Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
A Magyarországi Zöld Párt egyéni választókerületben induló jelöltje A Szegeden működő felsőoktatási intézmények vezetői szükségesnek látják tevékenységüknek az eddiginél hatékonyabb és szervesebb összehangolását Indokolja ezt mindenekelőtt az egészségtelen működési széttagoltság, melynek hátrányai számos területen kiütköztek. — írja az a nyilatkozat, melyet szerkesztőségünknek is megküldtek. A sikeresebb együttműködés érdekében a József Attila Tudományegyetem rektora, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karának főigazgatója, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatának főigazgatója, a Szegedi Hittudományi Főiskola rektora, valamint a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem rektora Szegedi Felsőoktatási Tanács létrehozását határozta el. E testület legfontosabb céljának a különböző oktatási (köztük továbbképzési, felvételi stb.) feladatok, valamint a szervezési, fejlesztési és művelődési teendők jobb összehangolását, az ezekkel kapcsolatos kérdésekben egységes felsőoktatási állásfoglalás kialakítását, hosszabb távon pedig a fejlett európai felsőoktatási intézményhálózathoz való felzárkózás előmozdítását tekintik. Felsőoktatási tanács alakult Szegeden 2 Dr. Tóth László (2. sz. vk.) 1. Dr. Ábrahám László ( sz. vk.), 2. Dr. Tóth László (2. sz. vk.), 3. Tóth István. 33 éves vagyok. 1982 óta élek Szegeden, 9 éve dolgozom a Szeged Móra Ferenc Múzeumban. Makó és környékét munkám révén is jól ismerem. A másságot minden területen és szinten el kell fogadnunk, fogadtatnunk. 4. Dr. Pálinkó János, 48 éves, jogtanácsos, nős, családos vagyok, három gyermekünk van. Mindszenten élek, a vidéki Magyarországot képviselem. A fiatalok jövőjének ,biztonságáért, a keresztény kultúráért, jogállamiságért vállalom a képviseletet. 5. Dr. Horváth György (5. sz. vk.), 6. Petrusán György. 52 éves, 1963 óta lakik és dolgozik Szegeden. Mint főiskol 1943-ban születtem a Szatmár megyei Olcsva községben. Állatorvos vagyok, húsz éve Pusztamérges, Öttömös és Ásotthalom térségében. Politikai pártnak soha nem voltam tagja. Választókerületem Szegeden, a Széchenyi téren kezdődik, és a megye szélén, Pusztamérgesen végződik. Hetvenezer ember sokszínű, változatos életmóddal, de ugyanazon gonddal: nehezülnek megélhetési körülményeik. Az önök segítségével minden erőmmel azért küzdenék, hogy legyen a munkának értéke és értelme, a mezőgazdaságnak becsülete; legyen biztonság a politikában, és a több szektorú gazdaságban, közbiztonság a polgári életben; s legyen demokrácia, melyben az állampolgárt meghallgatják, és nem lehallgatják. 39 éves vagyok, mezőgazdasági, gyógyszerész és marketingvégzettséggel rendelkezem. 13 év óta dolgozom a Vetőmag Vállalat Kutató Központjában Szentesen, a fejlesztés, jövőépítés elkötelezett híve vagyok. Család-, nagycsalád párti vagyok, ahol az édesanya mellett fontos szerepe van a nagyszülőknek is. A gazdaságban az ipar, a környezetvédelem és az oktatás súlyos állapotán szükséges elsőként változtatni. A földnek értékét és igazi tulajdonosokat kell adni. A képviselőséget szolgálatnak tekintem, mint pártonkívülit, nem köt semmilyen párteszme, a választókörzet minden lakosát egységesen, megbékélést hirdetve szeretném képviselni. Dr. Horváth György (5. szírk.) Dr. Ábrahám László (1. sz. vk.) A Hazafias Választási Koalíció egyéni választókerületekben induló | * • |/#a lof.i • kepviselojeloltjei 47 éves, családos, szegedi ügyvéd vagyok. Pártonkívüli voltam, s valószínű, leszek. Meggyőződésem szerint a képviselő mindenekelőtt választópolgárai érdekét képviselje, s ne a párteszméket. Tisztelem az emberi tudást, műveltséget és felkészültséget, igénylem annak elismerését. Őrködnünk kell azon, hogy társadalmi életünkben az esélyegyenlőség, az igazságosság és a törvényesség, az emberiesség érvényesüljön. Vallom, hogy életünk alapja, felemelkedésünk záloga az értelmes munka, melynek társadalmi tartó- és megtartópillére a család és a polgárok önszerveződő közösségei. megyei és országos listás képviselőjelöltek al oktató, a szellemi mű-veltség kiteljesedéséért, az igazi értékek érvényre juttatásáért dolgozik. Hazánk és a környező országok harmonikus együttműködéséért harcol. Z. Sára Endréné. A Röszkei Általános Iskola tanára, megyei környezetvédelmi szaktanácsadó vagyok. Fontosnak tartom, hogy az oktatás, nevelés méltó társadalmi rangját kapja vissza. Gyermekeink tanulják meg, hogyan élhetnek harmóniában a természettel és embertársaikkal. 