Csongrád Megyei Hírlap, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

Március 23.: Tanácsülés Székkutason A székkutasi községi tanács március 23-án, szerdán délután 2 órai kezdettel tartja soron következő ülését, a József Attila Művelődési Ház előadó-nagytermében. Az ülésen megvitatják az 1987. évi tanácsi gazdálkodás ta­pasztalatait, valamint a falu közrendjének, közbiztonsá­gának a helyzetét. Ezt követően Gombos Gabriella vb-tit­­kár tájékoztatót tart a múlt évben lezajlott tanácstagi be­számolók aktivitásáról, az azokon elhangzott panaszok, ja­vaslatok intézésének sorsáról. Végül néhány fontosabb elő­terjesztésre, s interpellációkra kerül sor. A tanácsülés nyilvános, azon bárki részt vehet, mint érdeklődő. //602-es" trófeák A 602. Sz. Magyar—Vietnami Barátság Ipari Sza­k.m­unkás,kép­­ző Intézet az idén is folytatta több évre visszamenő nemes ha­gyományait. A Szakma Kiváló Tanulója, valamint az 1987—88. tanévi megyei tantárgyi verse­nyeken az idén is kimagasló eredményeket értek el. A közismereti tárgyakból Mu­­csi Ferenc matematika első, Ku­nos András második, Horváth Ágnes magyar irodalom első, Tóth Erika magyar nyelv első helyet szerzett. A szakmai tan­tárgyakból Dóka Róbert dicse­kedhet építőipari szakrajz első, Szántó Jenő második hellyel. Vasipari szak­rajzban az első és harmadik helyen osztozott Mag István és Károlyi Zsolt. A mun­ka- és környezetvédelem tárgy első helyezettje Libor Tünde, második helyezettje Rácz Ágnes, míg számítástechnikából Kiss Norbert szerezte meg a győzel­met. A Szakma Kiváló Tanulója versenyek során a következő trófeákat szerezték a vásárhelyi szakm­unk­ás-tan­ülők. V­illan­ysze­­relő: I. Kiss Norbert II. Kiss Csaba. Műszergyártó: I. Mucsi Imre, III. Mag István, kötő: I. Tatár Katalin, II. Mónus Kata­lin. Kötőipari konfekció: I. Atyimó Margit, III. Baranyi Ka­talin. Nőiruha-készítő: I. Makai Judit. Kőműves: I. Szántó Jenő. Kerámiaformázó: I. Kruzslicz Aniikó, II. Antal Katalin, III. Angyal Anikó. Autószerelő: II. Szolnoki Róbert. Géplakatos: II. Forgó István. Épületasztalos: II. Aszalai László, III. Nagy László. Cipőfelsőrész-készítő: II. Ku­runczi Erika. Esztergályos: III. Cseh János. Karosszérialakatos: III. Érsek Attila. A fent felsorolt eredmények alapján az intézetet összesen 20 tanuló képviselte az országos dön­tők­ön. De kívü­l­belülről Diákcentrumot rendezett a városi KISZ-bizottság a Fe­kete Sasban. A program dél­után 3 órakor vetélkedővel kezdődött. A 30-as létszámú középiskolás csapatok 16 for­dulós játékban mérték össze tudásukat, ügyességüket Gé­mes Ernő játékvezető irányí­tásával. A végső sorrend a következőképpen alakult: el­ső lett az állategészségügyi szakközépiskola, második a Bethlen Gábor Gimnázium, harmadik pedig a Kossuth Zsuzsanna szakközépiskola csapata. Volt a dá­n teaház, és szerb táncház is, a szege­di Hóra együttes műsorát nézhették. A rendező KISZ- es fiatalok gondoskodtak jós­nőről is, Bencze Erika szege­di pszichológus személyében, ezenkívül az érdeklődők megnézhették a Hadiköz SE kick-box karatésainak be­mutatóját, és a mozikban igen nagy nézettségű Hair című amerikai