Cukoripar, 1952 (5 . évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

A CUKORIPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁGI IPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA * 1­95­2. JANUÁR Az új nyugdíjtörvény Dr. Ádám György A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelete nagyjelen­tőségű okmány a szocializmus építésében az egész dolgozó nép számára. E törvény Alkotmá­nyunk szellemében egységesen szabályozza a dol­gozók nyugdíjügyét. A kapitalista társadalomban csak egyes ki­váltságos rétegek részesültek nyugdíjban és a nyugdíj a dolgozók széles rétegei számára el­érhetetlen álom volt. Az állam és a vállalati nyugdíjpénztárak főként a tisztviselőkről gondos­kodtak, a fizikai dolgozókat pedig — ha egyálta­lában felvették a nyugdíjintézeti tagok sorába — sokkal hátrányosabban kezelték. Sőt a tisztviselők között is kirívó különbségek voltak — a dolgozó kistisztviselők hátrányára. Az OTP-járadékok pe­dig köztudomásúan rendkívül alacsonyak voltak, a dolgozók nem tekinthették azokat nyugdíjnak. Az új nyugdíjtörvény rendelkezései minden dolgozóra — fizikai és szellemi dolgozóra — egy­aránt vonatkoznak és ezeket a rendelkezéseket a szocialista gondoskodás szelleme hatja át. Az új nyugdíjtörvény biztosítja a nyugdíjat min­den dolgozónak, aki a törvényben meghatározott időn át munkaviszonyban állott és elérte a nyug­díjra jogosító korhatárt,­­ de biztosítja a nyug­díjat rokkantság esetére is, valamint gondoskodik a meghalt dolgozó olyan hátrahagyott család­tagjainak elátásáról, akik koruk, vagy egészségi állapotuk miatt munkaképtelenek. Az új nyugdíjtörvény 1952. január 1-én lép hatályba és kimondja, hogy azok, akik ezen idő­pont előtt kerültek nyugdíjba, korábbi jogszabá­lyok alapján folyósított nyugdíjukat továbbra is megkapják és egyszersmind elrendeli a társada­lombiztosítási jogszabályok alapján megállapított ellátások összegének felemelését 1952. január 1-től kezdődően. Rendelkezéseit minden dolgo­zóra kell alkalmazni, aki az állami társadalom­­biztosítás keretében betegségi biztosítás alá esik. Az új nyugdíjtörvény szabályozza 1. az öregségi, 2. a rokkantsági, 3. az özvegyi és 4. a szülői nyugdíjat, továbbá az árvaellátást és a baleseti járadékot. Az öregségi nyugdíjigény feltétele, hogy a dolgozó legalább 10 évi szolgálati idővel rendel­kezzék, az előírt korhatár pedig férfiaknál 60, nőknél 55 esztendő. E feltételek fennforgása ese­tén megilleti a dolgozót törzsnnyugdíjként a nyug­díjazást megelőzően kapott utolsó tizenkét havi munkabér átlagának 15%-a, de minimálisan leg­alább 100 forint. Ezenkívül megilleti a dolgozót nyugdíjkiegészítés cím­én az 1940. január 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év, után a törzsnyugdíj 2%-a, amely időt 1946. augusz­tus 1. napja után vállalati nyugdíjbiztosításban járulékifizetéssel megszerzett tagság esetében kétszeresen kell számítani. Ha a dolgozó férfi csak 65-ik, a dolgozó nő pedig 60-ik életévének betöltése után kéri a nyug­díj folyósítását, — vagyis a nyugdíj elérésének feltételéül megszabott 60, illetve 55 éven túl még öt évig dolgozik,­­ akkor fizetésének nem 15%-a, hanem 30%-a illeti meg felemelt összegű törzs­nyugdíjként. Ilyen felemelt összegű törzsnyugdíj illeti meg a földalatti­ és egészségre ártalmas munkakörben dolgozókat is meghatározott fel­tételek mellett. Az 1951. december 31-én érvényben levő sza­bályok szerint járó nyugdíjnál kisebb összegű nyugdíjat nem lehet folyósítani sem annak, aki ezen időpontban nyugellátással járó állásra ki­nevezett közszolgálati alkalmazott volt és a nyug­ellátáshoz szükséges legkisebb szolgálati időt ki­töltötte,­­ sem annak, aki mint vállalati nyug­díjbiztosított, ezen időpontig a nyugdíj feltétele­ként megállapított várakozási időt megszerezte. Ez a rendelkezés azonban csak akkor alkalmaz­ható, ha a közszolgálati alkalmazott, vagy a vál­lalati dolgozó a felemelt öregségi nyugdíjra jogo­sító életkor (férfiaknál 65, nőknél 60 év) betöl­tését követően kéri nyugdíjazását, vagy meg­rokkan, vagy ha férfiaknál 60, nőknél 55 éves életkoruk betöltése után szűnik meg munkaviszo­nyuk önhibájukon kívül. A rokkantsági nyugdíj feltétele a rokkant­sági nyugdíj szükséges és­ a dolgozók élet­kora szerint előírt szolgálati idő betöltése és az, hogy a rokkantság előreláthatóan egy évnél to­vább tartson. Aki üzemi baleset vagy foglalko­zási betegség következtében rokkan meg, jogo­sult rokkantsági nyugdíjra, szolgálati időre tekin­tet nélkül. A dolgozók iránti szeretetnek ez a ked­vezménye érvényesül az özvegyi nyugdíj, a szü­lői nyugdíj és az árvaellátás eseteiben is. A rok­kantsági nyugdíj csak a rokkantság tartama alatt jár. A rokkantak a nyugdíjjogosultság szempontjából három csoportra oszlanak, asze­rint, hogy minden keresőfoglalkozásra képtele­nek és egyszersmind gondozásra szorulnak-e ! Cukoripar 1. sz.

Next