelően tevékenykednek mindazokon a leszerelési tárgyalásokon, amelyeknek — az ENSZ- ben és másutt — részesei vagyunk. A bé­csi haderő-csökkentési tárgyalásokon — ahol megfigyelővel képviseltetjük magun­­kat — arra törekszünk, hogy rábírjuk a NATO-országokat az egyoldalú előnyök szerzésére irányuló, eleve kilátástalan kí­sérletek feladására, s megállapodás jöjjön létre az egyenlő biztonság alapján. A hel­sinki záróokmány adta kereteket is igyek­szünk felhasználni ahhoz, hogy elősegít­sük az európai katonai enyhülést. A Magyar Népköztársaság tehát — a többi szocialista országgal együtt — azon munkálkodik, hogy az enyhülés előreha­ladjon, és minél több területre terjedjen ki. Ez vezetett benünket a közelmúltban véget ért belgrádi találkozón is. Ezt a­­találkozót a záróokmány végrehaj­tása fontos állomásának tekintettük, így is készültünk rá. Ugyanakkor mindig hang­súlyoztuk: a külügyminiszterek megbízot­­tainak találkozója nem igényelhet magá­nak a helsinki csúcstalálkozóhoz hasonló szerepet, nem módosíthatja a záróokmányt, szigorúan tartania kell magát a 35 állam vezetői által közösen meghatározott kere­tekhez, s fő feladata az enyhülés előmoz­dítása. Ebből kiindulva, a belgrádi tanács­kozáson részt vett küldöttségünk, a többi szocialista ország képviselőivel együtt, mindvégig arra törekedett — és előterjesz­tett javaslatai is ezt szolgálták —, hogy a találkozó alkotóan járuljon hozzá az euró­pai biztonság és együttműködés fejlesztésé­hez. Ahhoz, hogy így legyen, vissza kel­lett utasítani a helsinki szellemmel ellen­tétes törekvéseket. A résztvevők többségé­nek akarata, az enyhülés továbbviteléhez fűződő érdeke jut kifejezésre abban, hogy a találkozó — bár nem kis nehézség, gyak­ran éles viták árán — végül is teljesítette feladatát, megfelelő alapot ad a záróok­mány maradéktalan végrehajtásának to­vábbi munkálataihoz. A rövid, de előre­mutató záródokumentum megerősíti a hel­sinki záróokmány történelmi jelentőségét, hosszú távú érvényét, a benne kifejezett politikai egyensúlyt. A résztvevők megálla­podtak, hogy a következő két év­ben három szakértői tanácskozást tartanak, majd pedig 1980. végén a belgrádihoz ha­sonló találkozóra kerül sor, Madridban. A 35 ország Helsinki óta első ízben tartott közös tanácskozást tehát mi hasznosnak te­kintjük, a szocialista országok — köztük hazánk — küldöttségeinek tevékenységét igen eredményesnek tartjuk. Igaz, a belgrádi találkozó eredménye­sebb is lehetett volna, ha a tőkés világ szélsőséges köreinek bíztatására a nyugati képviselők egy csoportja nem kísérletezett volna azzal, hogy a tanácskozást az emberi jogok állítólagos védelme ürügyén, a szo­cialista országok rágalmazására, a bel­­ügyeikbe való beavatkozásra, a gyanakvás felszítására használja fel. Nem csak saját érdekeink védelme, hanem a helsinki szel­lem megóvása, az európai biztonság és együttműködés ügye is azt kívánta, hogy a szocialista országok, a találkozó vala­mennyi, józanul gondolkodó résztvevőjével együtt, határozottan gátat vessenek az ilyen törekvéseknek. Szeretnénk, ha a kampányok szervezői ráébrednének, hogy ami nem sikerült Belgrádban, az ezután sem, Madridban sem fog sikerülni. Ila C Hinstuls, 8 belgrádi tapasztalata­­llá Otli Udli Vu­kát is: folytatjuk küzdel­münket az enyhülés erősítésére, a helsinki záróokmány végrehajtásának meggs­orsítá­­sáért, az európai biztonság és együttmű­ködés történelemformáló folyamatának to­vábbviteléért. A felszabadulását ünneplő magyar nép, Európa és a világ népei szá­mára nincs más ésszerű alternatíva. SZOMBAT, 1978. ÁPRILIS 1.

Next