filmet is le­vetítették. * Akinek kedve volt, bele­mélyedhetett a számítógépes játékba. Külön színfoltot je­lentett a rendezvényen a vá­sárhelyi Promenád Dixieland fellépése, zenéjük kellemes perceket szerzett a dc-re el­látogató közel 800 fiatalnak. Élve a helyszín adta lehe­tőségekkel, a fiatalok véle­ményére voltam kíváncsi né­hány kérdéssel kapcsolatban. — Nem tartom igazságos­nak, hogy aki csak a diszkó­ba jön, az is 50 forintot fi­zessen a dc-n, szerintem ezek a fiatalok fizessenek csak 30 forintot, aki az egészre kí­váncsi, csak az fizesse a tel­jes belépőt — mondja K. Il­dikó, a Bethlen Gábor Gim­náziumból. — Egyébként jó­nak tartom az ilyen rendez­vényeket, kevés az igazán kulturált szórakozási lehető­ség Vásárhelyen. — Mennyi a havi zsebpén­zed? — Konkrétan ilyen össze­get n­em kapok, de ha szóra­kozni akarok, akkor ezt biz­tosítják otthon ... ez körül­belül 200 forint havonta .. . — Egy kicsit meleg van . .. — summázza a terembeli ál­lapotokat kicsit enyhén fo­galmazva Czeglédi Csilla, a Frankel szakközépiskolából. — Bosszantó, hogy egyesek még mindig rágyújtanak a tömegben, engem például za­var a füst... Mi is csak este 7 órakor tudtunk eljönni a barátnőmmel, Kovács Móni­val, előtte én edzésen vol­tam, sportolok, kézilabdá­zóm. Érdekelt volna a vetél­kedő is, de sajnos ... Tőlük is megkérdeztem, hogy mennyi az az összeg, amivel egy hónapban gazdál­kodhatnak. "— Konkrét összeg nincs, amikor kell, kérünk... és általában kapunk is — vála­szol Mónika. Ahogy beszélgetünk, körü­löttünk dübörög a diszkó, vannak, akik párt találtak, de vannak „elárvult” lányok, akik csoportosan táncolnak. — Szerintetek nem ciki így a lányoknak egymással tán­colni ? — Szerintem nem — vágja rá rögtön Csilla —, ha vala­ki nem jár senkivel, nincs fiúja, akkor ne járjon seho­va, ne szórakozzon? — Hány óráig maradtok? — Végig, ameddig tart a de. — Meddig szól a kimenő? — Meghatározatlan ideig. — További jó szórakozást! - Kiss - A számítógépes játékok sok érdeklődőt vonzottak. (Fotó: Mi­hály Ferenc) CSÜTÖRTÖK, ► 1988. MÁRCIUS 17. e­emrégiben levelet kap­­­­tam. Nem a postás hozta, hanem egy önkén­tes levélhordó dobta a postaládámba. Boríték, bé­lyeg nélkül, mert így ol­csóbb. Megtudtam belőle, hogy a címként (megszólí­tásként?) az élén szereplő mondat egy fohász, amely­nek az eredetije (sic!) Hol­landiában található. Már kilencszer körüljárta a Földet, és kézhez vétele után nagy szerencse fog érni. Feltéve, ha én is to­­vábbküldöm, miután 20 példányban sokszorosítot­tam, olyanoknak, akikről tudom, hogy nagy szüksé­gük van a szerencsére. Nos, eddig nincs is sem­mi gondom, kapásból so­rolni tudnék húszszor húsz nevet is. Lehet, hogy nem véletlenül árasztotta el ez a fohász az országot? Az árasztás nem túlzás, mert egy héten belül újabb 3 példányt szedtem ki a na­pilapok mellől. Ezekből is világosan kiderült, hogy nem szabad a kedvező al­kalmat elszalasztanom. Megtudtam, hogy egy lel­kész 2 millió forintot (!) kapott, valamilyen Bili pe­dig 459 ezret, szintén fo­rintban. Hm . . . Egy bizo­nyos Boza úr 1951-ben kapta kézhez ezt a leve­let, nyomban meg is bízta