Csongrád Megyei Hírlap, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

ij debreceni szovjet főkonzul látogatása Tegnap, csütörtökön me­gyénkbe látogatott Izjasz­lav Genrihovics Balja­­ szinszkij debreceni szovjet főkonzul. Szegeden felkeres­te a megyei pártbizottságot, ahol Szabó Sándor, az MSZMP C­songrád Megyei Bizottságának első titkára és dr. Petrik István, a me­gyei tanácselnök általános helyettese fogadta. A baráti megbeszélésen Szabó Sándor tájékoztatta a szovjet ven­déget a megye gazdasági, társadalmi helyzetéről, és a Szovjetunió Odessza terüle­tével kialakított testvér­­megyei kapcsolatok idősze­rű kérdéseiről. Ezt követően megyénk vendége az MSZMP Csong­­rád Megyei Bizottsága Ok­tatási Igazgatóságára láto­gatott, ahol megtekintett egy Zsukov marsall életéről szóló' filmet'. Délután­­ a Móra Ferenc Múzeum munkásmozgalmi részlegé­ben, a Fekete-házban Wag­ner István, a múzeum igaz­gatóhelyettese tartott tájé­koztatót, majd v­ szovjet főkonzul megismerkedett a kiállítás anyagával. Később a megyei könyvtár és le­véltár épületében a közel­múltban átadott létesít­ménnyel ismerkedett Izjasz­­lav Genrihovics Balja­szinszkij. Az intézmény munkájáról Tóth Béla igazgató szólt. Ezt követő­en a Dóm teret tekintette meg megyénk vendége, ahol Horváth Mihály, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója beszélt a feszti­vál múltjáról, az idei játé­kok előkészületeiről. A­ szovjet főkonzul a délutáni órákban utazott el Szeged­ből­ A debreceni szovjet főkonzul — jobbról — a megyei párt­­bizottság székházában megbeszélést folytatott Szabó Sán­dorral, a megyei pártbizottság első titkárával és dr. Petrik Istvánnal, a megyei tanács általános elnökhelyettesével. (Fotó: Pintér József) A megyei úttörőelnökség ülése Tegnap, csütörtökön dél­előtt tartotta soros ülését a megyei úttörőelnökség Sze­geden, a megyei pártbizott­ság székházában. A tanács­kozáson — amelyet Zeleiné Horváth Sára megyei úttö­rőelnök vezetett — Kovács Józsefné Csongrád városi út­törőelnök tartott tájékozta­tót a csongrádi városi úttö­rőelnökség irányítása alatt dolgozó úttörővezetők elis­merési rendszeréről, az út­törőcsapat-vezetőségek ki­tüntetési lehetőségéről. Ezt követően a testület megtár­gyalta a megyei úttörőelnök­ség 1985—86. évi üléstervét és rendezvény tervét. Képviselő-jelölő gyűlések Megyénk egy részén befejeződtek már az­­országgyűlési képviselők jelölései, de például Szegeden tegnap, csütörtökön há­rom helyen tartották meg a választók e jeles fórumát. Az­­érdeklődés­­változatla­nul élénk, mely szól a javasolt személyek­nek, s annak a politikának, amelyet kép­viselnek. Takács József elfogadta a népfront jelöltjeit. Egyben — jogával élve — javasolta, hogy vegyék listára dr. Va­­lastyán Pált is, az NKFV szegedi gázüzemének veze­tőjét. Beszélt arról, hogy a fiatal olajipari mérnök ki­tüntetéssel fejezte be tanul­mányait, és az üzem dolgo­zóinak elismerése mellett végzi munkáját. Jelölését Juratovics Aladár is támo­gatta. A népfront jelöltjei­vel együtt dr. Valastyán Pál jelölését is elfogadta a gyű­lés. Apró Antal felszólalásában megköszönte a bizalmat, be­szélt a választási rendszer adta demokratikus lehetősé­gekről, és méltatta Szeged nem lebecsülendő fejlődését. Dr. Dáni Mihály a közéleti emberek és a lakosság kap­csolatát elemezte, a jó együttműködés kihasználat­lan lehetőségeire hívta fel a figyelmet. A tegnapi jelölő gyűléstől Apró Antal, dr. Dáni Mihály és dr. Valastyán Pál meg­kapta a bizalmat. Az 1. vá­lasztókerület második jelölő gyűlését ma, pénteken dél­után 3 órai kezdettel tartják az Ativizig tápéi üzemegysé­gében. (Dr. Valastyán Pál nem lehetett jelen a gyűlé­sen hivatalos elfoglaltsága, esztergomi szakmai tovább­képzése miatt.) N­. M. Csongrád