Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
DR. TÖKÖS JÓZSEF édesapja református lelkész volt Sepsiszentgyörgyhöz 18 kmre levő Málnás községben. Hárman voltak testvérek: József, István és Éva. A lány 29 éves korában tüdőfertőzésben elhalt. Az édesanya tanítónő egészen addig, amíg a királyi Romániában a kötelező román nyelvvizsgája nem sikerült, és így diplomáját felfüggesztették 1922-ben. Két évvel Trianon után, 92 éves korában, 1982-ben halt meg, és megérte még unokája, Tőkés László pappá avatását. Tőkés József 1915- ben született Málnáson. Elemi iskoláit a helyi református elemiben, a gimnáziumot már Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban végezte. Az egyetem jogi karán Kolozsvárott végzett 1936-ban. Itt is doktorált. Már mint ügyvédjelöltet hívták be 1937-ben a román hadseregbe, és ott egészen a magyar bevonulásig szolgált. 1943-tól ő volt a székelyudvarhelyi járásbíró. Mint magyar katona, hadnagy létére századparancsnokként esett fogságba Győr és Szombathely között. Útja Foksányon keresztül Sztalicin (Gorkij tartomány) majd Lettországba (Venspilsbe) vezetett. Asztalosácsként dolgoztatták. Itt került közeli kapcsolatba a fával. Díszítő faragásait senkitől sem tanulta, jött magától. A népi motívumok megkapták az őrzőket, szakácsokat is. Talán ajándékainak köszönhető, hogy nem maradt oda a hadifogságban. Ezerszáz magyar tiszt volt együtt a lágerben — köztük hatvan erdélyi, az első csoporttal került haza 1947 augusztusában,Szatmárra. Újra bíróként dolgozott, majd 1955-től a Maros Magyar Autonóm Tartomány bírósági felügyelője lett, a tartomány megszüntetéséig. Nyugdíjba vonulásáig a Maros megyei Törvényszék elnöke, 1975 óta nyugdíjas. Intenzívebben azóta farag. Témái népi motívumokkal díszített székely népköltés-parafrázisok. Fába faragott népköltészet. Legjellegzetesebb motívumai a fenyők, a szarvasok, és ami a balladák légkörének visszaadásához szükséges. Legtöbb faragása az egyik legkeményebb fába történt: alapanyaga a Tiszafa. Amikor megkerestem marosvásárhelyi otthonában, megdöbbenve tapasztaltam, hogy történelmi színhelyen él. Tőle alig 200 méterre van a híres Bolyai Líceum, a marosvásárhelyi jeles magyar könyvtár, a Teleki Téka, és ott található szemben vele az a volt pártház, amelynek ablakai ma is kitörve, és ahol Sütő Andrást „várták" néhány hónapja botokkal. Munkáiban a tragikus motívumok váltakoznak a csodás tájak megfaragásával. Dr. Tőkés József, az erdélyi püspök nagybátyja: européer. Magyar és román népballadák fába faragásával, mintegy a népek közös óhajtását foglalja imába. Legyen vége már! GÁMENTZY ZOLTÁN tulajdonképpen lengyel származású örmény ivadék, Kamenitztől eredezteti családnevét. 1911-ben született Magyarországon, Abrudbányán. Édesapja adóhivatali pénzügyi tanácsos, aki könyvet is írt a gyakorlati illetékkiszabásról, amit az egész országban használtak, öt testvérével együtt nevelkedett Abrudbányán. Iskoláit Gyulafehérvárott, majd Kolozsvárott és Sepsiszentgyörgyön végezte. Matisza Teutsch művészeti iskoláját ismeri el műhelyének. Édesapja barátja rajztanár volt, Abrudbányán, József Dezső, aki észrevette, hogy érdemes foglalkozni a fiúval, mert tehetséges. Rendszeresen 35—40 éve fest, és biztatást Magyarországról kapott Gyuláról, ahonnan édesanyja, Papp Jolán származik. A szakmai tanulmányai messze vitték a pályától, hiiszen elvégezte a szövetkezeti középiskolát is, és ott került be a szövetkezeti mozgalomba. Tisztviselő, vállalatvezetőként dolgozott. A Hangya kirendeltség vezetője volt Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kolozsvárott, Dézsen, Marosvásárhelyen. Itt már tanított is kirakatrendezést és áruismeretet. Negyvenéves elmúlt, amikor újra nekifoghatott régi szenvedélyének, a festésnek. A szülőföld szépségeinek megörökítése egyik feladata volt. Képein elsősorban az erdélyi táj szépsége, ami megkapó. Sepsiszentgyörgyi vártemplom, gyulafehérvári várrészlet Tündérvölgye Kovásznán, örkő Sepsiből. Olt- és a Maros-menti falvak műemlékei. Tamási kopjafája Farkaslakán, Petőfi körtefája Székelykeresztúron. Körösi Csoma Sándor és Mikes Kelemen emlékfái, de megfogta képzeletét a székely világ jellegzetes környezete. A Gyilkos-tó, Szent Anna-tó környéke, akvarellfestészetünk legmegkapóbb témái közé tartoznak. 