Református főgimnázium, Debrecen, 1875
I. NAGY PÁL SZÉKFOGLALÓ BESZÉDE 1874. okt. 11. Főtiszteletis püspök ur! Nagytiszteleti egyháztanács! Nagytiszteletű s tekintetes tanárkar! Nemes tanuló ifjúság! Mélyen tisztelt közönség! Meghatva állok e helyen, belépendő ez ünnepélyes alkalommal azon nagyérdemű férfiak sorába, kiknek magasztos hivatásuk e főiskolában munkálni a tanuló ifjúság értelmi s erkölcsi fejlődését. Mielőtt azonban ama nagyfontosságú állást, mely elődöm s egykori tudós tanárom tekintetes Gelencei Pál ur leköszönésével üresedésbe jött s a főtiszteletű egyházkerület nagyra becsült bizalma folytán általam betöltetett, a természettani tanszéket tényleg is elfoglalnám: ünnepélyes beigtatásomat bevett szokásnál fogva rövid értekezéssel, — és pedig állásomhoz illőleg a természetbölcsészet köréből merített tanulmány felolvasásával, — kivánom eszközölni. Értekezésem, — melynek végig hallgatására mindenek előtt a mélyen tisztelt közönség szives figyelméért esedezem, szól röviden és csak főbb vonásokban „az anyagi természet alapelveiről." Az ókori görög időktől le napjainkig a temészetbölcsészek fő feladatukul tűzték ki maguknak a szervetlen testek mibenlétének értelmezésére az ész és tapasztalat által egyaránt elfogadható helyes elméletet állítani fel. E tekintetben három irány az, mely leginkább megragadja figyelmünket, a.m. az erővitatók, alakvitatók és parány vitatok (dynamismus, morphologismus, atomismus) elmélete. A két elsőt mint elavult nézeteket csak röviden; a harmadikat, mint a tudomány mai álláspontjának megfelelőt, kissé terjedelmesebben fogom ismertetni.