megyei 1. sz. választókerület: Tízezrek közérzete vált jobbá Szeged 1. országgyűlési választókerületében tegnap, csütörtökön délután tartot­ták az első jelölő gyűlést. Az algyői olajmezőn az ipar­telep kultúrtermét szépen feldíszítették az alkalomra. Egyenruhás úttörők adtak kedves kis műsort. A gyűlés elnöke, Kulcsárné dr. Kiss Piroska, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának titkára köszöntötte a részt­vevőket, a választókerület­ből, algyői, petőfitelepi lako­sokat és olajipari dolgozókat. Dr. Székely Sándor, a szege­di pártbizottság első titkára mondott beszédet. Vázolta a város fejlődését, majd a népfront nevében javaslatot tett Apró Antal és dr. Dáni Mihály jelölésére. Mindketten a város szü­löttei. Apró Antal a nemzet­közi és a hazai forradalmi munkásmozgalom kiemelke­dő, régi harcosa, országosan ismert politikai személyiség, aki számos fontos tisztséget viselt a magyar politikai közéletben. Legutóbb az Or­szággyűlés elnöke volt 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig. Jelenleg az MSZMP KB tag­ja, az MSZBT Országos El­nökségének elnöke. Több cik­lusban lendületesen, nagy népszerűség mellett végezte Szeged 1. választókerületé­ben a képviselői teendőket. Dr. Dani Mihály négy év­tizeden keresztül a vasútnál dolgozott. A MÁV Szegedi Igazgatóságától, osztályveze­tőként ment nyugdíjba. Ő is a felszabadulás előtt kap­csolódott be a hazai forra­dalmi munkásmozgalomba; 1958 óta tagja a szegedi vá­rosi pártbizottságnak. A vá­rosban lelkes, a közösségért sokat vállaló közéleti em­berként ismerik. A jelöltek bemutatása után a felszólalók megköszönték Apró Antalnak eddigi képvi­selői tevékenységét, a vá­lasztókerület érdekében ki­fejtett odaadó munkáját, mi­nek eredményeként többek között Petőfitelepen kiépült az ivóvízhálózat, Algyőn pe­dig sokat javult az ellátás. Természetesen más, k­özös eredményekről is beszéltek, hiszen tízezrek közérzete, komfortja lett jobb az el­múlt években. Eke József azzal dicsekedett, hogy bőví­tették az óvodát, felújították az iskolát, és a talajvíz sem okoz annyi bajt, mint régen. Ugyanakkor kérte, hogy az életveszélyessé vált algyői művelődési ház rekonstruk­cióját minél előbb kezdjék el. Juratovics Aladár el­mondta: az olajipari dolgo­zók megtisztelésének tartja, hogy üzemükben rendezték a jelölő gyűlést. Emlékezett arra, amikor több mint húsz évvel ezelőtt olajat találtak ezen a vidéken. Apró Antal sokat segített — nemcsak képviselőként, hanem minisz­terelnök-helyettesként is —, hogy az olajipari központ mielőbb kiépüljön. De nem­csak neki, hanem dr. Dáni Mihálynak is bizalmat adott. Dáni Mihályról egykori mun­katársa, Simándi István is szólt: jó emberi tulajdonsá­gait ecsetelte, hangsúlyozva, segítőkész, és kitűnő szerve­zőként ismeri. PÉNTEK, 1985. ÁPRILIS 26. Propagandisták kitüntetése Csongrádon Az MSZMP Csongrád Vá­rosi Bizottsága székházának nagytermében, a Lenin szü­letésének évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségen, az eredményes propaganda­­munkáért oklevelet vehetett át: Kéri József (Kossuth Tsz), Erdélyi Péter (Sághy Mi­hály Ipari Szakközépiskola), Góg Mihály (nyugdíjas), Si­mon János (OTP), Gregus Sándor (Csongrádi Állami Gazdaság), Bagány Ferenc (Csongrádi Állami Gazda­ság), Kiss Attiláné (Dohány sori óvoda), Lovas Istvánná (Bercsényi óvoda), Kókai Lajos (Kossuth Lajos Álta­lános Iskola), Szabó János (Bokrosi Általános Iskola), Papp Ödön (Csanytelek), Szemerédi Józsefné (Csany­telek), Fekete István (városi pártbizottság) Hillay József (Fűtőber), Tóthné Eke Piros­ka (TBV),­­ Koncz Miklós (TBV), Domokos János (Fű­tőber), Licsicsányi István (nyugdíjas), Balogh Pál (víz­mű), Barta Klára (Vöröske­reszt), Váradi István (vízi­rendészet), dr. Lovas