46 alkotása bizonnyal nagy élményt jelent Szentes tárlatlátogatóinak. Munkáival szerette volna rávezetni az erdélyi embereket a szülőföld szeretetére, és evvel a művész teljes összhangban van a mai erdélyi politikusok többségének akaratával. Ne maradjon Erdély magyar szellemiség nélkül! Évtizedek óta ezt hirdetik képei. NÁDOR ISTVÁN Szentesi galéria Székely parafrázisok Két jeles romániai alkotó mutatkozik be szeptember 3-án Szentesen, a helyőrségi klub galériájában rendezett tárlaton, melyet dr. Raffay Ernő államtitkár nyit meg. Marosvásárhely két nagy öregje napok óta Szentes utcáit, templomait, a Tisza és a Kurca partját járja, meglátogatva a helybeli festőket, szobrászokat, papokat, ismerkednek Magyarországgal. 2 Avantgárdok feketében A nagy dolgok igen egyszerűek. A tegnap még más földrészen levő Temesvár ma már szoros kapcsolatot épít ki Szegeddel. Mintegy varázsütésre a Tisza-parti városba érkeztek romániai magyar és román alkotók művei, hogy dokumentálják a két nép barátságát. Ám ez csak a politikai „felhang”, sokkal fontosabb és jelentősebb ennél a művészi „együttgondolkodás”, az a kapcsolat, amely a művészetben szinte törvényszerű. Nem tudok eléggé csodálkozni azon, hogy a lezajlott események után néhány hónappal már kollektív kiállítás nyílt mind Szegeden, mind Temesvárott. Kétségtelenül kiemelkedő eseményről van szó, ám napjainkban a csodák még három napig sem tartanak. Egyszerűen csak tudomásul veszszük, hogy Temesvár alkotó képzőművészei kiállítanak Szegeden, és ugyanezt teszik szegedi alkotók is. Különben ez így természetes! ( A háromszintes temesvári kiállítás a Képtárban egyszerre ad átfogó képet a kinti képzőművészet egészéről, és reprezentálja is az ország (Románia) sajátos hangvételű festészetét, szobrászatét. Egyértelműen megállapítható, hogy erős, jó, színvonalas anyaggal érkeztek Szegedre a temesváriak. Az összbenyomás méltó elismerésre készteti a nézőt, a kritikust. Kitapintható a Nyugat számos absztrakt törekvése, de felfedezhető a helyi sajátosságok művészi megfogalmazása is. Többnyire az élénk színek dominálnak, mégis azt kell mondanunk, hogy ez a seregszemle feketében íródott! A fekete a domináns és annak változatai. Vajon lehetnek-e a feketének variánsai? A színnek kevésbé, a drámának, a tragédiának igen. Márpedig az alkotások magukon viselik a drámák könyörtelenségét. Mielőtt a művek jelentőségéről szólnék, hadd említsem meg, hogy a tárlat kapcsán az is megállapítható, hogy Temesvárott jelentős képzőművészeti élet folyik. Az alkotók munkásságából ez is kiolvasható. A tárlatnyitó Szekernyés János írja bevezetőjében: „Az újjászerveződött, megerősödött képzőművészeti középiskola, a pedagógiai főiskola, majd a tudományegyetem keretében létrejött rajztanárképző kar tanszékei sok ifjú festőt, grafikust, szobrászt csábítottak a városba, ők a hatvanas-hetvenes évek erőteljes fellendülésének eltökélt gerjesztői.” Ez meglátszik a mostani bemutatkozáson is. A korszerűség jegyében fogant kiváló alkotások egész sorát fedezheti fel a szemlé,lő, amely kétségtelenül termékenyítőleg hathat Szeged képzőművészeti életére is. Hasson is! Jesza Péter, Constantin Flondor, Bertalan István, Popa Gabriel, Kazinczy Gábor, Ion Sulea-Gorjot, Zimánné Vitályos Magda, Ungor Csaba, Calin Belcescu, Constantin Catargiu fegyelmezett, kitűnő munkái azt sugallják, hogy a művészet területén semmiféle ideológiai megalkuvás nem lehetséges, itt a minőség az egyedüli fokmérő, a mindent eldöntő tényező. Szekernyés