Csongrád Megyei Hírlap, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
Konsztantyin Csernyenko választókerületében Csütörtökön Moszkvában átnyújtották Konsztantyin Csernyenkónak az oroszországi föderáció legfelsőbb tanácsának képviselői igazolványát. Az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét Moszkva kujbisevi választókerületének szavazói választották képviselőjüknek az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsába. A képviselői igazolvány átvétele kapcsán Konsztantyin Csernyenko kijelentette, hogy a választási tapasztalatok szerint megnőttek a választópolgárok elvárásai képviselőikkel szemben. Kedvező jelenségként említette meg azt is, hogy a különböző szintű tanácsok az eddigieknél határozottabban élnek jogaikkal a lakosság jó minőségű fogyasztási cikkekkel történő ellátása érdekében, a korábbinál aktívabban vesznek részt az országos méretű iskolareform megvalósításában, a törvényhozó szervek tevékenységének ellenőrzésében, a rend és a fegyelem megszilárdításában az élet különböző területein. A kujbisevi választókerületben köszöntik Konsztantyin Csernyenkót. (Telefotó: TASZSZ—MTI—RS) SOROKBAN Budapest: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Omo Vainelat, a Finn Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. Varsó: Lengyelországban nem volt semmiféle sztrájk, munkabeszüntetés, vagy demonstráció csütörtökön, azon a napon, amelyre korábban 15 perces általános sztrájkot hirdetett a március elsejére tervezett élelmiszeráremelések elleni tiltakozásul az egykori Szolidaritás szakszervezet illegalitásban tevékenykedő vezető csoportja — közölte a kormány sajtóirodája az MTI varsói tudósítójával. A sztrájkfelhívást a szervezők szinte az utolsó pillanatban lefújták, mert kudarctól tartottak. Párizs: Csütörtökön Párizsban francia—nyugatnémet csúcstalálkozót tartottak az Elysée-palotában Helmut Kohl kancellár négyszemközti megbeszélést folytatott Mitterrand elnökkel. Brüsszel: Az NSZK, Franciaország és a három Benelux-ország kormányképviselői megbeszélésén megállapodás született arról, hogy a közeljövőben megszüntetik egymás között a közúti határellenőrzéseket. Ilyen kétoldalú megállapodás NSZK és Franciaország között már 1981 július óta érvényben van. Bonn: Hermann Axen, a Né met Szocialista Egységpárt Kb PB tagja, a KB titkára vezetésével csütörtökön küldöttség érkezett Bonnba, hogy a Német Szociáldemokrata Párt Egon Bahr elnökségi tag vezette delegációjával a vegyi fegyverektől mentes európai övezetek létrehozásának lehetőségéről folytasson véleménycserét. Tokió: Csütörtökre virradó éjjel szívinfarktus miatt kórházba szállították Tanaka Kakuei volt japán miniszterelnököt. Történelmi lecke pólnak (4.) Pengő és forint SOHA ilyen vidám temetést! 1946. augusztus elsején felcicomázott, színes bankjegyekkel borított koporsót vittek végig a budapesti Nagykörúton nevető, tréfálkozó fiatalok. A deszkaládára az volt írva: „A pengő élt húsz évet”.. Az egyik „szalagon” pedig: „Igyekszünk elfelejteni’,’. Volt ok az örömre. Azon a napon ért véget a világtörténelemnek mindmáig legnagyobb méretű infláiója, és érvénybe lépett az új fizetőeszköz, a jó forint. Tulajdonképpen már 1938- ban elkezdődött a mindaddig szilárd értékű pengő inflációja. Akkor jelentette be Darányi Kálmán miniszterelnök az úgynevezett győri programot, amelynek célja az ország felfegyverzése volt, s a program kereken egymilliárd pengőt kívánt igénybe venni. A valóságban természetesen sokkal többe került. S mert másképp nem ment — működésbe lépett a bankóprés, egyre több pengőbankjegyet nyomtak. A második világháború éveiben ez mindinkább fokozódott. Sok volt a p pénz — és kevés az áru, mert mindennek a java a náci Németországba ment. 1939 és 2z 1944 között az egy főre jutó bankjegyforgalom Magyarországon tizennégyszeresére nőtt. SZINTE áttekinthetetlen volt az ország pénzügyi helyzete a felszabaduláskor. 