8. Kerek Attila, 44 éves, nős, három gyermek apja. Tanár-népművelő. Eddigi életét a közösségért, a családok szolgálatába állítva élte. Céljául tűzi ki a család boldog jövőjének megteremtését. ’ 9. Fráter György 49 éves, a közéletben több, mint 20 érse, többek között a Hazafias Népfrontmozgalomban dolgozik. Kisiparos volt 5 évig, ezt követően 10 évig Kiosz-titkár. Jelenleg a Szőregi Virág- és Dísznövényfész elnöke. 10. Dr. Simády Béla. Műszaki egyetemi doktor 1974- től. 1980-ban Állami Díjat kapott. 1971-től az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője. Tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Olyan társadalomnak a híve, amelynek a munka az alapja. 11. Dr. Bátyai Jenő. 1933- ban született Dunapatajon. Okleveles vegyész, élelmiszer-szakmérnök. A Csongrád Megyei Zöldért Vállalatnál minőségügyi igazgató. Az MTESZ megyei szervezetének társelnöke. Harcos szószólója a magyar műszaki-tudományos haladásnak. 12. Donáth Miklós. 40 éves, nőtlen,, szegedi lakos. A Hazafias Népfront Szeged városi Elnökségének megbízott titkára. Másoddiplomásként esti tagozaton a JATE III. éves joghallgatója.* A Hazafias Választási Koalíció országos listáján is induló Csongrád megyeiek: dr. Ábrahám László, Lehmann István és Petrusán György. 35 éves vagyok, a makói belvárosi templomban dolgozom kántorkarnagyként. A Zöld Párt nem tör a hatalomra, hisz az erőszakmentesség a legfőbb elve, a szociális, egészségügyi, természetvédelmi szempontokat tartja legfontosabbnak. Szót emelek az idősek szociális és anyagi helyzetének javításáért, a gyermekes családok és fiatalok alapvető életkörülményeinek megteremtéséért, az oktatás mielőbbi reformjáért, melyben újra kapjon helyet a vallásos erkölcsi nevelés. Ezért szorgalmazom akörzetben az egyházi iskolák létrehozását. A környező termőföldek állapotának javításáért, a mezőgazdasági termelés ösztönzőbbé tételéért, az értékesítésben, felvásárlásban a termelőket megalázó monopolhelyzet megszüntetéséért fogok küzdeni. (Folytatás az 1. oldalról.)tem magam a „direktori székbe”, s azért ítéltem a három, lényegi funkciót betöltő mostani vezetőt alkalmatlannak, mert már az elmúlt évad „üzemmenetében” olyan dilettáns zavarok mutatkoztak, amelyek nemcsak a jövőt illetően (ami már ma van!), hanem a strukturális múltat illetően is megkérdőjelezik alkalmasságukat. Ami az elmúlt három hónapban történt, ezt világosan igazolja. Mi — a kiváltak, a „felelőtlen fiatalok” — voltunk a terroristák, és minket akartak több ízben „felrobbantani”, pedig mi ingyenes Antigoné- és Rómeó-előadásokat tartottunk a város ifjúságának, s talán nem eredménytelenül. Mi bénítottuk meg a színház működését, akik valóban felmondtunk a színháznak (ragaszkodván deklarált és szavazással regisztrálható igazságunkhoz), de felajánlottuk, hogy e kényszerű átmenetben tovább játsszuk a repertoárt. A direkció ezt nem fogadta el, „munkavédelmi” indokokra hivatkozva ... Valójában úgy gondolta, kezelni tudja a válságot. Több színház vendégjátékáról tárgyalt, felkérte Sík Ferencet a válság kezelésére. És semmi sem történt. Se vendégjáték, se Sík Ferenc! A helyzetért a morális felelősséget még mindig mi viseljük, mert a tanács ragaszkodott egy formális helyzet formális megoldásához. A főrendezői pályázat kiírásával védte a megtámadott struktúrát és annak vezetőit, tűrte, engedte, hogy morálisan szétzilálódjék és működésképtelenné váljék a színház, s a tényleges felelősségrevonás helyett moralizált — „egy irányító