a titkárnőjét, hogy készít­sen belőle 20 példányt és küldje tovább azokat. Meg is lett a jutalma (nem a titkárnőnek!), pár nappal később 2 millió dollárt nyert a lottón. Itt azért álljunk meg egy szóra. Ha a dollárok nem is, ez a titkárnő­­dolog mégis átcsúszott a határon. Kevéssel ezelőtt ismerős állított be szer­kesztőségünkbe, meglehe­tősen dühösen. Zsebéből idegesen előrángatott 5 példányt az ominózus mű­ből, majd a következőket mondta. — Érdemes meg­nézni, ez egytől egyig fénymásolat, tehát válla­lati, állami másológépen készült, s ugyanonnan származó papírra. Elég gazdagok vagyunk tehát, ha telik az ilyen sületlen­ségekre? — Hümmögé­sünkre könyörtelenül be­lefogott a bizonyítási el­járásba. — Én továbbkül­­döm, az 20, innen tovább­megy, az. (20-szor 20) 400, a következő fordulóban 8 ezer, azután 160 ezer pél­dány, és így tovább. Hát nem őrület? Mennyi papír fogy el erre? Igazat kell adnunk a számok emberének. Jóma­gam azonban — a huma­niórák emlőjén nevelked­vén — más megközelítés­ben kezdtem elmélkedni a dologról. Milyen kevés is bízatik rám ez ügyben, pusztán egy, illetve 20 szolgai másolat elkészítése. Miről is? — Holland nyelvből — bevallom — én rendkívül gyenge va­gyok, ám szűkebb-tágabb ismeretségi köröm egyet­len tagja sem birkózott meg a szöveggel. Így az­után fogalmam sincs, mit rejt a fohász, értem szól, vagy ellenem. Gyanakvá­somat az is fölkeltette, hogy az egyes példányokat összevetve, jó néhány elté­rést, elírást, uram bocsá’, helyesírási szépiát véltem felfedezni — a magyar szövegben is. Pedig az is írva vagyon, hogy a fent említett Bill hamarosan el is vesztette a könnyen jött pénzt, mert ,, megmásította a sort’’. Szófogadatlanság esetén egyébként több szankció, fenyegetés, vagy ha jól megkapargatjuk, amolyan átokféle is kilátásba he­lyeztetik. Egy illető, aki megfeledkezett a terjesz­tésről, elvesztette állását, egy másik renitens mind­két lábával fizetett, mert eldobta a papírt. De leg­rosszabbul Elosz tábornok járt a Fülöp-szigeteken, ő ugyanis meghalt — termé­szetesen kizárólag a lánc megszakítása miatt. Megjegyzendő, a papír­pazarlás és a nyelvi pon­gyolaság mellett talán ez az utóbbi átokügy a leg­kevésbé izgalmas az egész­ben. Ezeréves, százados és évtizedes átkaink mellett, ez a fohásszal kombinált igazán elenyésző. Egysze­rűen írjuk a többihez ... KIRÁLYHEGYI OTTILIA .............1.1 .................................................. " —----------"■ Fohász — átokkal Röviden a Zenei pályára készülő B ta­gozatos növendékeinek hangver­senyét rendezi meg a vásárhelyi Állami Zeneiskola. Március 18- án, pénteken délután 5 órától 12 zenepedagógus 23 tanítványa mutatja be produkcióját az in­tézmény hangversenytermé­ben.