János prognózisa is ide kívánkozik még: a Romániában bekövetkezett politikai változások, amelyeknek gyújtószikrája épp Temesváron lobban fel, kétségtelenül új szakaszt nyitottak a Bánság képzőművészeti életében is. Megélénkültek a műtermek, egymás után nyíltak közös és egyéni kiállítások. Ősztől pedig az egyetem keretében képzőművészeti kar indul, amely nemcsak rajztanárokat, hanem festőket, grafikusokat és szobrászokat fog képezni. Jelenleg mintegy száz, akadémiát végzett képzőművész él és dolgozik Temesváron. Ami meglepett: lényegesen kevesebb a tájábrázolás, mint mondjuk a szegedi tárlaton, az absztrakció viszont uralja a terepet. Jelenthet ez egyféle lelki állapotot, rejtőzést, rejtőzködést, jelentheti a problémák megkerülését, de jelentheti egy új irányvonal kiteljesedését is. A nagyméretű figurális kompozíciók, és a mögöttük feltűnő tájak, tájképek viszont igen monumentálisak és harsányak. Kazinczy Gábor szubjektivitása mindenekelőtt a grafikusművész egyéniségét hangsúlyozza. Tematikai gazdagsága is imponáló, nem szólva arról a technikai tudásról, amellyel alkot. Gabriel Popa Próféta című alkotása jelkép értékű, mondandójába némi irónia is vegyül, de látomásosságához nem fér kétség. Calin Belcescu Jelenlét és Aurel Breilean Visszaidézések „szöglet, él, vonal” harmóniájába rejtett gondolatisága a nehezen megközelíthető és titkolt valóságélmény kifejeződését szolgálja. Felsorolnék néhány címet: Földi struktúrák, Évszak I —IV., Kibontakozások, Kompozíció, Türkiz és fekete, Az utolsó metafora, Részarányosság, Állapot, Helyszín egy eseményhez, Visszatükröződések, Balladák ... és így tovább. Sehol egy biztos fogódzó. Neutrális címek — minden belsőhevület nélkül, ám ennek oka minden bizonnyal abban a tragédiában keresendő, amely a művészek meditálását meghatározta. Arról pedig valamennyien tudunk, aminthogy tudunk a fekete színről is, a gyászról, amely mindenkit érintett az évek folyamán. Hasonló megközelítésben szólhatok a szobrászok törekvéseiről is. Victor Gaga Homokóra, Jecza Petra Nyitott monád, Szakáts Béla Sebzett sziluett, Ungor Csaba Anyaság, hogy csak egy-egy művet emeljek ki a népes szobrász alkotók közül, magas színvonalon készített bronz alkotások. Ám ők sem kevésbé avantgárdok, mint a festők. Ungor Csaba érzékeny realizmusa figyelemre méltó, szobrai plaszticitása kitűnően érvényesül. Zimán Magda Genezis, A kapu, Plusz-mínusz című nagyformátumú textilkompozíciói és Fiondor Andrea, Bíró Klára „gyapjúi” a tárlat kiemelkedő darabjai. Aminthogy Lihor Laza Éva növényi formái (vegyes technika) szintén oda sorolható. Meglepő, hogy milyen magas színvonalon művelik alkotóik ezt a műfajt! Őszinte elismerésünk az alkotóké! Hosszan sorolhatnám a kitűnő művészek munkáit, a tartalmas tárlat kiemelkedő darabjait, ám inkább a megkezdett együttmunkálkodás tényét méltatom, reménykedve és bízva abban, hogy ez még csak , a kezdet. Az egyéni tárlatok és a kisebb-nagyobb közös bemutatkozások még csak ezután következnek! POLNER ZOLTÁN Zimán Magda: Genezis Lapot is kiadnak Szegedi Színházi Páholy Megalakult a Szegedi Színházi Páholy. E regionális művészeti egyesület, mely bejegyzett szervezetként működik, szervezi a Szeged szellemi vonzáskörzetbe tartozó déli régió, valamint a határokon túli magyar nyelvű hivatásos és nem hivatásos színházak kapcsolatfelvételét. Fesztiválokkal, találkozókkal szeretné elősegíteni a játék színházi közéletének fejlődését. A társaság színházi és művészeti lapot is alapított egy új szemléletű kritika meghonosítására, esztétikai, színházelméleti írások, eddig magyarul meg nem jelent művészetelméleti munkák fordítására, publikálására. Az egyesület és a lap szándékaival egyetértve, a Szegedi Szabadtéri Játékok jövő évi programjában már megvalósulni látszik az a régóta dédelgetett álom, miszerint helyet és lehetőséget kapnak nemzetközi alternatív színházi csoportok