1944 októberében, közvetlenül a nyilas hatalomátvétel előtt 12 milliárd pengő értékű papírpénz volt forgalomban az országban, ebből mintegy 9 milliárdot magukkal vittek nyugatra Szálasiék. Időközben Ausztriából és Németországból viszszaszivárgott a kivitt pénz egy része. Sok pénz kellett az újjáépítéshez, az élet megindításához, s ezt csak egyféleképpen lehetett előteremteni: ismét teljes erővel működött a pénzjegynyomó gép. Iparcikk alig volt, a mezőgazdasági árucikkeknek csak egy kis része jutott el a városokba közlekedési eszközök hiányában. Ami pedig mégis megjött , annak jelentős hányadát az ipari üzemekben „kalória” címen osztották ki, amolyan bérpótlékként. Mire az élet legalább megközelítőleg a régi kerékvágásba tért, az árak az 1938- asnak tíz-tizenötszörösére emelkedtek. Például: egy kiló kenyér az utolsó békeévben 26—34 fillérbe került, 1945. júniusában jegyre 3,20-ért adták, „szabadon” —azaz feketén — tízszer annyiért, vagy még drágábban. Egy tojás ára a háború előtt 1—2 fillér volt, a felszabadulás utáni első nyáron 11 pengő. S az újság, amely akkor naponta, feltűnő helyen közölte a piaci árakat, 2 pengőbe került, szemben az 1938-as 6—12 fillérrel. Egy kiló káposzta augusztusi ára 60—70 pengő volt, novemberben 1500—2000 pengő. Később már nem is naponta, hanem óránként emelkedtek az árak. VOLT IDŐ, amikor a béreket és fizetéseket is naponta adták ki, hogy legalább valamit lehessen belőlük venni azon frissiben. Még a nyár folyamán megjelent az ezerpengős bankjegy, nemsokára követte a tíz-, majd a százezres. Novemberben lebélyegezték a nagyobb címletű pénzeket, és ezzel értéküket 75 százalékkal csökkentették. Ám hetek múltak csak el, s már jött a milliópengős bankjegy, majd a millpengő, a B-pengő (azaz billió, tehát milliószor millió), végül, 1946. január 1-től kísérletképpen bevezették az adópengőt. Annyi „sima” pengőért adtak egy adópengőt, amennyit az aznapi, újságokban közölt index mutatott. Ez sem tudta megállítani a mind fantasztikusabb méreteket öltött inflációt, s 1946. június 25-től már az adópengő lett a hivatalos fizetőeszköz, és adópengőben kifejezve is egyre magasabbra szöktek az árak. Virágzott — és az adott körülmények között ezen nem is lehetett csodálkozni — a feketepiac. Dollárért, aranyért vásároltak és árusítottak a spekulánsok élelmiszereket, és mindent, amire az embereknek sürgős szükségük volt. JÚLIUS 25-én a kormány elrendelte: be kell szolgáltatni a magánszemélyek birtokában levő valutát és aranyat, s aki augusztus 1.után ilyenekkel fizet, tízévi, vagy annál hosszabb börtönbüntetésre ítélhető. Elkezdődött az arany felkínálása az állam számára, megvételre: két hónap alatt 142 millió forint értékű nemesfém került a Nemzeti Bank birtokába. No meg az a 35 millió dollár értékű aranykészlet, amelyet a háború utolsó szakaszában nyugatra hurcoltak, s 1946 augusztusában visszahozta az „aranyvonat". Előre megállapították a forintárakat és -béreket, de csak augusztus 1. után hozták nyilvánosságra azozósz^mokka^^nl3^Z° szoro sebbet —, s a megállapított ma” pengőben akarná le, sárak némelyike esett. Átírni az átszámítási értéket. És 1946. augusztus 1-én "túllépés viszont — legalább egy 4-es számjegy után hamegjelent a forirnt. Először is az első időkben — nemi szonkilenc nullát kellene írcsak 240 millió forint érte- fordult elő. nia. ha bankjegyet bocsátottak