szerv” —, mert képtelen a múltért felelősséget vállalni, így tehát alkalmatlan a jövőt meghatározó döntés meghozatalára is. III. Mélységesen megdöbbentett Gregor József lemondása — s ez egyik oka pályázatom visszavonásának is —, és emberileg, művészileg osztom Pál Tamás aggodalmait, hiszen Gregor kilépésével rá hárul a szegedi opera sorsának felelőssége is, amely egészen addig, míg egy intendatúrában egy új funkcionális struktúra létre nem jön — addig az opera felelős a prózáért, és a próza felelős az operáért. Nem is beszélve a balettegyüttesről, amely jóval felelősebb barátságot kapott eddig is a prózától, mind a mai napig, mint a még mindig nem működő „vállalati” konglomerációtól. Az elmérgesedett helyzetben alkalmatlannak érzem magam Pál Tamással egy adandó vitában arra, hogy az évi 80-90 operaelőadást miként üzemelteti, s milyen önköltséggel és létszámmal a nagyszínházban — szemben a prózai tagozat évi 200 előadásával, létszámával, önköltségével és „vendégeivel”. IV. Mindezt valóban csak egy új funkcionális struktúra, az intendatúra lesz képes megoldani. S ebben én „önjelölt próféta" (Gregor megfogalmazása) nem kívánok lenni. Elemzendő eredmény a színház egészének működési csődje, morálisan manipulált zűrzavara, és a Független Színpad szegedi jelenléte. Vállalja végre valaki az elemzés nehéz munkáját és azt követően a döntést. Az intendatúrát a tanácsnakkell eldöntenie, s egy új „meghívásos” pályázattál (ebben van a személyes ircú tanácsi vezetés felelőssége) kell eldönteni, hogy milyen vezetői team irányítsa a jövő felé a színházat. A bányákat nem azért zárják be mostanság, mert munkanélküliséget kívánnak „termelni”, hanem azért, mert a bányászok, adott feltételek mellett nem képesek, világpiaci önköltséggel, értékes szenet termelni. Egy színház nem 380 munkahely, hanem egy-két tucat okos személyiség gyülekezete és kb. 300 munkahely.Ki szavaz és mire? És miért? Ritka kivételtől eltekintve a dolgozók a munkahelyükre és nem a munkájukra szavaznak. S hogy a munka mit ér? Azt a jövőbe látó felelős vezetőknek kell eldönteniük. A „színházi szociális háló” olyasmi, mint ahogy azt József Attila aposztrofálja: „ ... vergődik benn a múlt síkos hala”. V. Döntsék el az intendatúrát. Nincsenek vezetői ambícióim. Dolgozni akarok. Akik most velem tartanak — vagy tán inkább én tartok velük —, minden bizonnyal vállalnak egy új struktúrát, amelyben érzik művészi és személyes szabadságukat, nem függetlenül a „közigény” szolgálatától ugyan, de függetlenül annak nyomasztó determinációjától. Ha a tanács döntése nyomán kialakítható Szegeden égi új, távlatokat nyitó struktúra, visszaszerződünk tagnak, ha hívnak, de csak függetlenül minden, el nem fogadható kompromisszumtól. Személyes ambícióim: nevelni, tanítani, megújítani a magyar nyelv és beszéd közegében a színházi játéktechnikát. Tehát rendelni, és nem „koncepciókat gyártani" az éppen érvényesített és kinevezett „hivatalos kritikának”. Ennyit akartam november 4-én, és akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire igazam van. Mindaz, ami itt három hónap alatt történt, minden igazamban csak megerősített, s még azt is vállalom, hogy a falragaszok szerint „megrontom az ifjúságot”, mint azt annak idején Athénben Szókratész tette. Nem én vagyok e hasonlattal nagyképű, hanem a példa nagy. örülnék, ha Gregor József hinne nekem, ha Pál Tamás — akinek „pálcáját” mélységesen tisztelem — elfogadna egy plurális színházi koncepciót, ha Nikolényi István hitét nem zavarná meg — ultimátumként — e döntésem, s örülnék, ha Szegednek olyan tanácsa lenne, amely önbizalomban, felelősségvállalásban nem szorulna rossz tanácsadókra. Mind a fentiektől függetlenül, a Független Színpad, az irányításommal, tovább működik. Egyszóval: nem kívánok egy rossz pályázatban egyetlen kollégámmal sem versenyezni, de boldogan leszek hajlandó részt venni — tagként vagy vezetőként — egy új szegedi színház létrehozásában. Rüszt-episztolák Busa Tamás (7. sz. vk.) SZOMBAT, 1990. MÁRCIUS 10.