is a bemutatkozásra. Megkísérelve törekvéseiket rokonítani a hivatásos színjátszás legjobb hagyományaival. Ehhez kapcsolódóan a Klakk folyóirat — kritikai és színházelméleti rovatán kívül — információs bázisával segítené e találkozók szervezését, a régió színházi bemutatóinak, terveinek ismertetésével, figyelemmel kísérésével. E felhívásunkkal szeretnénk elérni, hogy mindazok a vállalatok, szövetkezetek, társaságok és magánszemélyek, amelyek és akik szívükön viselik Szeged és e régió szellemi életének színvonalasabbá tételét, pártolják az egyesületet. Ezt a következő számlaszámon tehetik meg: OKHB Rt. Szeged 280—88 886/2800—0460. Ugyanezen a számlaszámon, de külön megjelölve a szándékot, támogathatják a „Klakk” nevű színházi és művészeti lapot mindazok, akik egyetértenek egy nem fővárosi központú, de országos kitekintésű periodica megjelentetésével. Kérjük továbbá azokat a határainkon túli — jugoszláv és erdélyi — magyar anyanyelvű szervezeteket, színházakat és hasonló lapokat, amelyek — szimpatizálva e törekvésekkel — csatlakozni kívánnak az egyesülethez, illetve kapcsolatot szeretnének teremteni a lappal, az alábbi címen jelezzék szándékukat: Szegedi Színházi Páholy. Regionális Művészeti Egyesület, 6701 Szeged, Pf. 904. Zsebfilozófia si kenyér nélkül még lehet élni. Remény nélkül már nem. # A bérgyilkosnak is vannak gyenge pillanatai. Olyankor nem öl, csak halálosan megsebez. #A mesék lehetetlenje már nem mese. Az a valóság, volt a legbátrabb szúnyog. Sajnos, a fecske azt nem tudta ... #Jobb az, aki nem ért egyet, mint az, aki egyet sem ért. ( Falkában támad a farkas, de egyénileg akar jóllakni mind. ) Igazság temetésén táncot jár a gyalázat. $ Hogyan lehetne festő, aki képtelen? # A modern ..rrgajcósok” már adatbankot rabolnak. c Egyetlen pofon ,v.er simogatás emlékét törli el. Vivaldi óta szibbek az évszakok. A legmeredekeb emelkedésnél is meredekebb az esés. C* Csak a pap törli Rómában, nem az iten. $ Dühös, mert kisinek tartja a széket, mely neki jutott. Nem érti meg, hogy azt mégiesak a fejhez mérik... GHERASM EMIL A szobori búcsú (Folytatás az 1. oldalról.) hogy 1970-ben már itt tartsa „kihelyezett” ülését a Parlament. Akkor kezdett divatba jönni a kihelyezett tagozat, természetesen elérte ezt az ünnepet is. Legnagyobb fájdalmam az volt, amit falvainkban széltébenhosszában beszéltek, hogy az áthelyezéssel egy csapásra megcsapolták a magát változatlan erővel tartó Szent István-ünnepeket avval, hogy hivatalosan központosították Jött az idei fordulat, fölszabadult gélekkel fordult tehát a hivatalos ünnep — megintcsak Szent István felé. Nem tiszteletlenségből mondom így, de ide illik: a Göncz nemzetségből való Árpád ugyan idézte befejező szavaiban Vörösmartyt, aki szerint itt szerzett törvényeket Árpád Hőseivel de az egész ünnepség inkább a többször átfestett Szent István-kép restaurálása volt. Jó, hogy végre volt, és biztos vagyok benne, lesz még ennél jobb is, ha tisztulnak a körülmények, de hadd sajnáljam én mégis Árpádot, és a honfogllás gondolatát. Tudván adom, ötletek támadtak új szobor fölállítására is, ami egyes nézetek szerint semmivel nem lehet kisebb Árpádénál, de azt is tudom olyan meredekség is leadta magát, hogy le kel bontanunk az Árpádét, mrt mindenképpen zavart, azt a képet, amit belezerettek volna verni a jó tízezer emberbe minden évben. Nem Szél István rovására sajnálom természetesen, hogy így tett. Árpádról, és nagy műről gondolom csupán, megidemelné a régi ünnepét, sem kéne mindenképpen vsenyeztetnünk két legnagyot ősünket és uralkodónkat akkor se, ha genetikai sílak fűzték egybe őket. A Infoglalás és az államalap is volt két akkora tett, hog mindkettőre kötelességük méltón emlékezni. Nem föltétlenül összevonva, akár mindkettőre Ópusztaeren. Megtartva természesen Szent István napjáns történelmi, állami ünnepi angját. ORVÁTH DEZSŐ SZOMBAT, 90. SZEPTEMBER .