Csongrád Megyei Hírlap, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

Népfrontkongresszust küldött Török István Nehéz, s azt hiszem, nem is lehet szabadulni szug­­geszti­vitásától. Szenvedé­lyesen érvel, ellentmond, példákat sorol, majd az ér­­zékletesség kedvéért a gö­rög mitológiából, vagy éppen La Fontaine meséiből, majd a marxizmus tanaiból, s vé­gül a mai irodalomból idéz. Miért is ne? . . . Így beszél­getünk sokszor órákon át, s járjuk körül a mai gazdasá­gi és politikai élet sokolda­lúságát. Úgy tartom, s való­színűleg így vélekednek ró­la mindazok, akik ismerik: szangvinikus természetű, ke­mény akaratú, egyenes jelle­mű ember, aki mindig tu­dott és akart önállóan gon­dolkodni, cselekedni. Ettől függetlenül nem tartja ma­gát tévedhetetlennek, mint mondja: az alkotó ember éle­tét éli és ezzel együtt jár az átalakuló társadalommal va­ló esetenkénti összeütközés, az alkalmankénti kudarc és siker is. A lényeg azonban mindig egy: hinni és céllal élni, dolgozni. Ennek szellemében pereg­tek az évek Török István életében, amelynek aktív korszaka 1941-ben, munkába állásakor kezdődött. A „bokron gyár” harisnyakötő inasaként — négy polgárival — kezdett dolgozni, mint szegény ,parasztszülők gyer­meke, aki előtt ezzel meg­nyílt a lehetőség „kapuja” és élhetett vele, ha akart — ha tudott. Szorgalmasan, lel­kiismeretesen dolgozott, amit 1944-ben a segédlevéllel iga­zoltak munkaadói. A háború szakította meg a békés mun­kát és az előrejutást. A fel­­szabadulás után azonban új­ra kezdődött az élet: bekap­csolódott a munkásmozga­lomba, és szakmailag, politi­kailag egyaránt képezte ma­gát. Sorra részt vett a több hetes, hónapos politikai to­vábbképzéseken, majd elvé­gezte a pártfőiskolát. Ezt kö­vetően beiratkozott a köz­gazdaságtudományi egyetem­re. 1949-ben újabb irányt vett a tanult, szettre kész mun­kásfiatalok élete. A vállalat­tól Török István ekkor — érdeklődési körének megfe­lelően — az államigazgatás területére került, majd a gazdasági életbe kapcsoló­dott be. Egyebek között üzemszervező a Hadiköznél, 1960-tól 1965-ig, azután üzemgazdasági osztályvezető, majd igazgató a Csomiépnél 1965-től 1978-ig. Ezt követő­en lett az áfész elnöke, amely tisztségét ma is betölti. Számok, beosztások krono­logikus sorrendje, amely a valóságnak csak felszíne. Hi­szen az élet, a történelem nagy pálfordulásait élték meg az emberek. „Végig kö­vettem a magam előrevivő tetteivel és tévedéseivel a társadalom jobbító szándé­kát és tévedéseit ’’ mondja lakonikusan, majd újból arról beszél lendülete­sen, hogyan bontakozott és szélesedett ki a párt szövet­ségi politikája, és hogyan zárkózott fel az addigi értel­miség mellé az új értelmi­ség, az agrár és műszaki szakemberek, valamint köz­gazdászok személyében. Ek­kori 15 esztendővel ezelőtt javasolta a pártbizottság a Hazafias Népfront vásárhe­lyi bizottságának alelnöké­­vé, és az idén­ a harmadik ciklusra választották meg a bizottság elnökévé most pe­dig kongresszusi küldöttnek jelölték. Kérülni akarom a kérdést: mit jelent ez, mi­lyen feladatot, milyen célki­tűzést, hiszen mindvégig a munka, a gazdasági és tár­sadalmi helyzet jobbításáról, a népfront és vezetőinek, tagjainak ebben való részvé­teléről beszélgettünk — a személyes meglátásokon ke­resztül. Inkább arról kérde­zem az elnököt, hogy érzi magát, ebben az ellentmon­dásoktól sem mentes világ­ban, közös