­­ A vásárhelyi Egészségügyi klub .,Művészetek vándorút­jára” sorozatában ma, csütörtökön es­te 6 órakor Medgyessy Ferenc művészetét Tóth Sándor tanár mutatja be az érdeklődőknek a rend­elő intézeti pinceklubban. Válaszok az illetékes Nem hibás a telefon A „Dugig a postaláda” című Hírlap-cikkben sze­replő, a Kossuth téren el­helyezett két nyilvános táv­beszélő-állomás meghibáso­dásával kapcsolatban az alábbiakat közöljük: A cikk megjelenése előtt, ffebruár 29-én és március 1-jén a két nyilvános állo­más készülékét a műsze­rész megvizsgálta, meghibá­sodást nem tapasztalt, sőt, korábbi meghibásodásra utaló jelenséget sem észlelt. A készülékek az említett­­időponttól kezdve hibátla­nul üzemelnek. VOJNAR LÁSZ­LÓ i­ga­zgatóh­e­l­yettes, Szegedi Postaigazgatóság Egy esténk . Hogyan érezheti otthon magát az ember egy ünnep estéjén, egy közművelődési intézmény meghittnek iga­zán nem nevezhető színház­­termében? A vásárhelyi művelődési központ már­­második éve ad erre mintát, követendő példát. Az ötlet talán azért olyan kiváló, mert végtelenül egy­szerű. Az intézmény név­adója a világ legismertebb magyar költője, s egyben nemzeti szimbólumunk. Pe­tőfi Sándor tiszteletére vers­mondó versenyt­­hirdetni — az oly sok torzulást produ­káló, „direkt” ünneplésekkel szemben — az emberi lép­tékű megemlékezés egyik legnemesebb formája. Az már az avatott szer­vező mu­nktát, konkrétan Kardos Zoltán népművelői vénáját dicséri, hogy a fel­hívásra 150-en jelentkeztek. Napjainkban, amikor a verseskötetek ronggyá ol­vasása nem tartozik a leg­jellemzőbb jelenségek közé, igazán komoly fegyvertény, hogy ennyien kezdték ko­molyan forgatni a „Petőfi összép” lapjait. Nem is másfélszázan, hanem jóval többen, hiszen az általános iskolás korosztály felkészü­lése aligha képzelhető el komoly pedagógusi és szülői segítség nélkül. A nagy létszámra való tekintettel az elődöntők 3 fordulóban zajlottak le. Mi­vel a benevezettek között óvodás korú és 59 éves egyaránt akadt, a résztvevő­ket éveik száma szerint ka­tegorizálták. A legkisebbek az Anyám tyúkja, a 10—14 év közöttiek a Pató Pál úr, míg az ennél idősebbek az Európa csendes, újra csen­des című, kötelező és egy­­egy szabadon választott ver­set mondtak el. Ezeknek a maratoni hosszúságú (a II kategóriában összesen 120 verset hallgatott meg a zsűri) válogatóknak az eredményeként 31 verseny­ző jutott a döntőbe. Az itt nyújtott teljesítményük alapján állapította meg a sorrendet az öttagú zsűri, amelynek elnöki tisztét ran­gos szakember, Bácskai Mihály, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazga­tója töltötte be. A győztesek pénzt és tárgyjutalmat kap­tak, amelyeket Kissné Bor­­bás Éva, a Hazafias Nép­front városi bizottságának titkára és Kardos Zoltán nyújtott át részükre. A tíz éven aluliak kategó­riájában Nagy István (Kun Béla Általános Iskola) lett az első A kisbéres­sel. Má­sodik Farkas Péter (Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola), harmadik Székely Attila (Mártély). A 10—14 évesek korcso­portjának versenyét a szék­kutasi Mózes Sándor nyerte a Csokonai előadásával. Má­sodik Szilágyi Melinda (Ságvári Endre Általános Iskola), míg a harmadik Csikós Judit (József Attila Általános Iskola), Antal Anikó, a Juhász­ Gyula Tanárképző Főiskola hallgatója lett a felnőtt kor­­csoport első helyezettje. Az apostolból mondott el egy részletet. Második Deák Nagy Mariann, a Frankel Leó szakközépiskola diákja, míg a harmadik Nagy Éva, a Metripond óvoda óvónője lett.