Sándor (orvos), Grósz Jenő (Kossuth Tsz), Kianek Zoltán (Kos­suth Tsz), Bencsik Zoltán (Tömörkény), Gémes Balázs (Tömörkény), Szeri Lajosné (Fűtőker), Varga Ferenc (Vö­rös Csillag Tsz), dr. Fekete István (Vörös Csillag Tsz) és Tar András (Mirköz). Töb­ben tárgyjutalomban része­sültek. Kiváló közlekedési vállalat A közlekedési miniszter az érintett szakszervezetek el­nökségének egyetértésével 1984. évi tevékenységükért Kiváló Vállalat címet ado­mányozott többek között a Szegedi XI. Számú Autójaví­tó Vállalatnak is. H­vgm-ek és társadalmi céljaink AZ UTÓBBI IDŐBEN a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdés a vállalati gazdasági munkaközösségek létrejötte és működése. Ez a téma a legutóbbi párt­­kongresszus tanácskozásain is hangot ka­pott. A pártszervezetek nemrégen taggyű­lésen tárgyalták meg az új vállalkozási forma tapasztalatait. E tanácskozásokból leszűrhető tanulság az, hogy az említett vállalkozások társadalmi hatása, a közvé­leményre gyakorolt hatása nagyobb, mint gazdasági szerepük. Sokan egyedi, negatív esetekből, jelenségekből vonnak le túlzó­an általánosító megállapításokat, bár az utóbbi időben a közvélemény reálisabban ítéli meg a vgm-ek szerepét. A megyében jelenleg mintegy 800 válla­lati gazdasági munkaközösség működik, 10 ezer taggal. Négyötödük az iparban és építőiparban található. A vgm-eket fog­lalkoztató vállalatok felénél a dolgozók­nak csak mintegy 4—5 százaléka tagja a munkaközösségeknek, a többinél pedig ez az arány eléri a 20—25 százalékot is. Né­hány üzemnél a dolgozóknak fele vám­­tag, összességében a munkaközösségek tagjainak többsége munkás, akik között a fiatalok és középkorúak vannak túlsúly­ban. A nők aránya elenyésző. Az új vállalkozási formák megalakítá­sát zömében az üzemek vezetői kezdemé­nyezték, de szerepet játszott a vállalati kollektívák kezdeményezése, a dolgozók­nak a magasabb jövedelemre irányuló tö­rekvése is. A munkaközösségek fontos szerepet töltenek be a vállalatok belső gazdasági nehézségeinek leküzdésében. A kapacitások jobb kihasználását, a minőség javítását, a termelési határidők pontosabb betartását, az exportkötelezettségek telje­sítését szolgálják. Pozitív hatásuk kifeje­zésre jut abban is, hogy a felkészült, jól dolgozó szakmunkások jobban kötődnek üzemükhöz, a vállalatok munkaidőalapja növekszik, s csökkenteni tudják a túlórá­kat. Előfordult néhány helyen, hogy nem valós gazdasági szükséglet alapján szer­veztek vgm-eket. Ezek többsége azonban ma már nem működik. Az elmúlt három évben 81 munkaközösség szűnt meg. A vgm-ek működésének pozitív tapasz­talatait sok ütemben igyekeznek hasznosí­tani a fő munkaidőben is. Javítják a m­un­n­­kaszervezést, s ahol indokolt, pontosítják a munkanormákat, törekednek a bérezés fogyatékosságainak kijavítására, s növe­lik a dolgozók érdekeltségét. MÉG MA IS tapasztalható, hogy a köz­vélemény — kellő ismeretek hiányában — az üzemi munkaközösségekben elért jö­vedelmeket túlzottnak tartja, holott azok többségükben nem haladják meg a 60—90 forintot óránként. Az egy főre jutó havi átlagjövedelem e pótlólagos forrásból 1984-ben mintegy 2 ezer 700 forint volt. Igaz, ez nagy szóródást takar. A vizsgálatok szerint a gazdasági mun­kaközösségek működése nem idézett elő árszínvonal-növekedést, sőt számuk emel­kedésével és a közöttük kialakult verseny következtében egyes területeken árcsökke­nés következett be. A törvényességi vizs­gálatok nem tártak fel súlyos szabályta­lanságokat. Jogszabályba ütköző tevékeny­ség miatt hatóságilag egyetlen vgm-et sem kellett feloszlatni. Kisebb szabálytalansá­gok azért előfordulnak: a munkaközösség­ben végzendő munkára a felkészülés né­ha a fő munkaidőben történik, a kevésbé jövedelmező munkát fő munkaidőben, a jövedelmezőt