ügyeinkért fele­lős emberként. — Optimista, elégedett és vidám ember vagyok, mind­amellett, hogy sokat ölöm magam és bosszankodom a ma még nehezen megoldható társadalmi problémákon, a megoldatlan lakáshelyzeten, az utcák és utak rossz álla­potán, a köz- és anyagi ér­dekeltség megvalósításának hiányán, és megannyi más nap mint nap jelentkező és megoldásra váró feladato­kon, amelyeknek újfajta megközelítése a népfront feladata is. JOÓ ERZSÉBET A szabadkai delegáció programja A háromnapos látogatá­son Szegeden tartózkodó szabadkai küldöttség tegnap, csütörtökön a Somogyi­könyvtárat tekintette meg. Ezt követően a szőregi Ti­­sza-Maros-Szög Tsz-ben tet­tek látogatást, ahol megis­merkedtek a termelőszövet­kezet munkájával, illetve a városrész gazdasági, társa­dalmi életével. A látogatás második napjának befejező programjaként az Újszent­­ivánon élő szerb családok látták őket vendégül. Vagyonkarbantartó szakcsoportok Arra volt kíváncsi most, az esztendő végén a Mészöv elnöksége, hogy miként gaz­dálkodnak a fogyasztási szö­vetkezetek vagyoni javaik­kal, mennyibe kerül azok fenntartása? Nem kis össze­gekről van szó; egy esztendő alatt 715 millióról 794 mil­lióra nőtt az állóeszközök értéke. Ezzel együtt elég sa­játos helyzetben vannak az áfészek, mert berendezései­ket, felszereléseiket, a beru­­h­ázási lehetőségek csökke­nése miatt, a tervezettnél hosszabb ideig kell használ­niuk. Így azután az öregedő, kopó állóeszközök toldozása­­toldozása növekvő anyagia­kat igényel. Mindez ma m­ár meghaladja az 1­50 milliót. Ám a karbantartó szolgálta­tás nem mindenütt éri el a kívánt szintet A testület azt összegezte a tegnapi, Szegeden megtartott ülésén, hogy nem alakultak ki a vagyonkarbantartás ál­talános formái. A megye hét szövetkezeténél a kereske­delmi ágazathoz, egynél az iparihoz tartoznak a karban­tartók, két szövetkezetnél ipari szakcsoport van, öt áfésznél viszont nincs állan­dó karbantartó hálózat. Szí­nesíti a képet, hogy a na­gyobb munkáknál külső ki­vitelezőt is igénybe vesznek. Új vállalkozási formaként a Szegedi Dél-Tisza Menti és az Ülési Áfész hozott létre külön szakcsoportot a va­­gyonkarbantartásra. Ezek­nél a társulásoknál viszont tisztázásra vár, hogy milyen mértékben kapjon az anya­szövetkezet előnyt a szolgál­tatásnál. A nyereséges üzem­vitel érdekében nem min­dig vállalkoznak a szakcso­portok a kisebb munkákra Az ugyanis nem annyira ki­fizetődő számukra. A Mé­szöv megyei elnöksége aján­lotta a szövetkezeteknek, hogy mielőbb hangolják ösz­­sze az érdekeket, mint ahogy az a fuvarozó szakcsopor­toknál történik, ahol első helyre teszik az alapító szö­vetkezet megrendeléseit. Me­gyénkben egyébként hét szövetkezetnél van szállítá­si, fuvarozó szakcsoport. Fi­gyelemre méltó a Szegedi Munkás Áfész társulása, ahol kizárólagosan a tagok adták össze a pénzt a vál­lalkozás megalapításához, üzemeltetéséhez. Makón, Sze­geden, Szentesen­ és Csanád­­palotán a fuvarozó szakcso­port a MÁV-pályaudvarokra érkező, úgynevezett kézi ke­zelésű szállítmányok, csoma­gok elszállításával is foglal­kozik. PÉNTEK, 1985. DECEMBER 6. Magnézium szimpózium Csütörtökön Szombathe­lyen megkezdődött — és ma folytatja munkáját — a II. országos magnézium szim­pózium. A tanácskozást a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete szervezte orvosok, gyógy­szerészek, agrár- és táplál­kozástudományi szakembe­rek részére, akik