EGY forint 200 millió adó- VÁRKONYI ENDRE ki — a szükségesnél keve- pengőt ért, s ha valaki „si- (Folytatjuk.) foui ^ 1939-ringS ’’ Söprik az inflációs szemetet, az értéktelen bankjegyeket Genfi leszerelési értekezlet Magyar felszólalás A genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén felszólalt Meiszter Dávid nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Sajnálattal állapította meg, hogy az értekezlet már hosszú évek óta képtelen eredményt felmutatni, sőt egyetlen égető kérdés kapcsán nem tudott eljutni még az érdemi tárgyalások megkezdéséig sem. Egyes jelek azonban lehetőséget adnak az óvatos bizakodásra. Két hét múlva megkezdődnek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az űrfegyverkezés megelőzéséről és a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezéséről. Magyarországon várakozással tekintenek a tárgyalásokra, és remélik, hogy azokon hatékony megállapodások születnek majd. Rámutatott arra, hogy a kétoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan célratörő erőfeszítéseket kell tenni a leszerelési értekezlet sokoldalú fórumán is. Az értekezlet napirendjén szereplő kérdések közül magyar részről különös fontosságúnak tartjuk azokat az intézkedéseket, amelyek előmozdíthatják a nukleáris háború megelőzését, a háborús veszély és a feszültségek csökkentését. Nagykövetünk mindenekelőtt a teljes atomcsend — a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltása — kérdésében sürgette a szerződéshez vezető érdemi tárgyalások haladéktalan megkezdését. Az idei év jól kezdődött — hangsúlyozta a minap az olasz külügyminiszter, akit újságírók arról faggattak, hogy mit vár Róma Gromiko szovjet külügyminiszter olaszországi látogatásától. A jó évkezdet természetesen a január elejei szovjet—amerikai tanácskozásra és a leszerelési, fegyverzetkorlátozási tárgyalások folytatásáról szóló megállapodásra volt célzás, s egyben jelzés is arra, hogy a Gromiko-vizit során megvitatandó témák közép-pontjában természetesen a fegyverzetkorlátozás, és általában a kelet-nyugati viszony kérdései állnak, így is lett: tudjuk ezt a tegnap lezárult olasz—szovjet megbeszélésekről kiadott közleményből, illetve a politikusok beszédeiből. A jó kezdetnek kedvező a folytatása, hiszen amikor Gromiko elutazott Rómából Madridba, az újságok szerte a világon azt jelenthették, hogy a legnagyobb szocialista ország és egy fontos NATO-tagállam egy sor kulcsfontosságú világpolitikai ügyben hasonló törekvéseket tudott megfogalmazni. Ha tekintetbe vesszük, hogy Gromiko utoljára 1979- ben járt Itáliában, s azóta a mostani vizit volt a legmagasabb szintű szovjet látogatás, akkor nem lehet nem reményt keltően pozitív fejleménynek minősíteni a római tárgyalásokat. Annál is inkább, ezert Olaszország maga is azok közé tartozik, amelyek területén helyet kapnak az amerikai közép-hatótávolságú rakéták. A látogatás arra utal, hogy Moszkvában új lehetőséget látnak az idén a NATO-tagországokkal fennálló kapcsolatok megjavítására, s ennek érdekében a szovjet politika mindent meg is kíván tenni. Ezt a szándékot húzza alá, hogy Gromiko útjának második állomása Spanyolország, amely sajátos helyzetben van a NATO — politikai és földrajzi értelemben egyaránt — „határszélén”, minél eredményesebben képes tárgyalni a szovjet diplomácia vezetőire a NATO különböző tagállamaival, annál nagyobb az esélye az előrelépésnek Genfben, hiszen Washington nem hagyhatja figyelmen kívül szövetségesei véleményét és szándékait. AVAR KÁROLY Kedvező folytatás A Szerencsés Sárkány intelmei Vörös golyó emelkedett " a tenger fölé, körülötte a felhők a szivárvány színeiben