­­• Szülők, pedagógusok, köl­tészetkedvelők ültek a né­zőtéren és lelkesen tapsol­tak. Hol vagyunk igazán otthon? Ott, ahová érzelmi szálakkal kötődünk, ahol jól érezzük magunkat. Ezen az estén a hely atmoszfé­rája, szelleme garantálta, hogy nem kellett messziről jött vendégnek éreznünk magunkat... - kb­ - Aranylakodalom Március 12-én mártélyi családi otthonában ünnepelte házasságkötésének 50. éves évfordulóját Vékony János és Szűcs Etelka. A családi intézet nevében Túri József kö­szöntötte az idős házaspárt. Gölöncsérek „utcájában" A Hold utca keskeny, két­ágú. A hódmezővásárhelyi Susán városrész „vidékén”. Félszáz esztendővel ez­előtt, a munkásmozgalom he­lyi gócainak egyike volt a Hold utca. Szép emlékű Ko­pasz István és Vata Zoltán tudna erről hitelt érdemlő­en beszélni, mint napjaink­ban az édesapám, Tóth Im­re detektív főfelügyelő szin­tén — ha élne! —, aki szám­talan alkalommal előre ér­tesítette az illegalitásban szervezkedőket a rendőrség ellenőrzéséről. Nehogy le­bukások történjenek, így, a felszabadulás után, a fő­felügyelőt maguk a munká­sok igazolták. Sőt, felaján­lották számára a „posztban maradást” is. Rövid időre elfogadta. Mindez a történe­lemé ... A jelenünk is az lesz. Tör­ténelem, amelyből nem hiá­nyozhatnak a szépműves­­ipar remeklői sem: a Hold utcai gölöncsérek. Évtizede, négy gölöncsér rúgta a ko­rongot e rövid utcácskában: Gardi Károly, Gardi László, Nagy Imre, Szénási István. Az utóbbi a Béketelepre köl­tözött. A „törzsgárda” ma­radt. Az örökké mosolygó Nagy Imre is, gondozott, dús szakállával, derűs életszem­léletével. Személyiségéből a „gölöncsérfurfang” sem hi­ányzik. Az utca alvégén a két Gardi emeli tökélyre az öt­vösséggel is vetélkedő agyag­­művességet. László, az ipar­művészet szintjén vívja ki az elismerést. A különböző iparművészeti törekvéseket, terveket váltva valóra fe­leségével együtt, aki „bo­szorkányos” ügyességgel ka­nyarója a vázákra a dísz­nek beillő füleket. Károly, az ősi forrást ku­tatja, dúsítva egyénítő ere­jével. A népművészet mű­velője, ami a forma- és a dekor világából leolvasható. Ezt az is megerősíti, hogy szervezeti szempontból a háziipari szövetkezet elkö­telezettje. Több mint egy évtizede annak, hogy kü­lönleges, ám mégis egysze­rű, népi formavilágú remek­művei elindultak hódító út­unkra, hazánk határán be­lül és túl. Hirdetve a mes­ter fantáziagazdagságát, ügyességét. Cseppet sem túlozunk, ha személyében látjuk a vásár­helyi fazekas kézművesség elismertjét, A „népművészet mestere” kitüntető cím tu­lajdonosát. Nem csoda — hiszen szerénysége ellené­re is — fölfigyeltek a mun­káira. A Gazdiak és a Nagy Im­re világa a városvégi alko­tást ösztönző csöndé. Az al­kotó csöndé, ami beszéde­sen hitelesíti, hogy nem a földrajzi hely szüli a re­mekműveket, hanem azok alkotói, teremtői teszik hí­ressé azt a helyet, amely­ben megfogantak, világra jöttek. Esetünkben a Hold utcai léleknemesítő, alkotás­ra ösztönző csend birodal­mában ... VARSÁNYI PÉTER Börze az IH-ban Kedvezményes felsőruhá­zati és cipővásárt tartanak az ifjúsági ház kistermében ■március 18-án, pénteken reggel 9-től este 6-ig és szombaton reggel 8-tól dél­után 4-ig. 5

Next