előadáso­kat hallgatnak meg a mag­néziumnak az emberi szer­vezetben betöltött szerepé­ről. A magnézium az emberi szervezet számára — a vas után — a második legfonto­sabb elem. A szakemberek véleménye szerint az utób­bi évtizedekben a kívánatos­nál lényegesen kevesebb magnézium tartalmú táplá­lékot fogyasztunk. A tapasztalatok szerint megfelelő adagú magnézi­umbevitellel csökkenthető­­ a koraszülések száma,­­ infark­tus utáni állapotban és ve­getatív neurózis során is elő­segíthetik a gyógyulást. A megye agrárértelmiségének küldöttértekezletén: Számadás öt év munkájáról Új vezetőség választása A­­Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád Me­gyei Szervezetének tagsága tegnap, csütörtökön délután Szegeden, a Technika Házában tartotta meg vezetőség­választó küldöttértekezletét. A megye 1150 MAE-tagját ez­úttal 75 küldött képviselte. Az elnökségben foglalt helyet — többek között — Györfy László, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese és Szűcs Kálmán, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület alelnöke. Szániel Imre, a Szegedi Gabonatermesztési Kutató­­intézet főigazgatója, a MAE megyei szervezetének elnö­ke megnyitójában hangsú­lyozta: az agrárszektor a magyar népgazdaság kulcs­­fontosságú ága, amely mél­tán került élvonalba a vi­lág mezőgazdálkodását te­kintve. Hazánkban például az egy hektárra jutó mező­­gazdasági termelés nagyság­rendje ötszörös a világát­lagnak, de az elsők között van az egy főre jutó hús­termelésben és a kukorica­­vetőmag előállításában is. A hetedik ötéves tervidő­szak feladataira kitérve az elnök elmondta, hogy elő­térbe kerül a minőség javí­tása, az exportképesség fo­kozása, valamint a fajtaspe­cifikus termesztéstechnika és a tudományos eredmé­nyek gyors átvitele a gya­korlatba. Gyuris Szilveszter, a me­gyei szervezet titkára — a vezetőség beszámolóját is­mertetve — a szervezet te­vékenységéről, az elmúlt öt évben végzett munkáról szólt. Ismeretes, hogy a szerve­zet­ hét szakosztálya és négy önálló csoportja évek, évtizedek óta eredményesen munkálkodik azon, hogy a mezőgazdasági dolgozók mind tudományos, mind szakmai téren kellő ismere­tekre tegyenek szert, tudá­sukat gyarapítsák. A­ szakosztályok és a he­lyi csoportok a vezetőség által jóváhagyott munkaterv alapján dolgoznak. Amíg 1980-ban a különböző ren­dezvényeken 8 ezer 437-en vettek részt, ez a szám 1985-re némiképp nőtt. A megyei sajátosságokkal, a­do­ttságok­k­a­l f­ogl­al­k­ozó előadások, ta­n­á­cs­kozások, ankétok, bemutatók alkal­­­masak arra, hogy az üze­mek vezetői és szakembe­rei számára egységes szem­léletet alakítson ki széles körű információt nyújtson, s a gyakorlati feladatok megoldásához konkrét segít­séget adjon. A rendezvények közül is kiemelkedő volt az a nem­zetközi tanácskozás, amelyen a termál­energia komplex hasznosításáról tárgyaltak, s ezen a hét országból 28 külföldi szakember vett részt. Emlékezetes a zöld­­séghujtatással kapcsolatos — szintén nemzetközi — ren­dezvény is, amelyet üzemi, gyakorlati bemutatóval tet­tek érdekesebbé a rendezők. Számos bel- és külföldi tanulmányutat szervezett az agrártudományi egyesület, s jutott energiájuk a nemzet­közi kapcsolatok ápolására is. A fiatal, még főiskolás agrárszakemberek képzésé­re, nevelésére szintén gon­dot fordítottak, amelyhez számos segítséget kaptak együttműködő parténereik­­től. Érthető, hiszen