Cukoripar, 1952 (5 . évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
A CUKORIPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁGI IPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA * 1952. JANUÁR Az új nyugdíjtörvény Dr. Ádám György A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelete nagyjelentőségű okmány a szocializmus építésében az egész dolgozó nép számára. E törvény Alkotmányunk szellemében egységesen szabályozza a dolgozók nyugdíjügyét. A kapitalista társadalomban csak egyes kiváltságos rétegek részesültek nyugdíjban és a nyugdíj a dolgozók széles rétegei számára elérhetetlen álom volt. Az állam és a vállalati nyugdíjpénztárak főként a tisztviselőkről gondoskodtak, a fizikai dolgozókat pedig — ha egyáltalában felvették a nyugdíjintézeti tagok sorába — sokkal hátrányosabban kezelték. Sőt a tisztviselők között is kirívó különbségek voltak — a dolgozó kistisztviselők hátrányára. Az OTP-járadékok pedig köztudomásúan rendkívül alacsonyak voltak, a dolgozók nem tekinthették azokat nyugdíjnak. Az új nyugdíjtörvény rendelkezései minden dolgozóra — fizikai és szellemi dolgozóra — egyaránt vonatkoznak és ezeket a rendelkezéseket a szocialista gondoskodás szelleme hatja át. Az új nyugdíjtörvény biztosítja a nyugdíjat minden dolgozónak, aki a törvényben meghatározott időn át munkaviszonyban állott és elérte a nyugdíjra jogosító korhatárt, de biztosítja a nyugdíjat rokkantság esetére is, valamint gondoskodik a meghalt dolgozó olyan hátrahagyott családtagjainak elátásáról, akik koruk, vagy egészségi állapotuk miatt munkaképtelenek. Az új nyugdíjtörvény 1952. január 1-én lép hatályba és kimondja, hogy azok, akik ezen időpont előtt kerültek nyugdíjba, korábbi jogszabályok alapján folyósított nyugdíjukat továbbra is megkapják és egyszersmind elrendeli a társadalombiztosítási jogszabályok alapján megállapított ellátások összegének felemelését 1952. január 1-től kezdődően. Rendelkezéseit minden dolgozóra kell alkalmazni, aki az állami társadalombiztosítás keretében betegségi biztosítás alá esik. Az új nyugdíjtörvény szabályozza 1. az öregségi, 2. a rokkantsági, 3. az özvegyi és 4. a szülői nyugdíjat, továbbá az árvaellátást és a baleseti járadékot. Az öregségi nyugdíjigény feltétele, hogy a dolgozó legalább 10 évi szolgálati idővel rendelkezzék, az előírt korhatár pedig férfiaknál 60, nőknél 55 esztendő. E feltételek fennforgása esetén megilleti a dolgozót törzsnnyugdíjként a nyugdíjazást megelőzően kapott utolsó tizenkét havi munkabér átlagának 15%-a, de minimálisan legalább 100 forint. Ezenkívül megilleti a dolgozót nyugdíjkiegészítés címén az 1940. január 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év, után a törzsnyugdíj 2%-a, amely időt 1946. augusztus 1. napja után vállalati nyugdíjbiztosításban járulékifizetéssel megszerzett tagság esetében kétszeresen kell számítani. Ha a dolgozó férfi csak 65-ik, a dolgozó nő pedig 60-ik életévének betöltése után kéri a nyugdíj folyósítását, — vagyis a nyugdíj elérésének feltételéül megszabott 60, illetve 55 éven túl még öt évig dolgozik, akkor fizetésének nem 15%-a, hanem 30%-a illeti meg felemelt összegű törzsnyugdíjként. Ilyen felemelt összegű törzsnyugdíj illeti meg a földalatti és egészségre ártalmas munkakörben dolgozókat is meghatározott feltételek mellett. Az 1951. december 31-én érvényben levő szabályok szerint járó nyugdíjnál kisebb összegű nyugdíjat nem lehet folyósítani sem annak, aki ezen időpontban nyugellátással járó állásra kinevezett közszolgálati alkalmazott volt és a nyugellátáshoz szükséges legkisebb szolgálati időt kitöltötte, sem annak, aki mint vállalati nyugdíjbiztosított, ezen időpontig a nyugdíj feltételeként megállapított várakozási időt megszerezte. Ez a rendelkezés azonban csak akkor alkalmazható, ha a közszolgálati alkalmazott, vagy a vállalati dolgozó a felemelt öregségi nyugdíjra jogosító életkor (férfiaknál 65, nőknél 60 év) betöltését követően kéri nyugdíjazását, vagy megrokkan, vagy ha férfiaknál 60, nőknél 55 éves életkoruk betöltése után szűnik meg munkaviszonyuk önhibájukon kívül. A rokkantsági nyugdíj feltétele a rokkantsági nyugdíj szükséges és a dolgozók életkora szerint előírt szolgálati idő betöltése és az, hogy a rokkantság előreláthatóan egy évnél tovább tartson. Aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében rokkan meg, jogosult rokkantsági nyugdíjra, szolgálati időre tekintet nélkül. A dolgozók iránti szeretetnek ez a kedvezménye érvényesül az özvegyi nyugdíj, a szülői nyugdíj és az árvaellátás eseteiben is. A rokkantsági nyugdíj csak a rokkantság tartama alatt jár. A rokkantak a nyugdíjjogosultság szempontjából három csoportra oszlanak, aszerint, hogy minden keresőfoglalkozásra képtelenek és egyszersmind gondozásra szorulnak-e ! Cukoripar 1. sz.