pedig a vgm-ben vállalják, elfogadhatatlan személyi összefonódás is tapasztalható egyes helyeken, másutt lát­­szatteljesítményre is fizetnek. A negatív jelenségek közé sorolható, hogy a többletmunka vállalása esetenként túlhajszoltsághoz vezet; kevesebb idő jut a családra, a pihenésre, a művelődésre és a közéleti tevékenységre. Néhol a munka­­közösségek működése kedvezőtlenül hat a szocialistabrigád-mozgalomra. Másutt viszont jó együttműködés alakult ki a vgm-ek és a szocialista brigádok között­, illetve a szocialista brigádok alkotnak gazdasági munkaközösséget. A munkásközvélemény átmeneti, ideig­lenes megoldásnak tekinti ezt az új vál­lalkozási formát. Az utóbbi időben erőtel­jesen érezhető a munkásoknak az a kö­vetelése, hogy a fő munkaidőben teremt­senek olyan lehetőséget a szervezettebb munkához, a magasabb teljesítményhez, mint amilyen a munkaközösségben van. A pártkongresszuson is erőteljesen hangot ka­pott ez a követelés. A kongresszus határozatainak szellemé­ben járnak el a pártszervezetek, amikor követelik, hogy a gazdasági vezetők te­gyenek hatékonyabb intézkedéseket a fő munkaidő jobb kihasználására, a munka jobb megszervezésére, az új vállalkozási formában szerzett pozitív tapasztalatok alkalmazására. Az üzemi munkaközössé­gek működésében tapasztalható szabályta­lanságok visszaszorításában bizonyára nagy segítséget nyújt a pártkongresszus állásfoglalásának érvényesítése, hogy ezek működését helyezzék az üzemi munkás­közvélemény, a munkáskollektívák ellen­­őrzése alá. Ez természetesen az üzemen belüli tájékoztatás fejlesztését is megkö­veteli. NEM TÖBBET, hanem jobban kell dol­goznunk — mondotta Kádár János pár­tunk XIII. kongresszusán. Ez a gazdaság és életünk minden területére egyaránt vo­natkozik. Az üzemek vezetői, a pártszer­vezetek akkor szolgálják jól e törekvést, ha az új vállalkozási formák adta lehető­ségek felhasználása mellett mindent meg­tesznek a fő munkaidőben végzett terme­lőtevékenység feltételeinek javításáért, a munka hatékonyságának növeléséért. TAMASI MIHÁLY 2. sz. választókerület: Méltók a szavazók bizalmára Az MSZMP szeged-tarjá­­ni székházában tartották tegnap délután Csongrád megye 2. számú országgyű­lési választókerületének má­sodik jelölő gyűlését, mely­nek elnöke dr. Diós József, a népfront városi elnökségé­nek tagja, a Tömörkény Ist­ván Gimnázium és Művé­szeti Szakközépiskola igaz­gatója, előadója dr. Müller Józsefné, a városi tanács el­nökhelyettese volt. A szónok beszéde záróakkordjaként javaslatot tett arra, hogy a gyűlés résztvevői Csókási Zoltánnét, a Szegedi Szalá­migyár és Húskombinát dol­gozóját és Gilicze Évát, a KISZ Szeged Városi Bizott­ságának titkárát válassza képviselőjelöltül. A vitában felszólalók úgy foglaltak állást, hogy mind­két jelölt méltó a szavazók bizalmára. Mindkettőjüket — Csókási Zoltánnét és Gi­r­licze Évát — jelölték. 4. sz. választókerület: Szeged-Dorozsmán is: igen Egyenruhás úttörők fo­gadták tegnap Szeged-Kis­­kundorozsmán, a Petőfi Sándor Művelődési Ház kapujában a 4. számú or­szággyűlési választókerület harmadik jelölő gyűlésére érkezőket. Mint kiderült, a ház legeslegnagyobb terme is kicsinek bizonyult — so­kan jöttek, hogy ismerked­jenek a két párttitkárasz­­szonnyal, s hogy maguk is hallassák szavukat. A gyűlés elnöke, Darázs Sándorné, a naprnkafeldol­­gozó igazgatója, szónoka Oláh Miklós, a szegedi vá­rosi pártbizottság titkára volt, aki bemutatta a je­lenlevőknek Takács Imré­­nét, aki a textilművekben és Kiri Szilveszternél, aki a ruhagyárban párttitkár. A vita után mindkettőjük ne­ve felkerült a szavazólapra. (AZ MSZMP KB MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) Előre az 1985. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! 3

Next