a szer­vezet célkitűzéseinek meg­valósításában sokat segíte­nek az oktatási intézmé­nyek, a kutatóintézetek, a megyei Teszöv, a megyei ta­nács, az állami gazdaságok szakszolgálati állomása, a kémikusok, hidrológusok, geológusok egyesületei és sorolni lehetne tovább. A megnövekedett felada­toknak viszont az elkövet­kezendő időszakban csak úgy képes eleget tenni a MAE, ha erősítik szerve­zettségüket, befolyásukat az agrárszakemberek körében és egyre jobban igazodnak a kor követelményeihez, el­várásaihoz. A küldöttértekezleten, a hozzászólások után, kitünte­tések átadására került sor. Az agrártudományi egyesü­let munkájában aktívan közreműködő szakemberek közül többen MAE-kitünte­­tést, illetve jutalmat kaptak. A küldöttek az értekezlet második felében — titkos szavazással — új vezetősé­get választottak. A Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád Megyei Szervezete elnökének ismét Szániel Im­rét, a Szegedi GKI főigaz­gatóját választották, titkárá­nak — a nyugdíjba vonult Gyuris Szilveszter helyett — Tóth Mihály megyei fő­­kertészt. (á. é.) Ifjúságvédelmi feladatok­­ Szentesen Tegnap délután Dóczi Gá­bor tanácselnök vezetésével ülést tartott a szentesi vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága. A tanács legköze­lebbi ülésén előterjesztendő beszámolókat tárgyalták, először a testület munkájá­ról szóló tájékoztatóval és az interpellációk kivizsgálá­sának eredményeivel foglal­koztak. A további téma volt: az ifjúságpolitikai ren­delkezések és feladatok vég­rehajtása és a tennivalók meghatározása. Ennek elő­adója Szirbik Imre tanács­elnök-helyettes volt. Egye­bek között beszélt arról, hogy javult a gyámügyi munka, másrészt a gyer­mekélelmezés helyzete. Fel­hívta a figyelmet a közép­iskolai oktatás feltételei bő­vítésének fontosságára, álta­lában az egészséges élet­mód jelentőségére. A vitában olyan álláspont is kialakult, hogy az ifjú­ság- és gyermekvédelem mostani szervezeti és egyéb lehetőségei nem elegendőek a megelőző munka vala­mennyi követelményének teljesítésére. A családokat és a gyermekeket veszélyez­tető körülményekben — al­koholizmus, válás, stb. — Szentes „előkelő helyen” van a megye többi városá­hoz képest. Az anyák mun­kavállalása és az úgyneve­zett második gazdaság le­csökkenti a gyermekek ne­velésére fordított időt a családban. Ezt a hiányt az iskola önmagában nem tud­ja pótolni. A pedagóguskép­ző intézmények vegyenek fel több jelentkezőt, hogy az iskolákban kevesebb le­gyen a képesítés nélküli nevelő és több szakember a tanári pályán. A fiatalok számára a vállalatok adja­nak , és adnak is nagyobb segítséget a lakás megszer­zéséhez és általában a „fel­nőtt élet megkezdéséhez”. Egy másik megállapítás volt, hogy az illetékes fóru­mokon maguknak a fiata­loknak is jobban kell kép­viselniük a saját érdekeiket. A városban törekedni kell a klubélet fellendítésére a kü­lönböző ifjúsági rétegek kö­zeledésének elősegítése ér­dekében. .Juhász Gábor, a megyei tanács vb ifjúsági titkára hozzászólásában többek kö­zött kiemelte, hogy a VII. ötéves terv időszakában to­vábbra is központi téma marad az iskola és a csa­lád viszonya, a lakáskérdés, amelyik nem külön ifjúsági, hanem társadalmi probléma. Gondot fordítanak a gyer­mek- és ifjúságvédelem tárgyi és személyi feltételei­nek fejlesztésére és a fiata­lok pályakezdésére. A testület elfogadta saját munkatervét a jövő