játszottak. Ám a tüneményből csakhamar szörnyű valóság lett. Néhány perc múlva robbanás hangja érkezett ahhoz a japán halászhajóhoz , a Fukuku Mariihoz, magyarul a Szerencsés Sárkányhoz —, amelynek legénysége az imént leírt jelenséget észlelte. Két és fél óra múltán fehér port hozó eső hullott; három nap múlva a matrózok bőre elszíneződött, vörös foltok, fájdalmas hólyagok lepték el őket; két hét elteltével ágynak estek, és fél esztendő után egyikük meghalt, huszonkettő hosszú kezelésre szorult. Sugárfertőzés. A Szerencsés Sárkány — nevéhez igazán nem méltóan — annak az övezetnek a közelében hajózott, ahol az amerikaiak 1954. március elsején felrobbantották első hidrogénbombájukat. Erre emlékezünk, ez a március elseje lett a nukleáris fegyverek elleni harc nemzetközi napja. Háromszorosan is jelképes a robbantás, amelyet az Egyesült Államok az azóta nevezetessé vált Bikiniszigeteken végzett. A hely — sekély a bűbájos déltengeri világ testén — máig szörnyűséges (a lakókat akkor kitelepítették), viseli a kísérlet nyomait és mutatja, ahol egyszer az atombomba leesett ... A másik ok, amiért nem felejtjük el a 31 évvel ezelőtt történteket, az a figyelmeztető tény, hogy a nukleáris robbantás nem korlátozható egy-egy területre. A Fukuku Maru 30 kilométernyi távolságban halászgatott a zárt övezettől, de még a 130 kilométerre levő Marshallszigeteken is szedett áldozatot az első hidrogénbomba. Ami ilyen „kicsiben” nem korlátozható, az nagyban nyilván még kevésbé, hiszen a folyamatok bonyolódnak, és hatványozódnak. Végül tanulságos az akkori katasztrófa abból a szempontból is, hogy nemcsak azonnal pusztít el embereket és más élő környezetet, alattomosan, hosszabb idő múltán is megteszi. Ki tudja, hogy a 22 japán matróz közül hány halt meg azóta idő előtt? Amióta a világ fejet hajt a Szerencsés Sárkány legénységének emléke előtt, a tudósok felfedezték a nukleáris tél fogalmát. Kiszámították, hogy egy esetleges nagyszabású atomháború a föld északi felén (ezt a területet vették számításba, hiszen itt összpontosul a világ fegyverzetének nagy része), szörnyű következményekkel járna. Európában, Észak- Amerikában és Japánban azonnal meghalna 1,8 milliárd ember a robbanás, a tűz és a sugárzás együttes hatására. Az eget por és korom borítaná el, eltakarnák a napot, ennek következtében hirtelen mínusz 40 fokra zuhanna a hőmérséklet. Megállna a növényekben a fotószintézis,vagyis megszűnne a napsugár éltető ereje, felborulna a természet rendje, vastagon befagynának, akár fenékig is a vizek, elpusztulnának az élemiszertartalékok. A mai értelemben vett mezőgazdaság megszűnne, megváltozna az időjárás, szennyeződne a termőtalaj és a környezet, megindulna az erózió, vízhiány lépne fel. Hónapok múlva újfajta sugárzás venné át a régi helyét, s ez tovább rontaná a helyzetet. Ezt a katasztrófát két-három milliárd ember élné túl, közülük igen kevesen az északi féltekén. Meiért festjük föl e riasztó képet, hiszen még az amerikaiak (az első hidrogénbomba felrobbantói) is határozottan azt mondják, hogy a nukleáris rakéták bevetése öngyilkossággal ért fel, e fegyverek „csupán” az elrettentést szolgálják, egy esetleges támadó elriasztását. Csakhogy ma már jóval több mint egymillió, a hirosimaival azonos pusztító erejű atomtöltet van a világon, s ki tudja, mi lesz, ha tovább szaporodnak. Nem lenne sokkal jobb, ha megállna ez a szaporítás, és fogyni kezdenének a számok? Ha elfogadnák a szovjet javaslatot, befagyasztanák az atomfegyverzetet, majd elkezdenék leépítésüket? A Szerencsés Sárkány matrózait kéne megkérdezni, hogyan vélekednek minderről. TATÁR IMRE PÉNTEK, 1985. MÁRCIUS 1.