eszten­dőre, majd előterjesztések­ben döntött, különböző — működési, környezetvédel­mi, lakó- és utcabizottsági — tanácsrendeletek­­ előké­szítéseként. Ezek végleges jóváhagyása előtt, — ame­lyiknél indokolt — kikérik a lakosság széles körű vé­leményét. Elfogadták a tá­jékoztatót a városkörnyéki bizottság munkájáról és más előterjesztéseket is jó­váhagytak. Egyebek között — megbízatási idejének lejár­tával — felmentették dr. Kispál Mihályt, a városi kórház igazgatóhelyettesét, ugyanakkor kinevezték ugyanerre a posztra dr. Vajdovich Istvánt, a rende­lőintézet csoportvezető fő­orvosát. A legközelebbi tanácsülés december 20-án, pénteken lesz délután 2 órakor. Szövetkezeti gazdálkodás ’85 Sajtótájékoztató a megyei Teszövnél Az a mondás: a paraszt­­ember mindig panaszkodik. Nos, ha valaha joggal elé­gedetlenkedik, most igaza van. A mezőgazdászokat bizony évek óta cserben hagyja az időjárás. A ter­melési költségek és az el­vonások is növekednek. Sze­rencsére ezen az őszön és a tél elején elegendő csapa­dék hullott ahhoz, hogy a jövő esztendőt kellőképpen megalapozhassa az ágazat, ám az évek óta hiányzó csapadékot még mindig nem pótolta be a természet, s tény: ez hiányzik. A több mint három éve tartó aszály jócskán befo­lyásolta a termelőszövetke­zetek gazdálkodási eredmé­nyeit. Míg 1982-ben a mér­leg szerinti nyereség me­gyei szinten 1 milliárd 200 millió forint volt, 1983-ban már csak 600 millió, 1984- ben 810 millió, s 1985-ben várhatóan 726 millió forint lesz. Az agrárágazat Csongrád megyében, ilyen előzmények után, nem képes produkálni a hatodik ötéves tervidő­szakra tervezett 20—22 szá­zalékos termelésnövekedési szintet, csupán 12—13 szá­zaléknyit. Örvendetes vi­szont — amint ez tegnap, csütörtökön Szegeden, a megyei Teszöv székházában megtartott sajtótájékoztatón elhangzott —, hogy az ön­költségi mutatók kedvezően alakultak, főként az ener­giatakarékos módszerek be­vezetésével. Főként ennek eredmé­nyeképpen az 1984—85-ös esztendő már a fellendülő szakasz időszakának mond­ható, amikor 300 millió fo­rintnyi pénzügyi hiányt kel­­lett kigazdálkodni a me­gyében működő gazdaságok jó részének. Mára a 65 me­gyei termelőszövetkezet, a 8 szakszövetkezet, az 1 ha­lászati szövetkezet és a 2 társulás közül csak öt zárja az 1985-ös esztendőt pénz­ügyi hiánnyal. Ennél sokkal elszomorí­tóbb, hogy a megye mező­gazdasági gépparkjának több mint fele nullára le­írt eszközökből áll; a ku­koricatermesztési ágazatban semmi érdemleges sem tör­tént a termelés ösztönzésére — még mindig rendkívül alacsony a jövedelmezőségi szint —; a sertésállomány, főként a rendezetlen átvé­teli és jövedelmezőségi problémák miatt változat­lanul csökken; még az in­dokolt és igen sürgető be­ruházásokra is alig van pénz. Ebben a helyzetben mi sem természetesebb(?), mint az, hogy az alaptevékeny­ségen kívüli tevékenység — mert ez a neve a mellék­üzemágnak — 13 százalék­kal nőtt. A nagyüzemek műanyag vödrök, túróroládok és egyebek gyártásával pró­bálják kigazdálkodni azt az összeget, amely a mezőgaz­daságban a bővített újra­termeléshez — új gépek, esz­közök vásárlására — elen­gedhetetlenül szükséges. (A. I.) Felmentés — kinevezés A Minisztertanács Gáborsé­géből felmentette, egyidejű­ András ipari miniszterhe­­leg Vörös Árpádot ipari lyettest — munkájának elit­ miniszterhelyettessé kine­­vezése mellett — e tisztsé­ vezte. (MTI) -3

Next